bold = Main text
    Part                                       grey = Comment text

  1 1   |            égetve, s porig rombolva; de olyan is sok volt, ahol
  2 1   |             semmi keresete nem volt.~De azért mégis megjelent a
  3 1   |         Senki sem áll neki ellent.~– De Temesvár igen.~– Nem sokáig.
  4 1   |           mert már öregember vagyok; de neked nagy, mert még fiatal
  5 1   |         Kincseid vannak felhalmozva. De még milyen kincsek! Nézd
  6 1   |          kellene zsoldba kifizetnem. De hát azt a bolondot nem teszem;
  7 1   |            számból vetted ki a szót. De hova? és miképpen? Ez a
  8 1   |       bizonyos), megint rátaláljunk; de más rá ne bukkanhasson.~
  9 1   |               amit alattomban ástak, de aminek semmi jele nem maradt,
 10 1   |            is szárazon maradt ismét.~De azért Gáspár úrnak még nem
 11 1   |            üssön már a császáriakra; de az éles eszű pasa azt felelte
 12 1   |            mi elkezdhetjük a futást; de hogy hol végezhetjük el?
 13 2   |            elboszorkányozott örökség~De bizony Botsinkay Gáspár
 14 2   |            mind elrejtette valahová; de még a feleségének sem mondta
 15 2   |            mindenféle bolondságot.~… De bizony még mást is örökölt!~
 16 2   |              ez is kincs volt annak.~De még ez sem elég. Ha egyszer
 17 2   |              nyelve, pápista a hite; de azért egészen derék ember.
 18 2   |             vízben állnak derékig.~– De hát az én birtokom mind
 19 2   |              a tenger fenekén van?~– De lesz itt majd szárazföld
 20 2   |              kitört benne a ló lába.~De hát miből él ennek a falunak
 21 2   |      lövöldöztek; nemhogy emberhang, de kutyaugatás sem fogadta
 22 2   |       szükség van a birtokátadásnál.~De hiszen itt van a parókia.
 23 2   |        cinteremben lehúzta csizmáit, de a kalapját fenntartotta
 24 2   |              volt az újra beiktatás.~De most aztán az volt a nagy
 25 2   |         volnék én, csak lenne miből. De szegény az eklézsia: egyéb
 26 2   |      szolgálhatok. Epiphanias van.~– De szent atyám – monda az úrfi –,
 27 2   |          szokva: hát csak ottmaradt. De nem is igen volt neki hová
 28 2   |              vagy másutt, édes fiam, de énnálam semmi esetre sem;
 29 2   |           tőle – az éhenkórásztól! – De hátha csak tréfából tette.
 30 3   |          füstöl: az a Cafrinka háza.~De mi keresete van egy cigányasszonynak
 31 3   |        macska ült ott, dorombolva.~– De hát mi lesz itten vacsorára?~–
 32 3   |              gyönge világosság volt; de azt nem gerjeszté semmiféle
 33 3   |         Jónás úrfi (nem ugyan ébren, de álmában, mikor az anyja
 34 3   |                 Micsoda termet volt! De még milyen szemek! Olyan
 35 3   |               Hord fel! ugyan miket?~De alig akart annak vége szakadni.
 36 3   |          Aggódék magában Jónás úrfi; de Szaffi olyan szépen kínálta,
 37 3   |            Talán mégsem azok hát?)~– De pompás lakomát csaptál,
 38 3   |            közöttünk a „barjaktár”.1 De nagyon nagy örömöt hoztál
 39 3   |            lenni, csak hazakerüljön; de ilyen jól még sem tudta
 40 3   |           első éjjel álmodni fog!” – De hát hol van az a kis feleség?~–
 41 3   |           van az a kis feleség?~– No de már most ideje lesz a lepihenésnek –
 42 3   |           nem is egészen ijedtség; – de mégis olyanforma. Azt gondolta: „
 43 3   |        felett kívül: egymás mellett; de közbül a kályhafal. Mert
 44 3   |            és a Szaffi csak egy név, de két különböző állat.~Azután
 45 4   |         Nincsen benne vendégfogadó; ~De van benne szép lány eladó!”~
 46 4   |             ladikot.~Nem volt tréfa; de mégis jó tréfa volt. A tiszt
 47 4   |           neki is úgy kell tenni.)~– De csak nem fog el bennünket
 48 4   |            nemes lovag úr, Botsinkay de Hamzabassavicza: legyünk
 49 4   |          eladó leány, édes cimborám, de a szomszédban, a sugovici
 50 4   |         szépek mint a tevepárducé?~– De százszorta szebbek. Fekete
 51 4   |           csaknem összeérnek!~– Haj! De szeretném, ha egészen összeérnének!~–
 52 4   |        tenyerével erre az alkalomra.~De majd sóbálvánnyá vált ámulatában,
 53 4   |             nem lopják el kelmedtől, de a bűbájos Diána bizony felrakja
 54 4   | gorombaságért az embert kikergetnék, de a régi módi mellett ez megjárta
 55 4   |       leginkább Jónás úrfi rovására; de később aztán, mikor kártyázásra
 56 4   |              a bolondé a szerencse.” De semmi illetlen paklizáson
 57 4   |             s elzöldült az undortól: de Jónás úrfi egész készséggel
 58 4   |    cserebogarat?~– Pompás valami ez! De még ha a sáskát megkóstolná
 59 4   |           tessék, igyék kegyelmed!”. De még azonkívül is úgy meg
 60 4   |            azt.~– Fölséges egy ital!~De hogy még jobban érezzék
 61 4   |              itt jár a kastélyban?~– De nagyon hiszem. Csakhogy
 62 4   |         ember tudja azt megcsinálni: de Jónás úrfinak ez volt a
 63 4   |                 A kegyelmed számára.~De egészen át volt változtatva
 64 4   |               Tegye azt kegyelmed.~– De csak úgy tehetem, ha a szép
 65 4   |           ami ha váratott is magára, de egyszer csak mégis, no ha
 66 4   |             mégis, no ha délfelé is, de megvirradt.~Csakhogy Loncsár
 67 4   |         Botsinkay báró? Próbáld meg! De én a leányomat máshoz nem
 68 4   |          ember: olyan szokás volt.~– De azért maradt is?~– Micsoda?
 69 4   |              már valahol az életben, de bizonyos, hogy látta.~–
 70 4   |   beleegyezett ugyan a házasságukba; de milyen „görög kalendárium”-
 71 4   |    pecsételve. Ő bizony felnyitotta.~De egyelőre nem sok hasznát
 72 5   |     irhabőrnek is el lehetett nézni. De ez a gonoszkodás egy cseppet
 73 5   |         schweres obstacle, a zsupane de padre nem csinálik lakodalom,
 74 5   |            nem tudja ennek a módját. De hát azért jött éppen ide,
 75 5   |            bölcsesség próbáit.~– Ej, de drága ez a báróság! S ezzel
 76 5   |           osztják.~– Meg is érdemli. De hogyan próbálja be valaki
 77 5   |         nincs, be lehet bizonyítani, de azt, hogy van: hogyan, miképpen
 78 5   |               mint a karikacsapás.~– De azt diákul kell kegyelmednek
 79 5   |              eszik, amivel kínálják; de poharát érintetlen hagyja;
 80 5   |             nemesség.~– Az megvan.~– De a leszármazásnak van próbája.
 81 5   |              meg a Hofceremoniellét.~De erre nagyon vakarta a tarkóját
 82 5   |            akármiféle ostobaságokat, de kell, hogy azokat németül
 83 5   |           fog a bocskorszíja menten.~De nagyon kellemetesen csalatkozának.
 84 5   |             ne eressze a keze közül. De nem kellett azt most már
 85 5   |          franciául nemcsak beszélni, de még a kifejezéseket is megválogatni!
 86 5   |             a tornác erkélyéről alá. De Jónás úrfi sem rest: úgy
 87 5   |          származott ez a kegyosztás: de azért a rengeteg hahota,
 88 5   |  félszegségein, hadd nevessenek hát; de az is meglehet, hogy nem
 89 5   |              nem megy olyan könnyen. De meg kell neki tudni, hogy
 90 5   |           még nem volt felnyergelve. De az apám azt a föltételt
 91 5   |        paripát mind elvihette volna; de ő csak a magáét kereste:
 92 6   |                Kicsoda?~– Az urak.~– De hát miért?~– Azért, mert
 93 6   |     boszorkány volt.~– Hisz az igaz. De hát ki adhatta fel? Hisz
 94 6   |             én is boszorkány vagyok; de nekem nem hitték el. Azt
 95 6   |          Dehogy mégy te a pokolba.~– De oda akarok menni, ahol az
 96 6   |          kezemet, ezt az üres kezet; de a tied lesz az akkor is,
 97 6   |          most újra rákezdé a sírást; de az őrületes kacajjal vegyült
 98 6   |              Mind megfizetek érte.~– De mielőtt megfizetnél, elébb
 99 6   |            két kanalat az asztalról; de én nem vittem ki a házból
100 7   |            törvényszéktől elfogatni.~De a vőlegény is éppen olyan
101 7   |             el az apja örökét.”~Héj, de nagyot ugrott erre a jó
102 7   |             pár ezer rénes forint.~– De hisz ez csak ezüstpénz.
103 7   |              napvilágnál sárga lesz.~De bíz az a napvilágnál is
104 7   |             hagyott – monda Jónás.~– De én ezt mind teneked adom.~–
105 7   |             ezt mind teneked adom.~– De én pedig nem fogadom el
106 7   |          omló föld nyakig eltemette.~De Szaffi nagyhírtelen leereszkedett
107 7   |        akinek van egy nagy kastélya, de nincs neki mit enni, annálfogva
108 7   |              vágta magát nevettében; de nemcsak maga, hanem valamennyi
109 7   |     édesdedebben kacagtak fölötte.~– De ez igazán olyan jó tréfa
110 8   |            és nem gondolt rá többet.~De biz a báróságra sem ám. –
111 8   |       ruházná gyémánttal, rubinttal; de annak semmi ékszerben sem
112 8   |        hagyott a bűvésznő maga után. De a vajda nem tudott semmi
113 8   |             el akarom onnan hozni.~– De ki vezet oda?~– Bizony te!~–
114 8   |            vezet oda?~– Bizony te!~– De én nagyon félek.~– Mitől?~–
115 8   |           van!~– Én nem bánom, uram. De ha az ördög ott kap kettőnket,
116 8   |    őrtállókat, akiknek embertől nem, de a csordafarkasoktól kell
117 8   |              a zivatart elfordítsák; de úgy látszik, hogy másutt
118 8   |     Néhanapján a szél minden kampók, de még a vasrudakon is sorban
119 8   |         magában a cigány miatyánkot; de sehogy sem tudott az első
120 8   |         kapott, s nekiállt segíteni.~De annál jobban csapkodott
121 8   |      fölemelni – szólt Jónás.~– Jaj, de nehéz; a lidérc ül rajta.
122 8   |            az a láda?~– Csak látnám; de sötét van, s én nem vagyok
123 8   |              sürgeté Jónás a vajdát.~De ez ijedtében úgy megnémult,
124 8   |         szemeivel tudott válaszolni, de azokban annyi hála, imádat,
125 8   |              elátkozott boszorkányt, de aki nekem édes szülőm volt.
126 8   |             az égbe mind a ketten.~– De hogy tudod te ezt megtenni? –
127 8   |             hogy egy évig nem látsz; de híremet majd hallod; s mikor
128 9   |           hogy „vitam et sangvinem!” de hozzátették, hogy „sed avenam
129 9   |         éppen nem is cserkészett rá, de mikor már a vállán hordta,
130 9   |               akkor tapasztalá, hogy de még csak egy csizmasarokkal
131 9   |         került neki nagy fejtörésbe.~De azért mégis megtörtént vele
132 9   |        nézett, hideg, feszes maradt. De azért mégis ő volt az valósággal,
133 9   |        valósággal, ezekbe a szemekbe de sokat nézett Jónás úrfi,
134 9   |               Nem. Az otthon maradt. De ne beszélj te az én bárónémról,
135 9   |          tette, tégedet báróvá.~Hej, de hosszúra nőtt Jónás úrfinak
136 9   |    barátjának a kezét szorongatta.~– De ne törd össze a kezemet
137 9   |               hogy már van felesége; de a természetes esze azt súgta
138 9   |          alattvalónak az erkölcseit, de különösen a nemesekét és
139 9   |       nevetett kend az ima közben?~– De már hogyne nevettem volna,
140 9   |              felett tréfálózzanak.~– De hát tanulja meg a helyes
141 9   |                fiat voluntas tua”.~– De már a nevedet is rajzold
142 9   |            ha esem, nem esem nagyot; de ha te elesel, az ország
143 9   |            vidék mind árvaságra jut.~De Jónás felemelte Szaffit
144 9(1)|              Életünket és vérünket – de zabunkat nem.