Part

 1 1|          legénynek.~– Fogjad ezt fiam, te becsületes szűcslegény,
 2 4|            végképpen elszörnyedt.~– Ó, te stariopica! – rivallt a
 3 4|       előrelódította a rendnek őrét –, te meg, komédiás, mulattasd
 4 4|                páncélozta magát.~– Hát te másik, neked mi kell? –
 5 5|           huszonnégy, huszonöt!”~– Hát te sibenyec! Mért nem jöttél,
 6 5|             azt mondja neki: „Hallod-e te Guthay Lőrinc, nem vagyok
 7 5|      Kadarkuthy Viktor, akinek a nevét te kuszpitoltad, aki helyett
 8 5| okvetetlenkedék a Sámson fölugrálva.~– Te szamár vagy, az is maradsz! –
 9 5|        zarándokom, miféle szerzet vagy te, hogy szent karácsony napját
10 6|                én, hogy miért szeretsz te itten lenni!)~A lévita olvasta
11 6|         elátkozott ellenfelének fiát a te életednek az árán, hogy
12 6|                az ájtatos nótát akarod te újból elorgonálni, amivel
13 6|        lecsaltál egy szentet az égből, te orgonás trubadúr; s ezért
14 6|                szól neki a „ne csinálj te magadnak faragott képet”
15 7|              hogy én, Guthay Lőrinc, a te démonod, nem haltam meg,
16 7|              itt van az a nő is, aki a te nevedet viseli, s az én
17 7|                 s így szóljon hozzá:~– Te meggyóntál nekem. Megbántad
18 7|             nem vagyok, hanem vagyok a te halálosan megsértett ellenséged!
19 7|             megsértett ellenséged! Ego te absolvo.~Rövid volt a pillanat.
20 7|              gondolá: – „no csak eredj te a feleségedhez, kisfiadhoz,
21 7|              maradunk. Én nem vagyok a te Áron barátod, hanem vagyok
22 7|          bükkfa: odáig egy puskalövés. Te eredj oda, én itt maradok
23 7|               hevernek a havon. Kettőt te öltél meg, kettőt én.~Erre
24 7|          teneked a lelkemmel tartozom. Te a lelkemet adtad vissza.
25 7|             fogok bolondokat beszélni. Te kiegyenlítetted a tartozásodat
26 7|          üldözi senki a világon többé. Te visszatérhetsz az emberi
27 7|                szerint, hogy viselje a te nevedet. Szüleid meghaltak.
28 7|              ember lett. Fia elvette a te szüleid fogadott leányát.
29 7|              élhettek szülővárosodban; te a tudományoknak élhetsz,
30 7|               a fegyvereinket, s aztán te majd vezess el a kocsiútig,
31 7|                A saját testvéreiket.~– Te sohasem láttál farkast?~–