Part

  1 1|             része le is volt égetve, s porig rombolva; de olyan
  2 1|              zöld nyirokkal bevonva, s megvoltak a tetők, vihartól
  3 1|            ottan a keresztülutazóra, s felére apaszták a kerített
  4 1|           eget derült napok mellett; s mikor a szúnyogok raja felkavarodott,
  5 1|               mintha falvak égnének, s azoknak a füstje gomolyogna;
  6 1|          bivalyt is megöli. A kígyók s más egyéb csúszómászók serege
  7 1|       emelgették éjjel a feje alatt, s a tűzhelyen levő fazékába
  8 1|   felszaggatta a homok hegyláncokat, s egész afrikai sivataggá
  9 1|         basának a kegyeit megnyerni. S azontúl aztán fiúról-fiúra
 10 1|              szállt ez a bölcsesség, s valamennyien igen jól érezték
 11 1|         töltések ingyen épültek fel, s ezzel a nagybirtok ármentessé
 12 1|           adtak nekik jobbágytelket, s azok szívesen maradtak ott:
 13 1|               mert áldott föld volt, s a földesúr jól bánt velük.~
 14 1|     kamataiból fizessék a plébánost, s még azonkívül az egész halászatot
 15 1|              a temesvári törökséget, s a basák is meggazdagodtak
 16 1|              ott volt a szomszédban, s ők pedig úgy számították
 17 1|             távol, a külön szobában, s osztozott vele a rizskásás
 18 1|       feketekávét felhozatta magának s az igazi „boktsatütün” dohányra
 19 1|               akik a portára jártak! S ha te nem vétettél; vétett
 20 1|          vétett az apád, a nagyapád. S van egy igen nagy bűnöd:
 21 1|       lesétált a szép kastélykertbe, s ott folytatta a tanakodást.~
 22 1|           mellől a zománcos óráikat, s összenéztek: zsebóra, napóra,
 23 1|      gabonáshajókat süllyesztett el, s azokkal úgy elrekesztette
 24 1|             közel horgonyt vetettek, s azután éjjel-nappal jártak
 25 1|           parthoz, meg onnan vissza, s aki messziről leste őket (
 26 1|    klenodiumokat mind összeszedette, s akárki láthatta, hogy azokat
 27 1|      vezetett, lőporral felvetették, s arra az alagút kezdetét
 28 1|              a győzelmes ármádiával, s amint Temesvárt megszállotta,
 29 1|             hajókat a Béga medrében, s azzal az árvíz lefolyott;
 30 1|           Temesvár felszabadítására, s az éppen ott az ő birtokában
 31 1|           Ali Kurd a maga seregével, s akkor három tűz közé fogják
 32 1|             oroszlánja, útját állta, s úgy elverte, hogy az esze
 33 1|        létére a még vénebb Eugénnal, s a császári vezér sebet kapott
 34 1|        engedve neki egész seregével, s minden poggyászával: még
 35 1|          amik a Dunáig elszállítsák, s ötszáz jó magyar huszárt
 36 1|   támasztottak, hogy itt a „rácok!”, s míg a kísérő lovasság azokat
 37 1|      tarisznyára rakták a sok pénzt, s az éjszaka sötétjében elszeleltek
 38 1|              ló lovasán kívül elbír, s Amhát seregével együtt kiment
 39 1|             jószágot is elhajtották.~S még csak a szeme sem lett
 40 2|   menekültekkel betörjön a Bánságba, s magának Botsinkát, a szultánnak
 41 2|       játszani, a tenyerein sétálni, s a lába ujjával a fülét megvakarni,
 42 2|            és éles késeket elnyelni, s más efféle hasznos dolgokra.
 43 2|             a pipáik meggyújtásában, s mindenféle szolgálattételekben.
 44 2|   gyermekalakok a kerítés oszlopain; s minden ajtóra kifaragott
 45 2|          tűzködött a fejére koronát, s magyar palatinusnénak nevezte
 46 2|              feleségét, vagy a fiát, s adassa kezébe.~S csoda történt
 47 2|             a fiát, s adassa kezébe.~S csoda történt Törökországban!~
 48 2|              kezdett visszaváltozni; s igazán méltán adja a nevére
 49 2|           lépve, vett magának lovat, s lóháton utazott fel Temes
 50 2|        helyezzék vissza a birtokába, s mutassák meg neki, hogy
 51 2|          hátaslovaikat is felvették, s aztán eveztek torony irányában.~
 52 2|            felelt neki az inzsellér.~S aztán megmutogatta neki,
 53 2|              az őt védő első sáncot, s így az egész Béga árja ott
 54 2|           beleunt az örökös árvízbe, s ott hagyván a házait, odább
 55 2|         odább települt a szigetekre, s ott élt – halászatból.~Ez
 56 2|          parókia. Ez megmaradt épen, s ahogy az ablakon kitett
 57 2|           hogy a tűzhelyen ég a tűz, s a fazékból kilátszó disznóláb
 58 2|              hogy mezítláb jössz be, s a tökfedő a fejeden?~– Hát
 59 2|             adni, ami az apámé volt, s te is bizonyítanád, hogy
 60 2|            Nem. Mert a testvérhúgom, s a törvény nem enged két
 61 2|               Visszament az urakhoz, s elmondta nekik tapasztalatait;
 62 2|           köszönté fel az ifjú urat, s megsimogatva barátságosan
 63 2|             Én ismertem csak igazán.~S elmondta, ideje lévén rá,
 64 2|          mértföldnyire meghallották, s milyen ereje volt! elfogta
 65 2|               Azt lehúzták a gyepre, s tizenkettőt csaptak reá
 66 2|              felhajtja az ágyterítőt s az ágynak a zsupszalmájából
 67 2|           még a kalász is rajta van, s azt keresztülhúzza a megrekedt
 68 2|            is ezt a szokást követte, s azután megtöltve a pipáját
 69 2|            pipáját a cserépdöbözből, s kicsiholva az ürümtaplóból:
 70 2|              rögtön beszélővé tette, s azzal odább ment pipázva.~
 71 3|             marok törökbúzát dobott, s az elkezdett pattogni, míg
 72 3|          nagy fekete macska felkelt, s nagy kurrogva, hízelkedve
 73 3|        macska leugrott a tűzhelyről, s befutott a kályhalyukba,
 74 3|             befutott a kályhalyukba, s onnan aztán, amint a Cafrinka
 75 3|            akit álmából felzavarnak, s az ökleivel dörzsölte a
 76 3|          szobába, duzzogva, morogva, s az arcát félénken takargatva
 77 3|            tovább forgatta a rostát, s egymásra öntötte ki belőle
 78 3|              mennyország nyílna meg, s ezen a nyíláson nézne ki
 79 3|        dióval, ostyepka, marcafánk – s hozzá pompás ménesi bor,
 80 3|         borral, felemelte a poharát, s ráköszönté ezzel a szóval: „
 81 3|           ételek fűrészporrá válnak, s aztán nagy megnyugtatására
 82 3|          megcsókolt, amikor kirakta; s mikor végignézett rajtuk,
 83 3|          mert az az álom beteljesül, s akkor te olyan gazdag ember
 84 3|          akármi tollas nyoszolyában, s ott el is aludt csendesen.
 85 4|          szájába kapcsolta a zablát, s megszorította a hevederét:
 86 4|             hogy ez a „kitoló kása”, s odább mentek. A felnőtt
 87 4|              a mély vízbe a lovával, s odaúsztatott a vezércsónakhoz. –
 88 4|            hogy ez a mocsár „tilos”, s igen szép kacsászat esik
 89 4|              vendégágy kastélyomban, s száz hordó bor a pincémben,
 90 4|             ott szekerekre rakodtak, s négy lóval továbbszeleltek
 91 4|           még nem volt negyven éves, s vitézsége által vitte ilyen
 92 4|       megérkezett a báró kastélyába, s arra valamennyien tisztelkedni
 93 4| megismertette vele az új szomszédot, s azt is elmondá róla, hogy
 94 4|             azután az ebédhez ülnek, s annak éjfélre lesz vége.)~
 95 4|              arzen” görögül „férfi”; s amellett gyökszava az arzenikumnak.)~
 96 4|         lábát az embernek a vállára, s úgy nézett a szeme közé,
 97 4|  vadmacskának született nagy kandúr, s az a tíz körmével elkezdte
 98 4|              lesz a jövő télen a hó. S hogy hátulról is ostromolva
 99 4|            beszélő görbe orrú madár, s akkorákat sikoltott a fülébe,
100 4|            majd a füle dobja hasadt, s ha ez sem volt elég, megrángatta
101 4|            megrángatta a huncutkáit.~S jaj volt annak a legénynek,
102 4|         annál jobban kacagott rajta.~S jól illett neki a kacagás:
103 4|         ölébe, a harmadik a vállára, s szundikálni kezdtek. Azoknak
104 4|           amint az megnevezte magát, s odaülteté magával szemben
105 4|              egy hímzett bőrpárnára, s aztán parancsot adott a
106 4|          bogarat, leszakítá a fejét, s egész deliciával kezdte
107 4|            hideglelés állt a hátába, s elzöldült az undortól: de
108 4|     készséggel markolt bele a tálba, s csak úgy tömte az eleven
109 4|         kisasszony! Az még a valami!~S aztán beszélt neki annyi
110 4|      merített belőle Arzéna kanállal s tölté a vendége serlegébe: „
111 4|            keserű mandulával töltve, s lánggal égő krampampulit,
112 4|            mazsolát, fügét dobáltak, s abból halászták ki: úgy
113 4|      hozatott elő Arzéna kisasszony, s felhívta Jónás úrfit egy
114 4|              kinevetni az áldozatát, s még gúnyolódik vele.~– No
115 4|        kiáltá: „áll az egész bank!”, s azzal lerántva lábáról az
116 4|          Tartom! – mondá Jónás úrfi, s aztán egész mosolyogva nézegetett
117 4|         mellé ugyanarra a kerevetre, s nargilékot hozatott, s aztán
118 4|               s nargilékot hozatott, s aztán úgy pipáztak együtt,
119 4|    vánkosaira vetve hátra a fejüket, s vetekedtek benne, hogy melyik
120 4|         suttogott Arzéna vendégének, s mikor már jó sötét volt
121 4|             meg, kísért a szobákban, s valahányszor valami kérő
122 4|           ágyához, rálehel a fejére, s ahol az a lehelet érte,
123 4|             mulatnak az ivószobában, s csak a harmadik kakaskukorítás
124 4|   lánccsörömpölés hangzik körülötte, s mintha patkós macskák nyargalnának
125 4|             koponyát lát meg alatta, s akkor aztán a rémülettől
126 4|              a tenyereivel a földön, s a fejével lefelé. Nem minden
127 4|             tenyerére vetette magát, s a talpaival az ég felé,
128 4|          lerántá a kísértet lábáról, s hirtelen hátrafelé vetve
129 4|          nagyot sikoltva megfordult, s a félpapuccsal a lábán elszaladt,
130 4|   kisasszonyt. Virágokat szedegetett s bokrétákat kötözött.~– Kinek
131 4|        akarok menni Loncsár uramhoz, s ajánlatot szándékozom neki
132 4|           Loncsár apó, megyek hozzá, s előadom a könyörgésemet.~
133 4|      válogatott ízes körömfaladékok; s italnak friss tej, meggyvíz
134 4|             leszállt Arzéna vállára, s a leány azzal enyelgett.~
135 4|           óhajt az ő felesége lenni, s hogy kapitális asszony fog
136 4|          megvárta ott a vajas hetet, s különösen a három olajos
137 4|             mintha száraz hal volna, s mikor mindent jól megértett,
138 4|          elhullatni a hollótollakat, s aztán pávatollakat szedni
139 4|         pattant fel erre Jónás úrfi, s egyszerre fölébredt benne
140 4|          evett nálunk minden vendég! S ebéd után magával vihette
141 4|           újra érkezett vendég urak, s a cifra gyékényen a fal
142 4|            fal mellett letelepedének s pipára gyújtának, úgy mulatták
143 4|       parasztgyereket tuszkol előre, s uszogatja a hetvenkedő leánykérő
144 4|              csakugyan vérszemet kap s oda mer hozzá sunnyogni,
145 4|             oda mer hozzá sunnyogni, s mikor az legjobban számlálgatja,
146 4|            hátulról az öve kantárját s azt mondja: „hallja kee!”~
147 4|             kee!”~Jónás hátratekint, s meglátva az alkalmatlankodó
148 4|               A gyermek nagyot nyel, s felszíja az orrát, s aztán
149 4|           nyel, s felszíja az orrát, s aztán belehuzza magát a
150 4|           biztosságban érezné magát; s onnan kezd előbeszélni.~–
151 4|  előretaszigálták a sekrestyés fiút, s biztaták, hogy ne féljen
152 4|        ripőkkel disputába elegyedni, s elbocsátó kézmozdulattal
153 4|           legyeket justifikálá vala, s megrohanta vele a ministráns
154 4|             a szíve választottjához, s elmondta neki, hogy az öreg
155 4|           Ismerősöm? – kutatá Jónás; s elgondolkozott, ki volna
156 4|       Arzénától, lovat nyergeltetett s nekiindult a világnak, azzal
157 4|             egyszerre bukfencet vet, s oda száll le a csalogató
158 4|            kánya elkóricált másfelé.~S csakugyan jól sejté. A feketefejű
159 4|      tarsolyából az írószerszámjait, s az imádságos könyvének a
160 5|         fogadták, mikor megérkezett, s a báróné és a báró egész
161 5|              mindennap kimosta este, s reggel felvette tisztán.
162 5|           van kötve a cipője csokra, s hogy a mellénye kihajtásán
163 5|        karján jelent meg a teremben, s midőn helyet foglalt a díványon,
164 5|            nyújtott tenyér vonásain, s aztán az orra hegyére téve
165 5|          mondott el, csak Arzénának? S hogy előzhette ez meg az
166 5|           komolyan viseljék magukat, s belenevetéssel el ne rontsák
167 5|               de drága ez a báróság! S ezzel mind kell egy bárónak
168 5|       legkevésbé szép a társaságban, s így az erényét meg nem rontja;
169 5|        felvette a báróné legyezőjét, s elkezdte őt a legudvariasabban
170 5|             Arra számított a báróné, s az egész úri társaság bizton,
171 5|            meg igazában Jónás lovag, s oldódni fog a bocskorszíja
172 5|              báróné elkapta a kezét, s ráütött a legyezővel.~–
173 5|              semmiért nem orrol meg; s ahogy visszavág rá, az úgy
174 5|             a keze alá az áldozatot, s ki ne eressze a keze közül.
175 5|           vacsoránál is melléje ült, s kezdődvén az első próba:
176 5|        hűséget be kellett próbálnia: s aközben folyvást kérdezősködött
177 5|            ráncos pofát, vadmacskát, s más efféle heterogén dolgokat.~
178 5|              kert újtain alá és fel, s büfflálja fennhangon a grammatikát,
179 5|           egy magyarnak? Elteheti! – S azzal udvariasan odafordulva
180 5|             ma déesse”-nek szólítja, s a csókolás csak a parasztok
181 5|             nevelőapja francia volt, s ő maga tolmács Brussában.~
182 5|      udvarban, kettő, három is volt; s azoknak neveik voltak: Gyuri,
183 5|            fejére húzott medvelárva, s amint eleresztik az udvaron,
184 5|              két csörömpölő lánccal, s a nagy toppants lábakkal.~–
185 5|              a tulsó oldalán jön ki; s az árva szamárnak megvan
186 5|       küzdtéren, büszke tekintettel, s az elősiető heroldoknak
187 5|          urak egymást bosszantották; s ez most rajtamaradt a bárón,
188 5|        kézzel, vivósisakkal a fején, s aztán életlen kardokkal
189 5|          Elég, ha én nekiveselkedem, s elkiáltom magam: „rajta
190 5|              báróvá; inkább elhitte, s ráhagyta magát vétetni,
191 5|          combodat!” Mindig megkapta. S mikor meg ő vágott a karddal,
192 5|        professzor előretolt kardját, s akkor aztán elkezdte azt
193 5|               felvitték a szobájába, s ezúttal nem találta ott
194 5|        bolondom elkapta a maszlagot, s fut vele tehozzád. Kérlek,
195 5|        kardját, tarsolyát, csizmáit, s aztán a szoba hátuljából
196 5|              elkapta az iharfa ágát, s onnan áthajította magát
197 5|           magát annak az alsó ágára, s mint a vadmacska, úgy kúszott
198 5|         felkantározta, felnyergelte, s úgy elment a kastélyból,
199 6|              a két térdére fektetve, s a két karja az arca körül
200 6|           mintha most térne eszéhez, s aztán széttekintett, s egy
201 6|               s aztán széttekintett, s egy kicsit mosolygott is:
202 6|              másnap rajtunk rontott, s azt követelte, hogy azt
203 6|     felemelkedett a leány a földről, s két kezét szétterjesztve
204 6|           szétterjesztve az ég felé, s nagy sötét szemeit látásra
205 6|          fuldoklott a megszakadásig; s akkor egyszerre arccal a
206 6|         arccal a földre vágta magát, s elkezdett ordítozva zokogni: „
207 6|       drágaságom!”.~Jónás megszánta, s fölemelte a karjaiba.~A
208 6|             hát lenyírják a hajamat, s a piacon kiseprűznek. Ó
209 6|       Rémülten tekinte Jónás arcába, s hogy az gyöngéden magához
210 6|            eltolta az ifjút magától, s suttogva rebegé:~– Miért
211 6|            nincs több egy ágyamnál”, s íme tanúbizonysága ez a
212 6|     felmegyek Temesvárra a bíró elé, s elmondom neki, hogy hol
213 7|             felült a Szaffi vállára, s onnan tüsszögött ellenük.~–
214 7|        sírást, cincogást támasztani, s arra bújtak minden lyukból
215 7|               kúsztak alá a falakon, s egész táborjárással futottak
216 7|               most szedve a kertből, s kitálalva szőlőlevelekre.
217 7|              liktáriumokból készült, s ezt is odaszámítva mégis
218 7|          álmodni fog, az beteljesül, s attól én kétszerte gazdagabb
219 7|              aranybotra támaszkodva, s azt mondta: „Leányom! én
220 7|              Nekem nem.~– Nekem sem.~S azért sem volt boldogabb
221 7|             ez a toronygömb árnyéka, s hol fog megállapodni majd
222 7|        találtad! – mondá reá Szaffi.~S rögtön hozzákezdtek.~Nem
223 7|              tartsd meg te magadnak.~S egészen helyes úton járt
224 7|       beszakadt a föld a lába alatt, s Jónás úrfi leesett a mélységbe.
225 7|       leereszkedett utána a kötélen, s kiszabadította a rögök alul.
226 7|            lóra ült Botsinkay Jónás, s vízen-berken keresztül átgázolt
227 7|         kísérték Jónás úrfi szavait, s mentől többet mondott, annál
228 7|            kioldozta az iszák száját s kiöntötte a tartalmát az
229 7|       egyhangúlag az előbbi nevetők, s Jónás úrfit csaknem a tenyereikre
230 7|        csaknem a tenyereikre vették, s ettől a naptól fogva nem
231 7|             az egyszerű kis szobába, s ott tudott csak édesen aludni,
232 7|          kerekű egy lovas kocsijába, s úgy járták be kettecskén
233 8|        uraságot (nem „úrfit” többé), s az összegyűlt tisztikar
234 8|             vetette a cifra jelmezt, s eltette az almáriomba és
235 8|              kis folyamodásba kerül, s adva adják. – Volt eszébe! –
236 8|          valamennyinek hátat fordít, s hisz a maga boszorkányaiban,
237 8|              a maga boszorkányaiban, s megkeresztelt gyermekeit
238 8|       nyelvét nem érti semmi idegen, s közötte nincs kém, sem áruló.~
239 8|  cigányhadból egy falura való népet, s azokból egy új telepet alakított
240 8|        nyitottak, kohókat építettek, s folytatták a maguk mesterségét,
241 8|             a kohók kemencéje körül, s valahányszor ércet ömlesztettek,
242 8|           volna. Jó földesuruk volt, s védelmezte őket az „urak”
243 8|         hanem előhozatta a vajdával, s az atyafiaival jó sort veretett
244 8|        ördögtől lett megkeresztelve, s akkor Ololorum nevet kapott,
245 8|             tudott változni kerékké, s úgy gurult végig az utcán;
246 8|            esőt, szárazságot csinált s ha kinyitott egy zsákot,
247 8|         tréfát akart azzal csinálni! S aztán egy ártatlan lélek
248 8|            ömlő izzó érczuhatagokat; s azalatt újra meg újra elmeséltette
249 8|            belerakták egy vasládába, s azt elásták az akasztófa
250 8|             cigánylegényt a javából, s egy éjjel hetedmagával útra
251 8|               ott kezdődött a bozót, s azután a rengeteg erdő,
252 8|    nádkévékből rakott kunyhók alatt, s nappal kialudták magukat,
253 8|                 mondá az öreg vajda, s azzal mind a heten, mint
254 8|            nekivágtattak a Tiszának, s átúsztattak rajta.~Mire
255 8|             ért a futóhomok a lónak, s a szél is szembefútt. Az
256 8|       kapuján bevezették a lovaikat, s ott összebékózták, hogy
257 8|             az döngött a lába alatt, s mikor a vajda látta, hogy
258 8|           földből, vérszemet kapott, s nekiállt segíteni.~De annál
259 8|         percig nem tartott szünetet, s közbe zúgott a jégeső kerepelése
260 8|           Csak látnám; de sötét van, s én nem vagyok bagoly.~–
261 8|      egyszerre több helyen lecsapva, s aztán körülfutott az oszlopokat
262 8|    pásztorember, a csikós, a gulyás, s meglátta azt a két fekete
263 8|   felleghajtója alól azt a vasládát, s letette az asztalra.~Szaffi
264 8|     sikoltással veté magát a ládára, s két gyönge karjával kebléhez
265 8|              drága, kedves anyám!” – s azt a rozsdás vasat nem
266 8|           ugye hogy nem tagadod meg?~S olyan hízelkedve cirógatta
267 8|          ráncokba szedte a homlokát, s azt mondá Szaffinak:~– Nem
268 8|        hamvakat a megszentelt sírba, s fehér márványkő álljon afölött,
269 8|              de híremet majd hallod; s mikor újra meglátsz, az
270 9|              támadtak elő a földből, s íme ugyanakkor a hadviseléshez
271 9|              hiszik, hogy lop, csal, s boszorkányokkal cimboráz.
272 9|             bagázsiás szekerek mögé, s komiszárust rendeltek melléjük,
273 9|               ha nagyon megszorítják s nincs más menekülés, akkor
274 9|      cigányjai aztán nekigyűrkőztek, s másnapra valamennyi összetört
275 9|             ezért a jó szolgálatért, s a csapatjának hivatalos
276 9|             ne tetovírozza a bőrébe.~S nem haragudott érte!~Eszébe
277 9|    kitüntetéssel fogadta őt Bécsben, s ennélfogva az udvarnál egyszerre
278 9|         saját költségén szerelt fel, s amelynek az élén aztán egy
279 9|          csetepatéban is részt vett, s ott elég vitézül viselte
280 9|            minden figurát elrontott, s a táncosnéját olyan méregbe
281 9|      legyezőjével a vállára csapott, s megdorgálta, hogy mit ügyetlenkedik.~
282 9|           volt! Ezek a párducszemek!~S aztán folyvást egy gondolat
283 9|             a tenyerére vetné magát, s a sarkantyús csizmáival
284 9|        valaki hátulról a vállára üt, s „báró úrnak” szólítja.~Jónás
285 9|             kerülj a szép Arzénával, s gyönyörködött a bekövetkezett
286 9|            nemesekét és főtisztekét, s jaj annak, akit ez hibában
287 9|              asszonyokat bezáratják, s nem hiszem, hogy olyan tele
288 9|          magad a királyné közelében, s aztán a többit majd bízd
289 9|            az összehajtott papirost, s megmagyarázta Jónásnak,
290 9|     deficientiába a botsinkai papot, s rendeljen helyébe más plébánost.~
291 9|             vágtass haza Botsinkára, s addig vissza ne jöjj, míg
292 9|           nyargalt haza lóhalálában, s vitte a királynő jóváhagyó
293 9|              a nő a lábaihoz borult, s zokogva könyörgött:~– Ne
294 9|         fejemmel a Tátrát ütném meg, s a sarkammal a Vellebit hegyet:
295 9|       elrejtve Mehemed basa kincsei, s elküldött bennünket Magyarországra,
296 9|           visszakerül a bujdosásból, s birtokát elfoglalja: akkor
297 9|         jelenhetett meg az udvarnál, s szépségével ott is diadalt
298 9|             napig virul és hatalmas, s tagjai grófi koronát hordanak,