Part

 1 1|               Ez a felesége georgiai nő volt; Mehemed pasától kapta
 2 1|            azt mondá Gáspár úrnak:~– No fiam, a mi uraságunknak
 3 1|              Ismerte a maga népét.~– No fiam! – mondta Amhát pasa
 4 2|  megvesztegetésére; a magára hagyott nő aztán egy ideig éldegélt
 5 2|             vénült: a georgiai fajta nő harmincöt éves korában már
 6 2|            nem éri el a kulcslyukat.~No hát hozzá lehetett fogni
 7 2|             egészen pogány volnál.~– No hát selim alejkum, páterkám,
 8 3|              a Cafrinka azt kiáltá: „no mégsem vagy itt?” előbújt,
 9 3|              mondá a cigányasszony: „No kis pirinc, készen vagyunk.
10 3|              őt kiküldte az anyja.~– No Szaffi! ugorj! hord fel
11 3|        mondani?~– Az a tudományom.~– No hát vesd ki az én jövendőmet.
12 3|              összecsapta a kezeit.~– No neked ugyan csoda szerencse
13 3|      nevezetes nagy úr lesz belőled.~No már ennél jobb szerencsét
14 3|              van az a kis feleség?~– No de már most ideje lesz a
15 3|            volna. Elnevette magát.~– No csak sírva ne fakadj ijedtedben,
16 4|        vendégem.~– Azt megtehetem.~– No hát legyünk pertu! A puskám
17 4|           azt soha sem felejti el.~– No, majd meglássuk.~A vadásztársaság
18 4|           hanem az, aki nem győzi.~– No fiam! – kiálta Loncsár uram
19 4|             s még gúnyolódik vele.~– No megállj! – mondá magában
20 4|             Bizonyos lehet felőle.~– No hát, mihelyt kialussza magát
21 4|               de egyszer csak mégis, no ha délfelé is, de megvirradt.~
22 4|            feleli a „leánykérésre”~– No fiacskám, erre imádkozzunk
23 4|           apja kell, hanem a leánya! No hát igyál a szép leányért!
24 4| hetvenhetedik öregapja is az volt.~– No hát akkor kincseket is hagyott
25 5|              helyt állok valahogy.~– No most a negyedik próba: a
26 5|        leszármazását bebizonyítsa.~– No még ezt is elvállalom; csak
27 5|             én professzor uramnál!~– No, majd megválik a próbatételnél;
28 6|             a patyolat kendőjével.~– No ne sírj, ne jajgass!~– Mikor
29 6|           kezén; tépte és harapta.~– No hát ne bolondulj! Ne törd
30 6|               adjon bennünket össze. No eredj, húzz csizmát. Ha
31 6|          hogy adj bennünket össze.~– No iszen megtalálta hát zsák
32 6|                Mindenütt kerestétek? No hát gyere velem, majd én
33 6|        kelepcébe bizony beleesett.~– No fiam, csak ne hebehurgyáskodj.
34 6|         melyen bántottad a papot!”~– No hát ne vesszünk össze. Én
35 6|             te máglyára küldöttél.~– No hát legyetek egymásé!~A
36 7|      gazdagabb leszek, mint az apám. No hát mit álmodtál?~– Elmondom,
37 7|             még negyvenkilenc nap.~– No hát az is majd letelik,
38 7|            még nem nagy gazdagság.~– No kedvesem; ez hát a te örökséged,
39 7|           keres, hogy megélhessen.~– No hát Botsinkay uram, hogy
40 8|          Dehogynem: „Ásáte, Kapáte”. No, ugye hogy megmozdult? Ez-e
41 8|              én nem vagyok bagoly.~– No majd mindjárt világos lesz:
42 8|        rászakadó ég csapása alatt.~– No ez-e az a láda? – sürgeté
43 9|       magaméról? (Jónás megszeppent, no most mindjárt kipattan a
44 9|        magadat mentül ostobábbnak.~– No az nekem nem nagy megerőtetésbe
45 9|       megtette a bolondja kértére.~– No most erre két heti időhaladékot
46 9|           egész csalfaságot, akkor a nő a lábaihoz borult, s zokogva