Part

  1 1|         nyelvben csak akkor használjuk az „egy” szót, amikor az számot
  2 1|       használjuk az „egy” szót, amikor az számot fejez ki. Csak „egy”,
  3 1|                 és nem több.~Itt éppen az az eset fordult elő. Csak
  4 1|              és nem több.~Itt éppen az az eset fordult elő. Csak ez
  5 1|              eset fordult elő. Csak ez az egy gazdag földbirtokos
  6 1|               gazdag földbirtokos volt az egész nagy kerületben, és
  7 1|           Gáspárnak hítták.~Mert abban az időben a mostani „magyar
  8 1|           mostani „magyar Kánaán” csak az ínségnek és a nyomorúságnak
  9 1|            üresen a bánság területén. (Az összeírás az olyan falut,
 10 1|               területén. (Az összeírás az olyan falut, amelyikben „
 11 1|               ha ők nem, a fiaik, vagy az unokáik.~Azután jött egy-egy
 12 1|              egy mocsárrá változtatták az egész tartományt. A Temes
 13 1|          szúnyogok raja felkavarodott, az olyan volt, mintha falvak
 14 1|       kolumbácsi légy raja nekiindult, az elől futott, bújt szárnyék
 15 1|               alá ember és barom, mert az a bivalyt is megöli. A kígyók
 16 1|               hogy otthon a telepesnek az ágyát emelgették éjjel a
 17 1|              is ember, aki nekieressze az ekét a pázsitnak, nagy hitének
 18 1|               meg, ahol elpusztították az erdőket, a szabadon járó
 19 1|               martalócok menedéke volt az egész nagy terület.~Hogyan
 20 1|             van.~A Botsinkay családnak az őse kezdte már el ezt a
 21 1|             építtetett saját költségén az új telepítvényen, magas,
 22 1|             plébánost, s még azonkívül az egész halászatot is az egyháznak
 23 1|       azonkívül az egész halászatot is az egyháznak adományozta. Ezt
 24 1|               már csak el nem viszi se az árvíz, se a török, se a
 25 1|             törökök fél Magyarországon az úri kastélyokból összeraboltak,
 26 1|               arany, ezüst remekműveit az ötvösmesterségnek, az mind
 27 1|      remekműveit az ötvösmesterségnek, az mind odavándorolt Botsinkára.
 28 1|               odavándorolt Botsinkára. Az élelmes földesúr cserében
 29 1|               meggazdagodtak mellette. Az élelmezési raktár ott volt
 30 1|             purdé volt; – hanem hiszen az apa is elég barna volt,
 31 1|                apa is elég barna volt, az anya meg éppen igen sötét
 32 1|         emlékezetes születésnapja volt az úrfinak: aug. 5-ödike, 1717-
 33 1|          Gáspár úr maga ott lakomázott az úri vendégektől távol, a
 34 1|            töröknek valók.~Mikor aztán az evés végeztével a pasa megmosta
 35 1|       feketekávét felhozatta magának s az igazi „boktsatütün” dohányra
 36 1|                fiam, a mi uraságunknak az ideje ezzel a jövő Szent
 37 1|             már semmi mást fogva, mint az eltört kardja markolatát
 38 1|                 Eugén herceg szétverte az egész hatalmas ármádiánkat;
 39 1|                Most pedig Eugén herceg az egész táborával sietve nyomul
 40 1|                te nem vétettél; vétett az apád, a nagyapád. S van
 41 1|               van egy igen nagy bűnöd: az, hogy gazdag vagy. Kincseid
 42 1|              milyen kincsek! Nézd ezen az ezüst tálon a Pálffyak címere
 43 1|              címere van kiverve. Ennek az arany serlegnek a talpára
 44 1|                kipécézett pasára, hogy az összeesküvő a szultán ellen.
 45 1|               Ami kincsét másra bízta, az olyan jó, mintha a szent
 46 1|           bolondot nem teszem; mert ha az ellenség elfoglalja Temesvárt,
 47 1|       harangoztak.~A templom tornyának az árnyéka odavetődött az urasági
 48 1|       tornyának az árnyéka odavetődött az urasági kert kavicsos útjára.
 49 1|               mikor Gáspár úr kinézett az ablakán, azt látta, hogy
 50 1|                hogy tenger van előtte. Az éjjel Mehemed pasa Temesvár
 51 1|      elrekesztette a Béga medrét, hogy az most köröskörül elöntötte
 52 1|        sudaraik látszanak ki a vízből. Az özönben olyan a töltésekkel
 53 1|             birtok, mint valami sziget az óceánon.~Ugyanaznap délutánján
 54 1|                visznek. Amit kihoztak, az mind ezüst volt, amit visszavittek,
 55 1|               volt, amit visszavittek, az a holt föld. Valami föld
 56 1|             kastélyban levő kincseket, az arany-, ezüstedényeket,
 57 1|           lőporral felvetették, s arra az alagút kezdetét menten betöltötte
 58 1|                fenekébe találtak lőni: az ott rögtön elsüllyedt; egy
 59 1|               nagy aszály idején – ezt az özönvizet! Búvárai víz alatti
 60 1|               petárdákkal felvettették az eltorlaszoló hajókat a Béga
 61 1|               a Béga medrében, s azzal az árvíz lefolyott; Botsinka
 62 1|           Temesvár felszabadítására, s az éppen ott az ő birtokában
 63 1|       felszabadítására, s az éppen ott az ő birtokában ütött tanyát;
 64 1|           üssön már a császáriakra; de az éles eszű pasa azt felelte
 65 1|            éjjel-nappal idehallatszott az öreg ágyúk bömbölése, amikkel
 66 1|              Csakhogy Ali Kurd pasával az az emberi dolog történt,
 67 1|           Csakhogy Ali Kurd pasával az az emberi dolog történt, hogy
 68 1|             állta, s úgy elverte, hogy az esze nélkül szaladt vissza
 69 1|               rácok megtámadása ellen.~Az alibunári mocsár mellett
 70 1|      tarisznyára rakták a sok pénzt, s az éjszaka sötétjében elszeleltek
 71 1|             rézasper és libertás volt. Az ezüstöt jó helyre tette
 72 1|                Tudta ő azt előre, hogy az is így járt volna, ha magával
 73 1|               szultán! Boldogok, a kik az ő palástjának árnyékába
 74 2|                                        Az elboszorkányozott örökség~
 75 2|             pártfogóját, Mehemed pasát az Atmeidán piacon lefejezték,
 76 2|        csakhogy vezesse rá a törököket az elrejtett kincsekre. (Egymillió
 77 2|        Rákóczinak a fiai is meghaltak, az egész magyar szabadságharc
 78 2|       odafeküdt a többi magyarok mellé az iz-nikmidi homokba.~A felesége
 79 2|             nekik tetszett. Soha attól az órától fogva, amint Orsovánál
 80 2|            természetesen nem osztá meg az asszonnyal; kellett az neki
 81 2|             meg az asszonnyal; kellett az neki a pasák megvesztegetésére;
 82 2|               aztán egy ideig éldegélt az eladott kösöntyüiből, fülönfüggőiből;
 83 2|               énekelni, koboz mellett; az is csinos kereset volt.
 84 2|               elő nem vétette vele azt az elrongyolt ábécét, amiből
 85 2|             volt a neve, akkor elmondá az anya a fiának, hogy ki volt
 86 2|            anya a fiának, hogy ki volt az ő apja. Milyen hatalmas
 87 2|               medve, mely bárányt visz az ölében). – Azután elmondta
 88 2|      lakatokkal! Hogy ezeket egy napon az apja mind elrejtette valahová;
 89 2|              imádkozzék Jónáska szépen az Istenhez: még valaha rátalál
 90 2|           Ahogy Jónás úrfi növekedett, az anyja úgy vénült: a georgiai
 91 2|          palatinusnénak nevezte magát: az a név rajta is száradt.
 92 2|               Jónás tolmácsul szolgált az idegeneknek: azzal keresett
 93 2|           piasztert. Azt is hazahordta az őrült anyjának. – Egyszer
 94 2|              aztán annak is vége lett: az anya meghalt; Jónás örökölte
 95 2|          meghalt; Jónás örökölte utána az elhasznált, körülkopott
 96 2|      jövendőmondó kártyákat – és talán az azokkal együtt járó mindenféle
 97 2|                örökölt!~Ekkor halt meg az apja Rodostóban. Maradt
 98 2|            hogy kerestesse föl valahol az ő elzülötten élő feleségét,
 99 2|                történt Törökországban!~Az örökségül hagyott ezer aranyból
100 2|         egyszer a szerencse nekiindul, az aztán nem tart pihenést.
101 2|             ezt a visszhangot „Merci”.~Az elzüllött száműzötteknek
102 2|                közkegyelmet hirdettek; az elkobzott birtokokat az
103 2|                az elkobzott birtokokat az örököseiknek visszaadták;
104 2|          birtoknak, meg egy kastélynak az ura, amibe csak bele kell
105 2|                sajnálta már most, hogy az anyját nem viheti magával.
106 2|                ő még abban. – Legalább az örökségül maradt jövendőmondó
107 2|               merítette a bölcsességét az egész úton, ami meglehetős
108 2|         mutassák meg neki, hogy meddig az övé. Tanúkat majd kapnak
109 2|         feljegyezve százhúsz portával.~Az urak kocsin mentek, amíg
110 2|              eveztek torony irányában.~Az a fényesen ragyogó torony
111 2|          Jónásnak. Derék torony.~Hanem az éppen nem tetszett neki,
112 2|            kezdődik már tulajdonképpen az én birtokom?~– Biz uram,
113 2|              azon járunk – felelt neki az inzsellér.~S aztán megmutogatta
114 2|                száraz jegenye látszik: az a birtokának a határa észak
115 2|            észak felől; délfelől pedig az a még hosszabb zöld vonal
116 2|                még hosszabb zöld vonal az a nádas, az is mind az övé. –
117 2|        hosszabb zöld vonal az a nádas, az is mind az övé. – A jegenyefák
118 2|           vonal az a nádas, az is mind az övé. – A jegenyefák ki vannak
119 2|               állnak derékig.~– De hát az én birtokom mind a tenger
120 2|                szárazföld is.~Csakhogy az meg úgy be van lepve bozóttal,
121 2|             várost, utcasor lyukakkal: az mind onnan nézte az ablakból
122 2|         lyukakkal: az mind onnan nézte az ablakból a földesúr bevonulását.
123 2|              faluba, ott minden háznak az ajtaját, ablakát befalazva
124 2|               birtokkal, meg a faluval az történt, hogy a földesura
125 2|          áradását őrá szorították fel, az alsó szomszédja pedig meghagyta
126 2|      szomszédja pedig meghagyta szépen az őt védő első sáncot, s így
127 2|                védő első sáncot, s így az egész Béga árja ott rekedt
128 2|             volt a pártfogója, beleunt az örökös árvízbe, s ott hagyván
129 2|                megmaradt épen, s ahogy az ablakon kitett virágcserepek
130 2|           Jónás odament és bezörgetett az ajtón. Senki sem jött azt
131 2|           tizenhat mázsás harang, amit az öreg földesúr öntetett.
132 2|               pap, meg a többi népség.~Az úrfi odament a templomhoz:
133 2|             úrfi odament a templomhoz: az ajtót nyitva találta; belépett,
134 2|      fenntartotta a fején, úgy ment be az egyházba; így tanulta ő
135 2|            tanulta ő azt Nikodémiában.~Az egész templomban nem volt
136 2|              pap.~– Hát a harangozó?~– Az is én vagyok. Maga harangoz
137 2|               kérni, hogy jelennél meg az urak előtt, akik át akarják
138 2|               birtokot nekem adni, ami az apámé volt, s te is bizonyítanád,
139 2|               hogy én vagyok én.~– Hát az mindjárt meglesz, csak elébb
140 2|            senki sincs a templomban.~– Az nem a te gondod. Különben
141 2|          felhajhászod a faluban.~– Hát az a tisztességes hajadon nem
142 2|           tanúskodni.~– Majd megkérdem az uraktól.~– Sohse kérdezd!
143 2|              kezdődik, gondolá magában az úrfi; egy pap meg egy vénasszony,
144 2|            első találkozók. Visszament az urakhoz, s elmondta nekik
145 2|                lerázhassák a nyakukról az exmissziót. Amíg a két tanú
146 2|                pedig mit őrizni rajta. Az egymás után következő nagy
147 2|              most aztán át van engedve az egész kastély a patkányoknak.
148 2|             lakni.~Ezalatt megérkezett az egyik tanú: a cigányasszony.~
149 2|            cigányáldással köszönté fel az ifjú urat, s megsimogatva
150 2|              megsimogatva barátságosan az orcáját, azt mondá: „egészen
151 2|            mondá: „egészen olyan, mint az édesapja volt legénykorában”.~–
152 2|      legénykorában”.~– Hát ismerted te az én apámat?~– Én ismertem
153 2|             milyen ereje volt! elfogta az eleven szarvast a két hátulsó
154 2|                 ragyogóra váló arccal. Az anyám is (szegény!) ezeket
155 2|                Ő bizony nem emlékezett az apjára másként, csak a mások
156 2|             meg, csak a kétfejű sasnak az egyik szárnyát. Fel lehetett
157 2|                Ezzel autentizálva volt az újra beiktatás.~De most
158 2|               beiktatás.~De most aztán az volt a nagy kérdés, hogy
159 2|                 hogy a fődologgal, ami az ilyen statutiót megkoronázza,
160 2|                 mi lesz? – Ki traktál?~Az látni való volt, hogy az
161 2|               Az látni való volt, hogy az úrfi ezt a legjobb akarat
162 2|              vált a képe erre a szóra. Az egyik úr azt mondta neki: „
163 2|         embernek kell lenni.)~– Hiszen az volnék én, csak lenne miből.
164 2|                lenne miből. De szegény az eklézsia: egyéb beneficiumom
165 2|                 De szent atyám – monda az úrfi –, én az imént, mikor
166 2|            atyám – monda az úrfi –, én az imént, mikor benéztem az
167 2|               az imént, mikor benéztem az ablakon, egy nagy sonkát
168 2|                tűzhelyen a fazékban.~– Az ördög incselkedése volt
169 2|                ördög incselkedése volt az fiam. Varázslat, káprázat!
170 2|              volt a reverendissimének. Az ebéd legmegfoghatóbb része
171 2|         ollóval kellett elvágni, mikor az ember a poharat a szájától
172 2|             még a pap is koplal; hanem az úrfi mindenféle ínséghez
173 2|               tudni, hogy hol hálok én az éjjel!~– Hát imitt-amott,
174 2|               nincs több egy ágyamnál; az pedig magamnak kell. Lakható
175 2|            szobám nincs több kettőnél, az egyik az enyém, a másik
176 2|                több kettőnél, az egyik az enyém, a másik a húgomé:
177 2|        megjegyezni, hogy „bizony pedig az én apám fundálta ezt az
178 2|                az én apám fundálta ezt az egész parókiát”.~– Azt gondolod,
179 2|        enyhítsem ránézve.~– Még ezeken az ezüstkanalakon is az ő címere
180 2|            ezeken az ezüstkanalakon is az ő címere van.~– Ezeket meg
181 2|               téged kereszteltelek. Ha az a kis keresztvíz rajtad
182 2|                a vén cigányasszonyhoz, az majd talán ád szállást.~–
183 2|                a dohány?~– Odabenn áll az ágyas házamban, a döbözben.~
184 2|              pipáját öve mellől, ahova az szárastól be volt dugva.
185 2|           szárastól be volt dugva. Bíz az régen lehetett már kéményseprő
186 2|               segíteni, hogy felhajtja az ágyterítőt s az ágynak a
187 2|              felhajtja az ágyterítőt s az ágynak a zsupszalmájából
188 2|           cserépdöbözből, s kicsiholva az ürümtaplóból: egy-két szippantás
189 2|               el más, mint Jónás úrfi. Az odakinn Törökországban szemfényvesztő
190 2|   félkézkalmárkodta el. Kitelik tőle – az éhenkórásztól! – De hátha
191 2|                csapni a dologból. Hisz az ő címere van rajta.~
192 3|            Könnyű volt arra rátalálni; az utolsó ház a falu végén,
193 3|               utolsó ház a falu végén, az egyetlen ház, amelyiknek
194 3|           amelyiknek a kéménye füstöl: az a Cafrinka háza.~De mi keresete
195 3|             végén, amelyet ott hagyott az egész lakosság?~Hja, a Cafrinka
196 3|        bizonysága, hogy „nem hagyja el az ördög a magáét!”.~Régi düledező
197 3|                 Régi düledező ház volt az ott: a fala zöld a nyiroktól,
198 3|           körülötte embermagas csalán; az alacsony ajtón lefelé kell
199 3|          lefelé kell bele lépni, mikor az ember be akar rajta bukni.~
200 3|             marok törökbúzát dobott, s az elkezdett pattogni, míg
201 3|                elkezdett pattogni, míg az egész rosta megtelt vele. –
202 3|           Éppen akkor toppant be hozzá az úrfi.~– Vártalak ám vacsorára! –
203 3|              Cafrinka vigyorgó pofával az érkező vendégre.~– Hát hogy
204 3|             úrfi meg sem ütődött ezen; az anyjától gyakran hallotta,
205 3|            akit álmából felzavarnak, s az ökleivel dörzsölte a szemeit.~–
206 3|          szobába, duzzogva, morogva, s az arcát félénken takargatva
207 3|                kevésbé félelmetes volt az egész szobának a felszerelése
208 3|              gődény csontváza, a falon az érctükör, amibe, aki belenéz,
209 3|          érctükör, amibe, aki belenéz, az ördögöt látja meg a háta
210 3|   keresztültéve rajta a fakard, amivel az ördögök ellen hadakoznak
211 3|               ördögök ellen hadakoznak az ördögnék; egy hordó, a melyiknek
212 3|               ébren, de álmában, mikor az anyja telebeszélte neki
213 3|       telebeszélte neki vele a fülét). Az sem lepte meg, hogy a szoba
214 3|                rá ő ezekre vesztegetni az álmélkodását; mert ha még
215 3|            azon a tündér alakon, amivé az iménti buglyos, kormos kis
216 3|                futó csillag szétpattan az égen. Mikor a szája mosolygásra
217 3|                villogó fogaival, olyan az, mintha a rózsás mennyország
218 3|               addig nem is látott mást az úrfi, csak őtet. Csak azután
219 3|             széjjel, mikor őt kiküldte az anyja.~– No Szaffi! ugorj!
220 3|             ezzel a szóval: „áldja meg az Isten, aki adta!”~(Jól tudá,
221 3|             aki adta!”~(Jól tudá, hogy az Isten nevének említésére
222 3|    boszorkányok egyszerre varasbékává, az ételek fűrészporrá válnak,
223 3|                A királynak a jobbágyai az okosak; az enyéim a bolondok.
224 3|       királynak a jobbágyai az okosak; az enyéim a bolondok. Több
225 3|           Jövendőt is tudsz mondani?~– Az a tudományom.~– No hát vesd
226 3|           tudományom.~– No hát vesd ki az én jövendőmet. Nesze; neked
227 3|          jövendőmet. Nesze; neked adom az anyámnak a kártyáit: az
228 3|                az anyámnak a kártyáit: az nagyon is értett hozzá.~–
229 3|              pirincecském. Jól ismerem az anyádat. Ő volt közöttünk
230 3|            örömöt hoztál hozzám, mikor az ő kártyáit elhoztad. Mert
231 3|                kártyák. – Takarítsd el az asztalt, Szaffi! – A legelső
232 3|      szerencsét teneked hadd vessem ki az anyád kártyáival.~Cafrinka
233 3|              mondasd el magadnak: mert az az álom beteljesül, s akkor
234 3|           mondasd el magadnak: mert az az álom beteljesül, s akkor
235 3|             ember fogsz lenni, amilyen az apád volt; még annál kétszerte
236 3|               magának Jónás úrfi. Hisz az anyja is mindig mondta neki
237 3|         álmodni fog!” – De hát hol van az a kis feleség?~– No de már
238 3|    lepihenésnek – mondá Cafrinka. Késő az idő már. A kastélyodba ne
239 3|          varázslónő pedig úgy olvasott az arcáról, mintha rúna könyv
240 3|             pirincecském, nem úgy lesz az, ahogy te gondolod; a Szaffi
241 3|              kályhafal. Mert látod, ez az egész ház olyan nedves,
242 3|            olyan nedves, nyirkos: hogy az egyetlen száraz hely benne
243 3|              egész éjjel aludni.~Ezzel az eléje térdeplő leányát megimádkoztatta;
244 3|              nem boszorkány. Sőt, maga az anya kötötte fel neki a
245 3|              úgy tetszett neki, mintha az a leány, aki ott mellette
246 4|                                        Az eladó leány~Másnap korán
247 4|           lovát Jónás úrfi: ott legelt az valahol a kastélykertben;
248 4|             kastélykertben; nem látott az soha, se abrakot, se istállót;
249 4|            feleséget keresni. Így volt az a régi jó időkben. A leányokat
250 4|             hanem ezek vették nyakukba az országot, sorra járták a
251 4|                  Ki mer itt lövöldözni az én uradalmamban?” Odarugtat.
252 4|                  Kassamadiner! Kicsoda az úr?~– Én báró Feuerstein
253 4|           Jónás vagyok. Ki engedte meg az uraknak, hogy itt az én „
254 4|               meg az uraknak, hogy itt az én „tilos”-omban vadásszanak?~„
255 4|               vadásszanak?~„Hahhahha!” Az egész vadásztársaság kacagott.~–
256 4|               Ez pedig „tilalom”, mert az én nemesi birtokomon van.
257 4|                 Úgy, hogy megzálogolom az urat. Ha nem adja szépen,
258 4|          átnyújtá a szép duplapuskát.~(Az anyjától hallott hasonló
259 4|              hasonló esetet Jónás úrfi az apjáról, amikor az a szomszéd
260 4|                úrfi az apjáról, amikor az a szomszéd uraságot a tilos
261 4|            hordó bor a pincémben, mint az apámnak volt: két hétig
262 4|                hétig nem ereszteném ki az urakat.~– Hisz ez derék
263 4|           lakom; és most tisztelje meg az úr az én kastélyomat azzal,
264 4|               most tisztelje meg az úr az én kastélyomat azzal, hogy
265 4|              emlékül.~A vadásztársaság az ejtett prédával együtt kicsónakázott
266 4|             alatt ráért a két szomszéd az ismerkedésre. Jónás úrfi
267 4|              törökül, rácul; ami közül az egyik Jónás úrfinak valószínűleg
268 4|             Jónás úrfinak valószínűleg az anyanyelve. A tábornok ellenben
269 4|            első ismeretségre kitálalta az egész szándékát, hogy ő
270 4|           megcsattan!~– Meg is csattan az hát!~– Aztán az apja éktelenül
271 4|                csattan az hát!~– Aztán az apja éktelenül gazdag: egyetlen
272 4|              egyetlen leány.~– Micsoda az apja?~– Hát biz az öreg
273 4|             Micsoda az apja?~– Hát biz az öreg Loncsár nem valami
274 4|                úrfi nagyon fintorgatta az orrát erre a felfedezésre.
275 4|               a felfedezésre. Mert azt az ember könnyen elfeledi,
276 4|        kávésinas volt; hanem azt, hogy az ősei hetediziglen fölfelé
277 4|           megnyálazott tenyerével erre az alkalomra.~De majd sóbálvánnyá
278 4|                tavaly vett házastársul az ő daliás szomszédja. Nem
279 4|              elképzelhető nyak nélkül; az orra és a szemei alig látszottak
280 4|              szemei alig látszottak ki az orcájából. Mikor ment, úgy
281 4|               a háziasszony fülébe is; az is jót nevetett rajta, kivált
282 4|               férje megismertette vele az új szomszédot, s azt is
283 4|       odaülteté maga mellé Jónás úrfit az ebéd alatt. Nagyon szellemes
284 4|                azt Jónás úrfi, hogy mi az az Acteon. Nem is értette
285 4|             azt Jónás úrfi, hogy mi az az Acteon. Nem is értette ő,
286 4|                 báróné asszonyom, volt az én nevelőapámnak, aki zsonglőr
287 4|              egy éjszaka.~Mai világban az ilyen gorombaságért az embert
288 4|        világban az ilyen gorombaságért az embert kikergetnék, de a
289 4|                sokkal inkább „felvágta az egót” az olyan ember, aki
290 4|              inkább „felvágta az egót” az olyan ember, aki nem engedte
291 4|      tudományát, ebben tökéletes volt. Az urak azt mondták rá, hogy „
292 4|                bölcsessége, hogy mikor az ember ma egy helyen agyonnyerte
293 4|             bizony nem várt vele, amíg az uraságok tíz-tizenegy óra
294 4|                csizmát rántott, lement az istállóba, felnyergelte
295 4|        megkérdezte, merre van Sugovic? Az megmagyarázta neki, hogy
296 4|         Loncsár uram kastélya udvarán.~Az is egy olyan régi urától
297 4|                épülethalmaz volt; amit az új gazda – aki nem tudta
298 4|        felejtettem ám el, hogy odafenn az volt mondva, hogy Jónás
299 4|                 ma végzik. Majd azután az ebédhez ülnek, s annak éjfélre
300 4|               ám senki ittas. Mert nem az a részeg ember, aki sok
301 4|              aki sok bort iszik; hanem az, aki nem győzi.~– No fiam! –
302 4|            fiam! – kiálta Loncsár uram az új vendég elé, akit hat
303 4|               vigyázzon magára, amikor az ő leányához akar közelíteni.~
304 4|           férfi”; s amellett gyökszava az arzenikumnak.)~Először is
305 4|              hogy odatette a két lábát az embernek a vállára, s úgy
306 4|               született nagy kandúr, s az a tíz körmével elkezdte
307 4|                hogy bolondot csináljon az emberből.~Hanem Jónás úrfi
308 4|         emberből.~Hanem Jónás úrfi már az állatoknál megmutatta, hogy
309 4|           kígyót is tanított táncolni. Az első szavára úgy megjuhászodott
310 4|           kutya, macska, papagáj, hogy az egyik a lábához feküdt,
311 4|                lábához feküdt, a másik az ölébe, a harmadik a vállára,
312 4|           fogadta a látogatóját, amint az megnevezte magát, s odaülteté
313 4|            rögtön a csemegét. Rácoknál az a legelső, amivel a vendéget
314 4|         fedeles ezüsttálban felhoztak, az nem volt más, mint eleven
315 4|             állt a hátába, s elzöldült az undortól: de Jónás úrfi
316 4|                tálba, s csak úgy tömte az eleven bonbonokat befelé.~
317 4|              megkóstolná a kisasszony! Az még a valami!~S aztán beszélt
318 4|           fertelmes kukacokról, amiket az ázsiai és afrikai civilizált
319 4|               Inkább igyanak rá egyet.~Az italt pedig, hogy más országban
320 4|                csak úgy buzgott; alant az edényben izzó parázs volt:
321 4|              azonkívül is úgy meg volt az az ital fehér borssal erősítve,
322 4|           azonkívül is úgy meg volt az az ital fehér borssal erősítve,
323 4|      észrevenni, hogy mesterére akadt. Az egész lakoma mind ilyen
324 4|               mondta Jónás úrfi, mikor az izlandi zuzmóval kevert
325 4|                egy kis arzenikum volna az asztalon, hogy a kisasszony
326 4|        csaláshoz. Hát ezt is megengedi az ember azért, hogy kedvét
327 4|                csalás, kezdi kinevetni az áldozatát, s még gúnyolódik
328 4|          magában Jónás úrfi –, ha csak az kell, hogy ki tud jobban
329 4|             aranypénzt; azt tette fel. Az is odaveszett. Hiába folyamodott
330 4|        feltette a kártyára a pártáját: az is a Jónásé lett. Egész
331 4|     nekiveresedett arccal kiáltá: „áll az egész bank!”, s azzal lerántva
332 4|               s azzal lerántva lábáról az egyik hímzett papucsát,
333 4|              hímzett papucsát, odaveté az asztalra:~– Tartom! – mondá
334 4|               A kisasszony visszakapta az egész veszteségét! Jónás
335 4|               Jónás bég odatolta eléje az egész aranyhalmazt, a kis
336 4|        alkalmasak arra, hogy valakinek az éjszakai álmát elrontsák.~
337 4|           ijesztő zaj mellett, odamegy az ágyához, rálehel a fejére,
338 4|               rálehel a fejére, s ahol az a lehelet érte, reggelre
339 4|          aludni, hanem együtt mulatnak az ivószobában, s csak a harmadik
340 4|           feküsznek le. Már tudniillik az olyan urak, akik lánynézőbe
341 4|           jöttem – mondá Jónás úrfi. – Az ivók közé azonban nem megyek,
342 4|            Megfordítva!~Éjfélre válván az idő, Jónás bég elment lepihenni
343 4|         bárótól vett el) oda volt téve az ágya mellé.~Mikor az éjfélt
344 4|              téve az ágya mellé.~Mikor az éjfélt ütötte az óra: egyszerre
345 4|                 Mikor az éjfélt ütötte az óra: egyszerre nagy zsivaj
346 4|                akkor veszi észre, hogy az a cső végig tele van öntve
347 4|         szurokkal; rángatja a kardját, az meg nem jön ki a hüvelyéből,
348 4|              van babonázva.~Azután jön az, hogy láthatatlan kerekék
349 4|            támad a tornácban, feltárul az ajtó és sírbolti világosság
350 4|             sötétben magától sugárzik: az derengeti ezt a sírbolti
351 4|           vetette magát, s a talpaival az ég felé, elkezdett a tenyerein
352 4|          papucsot én már láttam.~Azzal az egyik papucsot megkapta
353 4|                   Kinek a számára lesz az a bokréta?~– A kegyelmed
354 4|                ráismerni Jónás úrfi.~– Az éjjel meglátogatott ám a
355 4|           Tudom.~– Ott is hagyta nálam az egyik papucsát.~– Jól tette.~–
356 4|            megennivaló dolgok kerültek az asztalra, ahogy más rendes
357 4|                úrfi.~– Csak tréfa volt az: arra való, hogy kitudjam
358 4|               hogy kitudjam a szívének az erejét. Bocsásson meg érte!~
359 4|         hajadoni alázatosság lett. Még az alkalmatlan házi fenevadak
360 4|                neki hosszasan, hogy mi az oka annak, hogy az ő birtoka
361 4|             hogy mi az oka annak, hogy az ő birtoka most víz alatt
362 4|               bajon hogyan segíthetne, az elrontott vízigátak helyreállításával.
363 4|              evégett is egyezkedjék ki az ő apjával, mint felső szomszéddal,
364 4|        kisasszony egész komolyan óhajt az ő felesége lenni, s hogy
365 4|                várhatta, hogy eljöjjön az a reggeli óra, amelyben
366 4|               imádkozott ma, aztán meg az ő vallása szerint nem is
367 4|                inni kell.~Ha meg aztán az ember az első poharat kiitta:
368 4|            kell.~Ha meg aztán az ember az első poharat kiitta: akkor
369 4|                a férficsókot: neki nem az apja kell, hanem a leánya!
370 4|                danolást: „Valahányszor az oláh, mondja: szinetátye!”
371 4|         hetvenkét verse van. Nem lehet az öreggel egy okos szót beszélni
372 4|                tegezik egymást.) Akkor az öregnek egész héten böjtöt
373 4|             panasza a várakozás ellen; az egész nap turbékolással
374 4|                a kegyes atya.~Csakhogy az ilyen napon meg nagyon rossz
375 4|                legyek én báróvá?~– Hát az a te dolgod. Csak úgy osztogatják
376 4|            talán kápsáló diák? Mi volt az apád?~– Hogy az én apám
377 4|                Mi volt az apád?~– Hogy az én apám mi volt? – pattant
378 4|              hetvenhetedik öregapja is az volt.~– No hát akkor kincseket
379 4|              ebéd után magával vihette az evőeszközét minden ember:
380 4|              lassankint felgyülekeztek az újra érkezett vendég urak,
381 4|        gyújtának, úgy mulatták magukat az ő hallatlan nagy sulyokhajigálásán.~
382 4|         hetvenkedő leánykérő úrra, míg az csakugyan vérszemet kap
383 4|               hozzá sunnyogni, s mikor az legjobban számlálgatja,
384 4|              ezüst vederrel bővelkedik az ő kincses háza, megrántja
385 4|               háza, megrántja hátulról az öve kantárját s azt mondja: „
386 4|                hátratekint, s meglátva az alkalmatlankodó kicsi tökmagzacskót,
387 4|                látta ő ezt már valahol az életben, de bizonyos, hogy
388 4|                nagyot nyel, s felszíja az orrát, s aztán belehuzza
389 4|        belehuzza magát a szűrkankójába az orra hegyéig, mintha ottan
390 4|           féljen semmit. Nem is hagyta az magát.~– Dejszen ne tegye
391 4|             Loncsár úr kezéből, amivel az az alkalmatlankodó legyeket
392 4|          Loncsár úr kezéből, amivel az az alkalmatlankodó legyeket
393 4|      valamennyi agár és kopó kapkodott az inához, utána rugaszkodva.~
394 4|               vele a leánykérése.~Csak az a fácit maradt meg belőle,
395 4| választottjához, s elmondta neki, hogy az öreg beleegyezett ugyan
396 4|            Nincs valami ismerősöd, aki az udvarnál bemutathatna?~–
397 4|               elgondolkozott, ki volna az? A botsinkai pap? az nem
398 4|             volna az? A botsinkai pap? az nem válik be. A Cafrinka
399 4|            kánya üldöz. Ráismert, hogy az postagalamb.~Volt neki valami
400 4|               titkos tudománya, hogyha az ember valami sziszegő fütyülést
401 4|       egyszerre oda szállt le a légből az ölébe: a kánya elkóricált
402 4|                sok hasznát vette ennek az elkövetett bűnténynek; mert
403 4|            elkövetett bűnténynek; mert az a levél németül vala írva;
404 4|           levél németül vala írva; ezt az egy nyelvet pedig Jónás
405 4|                 elővette a tarsolyából az írószerszámjait, s az imádságos
406 4|      tarsolyából az írószerszámjait, s az imádságos könyvének a hátuljára
407 4|        hátuljára betű szerint lemásolá az egész levélke tartalmát.
408 4|          valami módot, ami által ennek az értelmét kisüsse; azzal
409 4|               felhajította a levegőbe, az szárnycsattogtatva repült
410 5|           próbái~Ezután csak folytatta az útját Jónás úrfi Clarissendorf
411 5|             Clarissendorf felé. (Abban az időben ez volt a neve annak
412 5|             Majdánnak.) Új néppel volt az most megtelepítve; mecklenburgiakat
413 5|          öltöző ruhája egyszerre, hogy az egyiket levesse, a másikat
414 5|               tisztán. Ezt úgy tanulta az anyjánál otthon. Azért nem
415 5|         tartották ezt a fakó uraságot. Az ilyet az az istenesebb,
416 5|                fakó uraságot. Az ilyet az az istenesebb, aki jobban
417 5|             fakó uraságot. Az ilyet az az istenesebb, aki jobban megtréfálhatja.~
418 5|          kitüntetésben részesíté, hogy az ő karján jelent meg a teremben,
419 5|            odatámaszkodjék közvetlenül az ő háta mögé. Úgy bánt vele,
420 5|               jövendőt mondott belőle. Az akkori sarlatánok módjára
421 5|             Pumpernickel legelőször is az új vendéget kívánta varázstudományával
422 5|           úrfinak soha sem volt: hanem az igaz, hogy a keze olyan
423 5|                kesztyűbe eldugni; mert az mindig tiszta!”.~A báróné
424 5|              Pumpernickel végighúzgált az ujja hegyével az eléje nyújtott
425 5|          végighúzgált az ujja hegyével az eléje nyújtott tenyér vonásain,
426 5|               tenyér vonásain, s aztán az orra hegyére téve a mutatóújját,
427 5|           varázslat! Hogy tudhatja ezt az ő titkát ez a boszorkánymester,
428 5|                S hogy előzhette ez meg az ő idejövetelét?~Könnyenhívő
429 5|             erre a jóslatra következik az úri társaság részéről, egészen
430 5|        részéről, hogy elmesélje rögtön az egész szerelmi történetét
431 5|              áll a boldogságának semmi az útjában, csak az a nehéz
432 5|   boldogságának semmi az útjában, csak az a nehéz föltétel, amit az
433 5|              az a nehéz föltétel, amit az apa kötött a beleegyezéshez:
434 5|               próbát kell letenni majd az udvar előtt.~– Leteszem
435 5|            azok a próbák?~– Először is az erényesség, másodszor a
436 5|        negyedszer a nemesség, ötödször az illendőség, hatodszor a
437 5|                   Ezt mind megkívánják az udvarnál. Legelső az erényesség;
438 5|       megkívánják az udvarnál. Legelső az erényesség; ez a főfő tulajdon.
439 5|        erényesség; ez a főfő tulajdon. Az ellenkezőjeért a legnagyobb
440 5|              szép a társaságban, s így az erényét meg nem rontja;
441 5|           hozzá kegyelmed.~A bárónénak az a gyászos szokása volt,
442 5|             gyászos szokása volt, hogy az egész udvartartásához mind
443 5|                mérgében. Ez őt találja az erénye legjobb próbakövének!~–
444 5|          fogadalmat! Például azt, hogy az egész lakoma alatt mindenből
445 5|          negyedik próba: a nemesség.~– Az megvan.~– De a leszármazásnak
446 5|             hozzá; medve csak lesz itt az erdőn?~– Azután jön az illendőség
447 5|             itt az erdőn?~– Azután jön az illendőség próbája. A lovagnak
448 5|              lovagnak meg kell tanulni az udvarnál szokásos üdvözléseket,
449 5|        udvarnál szokásos üdvözléseket, az etikettet, a komplimenteket,
450 5|                 nem olyan könnyen megy az, mint kegyelmed gondolja.
451 5|             Arra számított a báróné, s az egész úri társaság bizton,
452 5|                 hogy „csókolom a kezét az asszonynak”.~– Küsse die
453 5|             meg; s ahogy visszavág rá, az úgy jön tőle, mint aki nem
454 5|              hogy végigjátszatják vele az egész komédiát. Professzor
455 5|           bízva, hogy vegye a keze alá az áldozatot, s ki ne eressze
456 5|               melléje ült, s kezdődvén az első próba: a dús lakomát
457 5|             szomjuságtól.~Másnap délig az volt feladva Jónás úrfinak,
458 5|         mulatságuk telt benne, elnézni az ablakredőnyök mögül, hogy
459 5|                hogy jár-kel Jónás úrfi az angol kert újtain alá és
460 5|                nem kap, ha a feladatot az iskolába beharangozásig
461 5|                 Mit? A kend penzumait? Az egész rongyos könyvet megtanultam.
462 5|                könyvet megtanultam. Mi az egy magyarnak? Elteheti! –
463 5|               main”, és kezet csókolt.~Az egész társaság elbámult.
464 5|                hogy a francia gavallér az úrhölgyét „ma déesse”-nek
465 5|               parasztok közt „baiser”, az urak közt „embrasser”. –
466 5|             kezében, lenn a várudvaron az egész úri társaság szeme
467 5|        Feuerstein báró a pecéreknek.~– Az a legmérgesebb medve! –
468 5|        kelevézt vinni magával, hogy ha az egyikkel elhibázza a fenevadat,
469 5|    kivakkantotta, hogy hiszen a piacon az volt a főfő mesterfogása,
470 5|            férfiak komolyan bíztatták, az asszonyságok pedig borzadoztak
471 5|                hogy a „Guszti”, akinek az elővezetését a báró elrendelte,
472 5|         medvelárva, s amint eleresztik az udvaron, fut egyenesen neki
473 5|              úrfi sem rest: úgy röpíti az oldalába a vad szörnyetegnek
474 5|                a vad szörnyetegnek azt az éles gerelyt, hogy a hegye
475 5|                tulsó oldalán jön ki; s az árva szamárnak megvan az
476 5|               az árva szamárnak megvan az a dicsősége, hogy mint medve
477 5|              Hatalmas taps hangzik alá az erkélyről – bravó! bravó! –
478 5|       küzdtéren, büszke tekintettel, s az elősiető heroldoknak ilyen
479 5|               hahota, ami erre odafenn az erkélyen támadt, bizonyítá,
480 5|           ahová nem nézett; mert abban az időben a „Bärenhäuter” és
481 5|              időben a „Bärenhäuter” és az „Eselsfresser” volt a két
482 5|              új tréfát csináltak vele: az etikett és tánc próbáit,
483 5|      professzor Pumpernickel vezeté be az úrfit. Ez igen nehezen ment
484 5|               hogy milyen jót mulatnak az ő barátai a félszegségein,
485 5|                hadd nevessenek hát; de az is meglehet, hogy nem volt
486 5|                 hanem csak azért húzta az időt hosszabbra, hogy azalatt
487 5|                aztán egy-egy mondatnak az összeállítását: ami nem
488 5|            neki tudni, hogy mit hozott az a postagalamb abban a levélben!~
489 5|       elkiáltom magam: „rajta magyar!” Az én dolgom az, hogy odavágjak,
490 5|            rajta magyar!” Az én dolgom az, hogy odavágjak, az ellenségé
491 5|             dolgom az, hogy odavágjak, az ellenségé az, hogy parírozzon.~
492 5|                odavágjak, az ellenségé az, hogy parírozzon.~Utoljára
493 5|          próbát is le kell majd tennie az udvar előtt, a királyné
494 5|             viadort Feuerstein báró. – Az ellenfél kardját elkapni
495 5|               állítsanak ki hadakozni?~Az urak megütődve néztek egymás
496 5|            nyakáról. Most már nem volt az a gallérjához varrva, hogy
497 5|           minden lépten-nyomon oktassa az etikett-szabályokra; egyszer
498 5|           vette legtöbb hasznát, mikor az esteli tivornya után, holtrészegnek
499 5|                helybenhagyott kóklert.~Az inasok, akik felhozták,
500 5|               pirkadni kezdjen, amidőn az egész kastély elcsendesül,