Part

 1 1|     amelyikben „két” ház lakva van, már a lakottak közé sorozza.)
 2 1|             családnak az őse kezdte már el ezt a politikát, hogy
 3 1|          egyháznak adományozta. Ezt már csak el nem viszi se az
 4 1|           Botsinkay Gáspárnak éppen már csak a harmadik feleségétől
 5 1|            Ali szeraszkier nem tart már semmi mást fogva, mint az
 6 1|          baj.~– Nekem kicsiny; mert már öregember vagyok; de neked
 7 1|         veled fogok szaladni.~– Ezt már jól mondtad. – Hanem hát
 8 1|           végezve, visszatért, most már vízmentében lefelé ereszkedve.
 9 1|       váltig is biztatá, hogy üssön már a császáriakra; de az éles
10 1|            elestének hírére –, most már mi elkezdhetjük a futást;
11 2|       Egyszer-egyszer közel is volt már hozzá, hogy a vezetésére
12 2|        úrnak a felesége (vagy talán már özvegye? nem tudni!) ekkor
13 2|           nő harmincöt éves korában már egész vénasszony. Már akkor
14 2|       korában már egész vénasszony. Már akkor csak kártyavetésre,
15 2|             ülni.~Csak azt sajnálta már most, hogy az anyját nem
16 2|            csinált országúton, amit már a német kormányzó készíttetett.~
17 2|        virágzik.~– Hát hol kezdődik már tulajdonképpen az én birtokom?~–
18 2|     lerepült a süveg a fejéről: ezt már megértette.~– Majd adok
19 2|    megtanulta Törökországban.~– Hát már most mért jössz?~– Azt jövök
20 2|     édesanyja is nagyon hasonlított már hozzájuk, vége felé.~Cafrinka
21 2|          Uccu lelke! Azt elhurcolta már egy patkány a rajta megérzett
22 2|            párbér. Még halott sincs már. Mikor húsevő nap volna,
23 2|       pappal, azt a szót ejté ki:~– Már most csak azt szeretném
24 2|             bizony jól teszed. Volt már neked annál rosszabb tanyád
25 2|        dugva. Bíz az régen lehetett már kéményseprő által gondozva.
26 2|            ment pipázva.~Csak mikor már odakinn volt, vette észre
27 3|          ahogy ezt mind előbb látta már Jónás úrfi (nem ugyan ébren,
28 3|            nagy úr lesz belőled.~No már ennél jobb szerencsét nem
29 3|           az a kis feleség?~– No de már most ideje lesz a lepihenésnek –
30 3|         mondá Cafrinka. Késő az idő már. A kastélyodba ne menj mára.
31 4|       nekivágott, belegázolt; mikor már jó messze benn volt, egyszerre
32 4|  disznókereskedő volt, most azonban már földesúr.~Jónás úrfi nagyon
33 4|          sertésállás zamatja.~Délre már ott volt Jónás Sugovicon,
34 4|            volt Arzéna kisasszony. (Már a neve is ellentmondás,
35 4|          emberből.~Hanem Jónás úrfi már az állatoknál megmutatta,
36 4|    kisasszony kérte, hogy ne mondja már tovább: elég lesz ebből
37 4|             Egész halmaz arany állt már előtte. Ekkor Arzéna kisasszony
38 4|          Arzéna vendégének, s mikor már jó sötét volt a szobában,
39 4|   kakaskukorítás után feküsznek le. Már tudniillik az olyan urak,
40 4|              Ohó! Ezt a papucsot én már láttam.~Azzal az egyik papucsot
41 4|         sétálni a kastély kertjébe. Már ott találta Arzena kisasszonyt.
42 4|           hiába szabadkozik, hogy ő már imádkozott ma, aztán meg
43 4|          nyugtalankodó udvarlónak. (Már annyira vannak, hogy tegezik
44 4|          kisasszony is beleegyezett már a hozzámenetelbe, akkor
45 4|      hirtelen, hogy hol látta ő ezt már valahol az életben, de bizonyos,
46 4|              Három faluban kerestem már keedet sorba, hogy hová
47 4|           Itt van Feuerstein. Ezzel már jó barátok vagyunk. Megkísértem!~
48 5|       Feuersteinék lovagkastélyában már előkészülve várták a mulatságos
49 5|     kitüntetni: miután a hölgyeknek már sorba jövendőt mondott a
50 5|              Jónás úrfi elámult. Ez már csak mégis varázslat! Hogy
51 5|              egész odáig, hogy most már nem áll a boldogságának
52 5|          ide, hogy azok által, akik már ezt tudják, útbaigazíttassa
53 5|            hogy senki sem emlékszik már rá, vagy sohasem. Ezzel
54 5|          hát a másodikat!~– Hát azt már hallotta kegyelmed. Mondtam
55 5|         hallotta kegyelmed. Mondtam már; a vallásosság – szólt mérgesen
56 5| Pumpernickel. Pumpernickelnél pedig már készen voltak a travestált
57 5|              kapá fel a szót. – Ezt már szeretem. Semmit sem óhajtok
58 5|           társaságnak.~Össze voltak már beszélve, hogy végigjátszatják
59 5|             De nem kellett azt most már félteni, hogy elszökik:
60 5|        uraságok.~– Nos, hát tudja-e már kegyelmed a feladott penzumaimat? –
61 5|             tolmács Brussában.~Most már aztán nem lehetett vele
62 5|   négyszemközötti társalgásra való.~Már most világos, hogy ezt a
63 5|     levélben!~Minden próba sikerült már, csak még a vitézségé volt
64 5|            lerázta a nyakáról. Most már nem volt az a gallérjához
65 5|          meg.~Nem gondolkozott most már egyébről, mint arról, amiről
66 6|       jajgass!~– Mikor senkim sincs már ezen a világon! Mért nem
67 6|           őrületes kacajjal vegyült már; végtül-végig csókolta az
68 6|        előtt is bizonyította.~– Hát már bíró elejbe is vitted a
69 6|          Csak ezt akartam megtudni. Már most én azonnal felmegyek
70 7|           ajtóhoz, aminek a nyitját már ismerte.~– Látod? Ebben
71 7|        túlsó partra eljutni. Ezeket már elbabonázta Szaffi.~Mire
72 7|             két éjjel ásott tovább. Már kötélen kellett felhúzni
73 7|         lángra lobbant. Most azután már volt elég világosság, aminél
74 7|             a kormányzóhoz ment.~Az már hallotta hírét Feuerstein
75 7|          békák kuruttyoltak, ősszel már a béreslegény fütyörészett,
76 7|         léhűtő cselédséggel. Jöttek már vendégek is ötlovas hintókon
77 7|           kánonok szerint asszony-e már, vagy csak leány?~ ~
78 8|             eső esett.~A nagy esőre már nem emlékezett Jónás, hanem
79 8|            sem ám. – Itt lett volna már, csak egy rövid kis folyamodásba
80 8|           vajdája. Olyan fehér volt már a haja és szakálla, mint
81 8|     megégették.~Most aztán felrakná már az elpusztított asszony
82 8|             akasztófa tövébe.”~Most már tudta Jónás, hogy hol van
83 8|            az ördögöknek!~– Látod-e már azt a jegyet?~– Hogyne látnám?
84 8|      ordított az öreg dádé –, engem már visznek.~– Nye bojsza! –
85 8|           Jónás úrfi. – Nem bánt az már senkit. Nem látod, hogy
86 8|            nem beszélik azt.~Szaffi már kétségbe volt esve, el nem
87 8|                Most hát boldog vagy már? – kérdé tőle Jónás, az
88 9|             csatatérre.~– Hát van-e már foltozni való vasfazék? –
89 9|         hintóban, cifra kísérettel. Már akkor a helyreállított uradalma
90 9|          volt tele a szíve.~Megjött már a báróság is, amikor éppen
91 9|            cserkészett rá, de mikor már a vállán hordta, akkor tapasztalá,
92 9|    kisfiúknak a tarka ingecskéket. (Már akkor valának ketten.) Csakhogy
93 9|         jöveteled elárult. Őfelsége már értesülve van felőle, hogy
94 9|    mondogatá magában. Bárói koronát már kaptam, hét ággal, ha Arzénát
95 9|      Legjobb volna felfedezni, hogy már van felesége; de a természetes
96 9|            kend az ima közben?~– De már hogyne nevettem volna, felséges
97 9|            csinált hozzá, hogy most már mindenki nevessen rajta.
98 9|            fiat voluntas tua”.~– De már a nevedet is rajzold alá,
99 9|     szerelmet!~Botsinkay Jónás most már minden törvényes szertartást