Part

 1 2|       elboszorkányozott örökség~De bizony Botsinkay Gáspár soha sem
 2 2|       mindenféle bolondságot.~… De bizony még mást is örökölt!~Ekkor
 3 2|            ezeket beszélte róla!~Ő bizony nem emlékezett az apjára
 4 2|          annyit megjegyezni, hogy „bizony pedig az én apám fundálta
 5 2|           talán ád szállást.~– Azt bizony jól teszed. Volt már neked
 6 4|     vadásztársaság kacagott.~– Hát bizony nem tudtuk, hogy ez a mocsár „
 7 4|      kelmedtől, de a bűbájos Diána bizony felrakja kelmednek a homlokára
 8 4|         búcsút, iramodjék odább.~Ö bizony nem várt vele, amíg az uraságok
 9 4|       mikor le sincs pecsételve. Ő bizony felnyitotta.~De egyelőre
10 5|        hogy legyen elébb báróvá. Ő bizony nem tudja ennek a módját.
11 5|          húsát a professzor úrnak.~Bizony ártatlan szív nagylelkűségéből
12 6|            takarta a borzas haj.~A bizony Szaffi volt.~Jónás úrfi
13 6|           akadva. Ebbe a kelepcébe bizony beleesett.~– No fiam, csak
14 7|        negyven nap múlva.~– Ejnye, bizony igazán találtad! – mondá
15 7|           is csak ezüst maradt.~Ez bizony még nem nagy gazdagság.~–
16 7|           asszony.~… „Asszony?” Én bizony nem tudom, hogy az egyházi
17 8| helyretérni a kacagásból.~– Ejnye, bizony olyan vagy, mint nagypénteken
18 8|        hozni.~– De ki vezet oda?~– Bizony te!~– De én nagyon félek.~–
19 8|        akasztófa alá.~Más szárnyék bizony nem volt, se távol, se közel.
20 8|         mondá Szaffinak:~– Nem én! Bizony nem engedem ezt meg! Hogy
21 9|     megpuhul. Más úrfi az ilyenért bizony kihítta volna egy szál kardra
22 9|       lettünk a burkus vértől!”~Ez bizony mondatlan maradt – Botsinkay
23 9|          hordanak, aminek az ágait bizony nem a feleségeik révén,