Part

 1 1|           Majdán falu határában, ahol most dohányt és szőlőt termesztenek,
 2 1|    processusokban egész vidékek, ahol most csak szántóföldek vannak,
 3 1|               mundzukos” lófarkak is. Most pedig Eugén herceg az egész
 4 1|           nagy, mert még fiatal vagy: most kereszteltettél fiat.~–
 5 1|              egy mázsa. Én pedig csak most kaptam Várnából háromszáz
 6 1|  elrekesztette a Béga medrét, hogy az most köröskörül elöntötte a vidéket.
 7 1|             volt végezve, visszatért, most már vízmentében lefelé ereszkedve.
 8 1|          Temesvár elestének hírére –, most már mi elkezdhetjük a futást;
 9 2|             hová? Ott vannak azok még most is. Csak imádkozzék Jónáska
10 2|       visszafoglalta a – császár. Ott most német kormányzó volt. Derék,
11 2|           ülni.~Csak azt sajnálta már most, hogy az anyját nem viheti
12 2|               Botsinkay Jónás.~– Aha! Most jössz Törökországból ugye?
13 2|          ettem belőle.~– Fordítsd meg most mindjárt a dolgot: azzal
14 2|             Törökországban.~– Hát már most mért jössz?~– Azt jövök
15 2|              rejteket fölfeszegettek; most aztán át van engedve az
16 2|            volt az újra beiktatás.~De most aztán az volt a nagy kérdés,
17 2|             azt a szót ejté ki:~– Már most csak azt szeretném tudni,
18 3|              kis feleség?~– No de már most ideje lesz a lepihenésnek –
19 3|             ej ha! ez a cigányasszony most mindjárt hozzám is akarja
20 4|       szomszédok; én is itt lakom; és most tisztelje meg az úr az én
21 4|               egész szándékát, hogy ő most feleséget keresni indult;
22 4|         azelőtt disznókereskedő volt, most azonban már földesúr.~Jónás
23 4|          értette ő, hogy min kacagnak most olyan nagyon? Nem is akart
24 4|     feketekávét megitatták vele, hogy most még csak egy kis arzenikum
25 4|              papucsát.~– Jól tette.~– Most én oda akarok menni Loncsár
26 4|              annak, hogy az ő birtoka most víz alatt fekszik. Azt is
27 4|          dolgod. Csak úgy osztogatják most a grófságot, báróságot.
28 4|           mesterséggel gyerekkorában.~Most is sikerült. A hívogatott
29 5|         Majdánnak.) Új néppel volt az most megtelepítve; mecklenburgiakat
30 5|        rácleánnyal; egész odáig, hogy most már nem áll a boldogságának
31 5|            helyt állok valahogy.~– No most a negyedik próba: a nemesség.~–
32 5|          csalatkozának. Jónás úrfinak most kezdtek el csak igazán szikrázni
33 5|            aki nem is sejti azt, hogy most odavágott. Ez sok mulatságot
34 5|             közül. De nem kellett azt most már félteni, hogy elszökik:
35 5|               maga tolmács Brussában.~Most már aztán nem lehetett vele
36 5| négyszemközötti társalgásra való.~Már most világos, hogy ezt a szerelmesek
37 5|             toppants lábakkal.~– Jaj, most mindjárt széttépi! Szaladjon
38 5|           egymást bosszantották; s ez most rajtamaradt a bárón, meg
39 5|               hol fogja őt megvágni: „Most a fejedet! Most a válladat!
40 5|            megvágni: „Most a fejedet! Most a válladat! Most a combodat!”
41 5|             fejedet! Most a válladat! Most a combodat!” Mindig megkapta.
42 5|                elől-hátul agybafőbe: „most a fejedet, most hátadat!”
43 5|           agybafőbe: „most a fejedet, most hátadat!” utoljára betörte
44 5|            szépen lerázta a nyakáról. Most már nem volt az a gallérjához
45 5|           fordításba:~„Kedves majmom! Most akadt elém valahára egy
46 5|           volna meg.~Nem gondolkozott most már egyébről, mint arról,
47 5|               érezte magában, hogy ha most onnan a nádasból vagy egy
48 6|            egyszerre felriadt, mintha most térne eszéhez, s aztán széttekintett,
49 6|             Szaffi! Álmodban beszélsz most? vagy bolondság van rajtad?~
50 6|              egymást, Szaffi!~A leány most újra rákezdé a sírást; de
51 6|             ezt akartam megtudni. Már most én azonnal felmegyek Temesvárra
52 7|           halom illatos szamóca volt, most szedve a kertből, s kitálalva
53 7|            anyám csíziójában még csak most van az „érvágások” hónapja,
54 7|            Jónás, míg lángra lobbant. Most azután már volt elég világosság,
55 7|       fölséges királyasszonyomnak, az most nagy háborút visel, elkel
56 7|              Hallod-e spanyol király! Most mindjárt elémbe állj! Az
57 7|             Vivát, vivát! – kiabálták most aztán egyhangúlag az előbbi
58 8|        életében szokott még hozzájuk. Most azután összeszedett a Temesvárról
59 8|              hogy máglyán megégették.~Most aztán felrakná már az elpusztított
60 8|         elásták az akasztófa tövébe.”~Most már tudta Jónás, hogy hol
61 8|              légben táncoló alakokat. Most éppen csak egy libegett
62 8|         csülökig gázoltak a lovak.~Ha most a karámokban, a cserények
63 8|           tudná azt mind elmondani.~– Most hát boldog vagy már? – kérdé
64 8|                Szaffi azt hitte, hogy most repülnek az égbe mind a
65 9|              szóval pipázta le:~– Itt most nincs foltozni való vasfazék.~
66 9|             feketék voltunk a naptól, most fehérek lettünk a burkus
67 9|            hogy mi lenne belőle, ha ő most csak egyszerre a tenyerére
68 9|                 Jónás megszeppent, no most mindjárt kipattan a Szaffival
69 9|          gróffá lenni!)~Hogy húzza ki most a lábát ebből a kelepcéből?~
70 9|             képet csinált hozzá, hogy most már mindenki nevessen rajta.
71 9|              a bolondja kértére.~– No most erre két heti időhaladékot
72 9|            szerelmet!~Botsinkay Jónás most már minden törvényes szertartást