Part

 1 1|          sincsen odahaza. A lakosság el lett hajtva, vagy elfutott,
 2 1|          árvíz, ami százával söpörte el még azokat a helységeket
 3 1|          családnak az őse kezdte már el ezt a politikát, hogy a
 4 1|          törökfoglalás alkalmával se el nem futott a világba, se
 5 1|            adományozta. Ezt már csak el nem viszi se az árvíz, se
 6 1|            vagy pedig a fejed szalad el tetőled.~– Hát akkor veled
 7 1|              elharácsolja.~– Rejtsük el nálam.~– A számból vetted
 8 1|          gabonáshajókat süllyesztett el, s azokkal úgy elrekesztette
 9 1|              hanem szintén odarejték el a föld alatti pinceboltba,
10 1|            meg róla. És ezzel szépen el lett takarva Mehemed pasa
11 1|              ezüstöt jó helyre tette el Mehemed pasa. Tudta ő azt
12 1|              de hogy hol végezhetjük el? azt csak Allah tudja!~Azzal
13 2|            hogy a statutiót végezzék el vele: helyezzék vissza a
14 2|            sekrestyés gyerek nem éri el a kulcslyukat.~No hát hozzá
15 2|              senki sem sikkaszthatta el más, mint Jónás úrfi. Az
16 2|       bizonyosan ő félkézkalmárkodta el. Kitelik tőle – az éhenkórásztól! –
17 3|             soha semmi baj nem érte: el nem fogták, vízbe nem fojtották,
18 3|         bizonysága, hogy „nem hagyja el az ördög a magáét!”.~Régi
19 3|        hallotta, hogy a boszorkányok el tudják változtatni a leánykáikat
20 3|            igaz kártyák. – Takarítsd el az asztalt, Szaffi! – A
21 3|             álmodni fog, azt mondasd el magadnak: mert az az álom
22 3|           tollas nyoszolyában, s ott el is aludt csendesen. Álmában
23 4|            tenni.)~– De csak nem fog el bennünket csoportostul? –
24 4|         voltak, azt soha sem felejti el.~– No, majd meglássuk.~A
25 4|      guggonülő kínai bálványt vegyen el, amilyen én vagyok; hogysem
26 4|            kínai bálványt nem lopják el kelmedtől, de a bűbájos
27 4|             van: nem tévesztheti azt el. A szag után odatalálhat.~–
28 4|            felé.~(Nem felejtettem ám el, hogy odafenn az volt mondva,
29 4|              Feuerstein bárótól vett el) oda volt téve az ágya mellé.~
30 4|           cincár pofád van. Hát vedd el a leányt, köss követ a nyakadba,
31 4| alkalmatlankodó kicsi tökmagzacskót, el nem tudja gondolni magában
32 4|          semmiféle kanalát sem hozám el, amivel ebédeltünk: ott
33 4|         plébánus úr, hogy keed lopta el aztat!~Erre a szóra aztán
34 4|        heccet a ministrans gyerekkel el is hallgatta.~– Gondoljunk
35 4|      Feuersteinék faluja felé. Délre el is ért a határig: ott látott
36 5|               hogy azt irhabőrnek is el lehetett nézni. De ez a
37 5|             még senkinek sem mondott el, csak Arzénának? S hogy
38 5|            magukat, s belenevetéssel el ne rontsák a jó tréfát. –
39 5|       tudomány és bölcsesség szintén el nem maradható tulajdonságok
40 5|           Jónás úrfinak most kezdtek el csak igazán szikrázni a
41 5|      természet, akivel minden tréfát el lehet követni, semmiért
42 5|            Pumpernickelbe, úgy, hogy el nem maradt a sarkából sehol.
43 5|              másik.~– Nem hibázom én el; dehogy hibázom, hiszen…~
44 5|          kardmarkolattal. Úgy vitték el Meister Pumpernickelt vérbefagyva
45 5|              rázárták a szobát, hogy el ne szökhessen.~Ő azonban
46 5|      föltételt szabta eléje, hogy ha el akar venni, legyen elébb
47 5|             tudta meg, merre szökött el!~Mikor aztán kiért a szabadba,
48 6|             bizonyosan nálunk dugtad el. Mi nem tudtunk felőle semmit.
49 6|          vagyok; de nekem nem hitték el. Azt mondták, hazajöjjek;
50 6|             Azt mondták, hazajöjjek; el ne kóboroljak, mert ha fel
51 6|              ahogy egyenesen szólok. El akarlak venni. Feleségem
52 6|         esketésért. „Hogy adod? mesd el!”~– Ó te pogány hájfej!
53 6|            úgy megy: hogy adod? mesd el! Hol a keresztelő leveletek?
54 6|          hebehurgyáskodj. Ez a dolog el van temetve. Pax vobiscum!
55 7|               Te csak a lovadat lásd el. Mire visszajössz, vetett
56 7|             tudja venni, hogy hozzák el a számára hamarosan a török
57 7|          tudjad a helyet, ahová azok el vannak rejtve. Ahová a botsinkai
58 7|             örökségbe: az urad vegye el az apja örökét.”~Héj, de
59 7|              De én pedig nem fogadom el tőled: mert ahol ez volt,
60 7|            Épkézláb maradt. Nem tört el semmi porcikája.~Egy nagy
61 8|         háborút, nem bujdosott volna el a hazájából világtalan világgá.
62 8|     valahányszor ércet ömlesztettek, el nem maradt onnan.~Ezt a
63 8|           Aki valami csínyt követett el: nem hivatta fel a kompánia
64 8|              kanalaival. Miért hozta el azokat neki az úrfi a pap
65 8|            csak olyankor szomorkodik el, mikor Jónás valami drágasággal
66 8|            ládát azokkal a hamvakkal el akarom onnan hozni.~– De
67 8|         hóhértól.~– Magam végzem azt el; te csak odavezetsz.~– Ha
68 8|            kap kettőnket, téged visz el: rólam azt hiszi, hogy fajtája
69 8|              ott összebékózták, hogy el ne fussanak.~– Keressük
70 8|           vagy talán a villám égette el a kötelét, egyszerre csak
71 8|          lólopásért? Gyere, temessük el ebbe az üres verembe.~A
72 8|              már kétségbe volt esve, el nem tudta képzelni, hova
73 8|            meg nekem, hadd tegyem én el azt az én feltalált kincsemet
74 8|            meg, hogy hadd rejthessem el én is oda, akit úgy szerettem,
75 9|     kísértetnek. Majd az ördög vitte el a nagy kívánságtól, hogy
76 9|         börtön, hogy a te Szaffid is el ne férne még benne. Téged
77 9|     vendégseregnek asztalbontás után el kellett mondani fennhangon
78 9|          veszélyt vonj magadra. Vedd el a szép úrnőt, akit a királynő
79 9|            soha téged. Inkább vegyék el minden rangomat, kincsemet,
80 9|             rám maradt, hogy egymást el nem hagyják!”~Erre a szóra