Part

  1 1|        nyikorgó kútgémek hirdették, hogy senki sincsen odahaza. A
  2 1|          olyan tömegre szaporodott, hogy otthon a telepesnek az ágyát
  3 1|        hitének kellett volna lenni, hogy abba elvesse a búzát, amikor
  4 1|         búzát, amikor nem tudhatta, hogy ő aratja-e le, vagy a milliom
  5 1|             már el ezt a politikát, hogy a legelső törökfoglalás
  6 1|         jutottak hozzá. Igaz ugyan, hogy ezzel a körülsáncolással
  7 1|    hadvezérek tervébe; akik tudták, hogy semmi sem olyan jó védelem
  8 1|           bádogtetejű toronnyal; és hogy ennek a templomnak a sorsa
  9 1|   alapítványul a bácsi káptalannál, hogy annak a kamataiból fizessék
 10 1|             maradt a jószágban, úgy hogy azt nem kellett soha osztály
 11 1|           volna le?~– Hát csak úgy, hogy futhatunk innen minden pereputtyostól.~–
 12 1| nimetullahita dervis megjövendölte, hogy ostrommal fog bevétetni.
 13 1|            egy igen nagy bűnöd: az, hogy gazdag vagy. Kincseid vannak
 14 1|     rávallanak a kipécézett pasára, hogy az összeesküvő a szultán
 15 1|             ellen. Három tanú elég, hogy valaki meg legyen érve a
 16 1|              Kaznadár”. Nem hiszem, hogy Bécsben is ne volna ilyen
 17 1|         Azért légy afelől bizonyos, hogy amint Eugén herceg kikerget
 18 1|                Hanem hát tudod azt, hogy a futó ember nem vihet magával
 19 1|           és miképpen? Ez a kérdés. Hogy mikor aztán egyszer visszakerülhetünk (
 20 1|             1717. – Jól megjegyezd, hogy szökőesztendő!” Akkor aztán
 21 1|     kinézett az ablakán, azt látta, hogy tenger van előtte. Az éjjel
 22 1|        elrekesztette a Béga medrét, hogy az most köröskörül elöntötte
 23 1|       Gáspár senkit), azt láthatta, hogy jövet is, menet is meg van
 24 1|   összeszedette, s akárki láthatta, hogy azokat is mind a dereglyére
 25 1|     megszállotta, rögtön észrevevé, hogy mi okozza itt – nagy aszály
 26 1|        Gáspár úr váltig is biztatá, hogy üssön már a császáriakra;
 27 1|           Amhát pasa csak arra vár, hogy a Dunántúlról megérkezzék
 28 1|            az emberi dolog történt, hogy Pálffy János nádor, a péterváradi
 29 1|         útját állta, s úgy elverte, hogy az esze nélkül szaladt vissza
 30 1|            vak lármát támasztottak, hogy itt a „rácok!”, s míg a
 31 1|        mikor napvilágnál meglátták, hogy a felprédált pénz csupa
 32 1|            pasa. Tudta ő azt előre, hogy az is így járt volna, ha
 33 1|           elkezdhetjük a futást; de hogy hol végezhetjük el? azt
 34 1|               azzal biztatta magát, hogy majd nagyhamar vissza fog
 35 2|           azonban kivallatták vele, hogy a kincseinek a hollétéről
 36 2|            közel is volt már hozzá, hogy a vezetésére bizott török
 37 2|           elmondá az anya a fiának, hogy ki volt az ő apja. Milyen
 38 2|         amiben laktak, olyan híven, hogy szinte maga előtt láthatta
 39 2|          neki azt is nagy suttogva, hogy micsoda drága kincsekkel
 40 2|          kinyithatatlan lakatokkal! Hogy ezeket egy napon az apja
 41 2|           kivel jó barátságban élt, hogy kerestesse föl valahol az
 42 2|          Annak köszönheti a Bánság, hogy újra Kánaánná kezdett visszaváltozni;
 43 2|            szép napon arra virradt, hogy ő a temesi Bánságban egy
 44 2|         Csak azt sajnálta már most, hogy az anyját nem viheti magával.
 45 2|      annyiszor kivetette a kártyán, hogy valaha vigad ő még abban. –
 46 2|          Ott aláírta a reverzálist, hogy a császárnak híve fog lenni,
 47 2|  komisszáriust, meg egy inzsellért, hogy a statutiót végezzék el
 48 2|     birtokába, s mutassák meg neki, hogy meddig az övé. Tanúkat majd
 49 2|            éppen nem tetszett neki, hogy folyvást vízen járnak. Néhol
 50 2|            aztán megmutogatta neki, hogy ahol ott a nagy messzeségben
 51 2|          úgy be van lepve bozóttal, hogy alig lehet keresztültörtetni
 52 2|           meg a faluval az történt, hogy a földesura számkivetése
 53 2|          konyhaablakon át meglátni, hogy a tűzhelyen ég a tűz, s
 54 2|         kilátszó disznóláb mutatja, hogy ottan sonka fő.~Szerencsére
 55 2|     gondolod, török mecsetben vagy, hogy mezítláb jössz be, s a tökfedő
 56 2|             úgy csapta pofon a pap, hogy lerepült a süveg a fejéről:
 57 2|             jövök alázatosan kérni, hogy jelennél meg az urak előtt,
 58 2|         volt, s te is bizonyítanád, hogy én vagyok én.~– Hát az mindjárt
 59 2|        nekik tapasztalatait; kérte, hogy küldjenek egy hajdút a cigányasszonyért.~
 60 2|           megérkezik, ahhoz láttak, hogy kinyitassák a kastélyt a
 61 2|      megmaradt fadarabok tanúsíták, hogy azokat felfűtötte valaki.
 62 2|            a másik tanú megérkezik, hogy milyen derék legény volt
 63 2|           magát, olyan hangja volt, hogy mértföldnyire meghallották,
 64 2|  tizenkettőt csaptak reá vesszővel, hogy ráemlékezzék a statutióra
 65 2|        aztán az volt a nagy kérdés, hogy a fődologgal, ami az ilyen
 66 2|             statutiót megkoronázza, hogy lesz, mi lesz? – Ki traktál?~
 67 2|        traktál?~Az látni való volt, hogy az úrfi ezt a legjobb akarat
 68 2|           csak azt szeretném tudni, hogy hol hálok én az éjjel!~–
 69 2|         esetre sem; mert azt látod, hogy énnekem nincs több egy ágyamnál;
 70 2|     bátorkodott annyit megjegyezni, hogy „bizony pedig az én apám
 71 2|          parókiát”.~– Azt gondolod, hogy ingyen tette? A te apád
 72 2|          olyan vétektarisznya volt, hogy nem győzök elég misét szolgáltatni
 73 2|            szolgáltatni a lelkéért, hogy a pokol kínjait enyhítsem
 74 2|          ezen úgy szokott segíteni, hogy felhajtja az ágyterítőt
 75 2|        vette észre a papnak a húga, hogy két ezüstkanál hiányzik.~
 76 3|     maleficák, mint nagymesterüket. Hogy őt magát mégis soha semmi
 77 3|            csak annak a bizonysága, hogy „nem hagyja el az ördög
 78 3|           az érkező vendégre.~– Hát hogy tudtad, hogy idejövök, éhes
 79 3|        vendégre.~– Hát hogy tudtad, hogy idejövök, éhes leszek?~–
 80 3|          anyjától gyakran hallotta, hogy a boszorkányok el tudják
 81 3|           fülét). Az sem lepte meg, hogy a szoba közepén szép nagy
 82 3|        Szaffi olyan szépen kínálta, hogy nem állhatott ellent, próbát
 83 3|        Isten, aki adta!”~(Jól tudá, hogy az Isten nevének említésére
 84 3|           megnyugtatására szolgált, hogy minden úgy maradt, ahogy
 85 3|     Vártalak, pirincecském. Tudtam, hogy ma megjössz. Aztán a cigányasszony
 86 3|            mondta neki a kártyából, hogy gazdag fog ő még lenni,
 87 3|         nagyon ártatlan lélek volt, hogy valami másra gondolhatott
 88 3|          ház olyan nedves, nyirkos: hogy az egyetlen száraz hely
 89 3|    megnyugtató tudatot szerezhette, hogy ez a leány még nem boszorkány.
 90 3|             bejött, láthatta Jónás, hogy ez és a Szaffi csak egy
 91 4|            nem hordták össze bálba, hogy ott válogassanak belőlük
 92 4|         kastélyokat, nem titkolták, hogy leánynézőben járnak; ahol
 93 4|           kínálták, ott sejthették, hogy szívesen láttatnak; ahol
 94 4|          főznek ebédre, ott tudták, hogy ez a „kitoló kása”, s odább
 95 4|             engedte meg az uraknak, hogy itt az én „tilos”-omban
 96 4|              Hát bizony nem tudtuk, hogy ez a mocsár „tilos”, s igen
 97 4|      puskával!~– Hogyan van?~– Úgy, hogy megzálogolom az urat. Ha
 98 4|            az én kastélyomat azzal, hogy legyen vendégem.~– Azt megtehetem.~–
 99 4|       kitálalta az egész szándékát, hogy ő most feleséget keresni
100 4|        cigányasszony megjövendölte, hogy amit a felesége álmodni
101 4|       kérdezősködött felőle. Tudta, hogy a török nagyurak nem szeretik,
102 4|         beszél. Magában elképzelte, hogy milyen szépnek kell lenni
103 4|             ember könnyen elfeledi, hogy sajátmaga pojáca, kávésinas
104 4|          kávésinas volt; hanem azt, hogy az ősei hetediziglen fölfelé
105 4|              s azt is elmondá róla, hogy házasodni jár, a szomszédban
106 4|       fickóra. Azt nem is sejtette, hogy ő mindezt érti; hiszen tolmács
107 4|            Tudta is azt Jónás úrfi, hogy mi az az Acteon. Nem is
108 4|           Acteon. Nem is értette ő, hogy min kacagnak most olyan
109 4|        mondta meg nekik Jónás úrfi, hogy a legszükségesebb tudományt
110 4|             Az urak azt mondták rá, hogy „a bolondé a szerencse.”
111 4|             Jónás úrfi bölcsessége, hogy mikor az ember ma egy helyen
112 4|           szappan és melegvíz után, hogy a képes felüket megborotválják;
113 4|              Az megmagyarázta neki, hogy amerre a legtöbb disznótúrás
114 4|            porral belepett ablakok, hogy azokban senki sem lakik;
115 4|              Nem felejtettem ám el, hogy odafenn az volt mondva,
116 4|             odafenn az volt mondva, hogy Jónás úrfi délre érkezett
117 4|           megmondta a leánykérőnek, hogy vigyázzon magára, amikor
118 4|      amelyik azt a tréfát csinálta, hogy odatette a két lábát az
119 4|           méregetni a lába szárain, hogy milyen magas lesz a jövő
120 4|           lesz a jövő télen a hó. S hogy hátulról is ostromolva legyen,
121 4|       akkorákat sikoltott a fülébe, hogy majd a füle dobja hasadt,
122 4|       porcikája arra volt teremtve, hogy nevessen; kígyózó szemöldökei,
123 4|          azért is volt mindig azon, hogy bolondot csináljon az emberből.~
124 4|           az állatoknál megmutatta, hogy mi lakik benne. Menazséria
125 4|             kutya, macska, papagáj, hogy az egyik a lábához feküdt,
126 4|        legyező cselédjei egyikének, hogy hozzák rögtön a csemegét.
127 4|            ínyencségül lakmároznak, hogy elvégre maga a kisasszony
128 4|            maga a kisasszony kérte, hogy ne mondja már tovább: elég
129 4|           rá egyet.~Az italt pedig, hogy más országban jégbehűtve
130 4|       katlanban felforralva hozták, hogy csak úgy buzgott; alant
131 4|             fehér borssal erősítve, hogy gyönge szívű ember, amint
132 4|               Fölséges egy ital!~De hogy még jobban érezzék a zamatját,
133 4|       kisasszony kezdte észrevenni, hogy mesterére akadt. Az egész
134 4|        feketekávét megitatták vele, hogy most még csak egy kis arzenikum
135 4|        arzenikum volna az asztalon, hogy a kisasszony nevének tiszteletére
136 4|       bankot. Jónás bég észrevette, hogy a kisasszony ért a csaláshoz.
137 4|           megengedi az ember azért, hogy kedvét keresse. Hanem aztán,
138 4|            úrfi –, ha csak az kell, hogy ki tud jobban paklizni?~
139 4|          amíg a kártyát osztá: úgy, hogy ebből a tekintetből megérthette
140 4|             a körmére koppantott.~– Hogy merte kegyelmed megcsókolni,
141 4|        aztán mégis oly kegyes volt, hogy odaültette maga mellé ugyanarra
142 4|        fejüket, s vetekedtek benne, hogy melyik tud szebb karikát
143 4|             nagyon alkalmasak arra, hogy valakinek az éjszakai álmát
144 4|        akkor bizalmasan közlé vele, hogy ez a kastély, amiben ők
145 4|          Kegyelmed talán nem hiszi, hogy a sirava valósággal itt
146 4|          puskát: akkor veszi észre, hogy az a cső végig tele van
147 4|           babonázva.~Azután jön az, hogy láthatatlan kerekék gördülnek
148 4|             férfi olyan erős szívű, hogy nem retten meg a kísértő
149 4|        édesanyjától megtanulta azt, hogy ha kísértet jön ellene,
150 4|          megboldogult édesanyjának, hogy lám milyen jó tudományt
151 4|             szándékozom neki tenni, hogy én megszabadítom a kastélyát
152 4|           tréfa volt az: arra való, hogy kitudjam a szívének az erejét.
153 4|            első látásra felismerte, hogy azok postagalambok. Fehér
154 4|             Elmondá neki hosszasan, hogy mi az oka annak, hogy az
155 4|    hosszasan, hogy mi az oka annak, hogy az ő birtoka most víz alatt
156 4|      fekszik. Azt is elmondta neki, hogy ezen a bajon hogyan segíthetne,
157 4| helyreállításával. Tanácsolta neki, hogy evégett is egyezkedjék ki
158 4|          ráereszti; mert szükséges, hogy a birtokát ismét jó rendbe
159 4|             meggyőződhetett afelől, hogy Arzéna kisasszony egész
160 4|        óhajt az ő felesége lenni, s hogy kapitális asszony fog válni
161 4|        válni belőle!~Alig várhatta, hogy eljöjjön az a reggeli óra,
162 4|          nem kívánhatja tőle senki, hogy a pipáját ki hagyja aludni.
163 4|        annyit jelent Loncsár úrnál, hogy egy szűk nyakú üveg pálinkát
164 4|             úrfi hiába szabadkozik, hogy ő már imádkozott ma, aztán
165 4|         Jónás úrfi hiába protestál, hogy ő nem szereti a férficsókot:
166 4|         beszélni erről a kérdésről, hogy „adja-e a lányát?”~– Maradj
167 4|    udvarlónak. (Már annyira vannak, hogy tegezik egymást.) Akkor
168 4|           mind csak azzal biztatta, hogy „holnap!”~Végre a várva
169 4|      mindent jól megértett, azt is, hogy a kisasszony is beleegyezett
170 4|         mint a másik. Azt szeretem, hogy olyan jó cincár pofád van.
171 4|          hebegé Jónás úrfi. – Ugyan hogy legyek én báróvá?~– Hát
172 4|           én szívesen, csak tudnám, hogy kell elhullatni a hollótollakat,
173 4|            diák? Mi volt az apád?~– Hogy az én apám mi volt? – pattant
174 4|   számlálják, hanem mázsával mérik! Hogy nekem van-e?~Ezalatt a nagy
175 4|         észre sem vette Jónás úrfi, hogy lassankint felgyülekeztek
176 4|          gondolni magában hirtelen, hogy hol látta ő ezt már valahol
177 4|            az életben, de bizonyos, hogy látta.~– Hát teneked mi
178 4|       keednek a botsinkai plébánus, hogy hát má azt a két kanalat
179 4|        sekrestyés fiút, s biztaták, hogy ne féljen semmit. Nem is
180 4|          kerestem már keedet sorba, hogy hová lett a két ezüst kanálval!
181 4|           úrhoz, és mondd meg neki, hogy én semmiféle kanalát sem
182 4|           azt mondta a plébánus úr, hogy keed lopta el aztat!~Erre
183 4|            fácit maradt meg belőle, hogy ha leányt akar kapni, elébb
184 4|   választottjához, s elmondta neki, hogy az öreg beleegyezett ugyan
185 4|         határozatlan képzelődéssel, hogy vajon hogyan lehetne, akár
186 4|     lóherevetést; nem állhatta meg, hogy a lovát meg ne kapassa benne
187 4|         nagy kánya üldöz. Ráismert, hogy az postagalamb.~Volt neki
188 4|            arról Jónás úrfi semmit, hogy más levelét elolvasni nem
189 5|          azáltal tűnt ki leginkább, hogy ő volt a legkopottabb. Biz
190 5|            öltöző ruhája egyszerre, hogy az egyiket levesse, a másikat
191 5|             még azt is megbírálják, hogy kinek milyen szélesre van
192 5|            kötve a cipője csokra, s hogy a mellénye kihajtásán szabályszerű
193 5|            kitüntetésben részesíté, hogy az ő karján jelent meg a
194 5|            megengedé Jónás úrfinak, hogy odatámaszkodjék közvetlenül
195 5|          tartottak. Ezt úgy hítták, hogy meister Pumpernickel.~A
196 5|            sem volt: hanem az igaz, hogy a keze olyan barna volt,
197 5|            a keze olyan barna volt, hogy azt irhabőrnek is el lehetett
198 5|           már csak mégis varázslat! Hogy tudhatja ezt az ő titkát
199 5|       mondott el, csak Arzénának? S hogy előzhette ez meg az ő idejövetelét?~
200 5|             kedély volt. Azt hitte, hogy mindazt a gratulációt, ami
201 5|      kellett hozzá a báró részéről, hogy elmesélje rögtön az egész
202 5|           rácleánnyal; egész odáig, hogy most már nem áll a boldogságának
203 5|            kötött a beleegyezéshez: hogy legyen elébb báróvá. Ő bizony
204 5|           hát azért jött éppen ide, hogy azok által, akik már ezt
205 5|              intve a körüllevőknek, hogy komolyan viseljék magukat,
206 5|           előmozdítandjuk a dolgát, hogy a báróságot megnyerhesse.
207 5|             próbálja be valaki azt, hogy van erényessége? Azt, hogy
208 5|          hogy van erényessége? Azt, hogy nincs, be lehet bizonyítani,
209 5|          lehet bizonyítani, de azt, hogy van: hogyan, miképpen lehet?~–
210 5|             a gyászos szokása volt, hogy az egész udvartartásához
211 5|        olyan régen lehettek szépek, hogy senki sem emlékszik már
212 5|            tőle Jónás úrfi számára, hogy keresse ki hát, hogy erényessége
213 5|       számára, hogy keresse ki hát, hogy erényessége próbakövéül
214 5|          Jónás úrfi azt cselekedte, hogy felvette a báróné legyezőjét,
215 5|            fogadalmat! Például azt, hogy az egész lakoma alatt mindenből
216 5|            kell tenni kegyelmednek, hogy ősapjától való leszármazását
217 5|             ostobaságokat, de kell, hogy azokat németül és franciául
218 5|          egész úri társaság bizton, hogy ettől a két utolsótól retten
219 5|  mindennapra kap tőlem egy aranyat. Hogy mondják németül, hogy „csókolom
220 5|      aranyat. Hogy mondják németül, hogy „csókolom a kezét az asszonynak”.~–
221 5|         Minden ember tapasztalhatá, hogy Jónás úrfi teljesen ártatlan
222 5|          mint aki nem is sejti azt, hogy most odavágott. Ez sok mulatságot
223 5|          Össze voltak már beszélve, hogy végigjátszatják vele az
224 5|       Pumpernickelre rá volt bízva, hogy vegye a keze alá az áldozatot,
225 5|       kellett azt most már félteni, hogy elszökik: ő maga csimpajkozott
226 5|        Meister Pumpernickelbe, úgy, hogy el nem maradt a sarkából
227 5|         lakomát végigenni, anélkül, hogy innia is szabad volna, ő
228 5|        kérdezősködött a Meistertől, hogy hívják németül a bort, a
229 5|             folyvást kérdezte tőle, hogy mondanák ezt németül. Ő
230 5|         volt feladva Jónás úrfinak, hogy tanuljon franciául. Meister
231 5|          olyan határhalom penzumot, hogy ezt még Mezzofanti se tudta
232 5|             az ablakredőnyök mögül, hogy jár-kel Jónás úrfi az angol
233 5|            iskolás gyerek, aki fél, hogy botot kap, és ebédet nem
234 5|            verzátus emberek tudják, hogy a francia gavallér az úrhölgyét „
235 5|         tátos!~Azt nem tudta senki, hogy a nevelőapja francia volt,
236 5|             való.~Már most világos, hogy ezt a szerelmesek nyelvét
237 5|             kelevézt vinni magával, hogy ha az egyikkel elhibázza
238 5|         hiszen…~Majd kivakkantotta, hogy hiszen a piacon az volt
239 5|            hisz azt mindenki tudta, hogy a „Guszti”, akinek az elővezetését
240 5|  szörnyetegnek azt az éles gerelyt, hogy a hegye a tulsó oldalán
241 5|    szamárnak megvan az a dicsősége, hogy mint medve hal meg.~Hatalmas
242 5|         erkélyen támadt, bizonyítá, hogy Jónás úrfi megint valahová
243 5|       kezdtek gyanúpert támasztani, hogy talán mégsem olyan ostoba
244 5|        tudott beleokulni.~Meglehet, hogy készakarva tette magát olyan
245 5|    ügyetlennek, jó fiú volt; látta, hogy milyen jót mulatnak az ő
246 5|             hát; de az is meglehet, hogy nem volt jó fiú; hanem csak
247 5|           húzta az időt hosszabbra, hogy azalatt tanuljon annyit
248 5|             De meg kell neki tudni, hogy mit hozott az a postagalamb
249 5|           akart ráállni Jónás úrfi. Hogy ő tréfából kiálljon professzor
250 5|           magyar!” Az én dolgom az, hogy odavágjak, az ellenségé
251 5|         odavágjak, az ellenségé az, hogy parírozzon.~Utoljára mégsem
252 5|        bárónő komolyan mondta neki, hogy ezt a próbát is le kell
253 5|             ráhagyta magát vétetni, hogy kiálljon a professzorral
254 5|              a professzor elkiáltá, hogy hol fogja őt megvágni: „
255 5|            a lovagiasság szabályai, hogy valakit egy vívómesterrel
256 5|            az a gallérjához varrva, hogy minden lépten-nyomon oktassa
257 5|       felhozták, rázárták a szobát, hogy el ne szökhessen.~Ő azonban
258 5|             azonban csak azt várta, hogy a hajnal pirkadni kezdjen,
259 5|        imádkozott belőle: sejtette, hogy utána majd nem tud.) Azután
260 5|             föltételt szabta eléje, hogy ha el akar venni, legyen
261 5|      gondolkozik, mikor észreveszi, hogy hálóba került.~Nem volt
262 5|            volt türelme arra várni, hogy a kívülről bezárt ajtait
263 5|            úgy elment a kastélyból, hogy senki sem tudta meg, merre
264 5|             emelkedik ki, hirdetve, hogy nagy falu van ottan!~Szép
265 5|        hazudik!~Azt érezte magában, hogy ha most onnan a nádasból
266 6|            az arca körül fonva úgy, hogy csak az egyik szem villogott
267 6|           rontott, s azt követelte, hogy azt a két ezüstkanalat,
268 6|           küldte a sekrestyés fiút, hogy keressen fel, ahol talál,
269 6|          égettek meg engem is vele, hogy együtt mehettem volna, nem
270 6|        Hiszen úgy kértem az urakat, hogy égessenek meg engem is vele;
271 6|            nem bánnám! Csak tudnám, hogy merre van az útja!~Jónás
272 6|             Úgyis az én hibám volt, hogy az anyádat elpusztították.
273 6|             tekinte Jónás arcába, s hogy az gyöngéden magához vonta
274 6|         hajadont itt. Azért jöttem, hogy adj bennünket össze.~– No
275 6|          Megfizetek az esketésért. „Hogy adod? mesd el!”~– Ó te pogány
276 6|              Majd az csak úgy megy: hogy adod? mesd el! Hol a keresztelő
277 6|              Azt jól látta a húgod, hogy elvettem a két kanalat az
278 6|     kínoztattál, pokolra küldettél, hogy két hét óta nem aludtál
279 6|          bíró elé, s elmondom neki, hogy hol voltak a kanalaid. Azután
280 6|       temetve. Pax vobiscum! Tudod, hogy pappal összeveszni nem jó. „
281 6|         kelepcébe szorult pap, csak hogy meneküljön ettől a félnederestől,
282 7|     kastélya üres volt, kivéve azt, hogy tele volt patkánnyal.~–
283 7|         szokva ahhoz a gondolathoz, hogy Szaffi bizonyosan örökölte
284 7|          dzsinneket rá tudja venni, hogy hozzák el a számára hamarosan
285 7|            jelentkeztek körülöttük, hogy csak úgy cicáztak szerteszéjjel.
286 7|             Jónás bizonyosra vette, hogy Szaffi ezt a bűbájos mesterséget
287 7|          mesterséget is érti. Amint hogy tapasztalá is, amint a lovát
288 7|   valamelyik tárt kapujú istállóba, hogy a patkányok egyszerre csak
289 7|       temesvári basa. Tudd meg azt, hogy ezen a helyen vannak elásva
290 7|        drágaságai. Jegyezd meg jól, hogy tudjad a helyet, ahová azok
291 7|            majd kitalálom én abból, hogy merre halad ez a toronygömb
292 7|         összevetve az eszük erejét, hogy a megjövendölt napon hol
293 7|           Csak az éjszakára vártak, hogy hozzáfogjanak.~A palota
294 7|             Még nem is pitymallott, hogy megzörrent a csákány alatt
295 7|         csak azért volt oda elásva, hogy ha a kincskeresők véletlenül,
296 7|            Jónás úrfi tudhatta azt, hogy ott még többnek is kell
297 7|          kötényébe rakta. Legalább, hogy ha ő felébred is az álomtól,
298 7|         annálfogva feleséget keres, hogy megélhessen.~– No hát Botsinkay
299 7|              No hát Botsinkay uram, hogy találta a gazdaságát odahaza? –
300 7|         Jónás. – Éppen abban járok, hogy kegyes gyámolítását kikérjem.
301 7|        Botsinkára annyira elkészül, hogy járható lesz: kérek harminc
302 7|           ez párja annak a nótának, hogy „Hallod-e spanyol király!
303 7|         akinek annyi volt a kincse, hogy még a királynak is ajándékozott
304 7|         hítta is az ura. Tudta jól, hogy arcpirulást okozna neki
305 7|     jelenlétével; kicsúfolnák érte, hogy ilyen cigányleányt tudott
306 7|      Asszony?” Én bizony nem tudom, hogy az egyházi kánonok szerint
307 8|        tisztikar előtt tudatá vele, hogy dicsőségesen uralkodó királyasszonyunk
308 8|       megmagyarázá neki az auditor, hogy mint a Szent István-rend
309 8|         kiváltságos szabadalma van, hogy mikor a királyi asztalhoz
310 8|              Egy egész nemzet volt. Hogy milyen nagy lehetett, azt
311 8|           azt ki lehet venni abból, hogy évenkint 2000 forint „Toleránctaxát”
312 8|       cigány nemzet”-nek megengedi, hogy idebenn maradhat az országban.
313 8|      gorombaságot. Ami olyan munka, hogy senkinek sem tetszik, az
314 8|        világ folyásáról, tudja jól, hogy az ő nyelvét nem érti semmi
315 8|             az urak kérdeztek tőle. Hogy ő volt a boszorkányok kapitánya;
316 8|             boszorkányok kapitánya; hogy a sátánnak eladta magát,
317 8|        vérével aláírt szerződésben, hogy az ördögtől lett megkeresztelve,
318 8|        akkor Ololorum nevet kapott, hogy repülni tud seprűn és felkantározott
319 8|           meg a szegedi Öthalomnál, hogy át tudott változni kerékké,
320 8|          úgy gurult végig az utcán; hogy eladta a törököknek az esőt,
321 8|          hiába kérdeztek tőle: azt, hogy mit csinált a botsinkai
322 8|            aztán egy ártatlan lélek hogy lett halálra, pokolra küldve
323 8|             aki neki megjövendölte, hogy a felesége menyegzői éjszakáján
324 8|             érte a jövendőmondónak, hogy máglyán megégették.~Most
325 8|           Cafrinka kínszenvedéseit: hogy talán majd akkor megtudja,
326 8|          talán majd akkor megtudja, hogy mi kincset hagyott a bűvésznő
327 8|               Most már tudta Jónás, hogy hol van a Szaffi kincse!~–
328 8|          Szaffi kincse!~– Tudod te, hogy hová lett elásva?~– Hogyne
329 8|           visz el: rólam azt hiszi, hogy fajtája vagyok.~– Hát akkor
330 8|       harangoztak minden toronyban, hogy a zivatart elfordítsák;
331 8|        elfordítsák; de úgy látszik, hogy másutt még jobban harangoztak;
332 8|       jégesőnek.~– Siessünk, vajda, hogy menedékbe jussunk.~– Szép
333 8|      lovaikat, s ott összebékózták, hogy el ne fussanak.~– Keressük
334 8|            ásni.~– Jaj uram, félek, hogy elvisz a devla!~– Ha visz,
335 8|              s mikor a vajda látta, hogy nem csap fel a láng a földből,
336 8|            Ásáte, Kapáte”. No, ugye hogy megmozdult? Ez-e az a láda?~–
337 8|            ijedtében úgy megnémult, hogy egy szónak nem volt ura.~
338 8|           az már senkit. Nem látod, hogy a keresztfiad, akit tegnapelőtt
339 8|            vajda meggyőződött róla, hogy csakugyan nem az ördög az,
340 8|          szentül megesküdhetett rá, hogy az ördögök jártak ott, ellopni
341 8|          egész Botsinkáig, anélkül, hogy útközben emberi teremtéssel
342 8|  megdicsőülés sugárzott ki belőlük, hogy három versíró nem tudná
343 8|             azt is betöltenéd? ugye hogy megteszed? ugye hogy nem
344 8|           ugye hogy megteszed? ugye hogy nem tagadod meg?~S olyan
345 8|            össze Jónásnak az arcát, hogy az egész engedelmessé lágyulva
346 8|              Hát csak azt az egyet, hogy engedd meg nekem, hadd tegyem
347 8|     márványkövek alatt. Engedd meg, hogy hadd rejthessem el én is
348 8|         Bizony nem engedem ezt meg! Hogy nekem lopva odarejtsed az
349 8|        rejtve. – Hanem azt kívánom, hogy ezek a hamvak, amiket te
350 8|           mosva. Igen, azt kívánom, hogy fényes gyászkíséret mellett,
351 8|       betűkkel, amik azt hirdessék, hogy a legjobb anya nyugszik
352 8|         megtenni.~Szaffi azt hitte, hogy most repülnek az égbe mind
353 8|            égbe mind a ketten.~– De hogy tudod te ezt megtenni? –
354 8|          Rögtön hozzákezdek. Lehet, hogy egy évig nem látsz; de híremet
355 9|           nagy lelkesülten kiálták, hogy „vitam et sangvinem!” de
356 9|         sangvinem!” de hozzátették, hogy „sed avenam non…”1 A lelkesedést
357 9|            azt jól Botsinkay Jónás, hogy őt a háta mögött minden
358 9|           Hát még ha azt megtudnák, hogy cigányleány a felesége.) „
359 9|         Amely munka olyan utálatos, hogy senkinek sem kell, azt a
360 9|           másikra, mert azt hiszik, hogy lop, csal, s boszorkányokkal
361 9|           magáról, azt gondolta ki, hogy ő azt fényesre fogja kicsiszolni.
362 9|           csak azért is.~Azt tette, hogy az új telepből összeszedett
363 9|             cigány természetű volt, hogy a gorombaságért nem szokott
364 9|             akkor aztán megmutatja, hogy mit tud!~Pedig milyen szép
365 9|           érhette olyan kitüntetés, hogy ezt a gúnynevet még az is
366 9|            nagy jövedelmet hajtott, hogy nem kellett szégyenkednie
367 9|            mindenki azt hitte róla, hogy ő még nőtlen legény. És
368 9|          merte megvallani senkinek, hogy feleséget hagyott otthon,
369 9|              valljuk meg az igazat, hogy nem érezte ő magát jól sem
370 9|           hordta, akkor tapasztalá, hogy de még csak egy csizmasarokkal
371 9|         egyszer kellett neki látni, hogy azt eltanulja, nemcsak ilyen
372 9|       megtörtént vele az a szégyen, hogy az udvari bálban, ahol neki
373 9|    colonne-ban, úgy elbámészkodott, hogy minden figurát elrontott,
374 9|    táncosnéját olyan méregbe hozta, hogy az utoljára a legyezőjével
375 9|             csapott, s megdorgálta, hogy mit ügyetlenkedik.~Pedig
376 9|      háborgatta: az a bolond ötlet, hogy mi lenne belőle, ha ő most
377 9|        vitte el a nagy kívánságtól, hogy ezt megcselekedje. Egészen
378 9|           úgy értette Jónás, hanem: hogy „te is itt vagy, ahol Arzéna
379 9|         Őfelsége maga rendezte úgy, hogy a kontratáncban te szemközt
380 9|           már értesülve van felőle, hogy te megkérted Arzéna kisasszony
381 9|       háládatosságból. Hiszen igaz, hogy én voltam a legmelegebb
382 9|           nem akarok gróffá lenni!)~Hogy húzza ki most a lábát ebből
383 9|          ebből a kelepcéből?~Hiszen hogy Arzéna kezét megkérte, az
384 9|           Legjobb volna felfedezni, hogy már van felesége; de a természetes
385 9|    természetes esze azt súgta neki, hogy ezzel még ne álljon elő.~
386 9|             azt látta, tapasztalta, hogy a magas uraságokban nem
387 9|          nem jó bízni. Szerencséje, hogy jó adag bolondság volt a
388 9|         királynő bolondja. – Tudod, hogy itt az udvarnál sokat adnak
389 9|           bezáratják, s nem hiszem, hogy olyan tele volna ez a börtön,
390 9|             tele volna ez a börtön, hogy a te Szaffid is el ne férne
391 9|           ez a cigánybáró ahelyett, hogy „fiat voluntas tua”, azt
392 9|       voluntas tua”, azt imádkozza, hogy „fiet voluptas sua” (meglesz
393 9|         ostoba képet csinált hozzá, hogy most már mindenki nevessen
394 9|       királynő nem. Ő nem szerette, hogy a szent dolgok felett tréfálózzanak.~–
395 9|            egy fületlen gomb ellen, hogy betanítom annak a vad bárónak
396 9|             megmagyarázta Jónásnak, hogy mi van annak a belsejébe
397 9|            először is az van kérve, hogy a királynő őtet és Szaffit
398 9|      kegyesen oldja fel; másodszor, hogy engedje meg neki a törvényes
399 9|          ismertetik, és harmadszor, hogy a püspökség tegye deficientiába
400 9|             és ha akkorát esném is, hogy a fejemmel a Tátrát ütném
401 9|  koldusoktól, az az egy rám maradt, hogy egymást el nem hagyják!”~
402 9|       vezess az oltárhoz. Megtudod, hogy nem érdemetlenre vesztegettél
403 9|          kérdezte a menyasszonytól, hogy mi a neve, mi a vallása,
404 9|      elmondá anyámnak ezt a titkot, hogy hová vannak elrejtve Mehemed
405 9|           bennünket Magyarországra, hogy legyünk ott, azon a helyen,
406 9|       azután történt: Isten akarta, hogy így történjék.~E megoldás