Part

  1 1|              habdák! Pulider meg nincs? Hát ebben a bőrtokban mi van?~–
  2 1|                mi van?~– Vadászpuska.~– Hát nem tudja az úr, hogy puskával
  3 1|            szállása?~– No né, a bolond? Hát már most én tudjam, hogy
  4 1|               vicispánnak a szállása?~– Hát nem tudja kend?~– Hiszen
  5 1|                 lakik, a másik amott.~– Hát az első vicispáné.~– No
  6 1|                már azt megmondhatom. No hát úgy beszéljen az úr. Szóbul
  7 1|                úr. Szóbul ért az ember. Hát csak itt menjen be ezen
  8 1|         templomban van áhítatoskodni.~– Hát a vicispánné?~– A tekintetes
  9 1|              ebédelnek a mámijaiknál.~– Hát akkor majd megvárom a vicispán
 10 1|                 hogy így illik az.~– Ne hát hallja kend, János, mindig
 11 1|             dolgot a báró úrnak.~– Mert hát, tetszik tudni, ennek a
 12 1|       szilvalekvárral: ez arra való. De hát minden fűtésnél más-más
 13 1|                 meggörbítette a nyakát, hát még az arcát is megláthatta
 14 1|                 őt a hajdú ide bezárta. Hát fölteszi róla, hogy ő tolvaj.
 15 1|               csutora alakú ábrázata.~– Hát kend nem a János?~– Nem
 16 1|               ám. Én a Tamás vagyok. De hát az úr kicsoda? Hogy kerül
 17 1|                 szellőztető hajdú.~– No hát szellőztesse ki íziben ezt
 18 1|              fürdöm. Nem árt meg semmi.~Hát a Tamás hajdú nem szólt
 19 1|               helyükbe.~– Ne beszéljünk hát erről – mondá a vicispán. –
 20 1|                a profanum vulgus miatt, hát hiszen konverzálhatunk deákul.~–
 21 1|                 paterna minálunk.~– Nem hát! Hisz azért csaptak ki hét
 22 1|             kutya hic-haec-hoc-ot.~– No hát majd előadhatja a báró úr
 23 1|         mondhatom, amiért ide jöttem.~– Hát akkor én majd kiküldöm a
 24 1|                azt feleltem, hogy akkor hát engemet is kell, hogy ismerjen,
 25 1|         vicispán szigorú tekintettel.~– Hát az apám nevére csak szabad
 26 1|            termesztette valódi almabor.~Hát biz a böjtös ebédhez almabor
 27 1|             tegye elébe az egész tálat.~Hát ennek meg a Matus örült
 28 1|                 nem láttuk már egymást. Hát amint betoppanok a szobájába
 29 1|                legszebb kisasszonyával. Hát nem rettenetes injúria ez?~–
 30 1|               báró úr, mit fog tenni?~– Hát megölöm – szólt hidegvérrel
 31 1|                kezével intett felé: „no hát csak végezd el a maradékot
 32 1|           fogpiszkálót szájába dugva.~– Hát nem akarok én a vicispán
 33 1|                 báró erre a válaszra.~– Hát nem tudta ezt nekem az úr
 34 1|          mindjárt az elején megmondani? Hát ezért kellett nekem végignéznem
 35 1|            kövesse ott, amit énnálam.~– Hát mit?~– Hát exempli gratia
 36 1|              amit énnálam.~– Hát mit?~– Hát exempli gratia ne mondja
 37 1|         csakugyan megszeppent a báró.~– Hát mit csináljak?~– Mondám,
 38 2|           lesett. – No még egy hajdú!~– Hát kendnek mi a baja?~– Köszönöm
 39 2|                 báró Kadarkuthy urat.~– Hát hogy tudja kend, hogy én
 40 2|        kabátjának egyik leffentyűjét:~– Hát erről a hacukáról.~A báró
 41 2|             divat.~Az ám! Bécsben!~– No hát mi kell velem a vicispán
 42 2|               velem a vicispán úrnak?~– Hát instáltatja egy kis barátságos
 43 2|            böjtös ebéd szokott lenni.~– Hát a kend urasága nem böjtöl?~–
 44 2|             eklézsiához tartozunk.~– No hát úgyis oda indultam.~Tekintetes
 45 2|                 nem volt dicséretes; de hát a gyerekkori csínytevésekre
 46 2|          Egyszerre csak híre szakadt.~– Hát hiszen éppen abban járok
 47 2|     keresztülrecsegett a báró hangja.~– Hát hiszen ha mindazt a sok
 48 2|               flegmával a főfiskális.~– Hát a Verbőczynek a hibája –
 49 2|        duellumban lelövi a megsértőjét. Hát igazán nekem fogja ítélni
 50 2|              Kadarkuthy tetszését.~– No hát alig várom, hogy ezt a fickót
 51 2|              báró, gonoszakat sejtve.~– Hát, hogy akkurátus legyek –
 52 2|          eventualiter a suprema gratia, hát ez mind összevéve eltarthat
 53 2|         nevetett mindenki magában.~– De hát majd megrövidítem én ezt
 54 2|              perifériájába tartozott.~– Hát nincs egy mappa a világon? –
 55 2|              hely Borsod vármegyében.~– Hát nincs ennél újabb mappája
 56 2|             mérte föl: a bécsi német.~– Hát aztán hol van a fölmérés?~–
 57 2|           kezdte ütögetni az asztalt.~– Hát miért égették meg?~– Nem
 58 2|           törvénytelen faktumai voltak.~Hát azt bizony csak az olyan
 59 2|             dolgával foglalkozzék.~– De hát valami lajstromnak csak
 60 2|                 csak nem égették el?~No hát azért megint át kellett
 61 2|             Eddig mind hallgatott.~– No hát, urak, nekem vannak pozitív
 62 2|           vannak? – kérdé a vicispán.~– Hát a kéményben.~– A kéményben? –
 63 2|               egyszerre valamennyien.~– Hát persze hogy a kéményben.
 64 2|               pofáját.~Annál jobb.~– De hát perceptor úr nem látta a
 65 2|                 az a barátfalvi lévita: hát ennek a legbiztosabb kútforrása
 66 2|              menjen a szolgabíróhoz.”~– Hát mit csináljak, tekintetes
 67 2|                 nagy luxus volt!~A báró hát leült a vicispánné mellé
 68 2|             asztalnál a kvaterkázást.~– Hát lássa, édes báró – szólt
 69 2|                 varázslat hatását.~– No hát én erről a témáról még többet
 70 2|                 Így szeretem magát. No, hát Isten áldása kísérje minden
 71 2|                hogy a báró derék ember. Hát mármost ígérje meg, hogy
 72 2|       elátkozott sorsából kiszabadítja, hát visszatérőben megint bejön
 73 2|          rátalált a maga démonára.~„Ah! hát ti engemet mindenütt arra
 74 2|                 mást meg mást ízibe! No hát most jó tanítványra találtok
 75 3|           kérdés föl volt téve, hogy no hát hol található a balsorsából
 76 3|                 Ami aztán nagy angária! Hát ezekből mármost mi a logikai
 77 3|             amiket előttem produkált.~– Hát mit hazudjak neki?~– Sőt
 78 3|                az tótul is kosuch.~– De hát mi a patvar szükségem van
 79 3|              fölérhettem volna ököllel. Hát aztán a miskolci bíró fog
 80 3|              ezt úgy választották.~– De hát az ördögök ültek a miskolciak
 81 3|              hurcolták magukkal.~– Ahá! Hát ezért nem szeretnek az urak
 82 3|          kurucok, elmúltak a törökök.~– Hát ekkor csak megpihentek a
 83 3|        omnipotens director cameralis.~– Hát azért választottak olyan
 84 4|                 lehetett hallani.~Pedig hát ebben az egész dologban
 85 4|               hűlt pofával a bárótól:~– Hát az úr nem bukfenchányó komédiás?~
 86 4|              változtatott a szituáción. Hát persze, hogy azon kellett
 87 4|                welkomozsnye báró úr?”~– Hát én egy derék farkasbőr kosokot
 88 4|                 Matust lefülelni.~– No, hát akkor gyere velem a magazinba! –
 89 4|             elszöktette a majomember.~– Hát aztán mi lett a Colombinából?~–
 90 4|              maga kezére dolgozik.~– De hát hogy ismert rám, Sámson
 91 4|            ismert rám, Sámson mester?~– Hát amint azt tetszett mondani: „
 92 4|                akaszkodott velem össze. Hát énnekem nagy volt a respektusom
 93 4|            Doria! – kiáltá föl a báró. (Hát nemcsak farkasvadász, hanem
 94 4|                 Viktornak hívják. Akkor hát az a másik, aki velem megbirkózott
 95 4|             mint a barátfalvi lévita.~– Hát ezt honnan tudja a mester?~–
 96 4|              tett eddig minden ember?~– Hát persze, hogy persze. Utoljára
 97 4|                megveszi a lévitától. De hát fogadjunk, hogy majd mikor
 98 4|                kérdésre, hogy hol lakik hát az a derék vadász, aki ezeket
 99 4|                   Kenddel, hej?~– Vélem hát. Nekem kell arra az átkozott
100 4|        kikapartam, előcibálhassam: „no, hát most mutasd meg, hogy milyen
101 4|             fizetni a vadásznak.~– Úgy? Hát az a vadász a lévita? No,
102 4|                    No, ha ismeri, akkor hát csak tudja, hogy hol lakik.~–
103 4|             bele is páncélozta magát.~– Hát te másik, neked mi kell? –
104 5|                                 Itt van hát Barátfalva~Matus meglátta
105 5|                huszonnégy, huszonöt!”~– Hát te sibenyec! Mért nem jöttél,
106 5|                bögrét, köcsögöt!”)~– No hát, nem bánom, jöhet kend mellettem,
107 5|            vidéket? a Bükk-erdőséget?~– Hát ki ismerje, ha nem a Parasztevics?
108 5|          helységre puszta szemmel.~– De hát olyan nagyon ismerős-e Parasztevics
109 5|              fel sértődötten a görög –, hát tanult a báró úr fizikát?~
110 5|           valakinek a halálát érzi. No, hát én vagyok az a hetedik,
111 5|                   dörmögé Kadarkuthy.~– Hát az én plánumom a következő.
112 5|                 hogy mit hazudjon.~– No hát persze! Hazudni csak „kő”.
113 5|                 hogy sohase lenne vége. Hát teszem föl, mondja a báró
114 5|                 miből készül az üveg.~– Hát hisz azt a báró is megtudhatja.
115 5|           akarom megtanulni!~– Jól van! Hát ne beszéljen egyébről, mint
116 5| megkülönböztetni a homokot a mésztől.~– Hát hiszen nem is kerül arra
117 5|      eligazítani az igazi klephtek. No, hát akkor azt fogja mondani
118 5|                 ellenfelének: „Már most hát mérj ki hatvan lépést ebből
119 5|                 a farkasvadásznak.~– De hát én akkor hogy birkózom meg
120 5|                    Ugyan mi kell még?~– Hát ez a frizura. Ezzel a copfba
121 5|                eljuthatunk a Hámorig.~– Hát ott mit hazudjunk? – kérdé
122 5|                    förmedt rá a báró.~– Hát majd tüzet rakunk, aztán
123 5|              akarom látni, hogy hol van hát az a falu, amit keresek.
124 5|               zabálni!~– Nézni jött? No hát jól van. Menjünk az Oltárkőre.
125 5|              látóhatárt is eltakarta.~– Hát ez micsoda itt alattunk? –
126 5|                 kifejezésekre fakadt.~– Hát ezért másztam én föl a mennyországba?
127 5|                 én föl a mennyországba? Hát már nem csak odalenn a földön
128 5|          tanítványának, a bárónak.~– No hát Barátfalva már itt van,
129 5|           falovat.~– Sohase tudom én!~– Hát amondó vagyok, hogy ha ma
130 5|              barátfalvi lévita házához, hát annak, mint afféle papos
131 5|           karácsonyát sem tartjuk meg.” Hát ezért az őszinte vallomásért
132 5|                igazi hitre megtéríteni. Hát én azt mondom a bárónak,
133 6|             vissza a két aranyad!” – De hát csak hagyta menni.~– Graeca
134 6|              nem lehet letévedni.~Pedig hát a legrövidebb nap még rövidebb
135 6|                 vagyok a falu bírája.~– Hát akkor valaki más az atyafiak
136 6|                   ilyen nagy ünnepen?~– Hát éppen azért jöttek oda,
137 6|                prédikációt hallgatni.~– Hát Szentpéteren nincs kálvinista
138 6|                 a becsületes neve.~– No hát én is éppen őhozzá szándékozom.~–
139 6|               az embernek eligazodni?~– Hát hogy a miskolciak miért
140 6|              beleveregeti a fejünket.~– Hát aztán mire jó kendteknek
141 6|            kendteknek az a német szó?~– Hát arra, hogy most már nem
142 6|                kövekkel. Mi lesz ebből? Hát az lett belőle, hogy egy
143 6|              kereskedést űznek velük.~– Hát nagy gazda a kendtek lévitája?~–
144 6|                  hogy az egy pátriárka! Hát amint nem sok esztendővel
145 6|                kell lenni valamiképpen: hát ez a mi fuvarozó népünk
146 6|                Danavár uram. Folytassa. Hát aztán kitalálta a lévita
147 6|              nagyot nevetett erre.~– De hát honnan az ördögbe gondolja
148 6|               hogy én lúdhússal élek?~– Hát ezt úgy vetem ki magamban
149 6|               magában Kadarkuthy.)~– De hát ennek a kendtek lévitájának
150 6|       nagypénteki lidérc hozta pénz; de hát ha nem csurran, cseppen; –
151 6|                 amit a híveitől kap. De hát azt ő mind nem rakja élire.
152 6|                kenyerünk a fán terem.~– Hát aztán szántóföldjük nincs
153 6|            maguknak?~– Volna biz az, de hát még sincs. Mert hogy azt
154 6|                 földjét?~– Igenis; mert hát földesek a mi szobáink.~–
155 6|               földesek a mi szobáink.~– Hát mért nem padlózzák ki kendtek?~–
156 6|                  mert ez az ő titkuk.~– Hát talán erre a titokra is
157 6|              ebben is a lévita tudós?~– Hát az meg úgy volt, hogy –
158 6|         cserepes födelet rakhatnának.~– Hát nem tudták maguk fölgyújtani?~–
159 6|              ennek a mi falunknak.~(„No hát én ezt a ti őriző angyalotokat
160 6|               gerendákkal hajigálózik. (Hát még az a híres birkózó hajdanából!)~
161 6|  csipkefodrokkal), tért vissza a táti. (Hát bizony „táti”-nak hívtuk
162 6|                 Barra ór.~(– Schóletet? Hát a’ mi a fránya lehet? –
163 6|               vagyok fölszentelt pap.~– Hát miért nem szentelteti föl
164 6|                 fogadja be azokat.~– De hát a tiszteletes úr, mint teológus,
165 6|                 határra. Itt eltűrik.~– Hát a tiszteletes úr nagyon
166 6|            benyomakodott az ajtón.~– No hát így néz ki a magyar zsidó! –
167 6|           őszinte parasztenyelgéssel. – Hát ugye nincs neki se huncutkája,
168 6|             Magam készítettem.~Már most hát tudta Kadarkuthy, hogy mi
169 6|             mámi! – sugdosá a Lacika. – Hát ez az úr miért nem imádkozott?~–
170 6|                sietett a tiszteletes.~– Hát én arról éppen nem akarom
171 6|               mi fölfogásunk szerint.~– Hát ha én Miskolcon hagyom magamra
172 6|            maradok alkalmatlankodni, de hát bizonyosságot akarok venni
173 6|                fordult a kérdéssel~– De hát igazán valósággal elszánta
174 6|               annak a véres helyét. Nos hát?~„Férjed vagyok! Én vagyok
175 6|            szobában aludni.~– Én sem.~– Hát kegyelmed mindig ott szokott
176 6|         megtudni mégis kíváncsi volt.~– Hát aztán nem szoktak kegyelmednek
177 6|             kell és pimpimpáré-illat.~– Hát a felesége nem fél magában
178 6|             Hisz az nagy védelem.)~– No hát aludjék tovább; én majd
179 7|                 kegyelmed kálvinista.~– Hát ez is azon gyarlóságaim
180 7|                 harckiáltást:~„Kapd fel hát azt a másik kést! aztán
181 7|              Kadarkuthy Viktor. Mármost hát készüljünk a farkasvadászathoz.~
182 7|              jelzett faderekak.~– Akkor hát mehetünk.~– Kegyelmed csak
183 7|         megkérdezte, hogy mi a dolga?~– Hát még a csalétekül kiteendő
184 7|            zsákban hallgatni fog.~– No, hát én megyek előre – mondá
185 7|                 nem neki beszéltek?~Itt hát a vég! Az elkerülhetetlen
186 7|                  Hátha ő lőné agyon?~De hát aztán mi következik?~Lehet-e
187 7|     kétségbeesését annak a másiknak.~De hát el fogja-e ezt viselni az
188 7|             fegyverét: ép volt.~– Akkor hát újra megtölthetjük a puskáinkat,
189 7|           fölállva a tűz mellől. – Most hát töltsük meg újra a fegyvereinket,
190 8|             lépett be a korcsmaszobába. Hát amint a Herkules megpillantá
191 8|              lehetett volna utolérni.~– Hát ezt mi lelte? – kérdé elbámulva
192 8|            kérdé elbámulva a báró.~– De hát a cechjét1 kifizette volna! –
193 8|                Mit csinált a hajával?~– Hát mit csináltam?~– Nézzen