Part

501 5|             akkor előhúzta tarsolyából az imádságos könyvet. (Elébb
502 5|              nem volt felnyergelve. De az apám azt a föltételt szabta
503 5|              volt. Hanem egy iharfának az ága közel ért az ablakához.
504 5|             iharfának az ága közel ért az ablakához. Legfeljebb másfél
505 5|                lehetett a távolság. Mi az neki? Hányszor produkálta
506 5|               egy ugrással fenntermett az ablak párkányán, a másikkal
507 5|         levegőben; akkurátusan elkapta az iharfa ágát, s onnan áthajította
508 5|                áthajította magát annak az alsó ágára, s mint a vadmacska,
509 5|       felkötötte a kardját, felkereste az istállót. Ott is aludt valamennyi
510 6|         elmenni a Cafrinka háza előtt: az volt legszélrül.~Valami
511 6|              kuporgott a küszöbön. Biz az lehetett volna vadállat
512 6|                fektetve, s a két karja az arca körül fonva úgy, hogy
513 6|             körül fonva úgy, hogy csak az egyik szem villogott elő
514 6|                 Hej Szaffi, itthon van az anyád?~A göngyöleg meg sem
515 6|       összeroskadt, a haja visszahullt az arcába.~– Itthon van anyád?~–
516 6|               Megégették.~– Kicsoda?~– Az urak.~– De hát miért?~–
517 6|                boszorkány volt.~– Hisz az igaz. De hát ki adhatta
518 6|         ezüstkanalat, amit te elloptál az ő asztaláról, adjuk elő;
519 6|                 követelje tőled vissza az ezüstkanalakat, te a fiút
520 6|               két kezét szétterjesztve az ég felé, s nagy sötét szemeit
521 6|             pokolba! Hiszen úgy kértem az urakat, hogy égessenek meg
522 6|            Csak tudnám, hogy merre van az útja!~Jónás úrfi megcirógatta
523 6|              De oda akarok menni, ahol az anyám van!~– Nem mégy oda!
524 6|        Hallgass rám. Ne kínlódj. Úgyis az én hibám volt, hogy az anyádat
525 6|           Úgyis az én hibám volt, hogy az anyádat elpusztították.
526 6|           tekinte Jónás arcába, s hogy az gyöngéden magához vonta
527 6|                nemes fájdalom látszott az arcvonásain; eltolta az
528 6|                az arcvonásain; eltolta az ifjút magától, s suttogva
529 6|               Feleségem leszel. Utálom az úri frajokat! Téged választalak,
530 6|              neked adom a kezemet, ezt az üres kezet; de a tied lesz
531 6|             üres kezet; de a tied lesz az akkor is, mikor gyémánttal
532 6|          gyémánttal lesz tele. Te vagy az én párom: te illesz énhozzám.
533 6|             párom: te illesz énhozzám. Az Isten is egymásnak teremtett
534 6|              újra rákezdé a sírást; de az őrületes kacajjal vegyült
535 6|             már; végtül-végig csókolta az ifjat, kezdte a lábánál,
536 6|               ne bolondulj! Ne törd ki az ujjam! Ne tépd a hajamat.
537 6|            húzz csizmát. Ha nincs, itt az enyém, húzd fel ezt, én
538 6|            kacagás hangzott végig azon az üres utcán! A cigánybáró
539 6|                viszi a cigányprinceszt az esküvőre!~A pap ugyan nagyot
540 6|                semmi közöd. Megfizetek az esketésért. „Hogy adod?
541 6|               Ó te pogány hájfej! Majd az csak úgy megy: hogy adod?
542 6|               Ő látta.~– A húgod. Hisz az néma.~– Csoda történt vele.
543 6|     ezüstkanalat. A húgom látta, mikor az asztalról elvetted, a kabátod
544 6|            hogy elvettem a két kanalat az asztalról; de én nem vittem
545 6|           benyíló szobába; felhajtotta az ágy terítőjét: ott volt
546 6|              hét óta nem aludtál ebben az ágyadban! Csak ezt akartam
547 6|            annak is elmondom. Én ennek az eklézsiának patrónusa vagyok;
548 6|             itt rögtön összeesküdtetsz az én mátkámmal, annak a szegény
549 6|             annak a szegény asszonynak az árva leányával, akit te
550 7|                A menyasszony első álma~Az egész hozományát elvihette
551 7|              egy batyuba kötve Szaffi. Az anyja cókmókját mind elvitték
552 7|    bűntanújeleit; nem is adták vissza: az a hóhérnak marad. Csak egy
553 7|            fekete macska is megmaradt: az nem hagyta magát a tekintetes
554 7|            olyan jól volt kiházasítva. Az egész kastélya üres volt,
555 7|               járatos itten, elvezette az urát egy alacsony ajtóhoz,
556 7|          születtél te, oda van felírva az ajtó márvány küszöbére: „
557 7|             búsulj rajta. Mind kitelik az a háztól. Te csak a lovadat
558 7|             Szaffi bizonyosan örökölte az anyjától annak azt a tudományát,
559 7|                kerten átfolyó patakba, az meg vitte le őket magával,
560 7|           tiszta volt a kastély. Aztán az ágy is meg volt vetve, meg
561 7|             lakoma is fel volt hordva. Az ágy ugyan nem volt egyéb
562 7|             megszaporította a lakomát, az volt a menyasszonynak kacagó
563 7|         szultán minden vendégségeinél. Az a menyegzői ágy is drágább
564 7|             hízelgéssel Jónást, amiért az nem is haragudott.~– Emlékezel-e
565 7|                éjszakáján álmodni fog, az beteljesül, s attól én kétszerte
566 7|       kétszerte gazdagabb leszek, mint az apám. No hát mit álmodtál?~–
567 7|            ezen a helyen vannak elásva az én kincseim, azokkal együtt
568 7|                tornyának a gombja veti az árnyékát délben tizenkét
569 7|             órakor, hét napot számítva az urad születésének napja
570 7|        megtaláljátok. Én, Mehemed basa az enyéimet terád hagyom örökségbe:
571 7|                terád hagyom örökségbe: az urad vegye el az apja örökét.”~
572 7|            örökségbe: az urad vegye el az apja örökét.”~Héj, de nagyot
573 7|               egy szóig szent és igaz! Az anyám csíziójában még csak
574 7|          csíziójában még csak most van az „érvágások” hónapja, a te
575 7|           hólyaghúzók” hónapjára esik: az idáig még negyvenkilenc
576 7|            negyvenkilenc nap.~– No hát az is majd letelik, negyvenkilenc
577 7|          negyvenkilenc napig csak elél az ember földi gyümölccsel
578 7|        negyvenhat napig: hanem kifogok az időn.” – Hogyan fogsz ki?~–
579 7|         kifundálták, ketten összevetve az eszük erejét, hogy a megjövendölt
580 7|             gömb árnyéka delelni.~Csak az éjszakára vártak, hogy hozzáfogjanak.~
581 7|         napvilágnál sárga lesz.~De bíz az a napvilágnál is csak ezüst
582 7|                ez volt, ott kell lenni az én örökségemnek is, amit
583 7|               én örökségemnek is, amit az én apám hagyott énrám. Én
584 7|            helyes úton járt Jónás bég. Az a kondér ezüst csak azért
585 7|              által valahogy eltalálnák az igazi rejteket, amint erre
586 7|             igazi rejteket, amint erre az üsttel tetézett kondérra
587 7|              úrfi leesett a mélységbe. Az omló föld nyakig eltemette.~
588 7|          porcikája.~Egy nagy üreg volt az, amibe Jónás beleesett.~
589 7|               ott hordta a tarsolyában az akkori villanyvilágítási
590 7|               föld alatti sötétségben.~Az egész kincshalmaz itt volt.
591 7|        Legalább, hogy ha ő felébred is az álomtól, Szaffiál megmarad
592 7|             álomtól, Szaffiál megmarad az a kincs.~Másnap lóra ült
593 7|         Egyenesen a kormányzóhoz ment.~Az már hallotta hírét Feuerstein
594 7|                Azután kérem kihirdetni az egész Bánságban, hogyha
595 7|              ajándékba. Azután mihelyt az út Botsinkára annyira elkészül,
596 7|          amennyi rájuk fér: vigyék fel az én fölséges királyasszonyomnak,
597 7|           fölséges királyasszonyomnak, az most nagy háborút visel,
598 7|             Most mindjárt elémbe állj! Az országod megveszem. A pénzt
599 7|               érte leteszem, Madridnak az utcáit gyémánttal kirakatom!”
600 7|                 levette a lova hátáról az iszákot, visszajött vele;
601 7|         visszajött vele; ott kioldozta az iszák száját s kiöntötte
602 7|                s kiöntötte a tartalmát az asztalra: csupa jó oroszlán
603 7|               foglalóképpen, igyák meg az én egészségemre. Ilyen pénz
604 7|           egészségemre. Ilyen pénz van az én kastélyomban háromszáz
605 7|       kiabálták most aztán egyhangúlag az előbbi nevetők, s Jónás
606 7|              béreslegény fütyörészett, az ekét kísérve; az elzüllött
607 7|         fütyörészett, az ekét kísérve; az elzüllött lakosság visszatért
608 7|          helyreköltözött a régi pompa; az aklok megteltek paripákkal,
609 7|           éjszakáján volt: fűből vetve az ágy; egy köpönyeg a terítő
610 7|              közé: akárhogyan hítta is az ura. Tudta jól, hogy arcpirulást
611 7|            volna.~Hanem Jónás, mihelyt az úri vendégeitől szabadulhatott,
612 7|                odamenekült mindig abba az egyszerű kis szobába, s
613 7|               csak édesen aludni, azon az illatos szénaalmon: király
614 7|               úgy járták be kettecskén az egész domíniumot, ahol újra
615 7|               magadat – suttogá vissza az asszony.~… „Asszony?” Én
616 7|              Én bizony nem tudom, hogy az egyházi kánonok szerint
617 8|        uraságot (nem „úrfit” többé), s az összegyűlt tisztikar előtt
618 8|         felruházni. Ott Jónás megkapta az érdemrendet, a hozzá tartozó
619 8|             bőrbe kötött statútumokat. Az utóbbiakból megmagyarázá
620 8|          utóbbiakból megmagyarázá neki az auditor, hogy mint a Szent
621 8|           Szent István-rend lovagjának az a kiváltságos szabadalma
622 8|          asztalhoz lakomára hivatalos, az étekfogók minden más rend
623 8|               bárói címért folyamodik, az neki menten megadatik.~Mikor
624 8|           mikor ilyen díszben meglátta az urát, alig tudott helyretérni
625 8|               betakartál, tudod, mikor az a nagy eső esett.~A nagy
626 8|               cifra jelmezt, s eltette az almáriomba és nem gondolt
627 8|             beszéltetni a cigányokról; az érdekelte jobban.~Hát ugyan
628 8|               a cigány nemzetet.~Abban az időben volt „cigány nemzet”
629 8|       megengedi, hogy idebenn maradhat az országban. Később szabadalmat
630 8|             hogy senkinek sem tetszik, az mind a cigányra vár. Aztán
631 8|            folyásáról, tudja jól, hogy az ő nyelvét nem érti semmi
632 8|        mesterségét, amitől kormos lesz az embernek a keze és a pofája. –
633 8|            asszony, férfi, gyerek, még az utcán végigfolyó patak is
634 8|             nehéz pörölyök csattogása, az ásók, kaszák, ekevasak pengése
635 8|               kaszák, ekevasak pengése az üllő és kalapács között.
636 8|                volt, s védelmezte őket az „urak” ellen. Aki valami
637 8|               előhozatta a vajdával, s az atyafiaival jó sort veretett
638 8|               beszélt felőle Jónásnak. Az volt a hatalmas asszony!
639 8|             hatalmas asszony! Ott volt az öreg vajda is, mikor kínvallatták
640 8|          vallott a Cafrinka, amit csak az urak kérdeztek tőle. Hogy
641 8|              aláírt szerződésben, hogy az ördögtől lett megkeresztelve,
642 8|            kerékké, s úgy gurult végig az utcán; hogy eladta a törököknek
643 8|               hogy eladta a törököknek az esőt, szárazságot csinált
644 8|         tükörből jövendőt mondott; még az áldozatostyát is megbabonázta;
645 8|             Miért hozta el azokat neki az úrfi a pap asztaláról? Erre
646 8|                halálra, pokolra küldve az ő tréfája miatt.~Ezt a férgét
647 8|         Szaffit ölébe vette, mindig ez az agyonkínzott asszony jutott
648 8|            agyonkínzott asszony jutott az eszébe, aki neki megjövendölte,
649 8|           éjszakáján meg fogja álmodni az ő elrejtett kincseinek titkát.
650 8|                 És minden úgy történt. Az lett a jutalma érte a jövendőmondónak,
651 8|                Most aztán felrakná már az elpusztított asszony leányára
652 8|              sem telik kedve. Nem örül az semmi csillogó drágakőnek,
653 8|           suttogja Szaffi szomorúan. – Az én kincsem nincs még a föld
654 8|               a föld alul kiásva.~– Mi az a te kincsed?~– Azt én meg
655 8|               vasládába, s azt elásták az akasztófa tövébe.”~Most
656 8|               nagyon félek.~– Mitől?~– Az ördögtől meg a hóhértól.~–
657 8|              Én nem bánom, uram. De ha az ördög ott kap kettőnket,
658 8|               nap mindig lesz zivatar. Az nappal is igen szép tünemény:
659 8|              maradni. Akkor ugyan akár az egész szegedi akasztófát
660 8|         szegedi akasztófát ellophatják az Öthalom tetejéről.~Jónás
661 8|     Cigándiából Szegedre.~Minő út volt az! Keresztül azon a mocsáron,
662 8|              vaddisznó és farkas: csak az átkanyargó lomha folyók
663 8|            ahonnan Szeged sáncait, meg az Öthalom tetejéről égremeredő
664 8|           kialudták magukat, felváltva az őrtállókat, akiknek embertől
665 8|                 Előre jelenté a jöttét az ezernyi halászmadár, hojsza
666 8|            millióinak bosszantó rajai. Az ég behúzódott.~– Siessünk
667 8|               míg nyakunkba nem szakad az ég! – mondá az öreg vajda,
668 8|              nem szakad az ég! – mondá az öreg vajda, s azzal mind
669 8|             hátrahagyva, maga egyedül, az öreg vajdával nekivágtatott
670 8|            öreg vajdával nekivágtatott az Öthalomnak.~A feketekék
671 8|         hajtotta maga előtt a fenyéren az ördögszekeret. Szeged városában
672 8|               jobban harangoztak; mert az mégis csak erre jött.~Csülökig
673 8|                s a szél is szembefútt. Az a folytonos hempergő dörgés,
674 8|             folytonos hempergő dörgés, az a folytonos szikrázó villámpislogás
675 8|                kis menedék, mondhatom. Az akasztófa alá.~Más szárnyék
676 8|         nemzedékek hordtak ottan össze az alföldi síkság közepett.
677 8|                mondá Jónás a vajdának. Az öreg cigánynak a foga vacogott
678 8|       miatyánkot; de sehogy sem tudott az első mondásnál tovább eljutni:
679 8|               amíg a jó idő tart!~– Jó az ördögöknek!~– Látod-e már
680 8|           szénnel egy tízküllős kerék: az a boszorkányok jele. Attól
681 8|                vasládában.~Éppen annak az oszlopnak a tetején himbálózott
682 8|        oszlopnak a tetején himbálózott az a magányos emberalak a kinyúló
683 8|           fogason.~– Megtaláltam. Fogd az egyik csákányt. Segíts ásni.~–
684 8|          csákányt elébb a földbe, ahol az döngött a lába alatt, s
685 8|            jobban csapkodott le a láng az égből. A szörnyű égzengés
686 8|                jégeső kerepelése végig az avaron: igazi ítéletidő
687 8|          amivel a gyermeket mulattatja az apja, az üstökét rángatva
688 8|          gyermeket mulattatja az apja, az üstökét rángatva azalatt
689 8|             ugye hogy megmozdult? Ez-e az a láda?~– Csak látnám; de
690 8|      süstörögve a vesztőhelyre! Mintha az egész faltömeg tűzlángba
691 8|          lecsapva, s aztán körülfutott az oszlopokat összekötő vasrudakon,
692 8|   szertelövellt a kiálló vaskampókból. Az egész épület a nagy halommal
693 8|               csapása alatt.~– No ez-e az a láda? – sürgeté Jónás
694 8|               egy szónak nem volt ura.~Az a feje felett lógó harmadik
695 8|           nyakába.~– Jaháj! – ordított az öreg dádé –, engem már visznek.~–
696 8|         bíztatá Jónás úrfi. – Nem bánt az már senkit. Nem látod, hogy
697 8|                Gyere, temessük el ebbe az üres verembe.~A vajda meggyőződött
698 8|               róla, hogy csakugyan nem az ördög az, aki a nyakára
699 8|            hogy csakugyan nem az ördög az, aki a nyakára vetette magát.~
700 8|        életemben sem kívánkozom többet az akasztófához! A zivatar
701 8|          lóháton a jégtől fehér mezőn, az ugyan szentül megesküdhetett
702 8|                megesküdhetett rá, hogy az ördögök jártak ott, ellopni
703 8|            ördögök jártak ott, ellopni az akasztófáról a maguk keresztfiát.~            ~
704 8|              tudta képzelni, hova lett az ura.~Jónás összeázottan,
705 8|              azt a vasládát, s letette az asztalra.~Szaffi vad sikoltással
706 8|               már? – kérdé tőle Jónás, az ölébe vonva.~– Az vagyok.
707 8|               Jónás, az ölébe vonva.~– Az vagyok. Az lettem. Csak
708 8|              ölébe vonva.~– Az vagyok. Az lettem. Csak még egy kicsiny
709 8|               cirógatta össze Jónásnak az arcát, hogy az egész engedelmessé
710 8|                Jónásnak az arcát, hogy az egész engedelmessé lágyulva
711 8|                tagadni?~– Hát csak azt az egyet, hogy engedd meg nekem,
712 8|           nekem, hadd tegyem én el azt az én feltalált kincsemet olyan
713 8|           kincsemet olyan helyre, ahol az ilyen kincsek állnak. Neked
714 8|              Szenteltvíz sem éri, csak az én könnyeim, elrejtett koporsóját.
715 8|               koporsóját. Engedj ennek az én alázatos könyörgésemnek.~
716 8|            Hogy nekem lopva odarejtsed az én fényes őseim közé az
717 8|                az én fényes őseim közé az elítélt boszorkányt. Az
718 8|                az elítélt boszorkányt. Az érdemeikkel dicsekvő, aranyos
719 8|                 meg legyenek tisztítva az igazságtalan ítélet szennyétől;
720 8|              hitte, hogy most repülnek az égbe mind a ketten.~– De
721 8|                kéjtől, a gyönyörtől.~– Az az én dolgom lesz. Rögtön
722 8|             kéjtől, a gyönyörtől.~– Az az én dolgom lesz. Rögtön hozzákezdek.
723 8|                 s mikor újra meglátsz, az történik meg, amit mondtam. –
724 9|          jobbkor nem érkezhetett volna az a Botsinkay által küldött
725 9|             cigánylegényeknek, akiknek az arcszínét mi sápadt európaiak
726 9|            között, a báró pedig utolsó az urak között. (Minthogy „
727 9|           Minthogy „a bárónál kezdődik az ember”, annálfogva felülről
728 9|              azért is.~Azt tette, hogy az új telepből összeszedett
729 9|       csapatját a büszke generálisnak, az ezzel a szóval pipázta le:~–
730 9|        körmükre vigyázzon. Jónás abban az egyben csakugyan cigány
731 9|                amíg megpuhul. Más úrfi az ilyenért bizony kihítta
732 9|                maga sorára. Majd eljön az!~Csak egyszer nagy ütközet
733 9|           egyszer nagy ütközet legyen!~Az is megjött.~Nem azért kívánta
734 9|            csata napján kivont karddal az öklében csodadolgokat hajtani
735 9|            volna ez a következő mondás az ütközet után:~„Eddig feketék
736 9|              össze sem mérte a kardját az ellenséggel. Hanem azért
737 9|                A burkusok tönkrezúzták az ütközetben a császári seregnek
738 9|                ismét összekovácsolták; az invalidus ágyukat megint
739 9|        gúnyolódó generálistól. Ez volt az ő bosszúállása.~A generális
740 9|               hogy ezt a gúnynevet még az is mind jobban bele ne tetovírozza
741 9|            jutott Szaffi odahaza – meg az a két kormos purdé!~Látnátok
742 9|               őt Bécsben, s ennélfogva az udvarnál egyszerre kedves
743 9|                szerelt fel, s amelynek az élén aztán egy kis hadi
744 9|              magát.~Hanem, valljuk meg az igazat, hogy nem érezte
745 9|             nem érezte ő magát jól sem az udvari fény közepett, sem
746 9|           Minden dicsőségnél többet ér az a kis csendes szoba ott
747 9|           merte ám senkinek elmondani.~Az első békekötés örömére nagy
748 9|               nagy ünnepélyt rendeztek az udvarnál, hivatalosak voltak
749 9|        gazdagságban sok közül kiválik. Az ilyen udvari bálokból Jónásnak
750 9|            azért mégis megtörtént vele az a szégyen, hogy az udvari
751 9|                vele az a szégyen, hogy az udvari bálban, ahol neki
752 9|              olyan méregbe hozta, hogy az utoljára a legyezőjével
753 9|               teljes oka volt Jónásnak az elmélázásra; mert az átellenes
754 9|          Jónásnak az elmélázásra; mert az átellenes párnak a szebbik
755 9|             fele meglepően hasonlított az ő egykori imádottjához,
756 9|        Csakhogy ez a módi viselet, meg az arcfesték, a puderezett
757 9|          maradt. De azért mégis ő volt az valósággal, ezekbe a szemekbe
758 9|               egy gondolat háborgatta: az a bolond ötlet, hogy mi
759 9|                a sarkantyús csizmáival az ég felé sasirozna szemközt
760 9|                felé sasirozna szemközt az eléje kontrázó szép kísértetnek.
761 9|        kontrázó szép kísértetnek. Majd az ördög vitte el a nagy kívánságtól,
762 9|            úrnak” szólítja.~Jónás báró az ő régi kedves barátját,
763 9|              báróné is itt van?~– Nem. Az otthon maradt. De ne beszélj
764 9|               maradt. De ne beszélj te az én bárónémról, hanem a magadéról.~–
765 9|               Arzéna kisasszony kezét; az ő kegyessége elhárított
766 9|         úrfinak a bárói ábrázatja erre az örvendetes tudósításra.~
767 9|            hogy Arzéna kezét megkérte, az igaz. Arról a levélről pedig,
768 9|                tárta fel minden titkát az otthon hagyott feleségről.~–
769 9|            bolondja. – Tudod, hogy itt az udvarnál sokat adnak a jó
770 9|           házasságod vadházasság; mert az egyházi kánonok ellen köttetett,
771 9|             nélkül, kihirdetés nélkül. Az ilyent a mi királynőnk szigorúan
772 9|            tartani minden alattvalónak az erkölcseit, de különösen
773 9|                ez hibában talál. Ebben az egy vétségben a királyné
774 9|                nem törvényes felesége, az elveszett erre a világra
775 9|              nagy javító börtön, ahová az ilyen állapotban talált
776 9|                ez kitudódik, száműznek az udvartól, megfosztanak rangodtól,
777 9|     helyrehozni. Holnap nagy ebéd lesz az udvarnál, amelyre te is
778 9|               mentül ostobábbnak.~– No az nekem nem nagy megerőtetésbe
779 9|      megerőtetésbe fog kerülni.~Másnap az udvari ebéd végeztével,
780 9|                udvari ebéd végeztével, az áhítatos királynő rendelete
781 9|             királynő rendelete szerint az egész vendégseregnek asztalbontás
782 9|       fennhangon a miatyánkot latinul.~Az udvari bolond ott állt Jónás
783 9|           Egyszer csak elkacagja magát az imádság között.~Az ima végeztével
784 9|               magát az imádság között.~Az ima végeztével a királynő
785 9|          bohóctól:~– Mit nevetett kend az ima közben?~– De már hogyne
786 9|            fiet voluptas sua” (meglesz az ő gyönyörűsége).~Jónás elég
787 9|             papírt tett a királynő elé az asztalra, készen tartva
788 9|                asztalra, készen tartva az iralt is hozzá.~Miért ne
789 9|              alá, hadd idvezüljön tőle az a vad pogány.~A királynő
790 9|          bárónak ezt a hosszú mondást.~Az egész udvar nevetett szegény
791 9|              akkor a bohóc kitárta azt az összehajtott papirost, s
792 9|                annak a belsejébe írva. Az ő folyamodása volt az a
793 9|            írva. Az ő folyamodása volt az a királynőhöz, amiben először
794 9|         királynőhöz, amiben először is az van kérve, hogy a királynő
795 9|             helyébe más plébánost.~Ezt az instanciát szentesíté a
796 9|              dolgot, őszintén bevallva az egész csalfaságot, akkor
797 9|               nagyot; de ha te elesel, az ország veszít vele. Ez az
798 9|              az ország veszít vele. Ez az egész vidék mind árvaságra
799 9|              maradt rám a koldusoktól, az az egy rám maradt, hogy
800 9|           maradt rám a koldusoktól, az az egy rám maradt, hogy egymást
801 9| fejedelemasszony.~– Akkor tehát vezess az oltárhoz. Megtudod, hogy
802 9|               pécsi püspököt kérte fel az esketésre.~Mikor a püspök
803 9|               nevet kaptam! Itt vannak az írások, amik mind ezt bizonyítják.
804 9|              Sok esztendő előtt, mikor az atyám halálán volt, elmondá
805 9|          fejedelmi vér jelenhetett meg az udvarnál, s szépségével
806 9|               koronát hordanak, aminek az ágait bizony nem a feleségeik