Part

  1 1|              bajom lenne nekem? Hisz én nem vétettem a császárnak
  2 1|       tizenötezer darab = egy mázsa. Én pedig csak most kaptam Várnából
  3 1|            ha rájuk ütök, akkor vagy én verem meg őket, vagy ők
  4 2|       kezdődik már tulajdonképpen az én birtokom?~– Biz uram, folyvást
  5 2|          állnak derékig.~– De hát az én birtokom mind a tenger fenekén
  6 2|          harangozó, hol van a pap?~– Én vagyok a pap.~– Hát a harangozó?~–
  7 2|             Hát a harangozó?~– Az is én vagyok. Maga harangoz a
  8 2|                A magamé, meg a tied. Én vagyok a földesúr, Botsinkay
  9 2|              megértette.~– Majd adok én teneked a szent dolgokkal
 10 2|             te is bizonyítanád, hogy én vagyok én.~– Hát az mindjárt
 11 2|         bizonyítanád, hogy én vagyok én.~– Hát az mindjárt meglesz,
 12 2|                 Hát akkor hol vegyek én másik tanút?~– Eredj a falu
 13 2| legénykorában”.~– Hát ismerted te az én apámat?~– Én ismertem csak
 14 2|          ismerted te az én apámat?~– Én ismertem csak igazán.~S
 15 2|           lenni.)~– Hiszen az volnék én, csak lenne miből. De szegény
 16 2|             atyám – monda az úrfi –, én az imént, mikor benéztem
 17 2|      szeretném tudni, hogy hol hálok én az éjjel!~– Hát imitt-amott,
 18 2|   megjegyezni, hogy „bizony pedig az én apám fundálta ezt az egész
 19 3|      tudományom.~– No hát vesd ki az én jövendőmet. Nesze; neked
 20 3|             is értett hozzá.~– Tudom én azt, édes pirincecském.
 21 3|      lefeküdjél. Maradj itten nálam, én jó ágyat vetek: itten alszol
 22 4|             Ki mer itt lövöldözni az én uradalmamban?” Odarugtat.
 23 4|       Kassamadiner! Kicsoda az úr?~– Én báró Feuerstein generális
 24 4|              kihez van szerencsém?~– Én pedig Hamzabassaviczi Botsinkay
 25 4|              az uraknak, hogy itt az én „tilos”-omban vadásszanak?~„
 26 4|             pedig „tilalom”, mert az én nemesi birtokomon van. Ide
 27 4|               legyünk jó szomszédok; én is itt lakom; és most tisztelje
 28 4|          most tisztelje meg az úr az én kastélyomat azzal, hogy
 29 4|          bálványt vegyen el, amilyen én vagyok; hogysem egy délceg
 30 4|            báróné asszonyom, volt az én nevelőapámnak, aki zsonglőr
 31 4|        lányomhoz?~– Bíz a leányodhoz én.~– Hát akkor kotródj, vakaródj,
 32 4|             lánynézőbe jönnek ide.~– Én pedig leánynézőbe jöttem –
 33 4|              nagyon hiszem. Csakhogy én tudom, hogyan kell vele
 34 4|   kivarrottak.~– Ohó! Ezt a papucsot én már láttam.~Azzal az egyik
 35 4|        papucsát.~– Jól tette.~– Most én oda akarok menni Loncsár
 36 4|         szándékozom neki tenni, hogy én megszabadítom a kastélyát
 37 4|              ugorja Bégába; bánom is én! Majd visszaadnád még, ha
 38 4|           még, ha a tied lesz. Hanem én csak egy föltétel alatt
 39 4|            úrfi. – Ugyan hogy legyek én báróvá?~– Hát az a te dolgod.
 40 4|      Botsinkay báró? Próbáld meg! De én a leányomat máshoz nem adom,
 41 4|        Vedelj meg!~– Megvedleném biz én szívesen, csak tudnám, hogy
 42 4|              volt az apád?~– Hogy az én apám mi volt? – pattant
 43 4|              és mondd meg neki, hogy én semmiféle kanalát sem hozám
 44 5|              udvar előtt.~– Leteszem én, ha még annyi lesz is. Mik
 45 5|             semmi fogyatkozás; tudom én a hiszekegyet, miatyánkot,
 46 5|               Dejsz azt jobban tudom én professzor uramnál!~– No,
 47 5|            Jónás fülébe.~– Nem bánom én, ha olyan mérges is, mint
 48 5|        legyen a másik.~– Nem hibázom én el; dehogy hibázom, hiszen…~
 49 5|              semmi szükség. Elég, ha én nekiveselkedem, s elkiáltom
 50 5|            magam: „rajta magyar!” Az én dolgom az, hogy odavágjak,
 51 6|            mehettem volna, nem bánom én, oda a pokolba! Hiszen úgy
 52 6|              meg engem is vele; mert én is boszorkány vagyok; de
 53 6|            rám. Ne kínlódj. Úgyis az én hibám volt, hogy az anyádat
 54 6|          anyádat elpusztították. Hát én elveszlek feleségül, Szaffi.~
 55 6|     gyémánttal lesz tele. Te vagy az én párom: te illesz énhozzám.
 56 6|              az enyém, húzd fel ezt, én majd mezítláb megyek melletted;
 57 6|             kanalat az asztalról; de én nem vittem ki a házból a
 58 6|             No hát gyere velem, majd én megmutatom neked, hová vannak
 59 6|           akartam megtudni. Már most én azonnal felmegyek Temesvárra
 60 6|        püspökhöz, annak is elmondom. Én ennek az eklézsiának patrónusa
 61 6|            No hát ne vesszünk össze. Én nem megyek sehová panaszra,
 62 6|            rögtön összeesküdtetsz az én mátkámmal, annak a szegény
 63 7|    végigvezette a feleségét.~– Tudok én itt egy csendes kis szobát –
 64 7|              1717– ben, augusztus 17-én.”1~– Ez hát szegény anyám
 65 7|              majd ezeket is elküldöm én innen.~Jónás bizonyosra
 66 7|               az beteljesül, s attól én kétszerte gazdagabb leszek,
 67 7|              s azt mondta: „Leányom! én vagyok Mehemed, temesvári
 68 7|              helyen vannak elásva az én kincseim, azokkal együtt
 69 7|             kincseket megtaláljátok. Én, Mehemed basa az enyéimet
 70 7|         Jónás: „Tudod mit? Nem várok én még negyvenhat napig: hanem
 71 7|       vetődik, mindennap odább megy. Én tehát minden délben tizenkét
 72 7|           akkor aztán majd kitalálom én abból, hogy merre halad
 73 7|          hagyott – monda Jónás.~– De én ezt mind teneked adom.~–
 74 7|              mind teneked adom.~– De én pedig nem fogadom el tőled:
 75 7|              volt, ott kell lenni az én örökségemnek is, amit az
 76 7|             örökségemnek is, amit az én apám hagyott énrám. Én ások
 77 7|            az én apám hagyott énrám. Én ások tovább. Ezt csak tartsd
 78 7|           csak van Temesváron: annak én mind munkát adok esztendeig.
 79 7|          harminc társzekeret, azokat én mind megrakom ezüsttel amennyi
 80 7|             rájuk fér: vigyék fel az én fölséges királyasszonyomnak,
 81 7|          foglalóképpen, igyák meg az én egészségemre. Ilyen pénz
 82 7|      egészségemre. Ilyen pénz van az én kastélyomban háromszáz hordóval.
 83 7|             paradicsomtájék.~– Lásd, én ezt mind teneked adom –
 84 7|             az asszony.~… „Asszony?” Én bizony nem tudom, hogy az
 85 8|      suttogja Szaffi szomorúan. – Az én kincsem nincs még a föld
 86 8|            Mi az a te kincsed?~– Azt én meg nem mondom. Találd ki
 87 8|             elásva?~– Hogyne tudnám. Én tettem a gödör fenekére.~–
 88 8|          szólj senkinek semmit róla. Én azt a ládát azokkal a hamvakkal
 89 8|         vezet oda?~– Bizony te!~– De én nagyon félek.~– Mitől?~–
 90 8|            oda, mikor zivatar van!~– Én nem bánom, uram. De ha az
 91 8|              látnám; de sötét van, s én nem vagyok bagoly.~– No
 92 8|           kérhetnél te éntőlem, amit én tetőled meg tudnék tagadni?~–
 93 8|        engedd meg nekem, hadd tegyem én el azt az én feltalált kincsemet
 94 8|             hadd tegyem én el azt az én feltalált kincsemet olyan
 95 8|              hogy hadd rejthessem el én is oda, akit úgy szerettem,
 96 8|              pironkodol miatta. Csak én magam fogom tudni nyugvóhelyét.
 97 8|         Szenteltvíz sem éri, csak az én könnyeim, elrejtett koporsóját.
 98 8|          koporsóját. Engedj ennek az én alázatos könyörgésemnek.~
 99 8|           azt mondá Szaffinak:~– Nem én! Bizony nem engedem ezt
100 8|            nekem lopva odarejtsed az én fényes őseim közé az elítélt
101 8|        kéjtől, a gyönyörtől.~– Az az én dolgom lesz. Rögtön hozzákezdek.
102 9|             mondj a neki.~– Barátom, én itt itthon vagyok – subsummál
103 9|      subsummál gyöngén Feuerstein –, én a királynőnél udvari kamarás
104 9|          maradt. De ne beszélj te az én bárónémról, hanem a magadéról.~–
105 9|   háládatosságból. Hiszen igaz, hogy én voltam a legmelegebb szószóló
106 9|        énreám. Nagy a világ, elférek én benne; ha esem, nem esem