Part

 1 1|            arccal a vicispán.~– Mit tudom én? Azt sem tudom, az apám
 2 1|               Mit tudom én? Azt sem tudom, az apám megkereszteltetette?
 3 1|             abszurdum. Soha meg nem tudom bocsátani a kereszténységnek,
 4 1|  kötéltáncosnét, vagy az engem; nem tudom bizonyosan. S aztán volt
 5 1|          amiknek én az értelmét sem tudom; az ateista volt és manichéus,
 6 1|            játssza a cache-cache-t. Tudom magamról, én is így tettem,
 7 2|             új vicispánnál (aki úgy tudom, csizmadia céhmester volt
 8 3|          elsőt concedálom, hogy nem tudom, hol van az a barátfalvi
 9 4|      vőlegény!” Akiről most már jól tudom, hogy az senki sem más,
10 4|            tudja a mester?~– Honnan tudom? Hiszen tudja annak a históriáját
11 4|             közül. – Ilyen kosokja, tudom, a császárnak sincs. Egészen
12 5|     bizonnyal van elég.~– De én nem tudom megkülönböztetni a homokot
13 5|          bizonyos falovat.~– Sohase tudom én!~– Hát amondó vagyok,
14 6| Lengyelországból az alamáziát1, nem tudom én, miből csinálják azt,
15 6|     szeretek itten lenni.~(– Jobban tudom én, hogy miért szeretsz
16 6|      lehessen az?~– Egy kis orgona. Tudom, hogy a feleségemnek semmivel
17 6|       Szigorú arcot mutatott.~– Nem tudom, kurátor uram megengedi-e,
18 6|             úrnak keresztelkedni.~– Tudom – mondá a báró vállrándítva. (