Part

  1 1|               Béga mocsárai szélében. Azt a birtokos úr a temesvári
  2 1|              ők pedig úgy számították azt be a sztambuli kaznadárnak,
  3 1|          maradt a jószágban, úgy hogy azt nem kellett soha osztály
  4 1|     boktsatütün” dohányra rágyújtott, azt mondá Gáspár úrnak:~– No
  5 1|                  Eugén herceg.~– Hisz azt a nagyvezér tartja körülfogva
  6 1|            mondtad. – Hanem hát tudod azt, hogy a futó ember nem vihet
  7 1|            zsoldba kifizetnem. De hát azt a bolondot nem teszem; mert
  8 1|               úr kinézett az ablakán, azt látta, hogy tenger van előtte.
  9 1|             Botsinkay Gáspár senkit), azt láthatta, hogy jövet is,
 10 1|    császáriakra; de az éles eszű pasa azt felelte rá:~– Édes fiam,
 11 1|        kiséretül, akik megvédelmezzék azt a harminc szekeret, amik
 12 1|              el Mehemed pasa. Tudta ő azt előre, hogy az is így járt
 13 1|              hogy hol végezhetjük el? azt csak Allah tudja!~Azzal
 14 2|                A kisfiú nőni kezdett: azt a zsonglőr pártul fogta,
 15 2|               a kisfiával, nem hagyta azt addig elaludni, míg újra
 16 2|             újra elő nem vétette vele azt az elrongyolt ábécét, amiből
 17 2|            szinte maga előtt láthatta azt a fiúcska, a címeres kapu
 18 2|                  Azután elmondta neki azt is nagy suttogva, hogy micsoda
 19 2|         keresett egynéhány piasztert. Azt is hazahordta az őrült anyjának. –
 20 2|             bele kell neki ülni.~Csak azt sajnálta már most, hogy
 21 2|        magával. Látná meg még egyszer azt a sokszor emlegetett ősi
 22 2|             se nem vet?~Majd meglátja azt Jónás úrfi!~Amint bevergődtek
 23 2|              az ajtón. Senki sem jött azt kinyitni, csak két mérges
 24 2|               egyházba; így tanulta ő azt Nikodémiában.~Az egész templomban
 25 2|            jössz Törökországból ugye? azt gondolod, török mecsetben
 26 2|             csókolt a pofoncsapásért: azt megtanulta Törökországban.~–
 27 2|            Hát már most mért jössz?~– Azt jövök alázatosan kérni,
 28 2|              cigányasszonynak a háza; azt megtalálod: jó lesz a neked
 29 2|              barátságosan az orcáját, azt mondá: „egészen olyan, mint
 30 2|            Hol a diploma? Uccu lelke! Azt elhurcolta már egy patkány
 31 2|               tartva a pofonütéstől). Azt gondolta, ez is valami szent
 32 2|  felkapaszkodott kis sekrestyés fiút. Azt lehúzták a gyepre, s tizenkettőt
 33 2|             erre a szóra. Az egyik úr azt mondta neki: „Sacerdos debet
 34 2|              egyedül maradt a pappal, azt a szót ejté ki:~– Már most
 35 2|              ejté ki:~– Már most csak azt szeretném tudni, hogy hol
 36 2|        énnálam semmi esetre sem; mert azt látod, hogy énnekem nincs
 37 2|             ezt az egész parókiát”.~– Azt gondolod, hogy ingyen tette?
 38 2|             majd talán ád szállást.~– Azt bizony jól teszed. Volt
 39 2|              a kalász is rajta van, s azt keresztülhúzza a megrekedt
 40 2|     kisasszonynak a kövér karján, ami azt rögtön beszélővé tette,
 41 2|              két ezüstkanál hiányzik.~Azt senki sem sikkaszthatta
 42 3|              éhes leszek?~– Megmondta azt nekem a kártya.~Hanem a
 43 3|               aztán, amint a Cafrinka azt kiáltá: „no mégsem vagy
 44 3|               megtelt a véka tetézve, azt mondá a cigányasszony: „
 45 3|            gyönge világosság volt; de azt nem gerjeszté semmiféle
 46 3|              értett hozzá.~– Tudom én azt, édes pirincecském. Jól
 47 3|               éjszakáján álmodni fog, azt mondasd el magadnak: mert
 48 3|                  de mégis olyanforma. Azt gondolta: „ej ha! ez a cigányasszony
 49 3|         gonosztól”, amiből Jónás úrfi azt a megnyugtató tudatot szerezhette,
 50 4|               kíséretestül elfogatta: azt hitte, neki is úgy kell
 51 4|               hogy legyen vendégem.~– Azt megtehetem.~– No hát legyünk
 52 4|             erre a felfedezésre. Mert azt az ember könnyen elfeledi,
 53 4|         pojáca, kávésinas volt; hanem azt, hogy az ősei hetediziglen
 54 4|               mind nemes urak voltak, azt soha sem felejti el.~– No,
 55 4|               Nem ilyennek képzelte ő azt.~A delnő, amilyen kicsiny
 56 4|              vele az új szomszédot, s azt is elmondá róla, hogy házasodni
 57 4| észrevételeket téve a furcsa fickóra. Azt nem is sejtette, hogy ő
 58 4|          rácul beszélt.~Egyszer aztán azt mondá a báróné Jónás úrfinak.~–
 59 4|        felrakja kelmednek a homlokára azt a koronát, amivel Acteont
 60 4|               elvarázsolták.~Tudta is azt Jónás úrfi, hogy mi az az
 61 4|               is. Allahra mondom: még azt is elszöktették tőlünk egy
 62 4|              árát mások fizették meg. Azt nem mondta meg nekik Jónás
 63 4|               tökéletes volt. Az urak azt mondták rá, hogy „a bolondé
 64 4|      disznótúrás van: nem tévesztheti azt el. A szag után odatalálhat.~–
 65 4|             egy nagy kutyája, amelyik azt a tréfát csinálta, hogy
 66 4|      gyönyörűséggel szürcsölgette biz azt.~– Fölséges egy ital!~De
 67 4|        katlanból egy égő parazsat, és azt is lenyelte utána.~Arzéna
 68 4|               ették meg égve. A végén azt mondta Jónás úrfi, mikor
 69 4|       kisasszony nevének tiszteletére azt is a kávéjába hinthetné.~
 70 4|        nyakából a hét sor aranypénzt; azt tette fel. Az is odaveszett.
 71 4|             világot.~Jónás úrfi tudta azt nagyon jól, hogyha a meglátogatott
 72 4|               édesanyjától megtanulta azt, hogy ha kísértet jön ellene,
 73 4|                Nem minden ember tudja azt megcsinálni: de Jónás úrfinak
 74 4|       félelmetes kísértettől.~– Tegye azt kegyelmed.~– De csak úgy
 75 4|               most víz alatt fekszik. Azt is elmondta neki, hogy ezen
 76 4|      felébredvén pipára nem gyújtott. Azt meg azután nem kívánhatja
 77 4|            Addig meg nem szólal, amíg azt ki nem szítta. Akkor meg
 78 4|              ki nem szítta. Akkor meg azt feleli a „leánykérésre”~–
 79 4|          mikor mindent jól megértett, azt is, hogy a kisasszony is
 80 4|               a hozzámenetelbe, akkor azt mondá neki, összevissza
 81 4|           huncut olyan, mint a másik. Azt szeretem, hogy olyan jó
 82 4|               Ó te piszlicsár! ha még azt sem tudod! Hát van-é pénzed?~–
 83 4|           hátulról az öve kantárját s azt mondja: „hallja kee!”~Jónás
 84 4|      előbeszélni.~– Hallja maga, izé! azt izeni keednek a botsinkai
 85 4|       botsinkai plébánus, hogy hát má azt a két kanalat mikor adja
 86 4|            nagy bátorsága.~– Dejszen, azt mondta a plébánus úr, hogy
 87 5|          inget is csak egyet tartott, azt maga mindennap kimosta este,
 88 5|           azokon a helyeken, ahol még azt is megbírálják, hogy kinek
 89 5|           keze olyan barna volt, hogy azt irhabőrnek is el lehetett
 90 5|               nyíltszívű kedély volt. Azt hitte, hogy mindazt a gratulációt,
 91 5|             hogyan próbálja be valaki azt, hogy van erényessége? Azt,
 92 5|            azt, hogy van erényessége? Azt, hogy nincs, be lehet bizonyítani,
 93 5|              be lehet bizonyítani, de azt, hogy van: hogyan, miképpen
 94 5|        megjárta vele; mert Jónás úrfi azt cselekedte, hogy felvette
 95 5|        Halljuk hát a másodikat!~– Hát azt már hallotta kegyelmed.
 96 5|             mint a karikacsapás.~– De azt diákul kell kegyelmednek
 97 5|            valami fogadalmat! Például azt, hogy az egész lakoma alatt
 98 5|               kopjával keresztülüt.~– Azt meg kell tenni kegyelmednek,
 99 5|      fleurettel való vívásra.~– Dejsz azt jobban tudom én professzor
100 5|           tőle, mint aki nem is sejti azt, hogy most odavágott. Ez
101 5|            keze közül. De nem kellett azt most már félteni, hogy elszökik:
102 5|   kifejezéseket is megválogatni! Hisz azt csak a nagy verzátus emberek
103 5|          embrasser”. – Hisz ez tátos!~Azt nem tudta senki, hogy a
104 5|               fintorgattak; mert hisz azt mindenki tudta, hogy a „
105 5|           medvebőrt húztak a testére: azt vezetik elő a pecérek, a
106 5|          oldalába a vad szörnyetegnek azt az éles gerelyt, hogy a
107 5|                s akkor aztán elkezdte azt püfölni kedvére, ahol érte,
108 5|          lovagiasság szabályai.~– Hát azt megengedik a lovagiasság
109 5|            szökhessen.~Ő azonban csak azt várta, hogy a hajnal pirkadni
110 5|              felnyergelve. De az apám azt a föltételt szabta eléje,
111 5|              ő csak a magáét kereste: azt felkantározta, felnyergelte,
112 5|            templom tornya is hazudik!~Azt érezte magában, hogy ha
113 5|             egy szép menyasszony, hát azt ő – megeszi.~
114 6|             másnap rajtunk rontott, s azt követelte, hogy azt a két
115 6|        rontott, s azt követelte, hogy azt a két ezüstkanalat, amit
116 6|            könnytől. Jónás megtörülte azt a patyolat kendőjével.~–
117 6|               de nekem nem hitték el. Azt mondták, hazajöjjek; el
118 6|        boszorkányanyám hamvait, ahová azt egy vasládában elásták,
119 6|         megvendégeltelek.~– Ki mondja azt?~– A húgom. Ő látta.~– A
120 6|         kabátod ujjába csúsztattad.~– Azt jól látta a húgod, hogy
121 6|           mikor nálad voltam, énnekem azt mondtad: „nem adhatok szállást,
122 7|            kastélya üres volt, kivéve azt, hogy tele volt patkánnyal.~–
123 7|            örökölte az anyjától annak azt a tudományát, amellyel a
124 7|             aranybotra támaszkodva, s azt mondta: „Leányom! én vagyok
125 7|              temesvári basa. Tudd meg azt, hogy ezen a helyen vannak
126 7|          csókolóztak.~Hanem harmadnap azt mondá Jónás: „Tudod mit?
127 7|           volt, rézfedővel letakarva. Azt nagyhamar kiemelték. Nehéz
128 7|              Csak Jónás úrfi tudhatta azt, hogy ott még többnek is
129 7|             tűzkőből meg egy acélból. Azt, ha folyvást szikráztatta
130 7|            volt a viaszgyertyacsutak. Azt tüzes taplóval addig fújta
131 7|             Kétszáz dragonyos kísérte azt a szekérsort, amin a botsinkai
132 8|            Hogy milyen nagy lehetett, azt ki lehet venni abból, hogy
133 8|           egyet hiába kérdeztek tőle: azt, hogy mit csinált a botsinkai
134 8|                 Mi az a te kincsed?~– Azt én meg nem mondom. Találd
135 8|        cókmókja volt a boszorkánynak, azt mind vele együtt megégették
136 8|           belerakták egy vasládába, s azt elásták az akasztófa tövébe.”~
137 8|              senkinek semmit róla. Én azt a ládát azokkal a hamvakkal
138 8|              hóhértól.~– Magam végzem azt el; te csak odavezetsz.~–
139 8|       kettőnket, téged visz el: rólam azt hiszi, hogy fajtája vagyok.~–
140 8|              fussanak.~– Keressük meg azt a helyet! – mondá Jónás
141 8|             ördögöknek!~– Látod-e már azt a jegyet?~– Hogyne látnám?
142 8|              aztán rendén elhantolták azt a pihenni vágyó embert abba
143 8|          csikós, a gulyás, s meglátta azt a két fekete alakot végigügetni
144 8|              cigányok ki nem beszélik azt.~Szaffi már kétségbe volt
145 8|         elővette a felleghajtója alól azt a vasládát, s letette az
146 8|             drága, kedves anyám!” – s azt a rozsdás vasat nem sajnálta
147 8|               három versíró nem tudná azt mind elmondani.~– Most hát
148 8|               óhajtásom van hátra, ha azt is betöltenéd? ugye hogy
149 8|            tudnék tagadni?~– Hát csak azt az egyet, hogy engedd meg
150 8|              nekem, hadd tegyem én el azt az én feltalált kincsemet
151 8|           édes szülőm volt. Nem tudja azt meg senki, úgy elrejtem
152 8|         ráncokba szedte a homlokát, s azt mondá Szaffinak:~– Nem én!
153 8|          gyalázat van rejtve. – Hanem azt kívánom, hogy ezek a hamvak,
154 8|             arról a névről, amihez te azt a szót kötöd: „édesanyám”,
155 8|         szenny le legyen mosva. Igen, azt kívánom, hogy fényes gyászkíséret
156 8|         afölött, arany betűkkel, amik azt hirdessék, hogy a legjobb
157 8|            Ezt fogom megtenni.~Szaffi azt hitte, hogy most repülnek
158 9|              osztogattattak.~Tudta ám azt jól Botsinkay Jónás, hogy
159 9|               közt lakni. (Hát még ha azt megtudnák, hogy cigányleány
160 9|               hogy senkinek sem kell, azt a cigányra bízzák; más munkához
161 9|               még közel sem eresztik, azt mondják; „nem szereti cigány
162 9|               végiről a másikra, mert azt hiszik, hogy lop, csal,
163 9|              nem koptathatta magáról, azt gondolta ki, hogy ő azt
164 9|               azt gondolta ki, hogy ő azt fényesre fogja kicsiszolni.
165 9|               névnek – csak azért is.~Azt tette, hogy az új telepből
166 9|           kormos purdé!~Látnátok csak azt a két pár nagy fekete szemet,
167 9|       kiváltképpen mivelhogy mindenki azt hitte róla, hogy ő még nőtlen
168 9|              kellett neki látni, hogy azt eltanulja, nemcsak ilyen
169 9|       felesége; de a természetes esze azt súgta neki, hogy ezzel még
170 9|                Teljes életében mindig azt látta, tapasztalta, hogy
171 9|             hogy „fiat voluntas tua”, azt imádkozza, hogy „fiet voluptas
172 9|               ne tette volna meg neki azt a királynő; odaírta neki
173 9|        egymást, akkor a bohóc kitárta azt az összehajtott papirost,
174 9|             esketésre.~Mikor a püspök azt kérdezte a menyasszonytól,
175 9|       elfoglalja: akkor közöljük vele azt a titkot. Nem voltunk boszorkányok,