| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Bálványosvár IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
9049 13 | leányok kara odafenn a dombon rázendíté a menyegzői dalt! Milyen
9050 17 | tornácba felvezető csarnokot, s rázendíték mindenféle összeolvadó vékony
9051 13 | s a „bú-leányok” éneke rázendül: „hajnal van, piros hajnal,
9052 4 | vicsorgatta azt a harmadfél fogát reájuk. Legdühösebb volt az öreg
9053 23 | ami egy mesés korszakot reálissá, felfoghatóvá tesz. Erre
9054 7 | nyúlj a gyöngédebbhez. Bízd reám a szíved titkát. „Imola”
9055 19 | veríték.)~Imola elszörnyedve rebegés:~– Ti el akarjátok őt élve
9056 16 | megszólítsam.~Amint az lépteim recsegését a targallyban meghallotta,
9057 4 | meg fölfelé; még a hangja recsegésével is úgy utánozza az apját;
9058 13 | abból.~Ekkor a tárogató recsegő rivallatára előlépett száz
9059 7 | kanyarog a maguktól világító redves fák odvába.~Menmeg süvegnyi
9060 23 | 119.] lap. Csaba királyfi regéje. Holtak harca. (Lugossy.)~
9061 16 | elhallgatta volna azokat a regéket hajnalig. S a szemeit le
9062 23 | korszakából megelevenített regéknek; lehetséges az még a teuton,
9063 16 | Lakomázás után aztán elkezdte regélni a távol Szentföldön tapasztalt
9064 12 | ha nem adnak, viszlek!”~– Régente is így volt – kacagott Rapsonné. –
9065 23 | Érzem a szükségét, hogy e regényem bevégeztével az olvasónak
9066 23 | tértével lett megoldva.~A regényíró feladata volt az akkori
9067 23 | csoport arany csákányt, miket régészeink hun emlékeknek tartanak;
9068 17 | hiszem, hogy nem érem a reggelt! Leányok! Leányok! Hol van
9069 16 | végig? Egy bölényt üldöztem reggeltől napestig erdőkön, völgyeken
9070 19 | áldoznak, csak a kevélység és a régiekre való visszaemlékezés tartja
9071 20 | fiatalt, erőset, aki a réginek nyomdokába hágjon: aki a
9072 23 | idézeteiben Kőváry László Erdély régiségei című munkájára (189. l.,
9073 23 | lásd Kőváry László Erdély régiségeit.~13. [16.] lap. Alirumna.
9074 5 | szakálla zöldessárga volt a régiségtől; hanem azért gyöngyökkel
9075 4 | a címe, de még mindig a régit tartják. Öreg ember már:
9076 23 | Okolicsányi: Decreta et Vita Regnum Hungariae című munkájára,
9077 11 | faliszekrényt, s annak a rejtekéből elővett egy fejdíszt, aminőt
9078 18 | vadlúdcsapat száll talán odafenn? – Rejtelmes búgások támadnak a völgyből,
9079 6 | rézkupola azokat az ereklyéket rejti, amiket már ember hozott
9080 14 | bálványosi cselédek, hová rejtőztek el a boldog emberek? Ezt
9081 17 | elhozott magával, a sarujába rejtve, mindenféle kerti veteménymagokat,
9082 5 | Bábolna istent; tartsátok rekesz alatt, amíg népemnek utolsó
9083 6 | ragasztott félkör alakú rekeszték őrzi. Erdély földe mindenütt
9084 6 | imádják, de tisztelik.~Ebbe a rekesztékbe hozták el a kunok Bábolna
9085 18 | asszonyoknál hagytátok-e?~– Rém volt rajtunk – lihegé Koppánd. –
9086 16 | meggyógyultan. A bélpokol réme tisztára elveszett róla.
9087 16 | elé.~Ez volt a prépost – remegé Imola.~– Tudom. – Utána
9088 7 | libegést kapnak, mintha remegnének.~A sokatevő oda akart menekülni
9089 5 | aztán beszélt csendesen remegő, de mély zengésű hangon.~–
9090 18 | legyezőkkel előle az éjszaka rémeit, amik az éjjel későn utazókra
9091 18 | Nem verték fel a rossz rémek, még a hajnali tárogató
9092 6 | egész gyűjteménye Isten remekének. Aki a szemeikbe mer pillantani,
9093 3 | Szűz Mária-kép kihímezve: remekmű volt!~Nem is papoltak, se
9094 16 | találkozástól csak minden jót remélt, s azért hitt is benne,
9095 14 | az eddigiekből ítélve, reményt kezdett venni hozzá, hogy
9096 15 | szorítva őt – azt mondá a remetének:~– No, hát csak eredj vissza
9097 15 | én ezt a dolgot ennél a remeténél. Talán megalkudhatunk egymással.
9098 16 | te hímet erről az együgyű remetéről a mi egyházi nagyjainkra,
9099 11 | gondoskodott róla, hogy semmi rémhír meg ne háborítsa ezt a boldogsággal
9100 11 | tornyában; ne lármázza fel a rémhírével az áldomást ülő várbeli
9101 2 | megtámadták a mezőn. Az erdőkön rémítették a pásztorokat a farkaskoldusok
9102 16 | elhagyni, hogy az élőket rémítse. Tiltva van a járt út széléig
9103 20 | hegyormai mögül még egyre rémledeztek fel az éjszakában. A holdkaréj
9104 2 | Nappal egyszerre két nap rémlett az égen; éjszaka pedig éjfél
9105 5 | hirtelen oda tekintőnek úgy rémlhetett, mintha előtte állna ismét
9106 16 | Ha visszagondolok rá, úgy rémlik, mintha elaludtam volna,
9107 12 | a várudvarba.~Az volt a rémordítás, ami erre felzivatarlott!
9108 13 | mátka menyegzői táncát? – Rémség volt azt nézni! A táncoló
9109 5 | ártatlanságom! És abban a nyomban rémséges robajjal összeroskadt a
9110 12 | bajvívást fiaik között, rémüldözni a nehéz csapások miatt.
9111 19 | a földre.~Imola meglátta rémülete tárgyát. A ravatalon fekvő
9112 3 | faodúból nézte, a láz törte ki rémületében: soha el se hagyta.~Az Olt
9113 13 | táncoló leányok arca is rémületet játszott.~Végét szakította
9114 14 | egész teste összeborsózott a rémülettől; fogta a virágot, belehajította
9115 2 | egymást harapták kínjukban és rémületükben.~Ebben a kunnak még az a
9116 13 | szertartás közben, amelyhez a rémült asszonysereg sikoltása vegyült;
9117 16 | oktalan állat is meg volt rémülve, olyan ijesztő, félelmetes
9118 14 | az Úr annak az állatnak rendelt viselésre?” – „No jól van:
9119 4 | tüzes vasat hoztak; törvény rendelte így; a körüljáró billogosnak
9120 15 | és tűzre rakja, amik arra rendeltettek, hogy sudaraikat az égbe
9121 10 | szorosút védelmére ki volt rendelve csapatostól, az Opourok
9122 7 | itt e barlangban elmúlnak rendén. – Sára asszonyt leveszem
9123 14 | istenhez: annak a tanácsáért. Rendesen egy tiszta, szeplőtelen
9124 19 | vezér aztán egyszerre tudott rendet csinálni a hadinép közt,
9125 14 | ahogy esik: ez annak a rendi.~Egyszer az asszonynak az
9126 15 | közöttük.”~Szilamért ez sem rendítette meg. Felvette a kancsót
9127 14 | lenni és kék szemének. De rendkívül, igen nagy bajokban magának
9128 10 | a felhívásra, amire csak rendkívüli esetek adtak jogot az egyes
9129 17 | pogány fővel, hogy egy új rendnek a perjelévé lett. – Amiről
9130 13 | a cimborák megosztoztak rendre az elhunyt fegyverzetén,
9131 2 | vándorjáratában furfangos rendszer van.~Amit előretolnak előhad
9132 1 | jöhetnének a hadverők várharcok rendszerét tanulmányozni. Nem várnégyszög,
9133 18 | csattanó robaj dörömböl fel a rengetegből: korhadt faóriás dőlt ki
9134 14 | keresztül a túlsó hegyoldal rengetegeibe.~Egyszer aztán elmarad az
9135 13 | Valamennyi kürt, tárogató, síp repedésig rivallgott e szertartás
9136 12 | a pajzsa végig volt már repedve; de ami alatta volt, az
9137 15 | szemérmes szemei tétova repeséssel keresték a szót, ami kimondható: –
9138 18 | mosolygó anyaalak, ölében a repeső gyermekkel, körös-körül
9139 17 | szövétnek lángja körül, s amit repkedése közben szerencsésen le is
9140 18 | mint suhogó bagoly: mind őt repkedték körül nagy átalkodottan.~–
9141 15 | térsz vissza a harcból, a repkénykoszorút homlokodra fonja.~De Kőrös
9142 9 | másvilágra a Göncöl szekerén repüljek, aminek a kocsisa Konrád
9143 2 | Fergettyűvárból az a hír repült szét, hogy Bodza meg Ojtoz
9144 17 | ablakon át pávaszem-pillangók repültek be a szobába; a kisgyermek
9145 17 | a nagy örömöt, mindjárt repültem is hozzátok. Útba ejtettem
9146 10 | Kevesen voltak: a nagyobb rész Iszla körül lézengett, s
9147 8 | Istent, ördögöt a magam részére vontam. Egeket vert a szép
9148 3 | földünkön jártok, minden jóban részesüljetek, amit ez a föld adott. Aki
9149 7 | az örökké nyitott kapu reszket, és a föld maga libeg-lobog.
9150 11 | volna.~– Akkor hát miért reszketsz mégis?~– Nem tőled reszketek;
9151 7 | tudnék küzdeni.~– Fázol-e, reszketsz-e még?~– Csodálatos hőség
9152 16 | nyomdokába nem lépek soha!~Imola reszketve húzta össze magát, a földön
9153 16 | mindenik mellé építve egyfelől, részvénytársaság vendégfogadója a másik felől.~
9154 13 | nagy sírhalomra, s még egy réteg földet hordanak föléjük.
9155 11 | mázos tál, azon meg egy sok rétegben összefonott kalács, amit
9156 10 | levő bércben egész vastag rétege van annak a drágakőnek,
9157 11 | neked szól minden ének! Réten, mezőn, palotában! Hegyen-völgyön
9158 2 | víz magától, hogy minden rétet elöntött: a szörényi kútnak
9159 14 | hallott a római követ, Priscus rétor: megszaporította azokat
9160 17 | Rapsonnéé! Aztán meg, ha ő nem retteg ezeknek a társaságától,
9161 2 | vallásának mind elványadt előtte. Rettegj a tekintetétől.~Mindezt
9162 7 | akinek a lakójától nem kell rettegned soha, ha egyszer az Imola
9163 4 | utolsó szó. Ékesszólásától rettegnek a magyarok!~Még Mike Sára
9164 6 | az ünnepélyes munkát, s rettegve lesték a sikert: amint a
9165 14 | nem csúfolódás. Azok is rettenetesek, ha megharagusznak. Mikor
9166 19 | ez áruló szavakra, egész rettenetességében; az a tudat, hogy egész
9167 19 | fel fektéből, s megrázta rettenő sörényét, szörnyű tenyerével
9168 8 | Én azt nem találom olyan rettentőnek, sőt inkább nyugasztalónak,
9169 1 | Erdélyben. – Ha pedig a Rétynek került a betörő had, hogy
9170 16 | távoli zsolozsma hangja révedezett fel az erdő sűrűjéből, mely
9171 17 | isten” helyett a boldog révedezőket.~De egyszerre el is múlt
9172 23 | isten. Ipolyi felemlíti e réz bálványalakokat, de kétségbe
9173 15 | volt minden jelvény. És a rézduda sem hangzott a szent mise
9174 9 | a misét, ami kezdődött a rézdudaszón, zsoltáréneklésen, mely
9175 9 | Szent-Miklós-Torjának is nevezték. Még rézdudát (orgonát) is hozatott belé
9176 11 | fiókos szekrényen a fakupák, rézejtelek, cserépfinakok, amik férfimulatsághoz
9177 17 | vas gyertyatartóba! Keress rezet! Óh, milyen élhetetlenek
9178 8 | mentecsatot, gombot, kontyba való rezgőt, homlokra való galambot,
9179 5 | elsíroltatá Thatha hamvaival, rézkopját, aranybuzogányt, koronát,
9180 6 | négy éltető jelképe. Maga a rézkupola azokat az ereklyéket rejti,
9181 5 | csengettyűkkel, körülfonva rézláncokkal: csupa zenebona volt a megjelenésük;
9182 18 | Patvarkisze! Tündelevény! Rézorrú bagoly! Pusztuljatok dolgotokra!
9183 11 | másikat hatalmas aranyozott rézpajzs köré tűzködött fegyverek
9184 12 | álmukból, buzogányával verte a rézpajzsa öblét.~Most szétválnak a
9185 3 | új hold.~Kuthen vezér a rézpajzsára ütött az öklével.~– Ennek
9186 1 | van, az oldalai és teteje rézpléhvel borítva, körös-körül rikító
9187 1 | körös-körül rikító zöld már a rézrozsdától.~Ajtaja vagy kapuja ennek
9188 3 | fatálakon, tökkobakban, rézserpenyőben. A szívesen látás jelvényei
9189 23 | melyet válltól csípőig rézsút viseltek a székely nők öltözetük
9190 1 | azalatt ott gunnyasztanak a réztető ablakai mögött, a szemeik
9191 1 | tündérmesebeli „Kakassarkon forgó rézvár”.~De hát mi forgatja ezt
9192 1 | nyilakkal felgyújtani, mert rézzel van körül befedve. Azt nem
9193 1 | engedelmeskednek?~A fénylő rézzöld torony messze kimagaslik
9194 9 | szerint diák neve volt: pater Rhadamanthus; de biz azt a székely csak „
9195 21 | schisma! – szörnyülködék el Rhadamantus barát.~– Persze, hogy csizma –
9196 5 | megérkezett, hét kürtös fújt riadót, s a bokolabrás üdvözlő
9197 2 | éheznek.~Azzal, amint ez a riadozó gyülevész félrekotródik,
9198 19 | A férfiak elszörnyedve riadoztak szét a ravatal mellől. Csak
9199 18 | A horkázok kürtjei egyre riadtak Bálványosvár ormairól. Szilamér
9200 4 | rabonbánok nagy tetszésre riadták körös-körül. – Az oroszlánomat
9201 7 | zsákmányát, innen ki nem riasztják, mikor jóllakva döglik.~
9202 18 | Gyih előlem! Hess utamból! Ribanc fajzat! Lidérckotlás! Patvarkisze!
9203 6 | tűzimádást.~Szép pacsirtahangon, rigóhangon énekelik az őspogány éneket:~„
9204 14 | megszállja a szeszély és rigolya: durcás, haragos lesz, minden
9205 8 | szereti. Ismerték is már ezt a rigolyáját országszerte, s ahová betért,
9206 14 | fejedelmi üvegházak kertjei: a „rigópohár”, a „szépasszony papucsa”,
9207 4 | bennünket. Cudar, rusnya; riha nép ez. Alighogy letelepedtek,
9208 4 | De bizony megrontják! – rikácsolt közbe Rapsonné asszony,
9209 1 | rézpléhvel borítva, körös-körül rikító zöld már a rézrozsdától.~
9210 16 | borzolta féltében. Erre a rimánkodó hangra megszólalt az a fénybe
9211 11 | csókolgatjuk a köveket, nem rimánkodunk hozzájuk: csak szeretni,
9212 23 | őrzi. Két összetalálkozó rímből ki kell találni az egész
9213 7 | Nekik sem kellett több ringatás, olyan jól elaludtak.~Szilamér
9214 11 | szivárványfénye.) Talán ringatott is az ölébe véve? Azt én
9215 14 | Imola egy gyönyörűséges ritka szép virágot, amilyenre
9216 14 | van egy nagy szertartás; ritkán veszik elő, akkor se jó
9217 18 | ormótlan ordítás kardala rivall fel, mintha pokol kürtőin
9218 19 | kürtszó után ezt az üzenetet rivallá le a magasból:~– Halljad
9219 18 | hajnali tárogató kürtök rivallásai sem: csak az ébreszté föl,
9220 13 | fektette. A tárogató második rivallására aztán egyszerre valamennyi
9221 13 | Ekkor a tárogató recsegő rivallatára előlépett száz harcos íjász.
9222 13 | tárogató, síp repedésig rivallgott e szertartás közben, amelyhez
9223 3 | fejét; de annál hangosabban rivalltak fel a kun papok és garaboncok
9224 15 | Hozsánna!~Hozsánna! Hozsánna! – rivallták a népek utána.~Hát hiszen
9225 11 | lármától, meg a vashíd dörgő robajától egyszerre fölriadt a leány
9226 18 | ottan szertepattan, olyan robbanással, mintha az ég kárpitja hasadt
9227 1 | hogy ilyen elkárhozottak robotjára lettek elítélve? – Miféle
9228 23 | elle e belle et jugundo, et robustissimo et forte. Laudate sia mio
9229 13 | hullákra ne rohanjon.~A rögök egyre magasabbra emelkedtek
9230 18 | szeret!~Imola bámulva látta a rögtöni nagy átváltozást Szilamér
9231 2 | öltözetük állatbőr, beszédük röhögés, üvöltés, makogás, hőrögetés,
9232 2 | fokáról hatalmas hajítógéppel röpítettek alá, s amint a kun lovasság
9233 6 | hegynek alá kényszerített rohamában a máglyák parazsát, s ami
9234 2 | szétterült vizeket meglátja, rohan beléjük, s viszi magával
9235 18 | bálványosvári pogányokon, hogy rohanja meg a várukat, ragadja ki
9236 9 | s azzal elvágtatott!~– Rohanjatok a rabló után! – ordítá Mike
9237 13 | hogy a vérző hullákra ne rohanjon.~A rögök egyre magasabbra
9238 1 | előtt; a szirtfokot két rohanó hegyi patak veszi körül,
9239 17 | mintha a szent Vida-tánc rohanta volna meg.~Szilamér odalépett
9240 12 | látogatóra: még ha a legkedvesebb rokona is. No! Ne jöttem legyen
9241 3 | találkoztak egymással, ha nem is rokoni lélekkel.~– Úgy lesz minden,
9242 16 | tekinteni.~– De hát nincs rokonod, barátod, senkid a világon?
9243 5 | vitéz és igaz ember, néped rokonom, mint a magyar: kívánnom
9244 16 | nőm, és vannak gyermekeim. Rokonságom a Székelyföldön végig elterjedt;
9245 12 | ez nem szép! Egy ily jó rokont, régi jó szomszédot kifeledni
9246 18 | gazdájának álljon: halálmadár rólad soha el ne szálljon!~S azzal
9247 11 | Nemrég a helytartója, aki Rómában lakik, megparancsolta Endre
9248 9 | épület az akkoriban divatozó román építési mód szerint lett
9249 14 | templomok csak úgy dőlnek romba. Erős istenek ők: nem tűrik
9250 10 | őket az erdő, mióta a várak romban hevernek. Ez a két várat
9251 7 | egymásra hányt düledező sziklák romhalmaza: mintha egy bedőlt tűzhányó
9252 14 | meg egy düledező épület romja. Amazok a tuhudunok oltárai
9253 6 | hogy történhetett az.~Még romjaiban elnézve is fölséges egy
9254 18 | Hadúr kardját. Akik népek romlásából, vérengző harcokból a kis
9255 7 | itthon lenni, s a sírok és romok két virága, a kövirózsa
9256 2 | Ostoros, a Pásztorserkentő, a Rónaőrző, a Vérszemű csillag, de
9257 4 | kupolát, s illatával az egész rónát betölti; alatta az ezernyi
9258 2 | meztelen porontyokkal, a ronda, boglyos, vadállat arcú
9259 8 | szutykos, piszkos, céda, rongyos, golyvás, csámpás, rücskös,
9260 5 | nemzetnél szokás, minél rongyosabb az alsórendű népség, annál
9261 5 | a kunnál is a vénasszony rongyot aggatott magára, a gyermek
9262 4 | tarthatá vala. – Hogyne rontanának meg bennünket. Cudar, rusnya;
9263 18 | meg nem adjuk, fejünkre rontatja Bálványos várát az istenek
9264 4 | székely népre nézve, nem rontják-e meg az én nemzetségemet
9265 18 | hiába átkozódni. Akit ő rontó szavakkal meghagyott, megérezte
9266 12 | kapva meg, oly ádáz rohammal rontott az ellenfélre, hogy az,
9267 19 | vitézeknek nézték, ez a varázs rontotta meg karjaik erejét; a legigazságosabbak
9268 12 | túlbőgte az égő fatorony üvöltő ropogása. Amint ez égő alkotvány
9269 23 | nagy tüzes seregek szörnyű ropogással egymás ellen harcoltanak.” –
9270 11 | nagyságú kandalló, vígan ropogó hasábfákkal megrakva, azzal
9271 3 | Sára asszony, hogy csak úgy ropogott bele. Tudja meg, hogy ha
9272 4 | óriási koloncra egy még roppantabb kőlap fektetve. Benn az
9273 11 | lovagokat” Erdélybe, akik rosszabbak a nyavalyánál. Ilyen úr-e
9274 20 | átkomat, ami még megmaradt rosszabbik kezemben, azt sújtom fejedhez:
9275 14 | hogy hiszen Szilamér nem rosszakaratból nevezi a papot horkáznak:
9276 19 | összedőlt a fal. Akadnak rosszlelkű emberek, akik azt állítják,
9277 16 | szélében; a nagy, tertyedt rőteres leveleken apró zöld leveli
9278 16 | be volt lepve falevéllel, rothadó haraszttal, hogy csak a
9279 14 | a bográcsban a puliszka rotyogott, addig a Szilamér levette
9280 14 | timborát, hegedűt, meg azokat a rovásbotokat, amikre az ilyen bolond
9281 9 | azonban még most is hosszú rovásbotokra írják a maguk hunnus betűit,
9282 18 | hoztam valamit. Itt van a rováson. Maga a rabonbán faragta
9283 1 | őrtállójával, aki a jeleket rovásra faragja, s a várnagynak
9284 23 | Ipolyi A. u. o. áldozatok rovat alatt még bővebben.~15. [
9285 23 | Ipolyi M. myth. Adalékok rovatában 582–3. lapon.~7. [11.] lap.
9286 6 | föld alatt; az ökörbőrre rovátkolt végrendeletét Csaba vezérnek
9287 4 | Megolvashatja kegyelmed a csíki rovatosban.~A dob közbehangzott. Káldor
9288 17 | volt az, mint a kinyílt rózsa a maga bimbójával; Szilamér
9289 21 | a keleti havasok mögül, rózsaszínű fátyolt szőve a ködös erdőhátak
9290 14 | kívül aranysárgák, belül rózsaszínűek és olyan szívósak, kemények,
9291 7 | óriás kapuját; májszínű rozsdaveres sziklák, fekete erekkel.
9292 6 | fazékban, a férfiak száraz rőzsekötegeket, a lányok kilencféle füvet
9293 13 | fékezték a huszonnégy kopjás rúdhoz. Oda vitték le a hős fegyvereit,
9294 5 | vont bíborkárpitjai voltak; rúdja és kerekei fényesen megaranyozva;
9295 8 | rongyos, golyvás, csámpás, rücskös, pufók, pirók madárváz,
9296 11 | Az asszonyféle ilyenkor rúg, körmöl és harap. Nekem
9297 19 | vele rúgni, s ezzel az egy rúgással megint itthon termett ezen
9298 19 | dicsőségét, nagyot kellett vele rúgni, s ezzel az egy rúgással
9299 19 | amit mondunk. Mi haszna rugódoznunk az ösztön ellen? A nagy
9300 2 | mintha egy óriási hangyabolyt rúgott volna fel valaki.~A székelyek
9301 12 | harmadikat, mert attól csillagot rúgsz! Eredj az anyádhoz!~Azzal
9302 10 | várkapun, ellenben az utána rugtató Mike Sára asszony előtt
9303 3 | bozótjaiba, ott tüzet raktak, ruháikat száraztották; s megszedték
9304 14 | aztán mérgesen törülte le a ruhája ujjával az arcáról a csóknak
9305 10 | rosszabb dühtől. Csak az anyja ruhájának a szegélyét csókolgatá,
9306 5 | széles szövetet viselvén a ruhájukon fölül, amit fótának neveztek,
9307 16 | már szabad inni a sárga ruhásnak, mert ez nem folyik sehová. –
9308 19 | fel volt e kapu őrtornya ruházva. Mikor ezt építék, egymás
9309 4 | rontanának meg bennünket. Cudar, rusnya; riha nép ez. Alighogy letelepedtek,
9310 23 | saját kezével szerzend, sajátja legyen, mit közerővel, osztassék
9311 18 | Szilamér fejére: „Látod, én nem sajnálom az én csillagaimat leszórni
9312 22 | székében megöröködjék, s nem sajnált Budáról lefáradni egész
9313 14 | füstölő kéménynek. Ellenben a sajtkészítéshez is értett, fenyőhéj kászuba,
9314 10 | számára: búzát, zsiradékot, sajtot és ecetet. Azután meg tüzelőszert,
9315 4 | volt ennél szebb istenháza Salamon királynak!~Egy oldalán tág
9316 4 | Libancs a Pethes-ágból, Sámsond a Telegdek sarja, Maka a
9317 2 | égetett anyagból, amit a sánc fokáról hatalmas hajítógéppel
9318 3 | kürtjét, s megmerítve azt a sáncárok vizében, felvetette a vizet
9319 2 | vettek körül; beszegve hegyes sánckarókkal.~Itt tanácsolá neki Kájon „
9320 1 | készítették a hihetetlen sáncokat végig emberjárhatlan országokon,
9321 2 | Budavár vidékéről lejött Sándor rabonbán a maga hadaival,
9322 6 | ott maradt Budavár uránál, Sándournál. Az meg már keresztyén.
9323 23 | caeteri lachrymis quasi sangvineis potum prae gaudio celebrantes
9324 23 | poganismo fuerit propriae sangvinis fusio in unum vas, ratum
9325 11 | a lonkán, gyalog jön és sánta lábon.~Opour Kevendnek tehát
9326 16 | álmában horkoló óriásé. Ez a sánták gyógyforrása.~Odább egy
9327 9 | csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!” A dulakodás végtére is
9328 1 | alkotványt, egymást felváltva a sanyarú, egyhangú rabmunkában, míg
9329 18 | olyankor ez az egész világ sápadtfehér lesz a fényben, mintha csak
9330 18 | akárcsak egy kék felhő, a sápatag ég alján elpihenve.~Imola
9331 6 | pokolkéménynek egyszer eszébe jutott sár helyett tüzet és olvadt
9332 4 | szélső kőpad pedig a Mike Sáráé.~Azért örül pedig az Opour
9333 4 | A főrabonbán ekkor Mike Sárához fordult.~– És most add elő,
9334 20 | már feleúton találta Mike Sárát, a két pappal együtt; a
9335 7 | Hanem a barlangszáda körül sárgán van zománcozva szikla és
9336 16 | forrás, aminek a martját a sárgapiros nenufár (világzár) virágai
9337 11 | galambok nevetését, kakukkszót, sárgarigófüttyöt mímelve hozzá, míg a várudvaron
9338 4 | Pethes-ágból, Sámsond a Telegdek sarja, Maka a rabonbán, Kada,
9339 22 | család nagy terebély fája sarjadt elő. Az Árpád-fiág kihaltával
9340 5 | száldokfákról egy-egy csivatag sarjúhajtást tört le, s annak a leveleit
9341 18 | őket alá, a világ minden sarkai felé elszórva.~Ki cselekszi
9342 4 | csupa lélek; aranyszínű haja sarkáig takarja; szája akkor mond
9343 9 | kapott, egyet fordult a sarkán, s hanyatt esett. De nem
9344 15 | nincs néki bocskorkája, Sem sarkantyús csizmácskája: Fázik az ő
9345 5 | aranybuzogányt, koronát, sarkantyút mind odarakatott mellé. –
9346 5 | a termete körül, válltól sarkig, alig tudott tőle lépni;
9347 10 | Fergettyűvárba: „állj!”~Erre a sarkon forgó vár megpihent. Minden
9348 20 | tölgyfa koszorúkkal és sarlókkal a kezeikben.~A fegyveres
9349 6 | isten bálványa. A kovásznai sárokádó pokolkéménynek egyszer eszébe
9350 17 | Nikomédiából elhozott magával, a sarujába rejtve, mindenféle kerti
9351 11 | egy roppant nagy kőszáli sas csüngött alá, szétterjesztett
9352 3 | tündérszépek voltak: – a sás közt elrejtőzött halászlegény,
9353 1 | várába, s a hatalmas központi sasfészekbe, Várbércre. – A Fergettyűvár
9354 2 | egész nemzetségestül, mint a sáskajárás, mint az elszabadult erdei
9355 14 | olyan volt, mint akit a sasok téptek meg.~– Csak te hagyd
9356 14 | más élőlény be nem járta. Sással, szittyóval benőtt zsombikok,
9357 15 | Apage Satanas! Távozz tőlem, Sátán! Az én országom nem ebből
9358 15 | felelt meg erre.~– Apage Satanas! Távozz tőlem, Sátán! Az
9359 9 | vezették őket, s a vezérek sátorára leszálltak estenden; gyönyörű
9360 5 | álltak, s arra a felnyílt sátorból előtámadt a Bábolna isten.
9361 12 | elalhatni, s másnap szedi a sátorfáját s visszaeblábol. Gyakorlottam
9362 10 | a maga gyülekezetének, s sátoros ünnepeken úrvacsoráját is
9363 9 | meggyógyítani. Ahol az ő sátoruk van, ott telepesznek le
9364 13 | tetszik az, ha mentül több sebbel megrakva érkeznek oda a
9365 12 | Kenur ott hevernek nehéz sebben, learatva, a templomos kardjától.
9366 18 | túlélte, aki megsiratta hét sebből omló vérkönnyeivel, hős
9367 23 | hozzá korán a fájdalmas sebekhez. Dussieux-nál ez már azt
9368 13 | vércseppeket – hét vérző sebén át. Valamennyi férfi mind
9369 2 | a nagy háromszéki rónán, sebes nyári zápor vonul el a hegyek
9370 13 | erősről, aki sérthetetlen, sebesíthetetlen volt a harcban: egy csapása
9371 4 | elsiratott már. S aztán minden sebhely egy emlékeztető jel a halottnak
9372 4 | félszt. Összevissza hasogatva sebhelyektől, amiket nem ellenség vagdalt
9373 21 | belőle, ha ránk köszöntik.~– Sed hoc est magnum schisma!~–
9374 3 | megtartom. Isten engem úgy segéljen. Amen.~Kuthen vezér a fejét
9375 23 | akiknek fáradságos búvárkodása segélyemre szolgált.~Magát a történet
9376 12 | hogyan rabolja el az öccse segélyével a szép Mike Imolát. Azért
9377 20 | volt fegyverrel: nagyszámú segélyhadakat hozott Andorás számára;
9378 10 | kérdjük, leszünk-e többen! Segít-e valaki? Magunk megállunk
9379 19 | oroszlán. – Várj, majd én segítek!~S odament ő is a gazdájához,
9380 8 | úgy tetszett, mintha az is segítene sikongatni. A füst aztán
9381 5 | sorra próbáltam: egy sem segített meg. Én nem hiszek a jó
9382 20 | a kétségbeesés vad dühe segíti. Isten bölcs lelke talál
9383 23 | kútforrásokat nevezem meg, amik segítségemre álltak.~*~3. [5.] lap. Fergettyűvár.
9384 16 | gyógyítani a bélpoklosunkat Isten segítségével. Eredj, vezesd ide.~Szilamér
9385 5 | azért hozok nekik, hogy segítsenek, hanem azért, hogy ne bántsanak.
9386 14 | hát te nem mehetsz innen sehova: tudod már, miért; papot,
9387 16 | ruhásnak, mert ez nem folyik sehová. – Azt kezdtem hinni, hogy
9388 9 | a zugból, hogy a lovag a sekrestye ajtaján át kirohant drága
9389 9 | kardját, rohant a leánnyal a sekrestyeajtó felé. A jámbor bicebóca
9390 1 | morotvás lápvíz lappang: a sellők, a vízitündérek a lovagot
9391 15 | miből készül a selyem.~Az a selyempalást pedig Imolának saját kantusa
9392 16 | s az alatt lépdegélt egy selyempalástba öltözködött férfi, hosszú
9393 5 | dolmányuk boglártól ragyogó, selyemvirágokkal hímes.~Csak azután következett
9394 14 | agg lant, csak kényeskedve selypíté el a szót, „virágszál”-t
9395 14 | bűbájos világzár?~– Hát te is selypítesz? Mért mondod „világzár”,
9396 15 | mennyország kapuján; azért semmiképpen a Krisztus követője nem
9397 15 | sok csodálatost lát, és semminek sem tudja a nevét.~Azután
9398 14 | minden az Úré, és nekünk semmink sincsen ezen a világon:
9399 12 | Rapsonné úgy tett, mint aki semmiről sem tud: mindenben ártatlan,
9400 19 | fölfelé, hol a csillagtalan semmiség határt ér, s ismét közeledik
9401 16 | nincs rokonod, barátod, senkid a világon? Nincs házad,
9402 16 | eltemetetten, elhagyassanak; senkihez ne tartozzanak.~– S te annak
9403 1 | magyar királynak sem, és senkitől parancsolatot el nem fogad,
9404 15 | öltözött kisgyermek, aki nyírfa seprűcskével sorba verte őket, énekelve: „
9405 8 | megbántás! – Tömjénnel füstölni, seprűt ajtóba tenni, hamus kenyeret
9406 2 | körülhordták a véres pallost Sepsi, Csík és Háromszékben, s
9407 15 | van ám a jó tartás: Bor, ser folyik, mint a tenger, ihatik
9408 8 | Mikéék ősi vára volt, egész serege kísérte az íjászoknak, csatlósoknak,
9409 23 | A hegyeken nagy tüzes seregek szörnyű ropogással egymás
9410 2 | mikor Felcsíknál a tatár sereget tönkreverték, az uraikkal
9411 13 | A forrás fölötti dombon sereglettek össze a hajadon leányok,
9412 12 | fegyverrel és tűzzel, amíg csak a sérelem meg lesz torolva.~– Jöjjön!
9413 12 | Opourok ellen, az elkövetett sérelmet megbosszulni s a leányt
9414 19 | szájammal beszélnek. Ez itt Seremás „táltos”, ez Varakó „gyula”,
9415 23 | per l’airé et nuvolo et sereno et omne tempe: per le quale
9416 4 | fölemelte a fejét, s megrázta a serényét, veszedelmes mormogással. –
9417 15 | ösztökéli a remetét, hogy ő is serénykedjék azon módon, és adja át neki
9418 4 | kiülő bikaszemekkel, alig serkedő bajusszal, kenderszőke hajjal,
9419 20 | áldozatra, áhítatos bűnbánatra serkenteni.~Odabenn pedig folyt a vezérválasztási
9420 20 | szer.~A koloncra kitett serlegbe mindegyik vezér egy nyilat
9421 2 | s a hét vezér kókuszdió serlegét, amibe azok a szövetségkötésnél
9422 13 | sem bort nem iszik; csak sert kap minden ember, s ennek
9423 8 | Hanem hát még az ilyen sértegetést megbocsátják egymásnak az
9424 11 | tekintettel is én meg nem sértelek. Ha gyűlölsz, megölhetsz.~
9425 8 | Rapsonné. (Ez már olyan sértés, amit meg nem bocsátanak.) –
9426 2 | nyájait s a szarvaslábú rőt sertések csordáit aztán leghátul
9427 5 | egyszerre sírva fakadt a sértett szemérem érzetétől, s mintha
9428 16 | el az ellenségnek? Istent sértetted meg? Felelj!~Erre a halott
9429 20 | ott odafenn se egymást nem sértik, se egymás népeit bosszúra
9430 10 | gyalázva családom, meg van sértve a törvény. Megtorlást kívánok.~
9431 20 | esperest pedig arra kérte, hogy siessen hozzá, a gyóntatást, felmentést
9432 15 | gondodat. Nosza Kőrös apó, siessünk cserélni!~– De bizony ebből
9433 12 | keverhette.~Alig is várható, hogy siethessen vissza azzal a jó hírrel
9434 5 | meggyorsítva. Most már ezek ugyan sietni fognak keresztülvonulni
9435 13 | vitéz cimborái, akik ugyan siettek egyszerre megérkezni vezérükkel
9436 17 | Rapsonné pedig, hogy még jobban siettesse az útra készülésüket, elővette
9437 17 | lelkemre kötötte, hogy csak siettesselek benneteket. Még ma akarja
9438 23 | splendore: de te Signore porta significatione, Laudato sia mio Signore
9439 6 | után, annak nekieresztik a siheder gyermekhadat, a fiúkat,
9440 6 | munkát, s rettegve lesték a sikert: amint a tűz kiütött, mindenki
9441 9 | biztosan kellett annak sikerülni. Erőszakos és durva erkölcs
9442 13 | amelyhez a rémült asszonysereg sikoltása vegyült; a vért szagolt
9443 12 | Krisztus! Védd fiamat! – sikoltott itt az anya; amott torkaszakadtából
9444 14 | szagold: én a tűzbe dobom! – sikoltozta Gidula nénő, s azt hitte,
9445 16 | magammal.~E szókra nagyot sikoltva szökött fel helyéből Imola,
9446 1 | támadó megjelent a háromszéki síkon, készen álltak az elfogadására
9447 8 | tetszett, mintha az is segítene sikongatni. A füst aztán csakugyan
9448 8 | nem is szitkot, de csak sikongató felkiáltásokat szórt vissza
9449 17 | a szobába; a kisgyermek sikongatva kapkodott feléjük parányi
9450 1 | állt a berohanó előtt a síkság közepén kiemelkedő Várhely:
9451 15 | hanem hítták őt szépen, simán Kőrös apónak.~Hát biz abban
9452 20 | haja tiszta galambfehér simára szétbontva; arca sem oly
9453 15 | maradhasson?~S addig-addig simogatta a lágy kezeivel Szilamér
9454 23 | Ungarischer und dacischer Simplicissimus.~115. [111-112.] lap. Pogány
9455 12 | Imola és elrablója úgy sincsenek ott a várban. Azokat úgy
9456 11 | szétterjesztett szárnyaival hat singet átérő. S hogy eleven állatokban
9457 18 | átadott Szilamérnak egy singnél hosszabb mogyorófa pálcát,
9458 4 | a palástja alól a három singnyi hosszú fekete kígyóját,
9459 18 | garabonc kezdett el éles sípjával fütyölni a várkapu előtt.
9460 4 | bálványáldozatuk! Ha nagy lármával jár, sípszóval, dobveréssel, tűzrakással,
9461 12 | élte a világát.~– Sohse sirasd: kaptál helyette mást cserébe.~–
9462 13 | betemetni.~– Nohát most mi sirassuk el a halottat, ahogy férfiak
9463 23 | 115. [112.] lap. Vérrel siratás. Jornandes (49. l.) szerint.
9464 13 | Könnyekkel asszonyok siratnak. Maga a rabonbán ott ül
9465 13 | Vannak közöttük hírhedt „siratók”, akik éjjel-nappal győzik
9466 12 | körülrakva fáklyákkal, elsiratva siratókkal; zászlós kopja van tűzve
9467 11 | Óh, én az édesanyámat siratom, hogy meg kellett tőle válnom.~–
9468 13 | legények odafeküdtek a nagy sírdombra szerteszéjjel, mintha csatában
9469 7 | tűzve. Az itten megholtak sírhalmai azok. De hát ki temette
9470 7 | s a sorba felkupacolt kő sírhalmok tudatják vele, hogy ez a
9471 13 | végre táncra keltek, a sírhalmot körültáncolták; elébb a
9472 14 | zsombikok, mintha ezernyi sírhalom volna egy rakáson, rőt színű
9473 13 | odafektetik körbe a nagy sírhalomra, s még egy réteg földet
9474 10 | óperenciákra, Krisztus szent sírjához, kutyafejű vad pogány nép
9475 16 | vonulni a gyász búcsúzó útra a sírjáig; de hogy egy halott gyalog
9476 14 | készti valami arra, hogy sírjon: ki tudná miért!~Fenn azon
9477 16 | fennhangon, hogy mit írjon fel a sírkereszt fekete táblájára meszes
9478 16 | a feje fölött. Előtte a sírkeresztje. Mellette volt a két edény
9479 16 | keresztül megcsókoló a saját sírkeresztjét. Akkor aztán a pap előszólítá
9480 16 | ez a kunyhó, ajtajában a sírkereszttel, ami még azt sem mondja
9481 10 | egyre hosszabbodott, a záró sírkövek egyre szaporodtak.~Három
9482 23 | hitéért nejével együtt élve síroltatott el István király. – Herodot
9483 11 | könnyre fakadt.~– De hát miért sírsz? – engesztelé Szilamén –
9484 13 | hőssel és menyasszonyával a sírterembe, s ott a mént erősen hozzákötötték
9485 12 | sugárküllős aranyképe ragyogott, sisakján egy egész ráró madár terjeszkedett
9486 12 | Kata” hatalmas.~– Húzok a sisakjára! Ha nappal jön elém. Hanem
9487 18 | feltette a ráró madaras sisakját, előhozatta a harci ménjét;
9488 16 | páncélt, a palást hegyébe, sisakkal takarják be a fejükön a
9489 5 | A fejeiken fazék forma sisakokat viselnek, amiktől csak lefelé
9490 15 | fel a páncélom, tedd fel a sisakom, vedd át kardom, bárdom,
9491 12 | ne!”~– No, no! Te! Az a „sisakos Kata” hatalmas.~– Húzok
9492 12 | kereszttel; fején a bodon alakú sisakot, öklében a hosszú, kétélű
9493 11 | három tengeren és négy sivatagon mentek keresztül. Fele népe
9494 2 | manók és boszorkányok, a sívó-rívó porontyhaddal, mind bele
9495 23 | lehetséges az még a teuton, skandináv pogány világ ábrázolásánál
9496 23 | áradásaikor csodás alakú köveket sodor magával, van egy Zeykné
9497 8 | aztán Mike Sára jött ki a sodrából.~– De biz az én lyányom
9498 14 | észreveszi, hogy süpped alatta a sömlyék, már akkor késő a menekülés.
9499 8 | visszajön, hirtelen kapott egy söprűt, azt keresztültette az ajtóban. –
9500 8 | Tömjénnel ördögöt szoktak űzni, söprűvel boszorkányt, hamus kenyérrel
9501 4 | lábát elnyújtva az oroszlán sörényes nyakán, a három legényfia
9502 13 | emléktort megülni rengeteg sörivással.~A második nap a „halottkövető”.
9503 9 | azoknak, akik éjszaka félnek a sötétben, varázsgyűrűt, ami győzhetetlenné
9504 18 | alak repül uszályával, a sötétből kiválva, engesztelő tündér,
9505 20 | engem is felvettél. Pokol sötétjéből engem kiragadtál. Tudod-e,
9506 18 | egymásba omlottak, sűrű sötétség lesz, mintha éjjel volna,
9507 18 | visszahanyatlott a ködös sötétségbe, még az aranynap képe a
9508 19 | fog, ha fölébred, a nagy sötétségben dörömbözni koporsója födelén
9509 19 | szögletből a másikba kergetve a sötétséget. De csak egy asszony sem
9510 7 | Hammas patakja, melynek sötétszürke vizén félelem átlépni. A
9511 5 | ezért a leányért meghalok! – sóhajtá Szilamér.~S elvitte magával
9512 18 | mint egy végtelen nagy sóhajtás: szellő volt talán, mely
9513 9 | nem jött elő.~Hanem nagy sokára elővánszorgott az oltár
9514 11 | Hát egyszer az áldomásozó sokaságon keresztül furakodik egy
9515 4 | dárdahegyeikkel távoltartják a sokaságot. Két óriási dalia, keresztbe
9516 2 | mámorító italt. A rengeteg sokaságú rideg gulyákat, a szilaj
9517 17 | megették a farkasok vagy a sokatevők: Nyugodjék békével! Hoztak
9518 4 | Ilyen idős hajadonnak már sokfelé lehetett az útja.~– Magáról
9519 14 | pityóka elődje, csakhogy annál sokszorta jobb ízű; azzal zsákokat
9520 23 | specialmente messer le fratre sole: il quale giorna et illumina
9521 23 | ogni benedictione. A te solo se confano; et nullo homo
9522 13 | hordót, tele borral, kutyáit, solymait: ezeket leölték, úgy rakták
9523 8 | aranykelyhet, paripát, sólymot, vadászkutyát: s azon felül
9524 15 | a bális, az olajkáros, a sólyommadarász nem járhat a faluba templomozni;
9525 13 | vadászebeit és kedvenc sólyommadarát és huszonnégy paripáját,
9526 15 | egyebet, mint aszalt körtét, somot, gesztenyét és mogyorót,
9527 23 | omnipotente bon signore: tue son le laude, la Gloria e l’
9528 23 | II. k. 226. l. „Kelten Sonne untergang zween brennende
9529 18 | Elkezdett ő is kegyesen sopánkodni.~– Óh ti jámbor lázárok:
9530 12 | most ott feküdnék a többiek sorában a sárga barlang előtt. –
9531 9 | tornácában tizenkét alabárdos sorakozott, talpig páncélba öltözve.
9532 23 | Laudate sia mio Signore per sorore aqua, la quale e multe utile
9533 23 | ordaliai ítéletek egész sorozatát, mik egészen szkíta szokásokról
9534 5 | mindenkinek az istenét sorra próbáltam: egy sem segített
9535 2 | asszony viseli a süveget, s sort ül a tanácsban.~– Bolond
9536 17 | várba, ami nem messze volt a Sósmezőhöz.~Aki egészen kigyógyult
9537 17 | volt sorban felállítva a Sósmezőn. A megmentett nyomorultak
9538 14 | melegvízforrás körül terem meg, sóstalajú tőzegföldben. Pedig gyönyörű
9539 23 | madre terra: la quale ne sostenta et guberna et produce fructi
9540 9 | hogy rá ne hagyja magára sózni az ember a tavalyi pénzt:
9541 23 | signore con tutte le creature, specialmente messer le fratre sole: il
9542 23 | bello et radiante con grando splendore: de te Signore porta significatione,
9543 23 | Signore per la luna et per le stelle: in cello le hai formate
9544 23 | brennende heere zusammen stossen und streiten.” Cserei Mihály (
9545 23 | heere zusammen stossen und streiten.” Cserei Mihály (Hint. 225.
9546 15 | arra rendeltettek, hogy sudaraikat az égbe emeljék, s az ég
9547 18 | szellő volt talán, mely a fák sudarain végigfuvallt, vagy tovarebbenő
9548 14 | mély hegyvágányon, ami a sudarával az egyik, a tövével a másik