Part

  1 Elo|            átokviselő együtt bukott el, s együtt megnyugodott; de
  2 Elo|            családjukra nézve meghaltak, s akiket aztán egy harmadik
  3 Elo|                harmadik halálra keres – s akinek arra nagyon erős
  4 Elo|     legboldogabb karácsonyom életemben, s mi volt annak az okozója?
  5 Elo|           amikor az anyám karján ültem, s vártam, hogy az angyal mikor
  6 Elo|                tündöklik a karácsonyfa, s én megtudom, hogy mit hozott
  7 Elo|             szekérnek nem volt ernyője, s rajtam csak egy karbonári
  8 Elo|               feleségem, aki szeretett, s minden nyomort, búbánatot
  9 1  |            strázsál kivont karddal, alá s fölé sétálgatva a hosszú
 10 1  |             hogy fölfedezze az alakját.~S a fegyveres őrnek bizony
 11 1  |               házába belépni? Ide vele!~S a látogató úrnak meg kellett
 12 1  |              való.)~Az idegennek látszó s a kiejtéséről még inkább
 13 1  |               aznap nem voltak befűtve, s a báró sajnálta már nagyon,
 14 1  |               csak a rabok feljöjjenek.~S nemsokára hallatszott a
 15 1  |            fontos vasakkal eszközölnek, s az első dörömbölés az ebédlő
 16 1  |     megtüzesített vaslapátot hozott be, s arra porrá tört cukrot hintett:
 17 1  |         vaslapátot, az a konyhába való, s magára hagyta a látogatót.~
 18 1  |                csupa köszörült üvegből, s végignézte magát. Igazán
 19 1  |               szőke pillákkal környezve s lilaszín karikákkal körülfogva.
 20 1  |        előrenyúlt, két szakaszra válva, s az egyik részéből nagy bibircsók
 21 1  |                 volt szakállal ellátva.~S ennek a fizimiskának a kiegészítéséül
 22 1  |                 maradván, elkezdett alá s föl sétálgatni a teremben.
 23 1  |                nem mutatta többé magát.~S a rabok még egyre zuhogtatták
 24 1  |                 rabok udvarára nyíltak, s azok annál jobban fűtöttek,
 25 1  |                  mikor az ajtó kinyílt, s nem a Jánost látta maga
 26 1  |                A vicispán urat keresem, s a gazember hajdú, a János
 27 1  |               János rám zárta az ajtót, s rám fűttette a kályhát.~–
 28 1  |                 karácsony péntekje van, s ezen a napon délelőtt semmiféle
 29 1  |         kaphatott, az mind pofon ütött, s elnevezett Cacusnak, Lycaonnak,
 30 1  |            eltávolította az oltárokról, s mást tett a helyükbe.~–
 31 1  |               részt frugális ebédemben, s asztal felett mondja el
 32 1  |            kétlábú csókákat formált ki, s minden tányér mellé egy
 33 1  |            kiegészíteni a kiülő szempár s a hátranyomott rövid áll.
 34 1  |               nevezi a férj a feleségét s a feleség az urát. Persze.
 35 1  |                vicispán fejét csóválta, s nem hagyta magát megzavartatni
 36 1  |              vetett igaz lélek módjára, s csak azután, hogy maga is
 37 1  |                 A báró úr magyar ember, s nem tud deákul? Hisz a magyar
 38 1  |                 egy tálat körülhordtak, s azok csak akkor jönnek be,
 39 1  |                komédiásnak a truppjába, s ott játszottam az orangutánt.~
 40 1  |                 latinból; ő is Mathias, s a „sex” tótul is „seszt”.
 41 1  |            orbis.” (Példát ád a király, s a világ mind indul utána.)~
 42 1  |            engem; nem tudom bizonyosan. S aztán volt dínomdánom; találtunk
 43 1  |          prókátort ültet föl a nyakába, s úgy produkálja a vitézi
 44 1  |          vármegye sequestrum alá vette, s tútort rendelt a számára.
 45 1  |             Azzal én kimentem Párizsba, s azontúl azután csak úgy
 46 1  |             Megfogta a kisebbik csíkot, s elsüllyeszté a szájába.
 47 1  |              elértette a szép mondatot, s nagyot húzott a pohárból.
 48 1  |            kicsapott kálvinista diákot, s azt adta ki helyettem a
 49 1  |            öltöztetve, pénzzel ellátva, s beleheccelte a legveszettebb
 50 1  |              alispánnak a kisasszonyát, s azt viszi haza a vén Kadarkuthy
 51 1  |               egy komisz nyirkos odúba: s én ott ülök kenyéren, vizen,
 52 1  |                  Még most is ott ülnék, s most is veszekednének a
 53 1  |          demaszkírozza, fogságra vigye, s azután a csalárdságot deklarálva,
 54 1  |               couple megszökött együtt, s most játssza a cache-cache-t.
 55 1  |                az öregemhez menekültek, s az eldugta őket valahová.
 56 1  |             csalónak az apját, a papot, s mikor az már látta, hogy
 57 1  |              mennyországot megnyitotta, s visszaadta azt a vendégének.~–
 58 1  |          visszaadta azt a vendégének.~– S aztán ha megtalálja a báró
 59 1  |         statárium elé állítják a reust, s három nap alatt „amice pendebis”.~
 60 1  |                 a törvényes bírája elé, s megítélteti az emendam capitis-t.~
 61 1  |                 börtönben penészedtem – s az jó lesz neki.~– De hátha
 62 1  |               amit az alispán elértett, s kezével intett felé: „no
 63 1  |            állást foglalt az asztalfőn, s oda inté maga elé Matust.~
 64 1  |                 becsületes szűcslegény, s tartsd meg örök emlékül
 65 1  |                 odajárult az oltár elé, s ebben a vékony vászon perizomában
 66 1  |          letérdelt a hideg márványkőre, s úgy ájtatoskodta végig az
 67 1  |         nadrágot visel a szűcslegény! – s odamutatott a csizmaszár
 68 1  |              pernahajdert, vigyétek ki, s verjetek rá viginti quinque
 69 1  |              Matust két karjánál fogva, s vitték le a rabok udvarára
 70 1  |                végén egy ezüst máriást, s in fine finali huszonöt
 71 1  |                szájából a fogpiszkálót, s kegyetlen flegmával válaszolt.~–
 72 1  |                a háromszögletű fedőjét, s nagy lépésekkel indult az
 73 1  |                Én jó keresztény vagyok, s most manifesztálni akarom,
 74 1  |                 báró urat vasra vereti, s felküldi Budára, a locumtenenshez,
 75 1  |            nobilis duellum provocanst”. S mondhatom, hogy a budai
 76 1  |            ajtót, felcsapta a kalapját, s keresztülrontva az üres
 77 2  |                 csapott, „hozta Isten!” s azzal vezette az asztalhoz,
 78 2  |                 a pompás miskolci cipó, s azzal „domitorum praecedit!”
 79 2  |               hét iskolából csapták ki, s azután emlékeztették vidám
 80 2  |       dolmányokban, mentékben pompázik, s ha azok között az ő condamnált
 81 2  |             rámutat: „az ott a báró!” – s jó, ha még valami epithetont
 82 2  |          egyedüli mágnás a társaságban, s a mágnásoknak mindig nagy
 83 2  |          apáitok) föltámadnak a sírból, s főzőkanállal vernek benneteket
 84 2  |            kívánja az utána következőt, s mikor már az ember azt hiszi,
 85 2  |            hoztak derék kétágú villával s hatalmas szeletelő késsel,
 86 2  |               szokott mindjárt kivenni, s azokat egészben rakta be
 87 2  |        kiáltották rá: „zabi do chrbat”, s arra a szomszédjai jókat
 88 2  |               aki álnév alatt grasszál. S minthogy a báró úr Franciaországban
 89 2  |                mögött állni, ha leülök? s a batyumat utánam hordani?~–
 90 2  |                 a kezem közé kaphassam, s körülhordozhassam az egész
 91 2  |                 maga fórumait megjárja, s az ítélet in optima forma
 92 2  |     ratifikáltatik és promulgáltatik.~– S meddig fog ez eltartani? –
 93 2  |           kiáltá föl a báró földühödve, s majd kiütötte haragjában
 94 2  |       Barátfalva?” motyogta valamennyi, s a fejét rázta hozzá.~„Sohasem
 95 2  |              volna? – szólt az alispán, s azonnal riasztá a jurátust
 96 2  |              Lengyel- és Csehországgal, s megtalálható volt abban
 97 2  |        tányérján volt a pulykapecsenye, s erre olyan kés-villa koncert
 98 2  |             egynek el kellett kezdenie, s rögtön visszaechózott rá
 99 2  |               fölemelte a tele poharat, s egyenesen odaszólott a vicispánhoz~–
100 2  |                az egész csemegés tálat, s abból a mogyorókat kiszedegetve,
101 2  |         kicsúfolt nevét a helységüknek, s azt választották a helyébe,
102 2  |              utolsó szem mogyoróval is, s arra ő is megszólalt. Eddig
103 2  |                 a behozott farkasfülek, s azoknak a párja alá mindig
104 2  |              hogy az életével játsszék. S biztos kezének kell lenni.
105 2  |             medve, mert ez egyedül jár, s a farkas csoportban; s a
106 2  |                  s a farkas csoportban; s a medve csak haragos, de
107 2  |                a tyúkokkal nyugszik le, s a kakasokkal kel föl. Különben
108 2  |                kitagadta az örökségből, s szép vagyonát mind ez elszökött
109 2  |        elszökött unokahúgának testálta, s ha az tíz esztendeig az
110 2  |             céhmester volt a városban), s ők azonnal tehetős emberek
111 2  |                bejön hozzánk, fölkeres, s énnekem elmondja mindazt,
112 2  |                fejében a vicispánnénak, s azután, amint megszabadult
113 3  |         legféltettebb rossz szándékait, s azokat följegyzi magának.~
114 3  |                mint Linné a növényeket, s rémséges sok árkus papirost
115 3  |        összefonta a két karját a mellén s így szólt~– A báró úr tudja,
116 3  |          bitorolt funkcióktól eltiltja, s azontúl a községnek kötelessége
117 3  |                 azoknak cédulákat oszt, s a cédulára fölírja a falunak
118 3  |                találták Miskolc várost, s pihenőt tartottak benne.
119 3  |                 város rangjára emelték, s nagy privilégiumokkal ruházták
120 3  |             Bíráit a basák elhurcolták, s egy esztendeig is ott rohasztották
121 3  |          fogadja, fizet 200 forintot.~– S a nemes urak inkább megfizették
122 3  |               címet: legyünk „oppidum”, s az akkori bíró rendeletére
123 3  |             pedig egy szőlőfürtöt tart, s lábait verbunkos táncra
124 3  |              vele az a címerbeli hajdú! s még jobban megsarcoltak
125 3  |                 a kalapját a hóna alól, s úri fejbólintással rekommendálta
126 3  |                 ablak előtti pódiumról, s odavitte az atyjához a kész
127 4  |          szegletén volt egy kukullorium s azon egy keskeny ablak:
128 4  |               kurucok, hanem a labancok s más afféle tolvajok, mikor
129 4  |               szőlőkben, beszáguldoztak s végigrabolták a várost.~
130 4  |                 jön a bíróhoz panaszra, s most még a város részéről
131 4  |           műhelyből befelé vezető ajtó, s kilépett rajta egy megtekintésre
132 4  |              vagy bukfenchányó mindegy, s lehet, hogy igaza is van.~
133 4  |             macskabőrsüveget a fejéről, s azt mondá: „mi tetszik,
134 4  |                    rivallt a drabantra, s a másik még immunis arcfelére
135 4  |       arcpofáját, a másikkal a másikat, s azt felelte, hogy „harmadik
136 4  |              ahelyett oda lépett eléje, s jól a szeme közé nézett,
137 4  |                jól a szeme közé nézett, s azután jó lerchenfeldi dialektussal
138 4  |                 én majomember voltam.~– S akinek a Colombináját elszöktette
139 4  |               hívtam föl a parasztokat, s egyiket a másik után vertem
140 4  |         fölhasználta ezt a kíméletemet, s egy betyáros gáncsvetéssel
141 4  |                    Hogyne emlékeznék!~– S meg sem köszöni?~– Köszönöm
142 4  |               kőből is olajat csavarni; s aztán milyen prédikációkat
143 4  |                néző pofát fog csinálni, s azt feleli: „ojojoj! az
144 4  |                dörmögé vissza a Sámson.~S aztán mind a kettő magának
145 4  |              fölkapta a karjánál fogva, s még azt is odadobta az asztalra,
146 5  |         visszajöhet).~A Matus nekiállt, s a báró selyempuliderjére
147 5  |              magának kellett cepekedni, s irányadó véleményének akként
148 5  |                kitöltöttem a bosszúmat!~S ezzel a világ rendje helyre
149 5  |            akarok közölni a báró úrral, s azt nem kiabálhatom fönnhangon,
150 5  |               gazdám, a Parasztevics.~– S ismeri az jól a vidéket?
151 5  |              asztalához ebédre a bárót, s föltette eléje a drága jó
152 5  |             hatan tudják, hogy hol van. S most még kend előáll nekem
153 5  |                csákányt, fejszét ragad, s úgy agyonveri mind a kettőjüket,
154 5  |             Kazincon vagy Szentpéteren, s ott várja be a dolog végét.~–
155 5  |             sétál az ember a Bükkben –, s szép csendesen elindulnak
156 5  |          megállítja a kísérőjét a báró, s azt mondja neki: „Hallod-e
157 5  |              aki helyett megházasodtál, s akit temiattad tömlöcbe
158 5  |                vedd a fegyvert kezedbe, s aztán majd addig lőjünk
159 5  |             egyenesen feljön Miskolcra, s följelenti a szolgabírónak,
160 5  |                az többet ér a puskánál. S ha többen jönnek rám, egynek
161 5  |           megkapom a két hátulsó lábát, s azzal verem agyon a többit.~–
162 5  |           Hámorba. Ott szállást kaptak, s azután kora hajnalban nekivágtak
163 5  |             árnyrajzai láthatók lettek, s egyszer aztán, amint egy
164 5  |              országán törtek keresztül. S a görög már tudta, hogy
165 5  |             kiaIudni, míg visszajövünk.~S azzal maga vezette föl az
166 5  |               Mi a felhő fölött állunk.~S az a napsütötte felhő olyan
167 5  |              vágta a süvegét a földhöz, s a szent ünnepnaphoz éppen
168 5  |                az Oltárkőről lemegyünk, s tanyát ütünk a tűz mellett,
169 5  |             tanyát ütünk a tűz mellett, s kenyeret, szalonnát pirítunk.
170 5  |          fölszálló felleg az Oltárkövet s az egész körülfekvő erdőséget,
171 5  |              mint a tüzet körülhasalni, s a hosszú nyelekre szúrt
172 5  | szalonnaszeletet a parázs fölé tartani, s a zsírját a kenyérre csepegtetni.
173 5  |              komplimentírozni az ajtón, s szóba sem áll többet. Hanem
174 6  |               alatta meghúzódó völgyet. S azok az óriási bükkfák,
175 6  |            zápor vájta hegyszakadéktól, s aztán azon haladni fölfelé.
176 6  |                 megkapta a két aranyát, s még egy csomó jó tanáccsal
177 6  |    klepshidráját, odatartsa a báró elé, s aztán a korcsmáros falon
178 6  |  kalendáriumából kikeresse a decembert, s megmagyarázza neki, hogy „
179 6  |                lévitának a veszedelmet, s az neszét véve, megugrik
180 6  |          gondolt, hogy visszaforduljon, s megtérjen az elhagyott faluba
181 6  |                 tizenkettő lett belőle. S azok mind hosszú sorban
182 6  |           dödörgés hangját is hallotta, s kezdett a kísértetes világításnál
183 6  |       kísértetek, hanem parasztemberek; s azok a világító halálfejek
184 6  |              már, hogy csak alig hápog, s mindig ugyanazt a prédikációt
185 6  |         hallanak angyali szép harmóniát s ahogy a mi tiszteletesünk
186 6  |          tehenünket odakinn legeltetni, s a lovainkat is strázsálnunk
187 6  |                a híveit az iskolaházba, s kirakja előttük a maga tudományát.
188 6  |   földmívelésről; és még a nyavalyákról s a gyógyító erejű füvekről;
189 6  |            selmeciek jól megfizetnek.~– S az mind terem itten?~– Amióta
190 6  |     szarvasmarha mind fölfújódott tőle. S az egészségtelen kigőzölgéstől
191 6  |       kiparancsolt bennünket úrdolgára, s ahol a völgy megszorul,
192 6  |                szigonnyal is foghatjuk, s akkora pisztrángokat kapunk,
193 6  |              árát adják ám a selmeciek. S amióta tele van a tavunk
194 6  |                 rákapott az alamáziára. S annak meg az a szokása,
195 6  |                 ember bolond lesz tőle, s a békességes ember veszekedő.
196 6  |                 van méhese a kertjében. S aztán a lévita megtanította
197 6  |                 más, mint magyar zsidó, s ha zsidó, akkor libasült
198 6  |                 Takarékos ember biz az, s nem is veti föl a nagypénteki
199 6  |       dicsőségét, hanem a gyümölcsfák”, s fölbiztatott bennünket,
200 6  |             mert zöld marad késő őszig, s aki akkor beleharap, még
201 6  |               illatot ád, mint a rózsa, s az íze különb a dinnyénél.
202 6  |             szaggatta a földúlt földet, s mély árkokat mosott a hegyoldalban
203 6  |              csak úgy kapával míveljük, s kendert vetünk bele meg
204 6  |                a panaszt a tiszteletes, s legelőször is azt a szokást
205 6  |               odaállni a munkások közé, s tanítgatni, hogyan nyomkodják
206 6  |                 kiáltott a tiszteletes, s aztán megmutatta, hogy milyen
207 6  |               ad arma”! meg „incedium”! s azzal maga fejszét ragadva,
208 6  |                szomszédos ház tetejére, s kipróbálta rajta a tudományát.
209 6  |                kötését kell elvagdalni, s az egész lecsúszik magától.
210 6  |              minden nádtetőt levertünk, s ezzel megszabadultunk attól
211 6  |                 ott termett a háztetőn! s az égő gerendát csak úgy
212 6  |              cseréptető alá minden ház. S nekünk az nem került egyébbe,
213 6  |             havat lesepri róluk a szél, s mind az ördög barázdáiba,
214 6  |       táplálkoznak a mészégető telepek; s ahol a vágás szabad tért
215 6  |            emelkedik. Igazán hogy erdő! s ugyan emelkedik. A fiatal
216 6  |            utcaajtóból konyhába lépünk, s a konyhából nyílik aztán
217 6  |                 érzik, ami meg jólesik. S ugyanaz a tűzhely meleget
218 6  |                egyenkint a gazdasszony, s dobálja a forró lébe. Mind
219 6  |               előtte áll egy zsámolyon, s a nyársra húzott ludat forgatja.
220 6  |             ráismernek; amaz eléje fut, s kezét nyalja, ez meg örömmel
221 6  |              vagy?” – szól a boldog nő, s úgy meg van nyugodva abban,
222 6  |           lévita odamegy a feleségéhez, s megcsókolja annak a tűztől
223 6  |              azt nem koptatják otthon), s egy fehér gombos, sárga
224 6  |              azok a világba: a szőrtóga s a fehér selyem viganó azokkal
225 6  |                az én gyerekkoromban is, s nagyot bámultunk, mikor
226 6  |                hazatért a kollégiumból, s „apám”-nak merte szólítani.
227 6  |            voltak tűrve egész könyökig, s azokra is invitálva lett
228 6  |             szelni minden tányér mellé, s az a kenyér kerék nagyságú,
229 6  |        csippenti el a gyertya taplóját, s úgy teszi a hamvát a koppantóba.
230 6  |              taplóra tenni a kénfonalat s annak a kék lángjánál gyújtani
231 6  |                Lőrinc fogta a gyertyát, s kivilágított vele a pitvarba.~
232 6  |                jövevényt, ahogy illett, s amint meglátta a tiszteletest,
233 6  |              nem a sakter metszette le, s így az mégsem kóser.~(–
234 6  |               puskát, vadásztarisznyát, s odaakasztá a falra a magáé
235 6  |                 annyi nagy tudománnyal, s azok mellett a virtusok
236 6  |               mintha a pipája nem égne, s követelné, hogy újra rágyújtsanak.
237 6  |            napon át nem dolgozik semmit s a hetediken véres verítékkel
238 6  |             hetedik napot megünnepelje, s akkor ne dolgozzék semmit:
239 6  |           szombaton nem lehet kioltani, s ha egy üveghuta is jön ide,
240 6  |              munkás mindennap dolgozik, s a munka még jobban dicséri
241 6  |           fölgyógyulásáért vett magára; s azoktól az apró, kedves
242 6  |                hoz ez a gyermekszívnek? S a gyermek öröme a szülőké
243 6  |                még mackó is kerül elég. S hogyan ejti el a vadait,
244 6  |                leshez közelítő vadászt, s berkébe húzódik.~– Sok farkast
245 6  |             lakom, a negyvenötödiket.~– S a vadászzsákmányért szép
246 6  |       bundájáért a szűcs másik tízet.~– S azt mind élire rakja a tiszteletes
247 6  |               az ő kedvelt zsolozsmáját s Palestrina ájtatos szimfóniáit.~
248 6  |             égből, te orgonás trubadúr; s ezért kész vagy bevinni
249 6  |      kenyérszelő öregkést az asztalról, s házigazdájának a szívébe
250 6  |           kellett a kilincsen segíteni; s a kopogtatónak az egyik
251 6  |                be volt takarva kendővel s a kisfiú is nagy kendővel
252 6  |        bebugyolálva. Tűz mellől jöttek, s a pitvarban hideg van.~A
253 6  |             menten elbújt az ágy mellé, s onnan kandikált elő, kíváncsian
254 6  |                a belseje egy szál piros s egy szál zöld viaszgyertyával
255 6  |              Lacika is elősettenkedett, s az anyja szoknyájába fogózva,
256 6  |                pásztorok! gyertek be!”, s arra a pitvarból három juhásznak
257 6  |                apja háta mögé retirált, s annak a térdei közül dugta
258 6  |             mitológiai istennők egyike.~S ez a kábító mosoly az arcon!
259 6  |                embernek a szenvedélyét. S mikor ez az állat azt hiszi,
260 6  |             kell halnod, Guthay Lőrinc! S ha száz életed volna, százszor
261 6  |                adtál, álld meg, kérünk” s ez nem a szombatos szájába
262 6  |             vita támadt azután a lévita s a felesége között, azon,
263 6  |                két tenyerébe támasztva, s egyre azt az idegen uraságot
264 6  |            fölszólalót a tiszteletesné, s a fejét ingatta, szemmozdulattal
265 6  |                 kérdezé a szép Hermina, s ó minő észbontó tekintetet
266 6  |                 Lacika az anyja öléből, s közbeszólt nekipirult, arccal:~–
267 6  |                 a gyereket.~– Meg én! – s odaállt melléje.~Kadarkuthy
268 6  |                dolgot – mondá a vendég. S azzal a gyermeket letette
269 6  |                 odabújt az anyja ölébe, s a vendég csókjától még nedves
270 6  |                 való telepekre találok, s otthagyom a Székelységben
271 6  |       elvállalja a keresztapai tisztet, s talán a tiszteletes asszonyt
272 6  |             szállítói mind szombatosok. S ezeket sem akarom elveszteni.
273 6  |             éjszakát kívánt az uraknak, s elhagyta a szobát.~Bíró
274 6  |                 mert térdig ér ám a hó, s istentiszteletig készen
275 6  |             mosolygós piros szeleteket, s lerakta a kés lapjával a
276 6  |                  de sőt a szalonnájával s a barna bőrkéjével együtt
277 6  |               vállára veszi a puskáját, s elmegy farkast lesni, míg
278 6  |                 bundáját, furkósbotját, s eltávozott.~A lévita is
279 6  |                éjt kívánt a vendégének, s kikísérte bíró uramat, becsukva
280 6  |         nyugodalmas jó éjszakát kívánt, s kiment az ajtón.~Kadarkuthy
281 6  |            tette a gyertyát egy székre, s annak a kanócába bámult.
282 6  |            ember, akit ő halálra keres, s akire nézve az egy halál
283 6  |                 halálosan megszeretett. S most ezekről a tündérajkakról
284 6  |            gyertyakanóc végsőt lobbant, s az ő szemét is lezárta az
285 6  |             lélek különválik a testtől, s maga kedvére kéjeleg… Akkor
286 6  |             ostoba test egyet vonaglik, s szétfoszlik az álom. Nincs
287 6  |              Viktor kiugrott az ágyból, s elkezdett mezítláb alá s
288 6  |                s elkezdett mezítláb alá s fel toporzékolni a hideg
289 6  |               Megöli az álarcos csalót.~S akkor aztán elfoglalja rögtön
290 6  |           halkan felnyitá a szobaajtót, s lassan kitárta, hogy ne
291 6  |            nyitott ajtón a pitvarba is.~S ott látott Kadarkuthy Viktor
292 6  |             égve felejtette a gyertyát, s az telefüstölte a szobát.~–
293 6  |                 Kinyitom a pitvarajtót, s a füst kihúzódik.~S azzal
294 6  |        pitvarajtót, s a füst kihúzódik.~S azzal fölkelt, kinyitotta
295 6  |           nyoszolyája elé volt terítve, s ott aludt reggelig csöndesen.~ ~
296 7  |              mély álmából fölébresztik, s aztán sok ideig nem tud
297 7  |              végre a superintendensnek, s ehhez a jelentéshez okvetlenül
298 7  |                 órájában végiggondolva, s más egyéb indiciumokat is
299 7  |                 baptizálnom nem szabad. S míg a posta a Székelyföldről
300 7  |        térdepelnek le, hanem felállnak, s amíg a lelkipásztoruk prédikál,
301 7  |                teleppel, az erdőséggel, s mármost csak arra kéri a
302 7  |       félszázados processzusok folytak, s csak József császár alatt
303 7  |                 jó intézménynek tartom, s nem értem, hogy ezt Luther
304 7  |            Kadarkuthy Vitornak a nevét, s ez álarcosság alatt őrületes
305 7  |           családokat hoztam gyalázatba, s azok között saját tisztes,
306 7  |        hajdúival, mint a betörő rablót, s bezáratta a vármegye tömlöcébe.
307 7  |            verjen, elhurcoljon magával, s az igazi Kadarkuthy Viktorral
308 7  |          lehúztam kezeimről a békjókat, s a hullámok közé vetettem
309 7  |               aztán rohanjunk egymásra, s végezzük el a dolgunkat
310 7  |                aki a te nevedet viseli, s az én gyermekemet ápolja.
311 7  |             rakhatom le egy pap kezébe, s nem várhatok felőlük bűnbocsánatot.~
312 7  |           lehajtott főre rátegye kezét, s így szóljon hozzá:~– Te
313 7  |         helyéről, megtörülte a szemeit, s nagyot nyújtózott. Kinyújtózta
314 7  |   Találkozhatunk egész csapat ordassal, s az nem fut el, ha egypárt
315 7  |                 puskaagy kettétörhetik, s akkor az egész fegyver hasznavehetetlen.~–
316 7  |               még dolgot adjon.~– Igaz. S az esetben is, ha egymásnak
317 7  |         egymásra köszönték a poharaikat s testvériséget ittak…~A lévita
318 7  |               előre – mondá Kadarkuthy, s magában gondolá: – „no csak
319 7  |             szabad! Fölébresztené őket. S ezeknek nem szabad azt megtudniuk,
320 7  |           farkasokra, táti! én félek!”, s akkor nem mehetne. Úgy kell
321 7  |            zsákba kötve a vállára veti, s utánasiet az előreballagott
322 7  |            fögyújtotta az itteni erdőt, s az hosszú pásztában leégett.
323 7  |      vadkomlótól: egy félelmetes berek. S ennek a bozótnak még télen
324 7  |              pompázik egy hangafabokor. S ettől a bokortól mintegy
325 7  |      elhatalmasodott rajta a vadszeder, s annak a lelógó indái takarják
326 7  |                 ahhoz a kerek bokorhoz, s abba befurakodva kihúzta
327 7  |               kihúzta belőle a malacot, s aztán megkötötte a lábáná
328 7  |             sebtén a leskunyhó ajtaját, s azután reteszeljük el magunkat.~
329 7  |               földet a puskája agyával, s azt mondá:~– Mi nem megyünk
330 7  |                 előtt – ottan állj fel. S akkor aztán kezdjünk el
331 7  |             csak a fejével bólintott.~– S nehogy azt hidd, hogy ez
332 7  |            Lőrinc szótlanul megfordult, s ballagott a nagy bükkfal
333 7  |          osztani a jámbor hívek között?~S a megölt ellenfél gyilkosát
334 7  |                támadni a sűrű bozótban, s egyszerre csak a gubancos
335 7  |                 lépésnyire bevárta őket s akkor egy jól célzott lövéssel
336 7  |             leült a két hátulsó lábára, s elkezdett vért okádni. A
337 7  |                hogy az nagyot ordított, s aztán szűkölve, nyafogva
338 7  |           háttal fordult a vadász felé, s elkezdte a két hátulsó lábával
339 7  |             maradt, egyszerre felriadt, s dühös ordítással rohant
340 7  |                rohant a leskunyhó felé, s egy hatalmas szökéssel felugrott
341 7  |              nyalva a hosszú nyelvével; s aközben vérre éheztét kifejező „
342 7  |              egyszerre le fog rá ugrani s hátulról rántja le.~Guthay
343 7  |               felriadt, oldalt szökött, s aztán odarohanva a bezúzott
344 7  |                 annak megkapta a fülét, s úgy vonszolta el magával
345 7  |             megtölthetjük a puskáinkat, s kezdhetjük a párbajt.~Kadarkuthy
346 7  |                 benyúlni az ajtó likán, s úgy emelni föl a reteszt.
347 7  |                ereszkedett a tűz mellé, s kezeit összetette a mellén:
348 7  |                 a térdeplő férfi mellé, s átölelte annak a vállát.~–
349 7  |                fölvett egy marék havat, s azzal erősen bedörzsölte
350 7  |              Eredj haza a feleségedhez, s mondd el neki, hogy az ő
351 7  |                Én megbocsátottam neked, s másnak nincs megbocsátanivalója.~
352 7  |               boldog, meg van elégedve. S az ő boldogsága az én sorsom
353 7  |         kenyerünk híveink szívében van, s az jó termőföld. A fiamat
354 7  |               meg újra a fegyvereinket, s aztán te majd vezess el
355 7  |                A farkasok visszajönnek, s a megölt pajtásaikat fölfalják.~–
356 7  |                 Hiszen Párizsból jövök, s ott „louve”-nak a fortificatio
357 7  |                 prédára mondá a lévita, s odament a hangafabokorhoz.
358 7  |                 készítettek a vadászok, s azokat meggyújtva, hatoltak
359 8  |              levette az izzadt fejéről, s a farkasbőrkosokot panyókára
360 8  |            keresztülugrott az asztalon, s kiszaladt a söntés ajtaján,
361 8  |               föltaszítá a korcsmárost, s úgy elszaladt, hogy kergetve
362 8  |                 belépett az officinába, s azt mondá a principálisnak,
363 8  |            bírónál hagyott öltözetéért, s aközben hozza rendbe a frizuráját.~
364 8  |                 Nézzen ide a tükörbe! – s azzal eléje tartá a kézitükröt.
365 8  |                vad ciher sem marad meg, s aztán tavasszal elárasztja
366 8  |             illatával az egész vidéket, s gazdagítja édes mézzel a
367 8  |             kalászérésnek és aratásnak.~S vannak emberek, akiknek