| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór A cigánybáró IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
1015 4 | az hát!~– Aztán az apja éktelenül gazdag: egyetlen leány.~–
1016 2 | a ló lába.~De hát miből él ennek a falunak a népe,
1017 2 | aztán egy ideig éldegélt az eladott kösöntyüiből, fülönfüggőiből;
1018 8 | lelkének soha sem is bírta elaltatni. Valahányszor Szaffit ölébe
1019 2 | kisfiával, nem hagyta azt addig elaludni, míg újra meg újra elő nem
1020 5 | csinálik magát báró.~Jónás úrfi elámult. Ez már csak mégis varázslat!
1021 1 | megakasztott Béga annál jobban elárasztotta a körülfekvő felső vidéket;
1022 9 | furcsa zavarodba jöveteled elárult. Őfelsége már értesülve
1023 7 | partra eljutni. Ezeket már elbabonázta Szaffi.~Mire visszatért,
1024 9 | venni a colonne-ban, úgy elbámészkodott, hogy minden figurát elrontott,
1025 5 | csókolt.~Az egész társaság elbámult. Ez egy nap alatt megtanult
1026 8 | volna!~Jónás aztán megint elbarangolt cigánytelepére, bámulni
1027 2 | apjára másként, csak a mások elbeszélése után.~Ezalatt aztán csak
1028 1 | amennyit egy ló lovasán kívül elbír, s Amhát seregével együtt
1029 4 | ripőkkel disputába elegyedni, s elbocsátó kézmozdulattal kísérve,
1030 2 | Az elboszorkányozott örökség~De bizony Botsinkay
1031 5 | amidőn az egész kastély elcsendesül, úr és cseléd mind álomnak
1032 4 | csalogató ölébe. Sok galambot elcsízelt ő ezzel a mesterséggel gyerekkorában.~
1033 2 | hagyott nő aztán egy ideig éldegélt az eladott kösöntyüiből,
1034 5 | szokta a kezét kesztyűbe eldugni; mert az mindig tiszta!”.~
1035 1 | Mehemed pasa rengeteg kincseit eldugták.~Négy nap és négy éjjel
1036 6 | ezüstkanaladat?~– Mifélét? Amiket eldugtál, mikor itten megvendégeltelek.~–
1037 3 | készen vagyunk. Tessék elébbre kerülni”.~Azzal kinyitá
1038 2 | kántorszerdáján sonka képében jön eléd a kísértet: meglátod, egyszerre
1039 7 | domíniumot, ahol újra fel kezdett éledni a hajdani paradicsomtájék.~–
1040 4 | ilyen ripőkkel disputába elegyedni, s elbocsátó kézmozdulattal
1041 6 | bizonyította.~– Hát már bíró elejbe is vitted a panaszodat?
1042 1 | ezüst~Volt a múlt század elején egy gazdag földesúr a temesi
1043 7 | negyvenkilenc napig csak elél az ember földi gyümölccsel
1044 1 | odavándorolt Botsinkára. Az élelmes földesúr cserében ellátta
1045 1 | meggazdagodtak mellette. Az élelmezési raktár ott volt a szomszédban,
1046 7 | spanyol király! Most mindjárt elémbe állj! Az országod megveszem.
1047 5 | húzott medvelárva, s amint eleresztik az udvaron, fut egyenesen
1048 2 | járnak. Néhol a csáklya vége eléri a feneket, néhol nem, a
1049 4 | keserves böjti napok is elérkeztek: amikor Loncsár úrnak minden
1050 9 | nem esem nagyot; de ha te elesel, az ország veszít vele.
1051 8 | feketekék zivataros égtől élesen elvált a halmot koronázó
1052 1 | pasa Gáspár úrnak Temesvár elestének hírére –, most már mi elkezdhetjük
1053 4 | látta ő ezt már valahol az életben, de bizonyos, hogy látta.~–
1054 2 | mellé. – Viszontagságos élete volt, a török földre menekülése
1055 8 | bevégzett munka után.~– Soha életemben sem kívánkozom többet az
1056 5 | vivósisakkal a fején, s aztán életlen kardokkal püfölgessék egymást.
1057 4 | csak álma sincs a világi életről, akivel nagyon sok tréfát
1058 9(1)| Életünket és vérünket – de zabunkat
1059 4 | Mert azt az ember könnyen elfeledi, hogy sajátmaga pojáca,
1060 3 | Mikor fölébredt, a verset elfelejtette, hanem a nóta ott csengett
1061 9 | gondolj énreám. Nagy a világ, elférek én benne; ha esem, nem esem
1062 7 | tekintetes törvényszéktől elfogatni.~De a vőlegény is éppen
1063 4 | vadászatért minden kíséretestül elfogatta: azt hitte, neki is úgy
1064 3 | köröskörül. A szögletet elfoglaló banyakemence tetején egy
1065 9 | amit a galambbal együtt elfogott, nem beszélhet; mert azért
1066 2 | meghallották, s milyen ereje volt! elfogta az eleven szarvast a két
1067 8 | toronyban, hogy a zivatart elfordítsák; de úgy látszik, hogy másutt
1068 1 | lakosság el lett hajtva, vagy elfutott, talán még visszajönnek –
1069 4 | Ismerősöm? – kutatá Jónás; s elgondolkozott, ki volna az? A botsinkai
1070 1 | maga alkotta paradicsomot elhagyá: – azzal biztatta magát,
1071 4 | is egy olyan régi urától elhagyatott nagy épülethalmaz volt;
1072 2 | okiratok nyomán kutatnak elhagyott várakban elrejtett kincseket,
1073 1 | üresen: a lábas jószágot is elhajtották.~S még csak a szeme sem
1074 2 | megverték, a magyar vezérek elhaltak; utoljára Rákóczinak a fiai
1075 8 | magát.~Akkor aztán rendén elhantolták azt a pihenni vágyó embert
1076 1 | katonáimnál, mindenképpen elharácsolja.~– Rejtsük el nálam.~– A
1077 4 | ezt igyekezett a nyakáról elhárítani, azalatt odasompolygott
1078 9 | kisasszony kezét; az ő kegyessége elhárított minden akadályt, ami közöttetek
1079 2 | Jónás örökölte utána az elhasznált, körülkopott jövendőmondó
1080 2 | felesége meg a fia ezalatt élhették a világot, ahogy nekik tetszett.
1081 5 | magával, hogy ha az egyikkel elhibázza a fenevadat, kéznél legyen
1082 5 | nem ütik báróvá; inkább elhitte, s ráhagyta magát vétetni,
1083 3 | hozzám, mikor az ő kártyáit elhoztad. Mert azok a hétszer igaz
1084 8 | vannak rejtve. Felvertem: elhoztam.~Azzal elővette a felleghajtója
1085 4 | csak tudnám, hogy kell elhullatni a hollótollakat, s aztán
1086 2 | diploma? Uccu lelke! Azt elhurcolta már egy patkány a rajta
1087 4 | amerre száraz földet látott, elindult. Út nem volt sehol.~Nekiindult
1088 7 | penészes hordókat, amikben élire volt verve a pénz.~Hanem
1089 8 | én fényes őseim közé az elítélt boszorkányt. Az érdemeikkel
1090 2 | minden fonál szakadt, akkor eljárt a kávéházakba énekelni,
1091 4 | belőle!~Alig várhatta, hogy eljöjjön az a reggeli óra, amelyben
1092 9 | várt a maga sorára. Majd eljön az!~Csak egyszer nagy ütközet
1093 8 | volt, se távol, se közel. Eljutottak a történelmi Öthalomhoz,
1094 9 | háta mögött. Egyszer csak elkacagja magát az imádság között.~
1095 5 | báró. – Az ellenfél kardját elkapni banditafogás; ezt nem engedik
1096 7 | most nagy háborút visel, elkel nála a pénz.~A kormányzó
1097 4 | oly gömbölyű volt, minden elképzelhető nyak nélkül; az orra és
1098 4 | feleségeikről beszél. Magában elképzelte, hogy milyen szépnek kell
1099 7 | az út Botsinkára annyira elkészül, hogy járható lesz: kérek
1100 1 | elestének hírére –, most már mi elkezdhetjük a futást; de hogy hol végezhetjük
1101 7 | patkányok egyszerre csak elkezdtek általános sírást, cincogást
1102 4 | hanem amint első pirkadásra elkezdték a sárga rigók a kertben
1103 5 | kudarcot vallott; a professzor elkiáltá, hogy hol fogja őt megvágni: „
1104 5 | ha én nekiveselkedem, s elkiáltom magam: „rajta magyar!” Az
1105 2 | sötétkék szemei; mikor elkiáltotta magát, olyan hangja volt,
1106 2 | közkegyelmet hirdettek; az elkobzott birtokokat az örököseiknek
1107 1 | nagylelkűséggel nyitott utat, szabad elköltözést engedve neki egész seregével,
1108 4 | sok hasznát vette ennek az elkövetett bűnténynek; mert az a levél
1109 4 | légből az ölébe: a kánya elkóricált másfelé.~S csakugyan jól
1110 7 | félj semmit: majd ezeket is elküldöm én innen.~Jónás bizonyosra
1111 9 | Mehemed basa kincsei, s elküldött bennünket Magyarországra,
1112 7 | jöjjenek Botsinkára; mindennel ellátom őket: adok nekik vetőmagot,
1113 1 | élelmes földesúr cserében ellátta élelemmel, gabonával, vágómarhával
1114 5 | bebútorozva, konyhaedényekkel ellátva, kamaráik élelemmel, istállóik
1115 5 | Utoljára mégsem tudott ellenállni a sok bíztatásnak; a bárónő
1116 5 | viadort Feuerstein báró. – Az ellenfél kardját elkapni banditafogás;
1117 1 | A győztes vezér a hős ellenfélnek a legnemesebb nagylelkűséggel
1118 3 | egymás mellett, fal közöttük, ellenkező feje alját csinál, egyik
1119 5 | ez a főfő tulajdon. Az ellenkezőjeért a legnagyobb büntetést osztják.~–
1120 1 | bolondot nem teszem; mert ha az ellenség elfoglalja Temesvárt, a
1121 5 | dolgom az, hogy odavágjak, az ellenségé az, hogy parírozzon.~Utoljára
1122 9 | össze sem mérte a kardját az ellenséggel. Hanem azért tett annál
1123 9 | Terézia minden oldalról ellenségtől körülvéve, hadsereg nélkül,
1124 4 | kisasszony. (Már a neve is ellentmondás, mert „arzen” görögül „férfi”;
1125 7 | vállára, s onnan tüsszögött ellenük.~– Ne félj semmit: majd
1126 8 | egész szegedi akasztófát ellophatják az Öthalom tetejéről.~Jónás
1127 6 | két ezüstkanalat, amit te elloptál az ő asztaláról, adjuk elő;
1128 2 | felesége meg a porontyával elmaradt Viddinben. A magával hozott
1129 6 | voltak a kanalaid. Azután elmegyek Pécsre a püspökhöz, annak
1130 9 | teljes oka volt Jónásnak az elmélázásra; mert az átellenes párnak
1131 2 | igyekeztek mentül hamarább elmenekülni abból a szomorú tartományból,
1132 6 | faluba érkezett, ott kellett elmenni a Cafrinka háza előtt: az
1133 6 | bíró.~– A pap. Amint te elmentél innen, másnap rajtunk rontott,
1134 5 | hozzá a báró részéről, hogy elmesélje rögtön az egész szerelmi
1135 8 | s azalatt újra meg újra elmeséltette magának a Cafrinka kínszenvedéseit:
1136 3 | leányát megimádkoztatta; elmondatta vele a miatyánkot, mégpedig
1137 5 | Megtanulom; csak legyen, a ki elmondja előttem.~– Megtanítja rá
1138 4 | csapatostól.~Mikor ez is elmúlik, kísértetes nyögés támad
1139 8 | gömbölyű tekekoponyájú, elmúlt nemzeteket. Legfelül a vesztőhely.
1140 3 | mintha rúna könyv volna. Elnevette magát.~– No csak sírva ne
1141 5 | nagy mulatságuk telt benne, elnézni az ablakredőnyök mögül,
1142 8 | Napokon, éjeken keresztül elnézte a fekete legények munkáját
1143 2 | parazsakat és éles késeket elnyelni, s más efféle hasznos dolgokra.
1144 5 | megnyerhesse. Mert aki ezen rang elnyerése után vágyik: annak hétféle
1145 4 | forduló után Jónás úrfi elnyerte a bankot.~Akkor aztán Arzéna
1146 5 | társaságban? (Ezt nem bírta elnyögni.)~– A legerényesebbnek,
1147 2 | valahol az ő elzülötten élő feleségét, vagy a fiát,
1148 4 | Loncsár apó, megyek hozzá, s előadom a könyörgésemet.~Addig is
1149 3 | csontok; ahogy ezt mind előbb látta már Jónás úrfi (nem
1150 7 | most aztán egyhangúlag az előbbi nevetők, s Jónás úrfit csaknem
1151 4 | megkonfundálódott; nem jött előbbre.~Jónás úrfi viszont lefelé
1152 4 | érezné magát; s onnan kezd előbeszélni.~– Hallja maga, izé! azt
1153 3 | kiáltá: „no mégsem vagy itt?” előbújt, borzas cigányleány képében.~
1154 1 | hogy az most köröskörül elöntötte a vidéket. Házak, tanyák
1155 8 | felhők között, csalhatatlan előhírnöke volt a jégesőnek.~– Siessünk,
1156 8 | tömlöcbe sem csukatta; hanem előhozatta a vajdával, s az atyafiaival
1157 5 | álomnak adja a fejét, – akkor előhúzta tarsolyából az imádságos
1158 4 | öreg Loncsár nem valami előkelő nemes, azelőtt disznókereskedő
1159 9 | udvarához vonta a nemzet előkelőit, ami csak szépségben, vitézségben
1160 5 | Feuersteinék lovagkastélyában már előkészülve várták a mulatságos vendéget;
1161 5 | püfölni kedvére, ahol érte, elől-hátul agybafőbe: „most a fejedet,
1162 4 | semmit, hogy más levelét elolvasni nem illik; kivált mikor
1163 5 | akik bizonyára mindenben előmozdítandjuk a dolgát, hogy a báróságot
1164 4 | hozva.~A rác vendégurak előretaszigálták a sekrestyés fiút, s biztaták,
1165 5 | balkezével a professzor előretolt kardját, s akkor aztán elkezdte
1166 5 | büszke tekintettel, s az elősiető heroldoknak ilyen kemény
1167 5 | csak legyen, a ki elmondja előttem.~– Megtanítja rá kegyelmedet
1168 5 | hogy a „Guszti”, akinek az elővezetését a báró elrendelte, nem valami
1169 5 | csak Arzénának? S hogy előzhette ez meg az ő idejövetelét?~
1170 8 | Most aztán felrakná már az elpusztított asszony leányára a legdrágább
1171 8 | tudja azt meg senki, úgy elrejtem ottan. Nem csúfolnak ki
1172 2 | ezeket egy napon az apja mind elrejtette valahová; de még a feleségének
1173 9 | titkot, hogy hová vannak elrejtve Mehemed basa kincsei, s
1174 1 | süllyesztett el, s azokkal úgy elrekesztette a Béga medrét, hogy az most
1175 5 | akinek az elővezetését a báró elrendelte, nem valami vérmedve, sőt
1176 4 | utána rugaszkodva.~Egészen elromlott vele a leánykérése.~Csak
1177 2 | nem vétette vele azt az elrongyolt ábécét, amiből a keresztyén
1178 1 | lakott valaki.~A törökök elrontottak minden vízgátat, töltést,
1179 4 | valakinek az éjszakai álmát elrontsák.~Jónás úrfi pedig erősen
1180 9 | mégsem hagynálak tőlem elszakíttatni soha téged. Inkább vegyék
1181 4 | s a félpapuccsal a lábán elszaladt, a szobákon minden ajtót
1182 1 | rendelt alája, amik a Dunáig elszállítsák, s ötszáz jó magyar huszárt
1183 1 | s az éjszaka sötétjében elszeleltek a világba. Akkor káromkodhattak
1184 5 | azt most már félteni, hogy elszökik: ő maga csimpajkozott inkább
1185 4 | Allahra mondom: még azt is elszöktették tőlünk egy éjszaka.~Mai
1186 7 | lángfellobbanás által valahogy eltalálnák az igazi rejteket, amint
1187 5 | mesterfogása, mikor a dzsiriddel eltalálta a táncoló kígyó fejét. A
1188 1 | Efelett aztán a két nagyúr eltanakodott hosszasan, míg valamiben
1189 9 | kellett neki látni, hogy azt eltanulja, nemcsak ilyen táncokat
1190 7 | igazán boldogok. Olyankor, ha eltávozott minden vendég, maga mellé
1191 5 | megtanultam. Mi az egy magyarnak? Elteheti! – S azzal udvariasan odafordulva
1192 8 | Öthalomhoz, amit egymást eltemető nemzedékek hordtak ottan
1193 7 | mélységbe. Az omló föld nyakig eltemette.~De Szaffi nagyhírtelen
1194 1 | semmi mást fogva, mint az eltört kardja markolatát a föld
1195 6 | látszott az arcvonásain; eltolta az ifjút magától, s suttogva
1196 1 | petárdákkal felvettették az eltorlaszoló hajókat a Béga medrében,
1197 1 | országa, amit nyaratszaka elült a dögleletes köd, embernek,
1198 2 | bor, amit ollóval kellett elvágni, mikor az ember a poharat
1199 2 | amint Orsovánál egymástól elválasztották őket, nem kerültek egymás
1200 5 | bebizonyítsa.~– No még ezt is elvállalom; csak kedvemrevaló hajító
1201 8 | feketekék zivataros égtől élesen elvált a halmot koronázó hatágú
1202 1 | szakállát, kezet szorítottak és elváltak.~ ~Másnap reggel,
1203 4 | koronát, amivel Acteont elvarázsolták.~Tudta is azt Jónás úrfi,
1204 4 | ínyencségül lakmároznak, hogy elvégre maga a kisasszony kérte,
1205 8 | keresztülgázolt rajta. Ahol a mocsár elvégződött, ott kezdődött a bozót,
1206 4 | Loncsárnak a leányát akarok elvenni, csak nem vagy talán kápsáló
1207 1 | oroszlánja, útját állta, s úgy elverte, hogy az esze nélkül szaladt
1208 1 | kellett volna lenni, hogy abba elvesse a búzát, amikor nem tudhatta,
1209 9 | kaptam, hét ággal, ha Arzénát elveszem, még két szarvat kapok hozzá:
1210 9 | nem törvényes felesége, az elveszett erre a világra nézve. Van
1211 6 | anyádat elpusztították. Hát én elveszlek feleségül, Szaffi.~A leány
1212 4 | lassankint minden pénzét elvesztette. Még jobban nekihevült;
1213 1 | szántóföldek vannak, perlekednek elvett hajóikért a defterdárokkal.~
1214 6 | látta, mikor az asztalról elvetted, a kabátod ujjába csúsztattad.~–
1215 6 | jól látta a húgod, hogy elvettem a két kanalat az asztalról;
1216 7 | legjobban járatos itten, elvezette az urát egy alacsony ajtóhoz,
1217 3 | perc alatt tíz mértföldre elviszi, a szögletben a gonoszhírű „
1218 2 | maradt jövendőmondó kártyát elvitte magával. – Abból merítette
1219 8 | akasztófához! A zivatar elvonult dörögve. Otthagyott maga
1220 4 | hideglelés állt a hátába, s elzöldült az undortól: de Jónás úrfi
1221 2 | kerestesse föl valahol az ő elzülötten élő feleségét, vagy a fiát,
1222 8 | himbálózott az a magányos emberalak a kinyúló fogason.~– Megtaláltam.
1223 4 | hogy bolondot csináljon az emberből.~Hanem Jónás úrfi már az
1224 8 | varázslatokkal, máskor meg holt embereket föltámasztott, új lelket
1225 6 | volt legszélrül.~Valami emberforma tömeg ott kuporgott a küszöbön.
1226 2 | is lövöldöztek; nemhogy emberhang, de kutyaugatás sem fogadta
1227 3 | gerendáról csüggött alá egy emberkoponya, annak a szájából és szemeiből
1228 3 | hanem ahelyett van körülötte embermagas csalán; az alacsony ajtón
1229 9 | udvarnál egyszerre kedves emberré lett; kiváltképpen mivelhogy
1230 8 | felváltva az őrtállókat, akiknek embertől nem, de a csordafarkasoktól
1231 1 | magát Temesvár falai között emberül! a rohamnál maga is szembeszállt
1232 5 | ma déesse, que je vous embrasse le main”, és kezet csókolt.~
1233 5 | baiser”, az urak közt „embrasser”. – Hisz ez tátos!~Azt nem
1234 5 | A hálószobája a második emeleten volt. Hanem egy iharfának
1235 4 | amikor a csónakja orrát emelgető lovagnak átnyújtá a szép
1236 1 | otthon a telepesnek az ágyát emelgették éjjel a feje alatt, s a
1237 5 | fényes toronytető ragyogva emelkedik ki, hirdetve, hogy nagy
1238 8 | négyszög-épületnek hat, magasra emelkedő oszlopa volt, vastag vasrudakkal
1239 5 | megtréfálhatja.~A méltóságos asszony emellett abban a gúnyos kitüntetésben
1240 9 | legújabb nemesi méltóságra emelt magyar családok is. A bájos
1241 2 | még egyszer azt a sokszor emlegetett ősi kastélyt, amiről annyiszor
1242 7 | az nem is haragudott.~– Emlékezel-e még rá, mit jövendölt neked
1243 5 | legyezőjét.~– Jól van, jól van. Emlékezem reá. Abban nincs is nálam
1244 1 | megkeresztelték Jónásnak.~Ugyan emlékezetes születésnapja volt az úrfinak:
1245 7 | szegény anyám?~– Hogyne emlékezném! Amit a feleségem a menyegző
1246 1 | Dehogynem vétettél, édes fiam! Emlékezzél csak vissza Rákóczira! Hányszor
1247 5 | lehettek szépek, hogy senki sem emlékszik már rá, vagy sohasem. Ezzel
1248 4 | pertu! A puskám neked hagyom emlékül.~A vadásztársaság az ejtett
1249 3 | tudá, hogy az Isten nevének említésére a boszorkányok egyszerre
1250 3 | fal-valami bűbájos nótákat énekelne; aminek csupa édesség a
1251 2 | akkor eljárt a kávéházakba énekelni, koboz mellett; az is csinos
1252 8 | címerekkel, halotti zsolozsmák éneklése alatt szállítsák e hamvakat
1253 5 | jósolt belőle.~– Magának cher enfant, áll egy igen jó partie,
1254 2 | testvérhúgom, s a törvény nem enged két testvért egy dologban
1255 8 | az arcát, hogy az egész engedelmessé lágyulva mondá neki:~– Ugyan
1256 1 | birtokos úr a temesvári basa engedelmével szépen körülsáncoltatta:
1257 8 | Szaffinak:~– Nem én! Bizony nem engedem ezt meg! Hogy nekem lopva
1258 4 | szabad kelni, amíg ő meg nem engedi.~Arzéna törökösen ült a
1259 5 | elkapni banditafogás; ezt nem engedik meg a lovagiasság szabályai.~–
1260 8 | könnyeim, elrejtett koporsóját. Engedj ennek az én alázatos könyörgésemnek.~
1261 9 | oldja fel; másodszor, hogy engedje meg neki a törvényes egybekelést
1262 9 | két porontyommal, mintsem énmiattam veszélyt vonj magadra. Vedd
1263 2 | vagy másutt, édes fiam, de énnálam semmi esetre sem; mert azt
1264 9 | kitüntetéssel fogadta őt Bécsben, s ennélfogva az udvarnál egyszerre kedves
1265 7 | amit az én apám hagyott énrám. Én ások tovább. Ezt csak
1266 9 | szánt jegyesül, ne gondolj énreám. Nagy a világ, elférek én
1267 8 | Ugyan mit kérhetnél te éntőlem, amit én tetőled meg tudnék
1268 3 | jobbágyai az okosak; az enyéim a bolondok. Több népem van,
1269 7 | megtaláljátok. Én, Mehemed basa az enyéimet terád hagyom örökségbe:
1270 4 | vállára, s a leány azzal enyelgett.~És azután beszélt igen
1271 2 | lelkéért, hogy a pokol kínjait enyhítsem ránézve.~– Még ezeken az
1272 2 | a parókia. Ez megmaradt épen, s ahogy az ablakon kitett
1273 5 | partie, una fata, aki magát éperdument lyubija. Tantummodo van
1274 2 | collatióval szolgálhatok. Epiphanias van.~– De szent atyám –
1275 7 | kiszabadította a rögök alul. Épkézláb maradt. Nem tört el semmi
1276 4 | volna tenni elöl; a feje is épp oly gömbölyű volt, minden
1277 4 | urától elhagyatott nagy épülethalmaz volt; amit az új gazda –
1278 1 | hatalmas töltések ingyen épültek fel, s ezzel a nagybirtok
1279 8 | kemencéje körül, s valahányszor ércet ömlesztettek, el nem maradt
1280 3 | gődény csontváza, a falon az érctükör, amibe, aki belenéz, az
1281 8 | éjente a kohóból ömlő izzó érczuhatagokat; s azalatt újra meg újra
1282 8 | hegyszakadékok között, ahol rengeteg erdei voltak. Ott azok vasbányát
1283 8 | beszéltetni a cigányokról; az érdekelte jobban.~Hát ugyan miről
1284 8 | és a haza körül szerzett érdemeiért a dicsteljes Szent István-rend
1285 8 | elítélt boszorkányt. Az érdemeikkel dicsekvő, aranyos nevekkel
1286 9 | feleségeik révén, hanem a maguk érdemeivel szerezték.~ ~
1287 9 | oltárhoz. Megtudod, hogy nem érdemetlenre vesztegettél ennyi hű szerelmet!~
1288 5 | büntetést osztják.~– Meg is érdemli. De hogyan próbálja be valaki
1289 8 | felruházni. Ott Jónás megkapta az érdemrendet, a hozzá tartozó lovagöltözetet
1290 8 | bozót, s azután a rengeteg erdő, amit nem lakott más, csak
1291 1 | ahol elpusztították az erdőket, a szabadon járó szél felszaggatta
1292 9 | Szaffit a tudatlanságból eredt vétség terhe alól kegyesen
1293 2 | mértföldnyire meghallották, s milyen ereje volt! elfogta az eleven
1294 5 | mérgében. Ez őt találja az erénye legjobb próbakövének!~–
1295 5 | alá az áldozatot, s ki ne eressze a keze közül. De nem kellett
1296 1 | most már vízmentében lefelé ereszkedve. Közel a temesvári sáncokhoz –
1297 4 | apámnak volt: két hétig nem ereszteném ki az urakat.~– Hisz ez
1298 8 | abból forgószelet tudott ereszteni a vidékre; marhát, embert
1299 1 | leste őket (közelbe nem eresztett Botsinkay Gáspár senkit),
1300 9 | más munkához még közel sem eresztik, azt mondják; „nem szereti
1301 4 | ottan nagyobb biztosságban érezné magát; s onnan kezd előbeszélni.~–
1302 1 | s valamennyien igen jól érezték magukat mellette.~Botsinka,
1303 4 | ital!~De hogy még jobban érezzék a zamatját, kivett a katlanból
1304 9 | csinálhatott olyan jó dolgot, nem érhette olyan kitüntetés, hogy ezt
1305 5 | amivel kínálják; de poharát érintetlen hagyja; nem iszik hozzá.~–
1306 5 | hahota, ami erre odafenn az erkélyen támadt, bizonyítá, hogy
1307 5 | sikolt a bárónő a tornác erkélyéről alá. De Jónás úrfi sem rest:
1308 5 | Hatalmas taps hangzik alá az erkélyről – bravó! bravó! – kiáltozzák
1309 9 | akaratod)~Soha jobbkor nem érkezhetett volna az a Botsinkay által
1310 3 | Cafrinka vigyorgó pofával az érkező vendégre.~– Hát hogy tudtad,
1311 8 | van kígyóval. Hatodnapra érkeztek meg a Tisza partjára, ahonnan
1312 9 | tartani minden alattvalónak az erkölcseit, de különösen a nemesekét
1313 9 | udvarnál sokat adnak a jó erkölcsre. A te házasságod vadházasság;
1314 8 | a hermelinprémes, földig érő zöld bársony palásttal,
1315 4 | Arzéna kisasszony tűzbe jött: erőltetni akarta a szerencsét, lassankint
1316 4 | meglátogatott férfi olyan erős szívű, hogy nem retten meg
1317 4 | az az ital fehér borssal erősítve, hogy gyönge szívű ember,
1318 5 | karddal, nagyokat, egész erővel, azokat mind szépen felfogta
1319 4 | öreggel egy okos szót beszélni erről a kérdésről, hogy „adja-e
1320 4 | nyelvet pedig Jónás úrfi nem érté. Hanem azért gondolt ki
1321 2 | helybeli tanúra a törvény értelmében okvetlenül szükség van a
1322 4 | módot, ami által ennek az értelmét kisüsse; azzal a levelet
1323 9 | jöveteled elárult. Őfelsége már értesülve van felőle, hogy te megkérted
1324 3 | szörnyeteg átváltozott. Ezt is értik a boszorkányok.~A tündéringgel
1325 5 | Ha ő célt ér, mi is célt érünk. Ha férjnél leszek, boldogságunknak
1326 7 | csíziójában még csak most van az „érvágások” hónapja, a te születésed
1327 1 | hogy valaki meg legyen érve a selyemzsinórra. A halott
1328 6 | matrikulába. Úgysem lesz annak érvényessége; mert nem volt se keresztlevél,
1329 6 | hallatott, melytől minden érző ideg összerezzent; a leánynak
1330 5 | időben a „Bärenhäuter” és az „Eselsfresser” volt a két leggonoszabb
1331 1 | nem több.~Itt éppen az az eset fordult elő. Csak ez az
1332 4 | anyjától hallott hasonló esetet Jónás úrfi az apjáról, amikor
1333 2 | édes fiam, de énnálam semmi esetre sem; mert azt látod, hogy
1334 8 | tudod, mikor az a nagy eső esett.~A nagy esőre már nem emlékezett
1335 6 | semmi közöd. Megfizetek az esketésért. „Hogy adod? mesd el!”~–
1336 9 | pécsi püspököt kérte fel az esketésre.~Mikor a püspök azt kérdezte
1337 9 | keblére: „és ha akkorát esném is, hogy a fejemmel a Tátrát
1338 8 | tudod, mikor az a nagy eső esett.~A nagy esőre már
1339 8 | a nagy eső esett.~A nagy esőre már nem emlékezett Jónás,
1340 8 | hogy eladta a törököknek az esőt, szárazságot csinált s ha
1341 2 | mondta neki: „Sacerdos debet esse homo hospitalis”. (A papnak
1342 5 | azt maga mindennap kimosta este, s reggel felvette tisztán.
1343 8 | őriznie a legelésző lovaikat.~Estefelé csakugyan megjött a mindennapos
1344 5 | legtöbb hasznát, mikor az esteli tivornya után, holtrészegnek
1345 7 | földhordó kosár iszalagból.~Estétől reggelig ásta a gödröt Jónás
1346 1 | templom tornyában éppen esti hét órát harangoztak.~A
1347 8 | Szaffi már kétségbe volt esve, el nem tudta képzelni,
1348 2 | az a birtokának a határa észak felől; délfelől pedig az
1349 6 | felriadt, mintha most térne eszéhez, s aztán széttekintett,
1350 5 | egész lakoma alatt mindenből eszik, amivel kínálják; de poharát
1351 4 | Arzéna kisasszony kezdte észrevenni, hogy mesterére akadt. Az
1352 5 | a hal gondolkozik, mikor észreveszi, hogy hálóba került.~Nem
1353 4 | németül és franciául: csipős észrevételeket téve a furcsa fickóra. Azt
1354 4 | adott bankot. Jónás bég észrevette, hogy a kisasszony ért a
1355 1 | Temesvárt megszállotta, rögtön észrevevé, hogy mi okozza itt – nagy
1356 3 | A bolondok, akik egy kis észt kérnek tőlem kölcsön. A
1357 7 | annak én mind munkát adok esztendeig. Azután kérem kihirdetni
1358 9 | mind ezt bizonyítják. Sok esztendő előtt, mikor az atyám halálán
1359 1 | volt: megesküdtek. Rá egy esztendőre született egy kisfiúk. Fekete
1360 1 | császáriakra; de az éles eszű pasa azt felelte rá:~– Édes
1361 7 | kifundálták, ketten összevetve az eszük erejét, hogy a megjövendölt
1362 4 | és almabor.~– Hát ma nem eszünk cserebogarat? – kérdezé
1363 9 | lelkesülten kiálták, hogy „vitam et sangvinem!” de hozzátették,
1364 8 | asztalhoz lakomára hivatalos, az étekfogók minden más rend lovagjai
1365 8 | költögeté fel egymás után Etele hunjait, a marahán rézkardos
1366 3 | egyszerre varasbékává, az ételek fűrészporrá válnak, s aztán
1367 5 | tréfát csináltak vele: az etikett és tánc próbáit, amiknek
1368 5 | lépten-nyomon oktassa az etikett-szabályokra; egyszer valahára a maga
1369 5 | szokásos üdvözléseket, az etikettet, a komplimenteket, a menüettet
1370 4 | hazatakarodott; otthon pedig nem ettek egyebet, mint olajos babot,
1371 4 | abból halászták ki: úgy ették meg égve. A végén azt mondta
1372 2 | religiót?~– Micsodát? Soha se ettem belőle.~– Fordítsd meg most
1373 1 | vígan áldomásozott a nagy étteremben; a két nagyúr azalatt lesétált
1374 1 | vénember létére a még vénebb Eugénnal, s a császári vezér sebet
1375 9 | akiknek az arcszínét mi sápadt európaiak úgy irigyelhetjük; azonfelül
1376 1 | hajókkal jártak. Néhány év előtt a torontáli Majdán
1377 4 | helyreállításával. Tanácsolta neki, hogy evégett is egyezkedjék ki az ő apjával,
1378 8 | lehet venni abból, hogy évenkint 2000 forint „Toleránctaxát”
1379 1 | töröknek valók.~Mikor aztán az evés végeztével a pasa megmosta
1380 4 | Ezüsttálból aranykanállal evett nálunk minden vendég! S
1381 1 | botsinkai rév felé, tizenhat evezőssel, meg egy kormányossal. Mindannyian
1382 2 | hátaslovaikat is felvették, s aztán eveztek torony irányában.~Az a fényesen
1383 9 | tribunál” a neve. Ez tartozik evidenciában tartani minden alattvalónak
1384 8 | hozzákezdek. Lehet, hogy egy évig nem látsz; de híremet majd
1385 4 | után magával vihette az evőeszközét minden ember: olyan szokás
1386 2 | Béga árja ott rekedt évről évre a hajdani paradicsomban.
1387 2 | egész Béga árja ott rekedt évről évre a hajdani paradicsomban.
1388 4 | négyszerte kövérebb volt még excellenciádnál is. Allahra mondom: még
1389 2 | lerázhassák a nyakukról az exmissziót. Amíg a két tanú megérkezik,
1390 9 | mégis ő volt az valósággal, ezekbe a szemekbe de sokat nézett
1391 2 | enyhítsem ránézve.~– Még ezeken az ezüstkanalakon is az
1392 6 | Látod, te képmutató! Ezelőtt két héttel, mikor nálad
1393 5 | egy bécsi kókler; holmi ezermesterféle, amilyent akkor minden úri
1394 8 | Előre jelenté a jöttét az ezernyi halászmadár, hojsza kócsag
1395 5 | útjába többé. – Csókollak ezerszer. – A te vadrózsád.”~Jónás
1396 9 | címmel ruházta őt fel és ezredesi ranggal, annál a huszárcsapatnál,
1397 1 | levő kincseket, az arany-, ezüstedényeket, kelyheket, klenodiumokat
1398 6 | ezüstkanalamat?~– Miféle két ezüstkanaladat?~– Mifélét? Amiket eldugtál,
1399 6 | követelje tőled vissza az ezüstkanalakat, te a fiút jól megverted,
1400 2 | ránézve.~– Még ezeken az ezüstkanalakon is az ő címere van.~– Ezeket
1401 6 | felelj, hová vitted a két ezüstkanalamat?~– Miféle két ezüstkanaladat?~–
1402 6 | szövetkezett; hanem a két ezüstkanálról mégsem vallott semmit. Akkor
1403 4 | takarja. A nyakából vékony ezüstláncz csügg alá, egy nagy világító
1404 1 | rézasper és libertás volt. Az ezüstöt jó helyre tette el Mehemed
1405 7 | forint.~– De hisz ez csak ezüstpénz. Nincs közte egy arany sem –
1406 1 | Várnából háromszáz hordó kivert ezüstpénzt, egy millió dénár kerek
1407 4 | dolgában. Amit egy nagy fedeles ezüsttálban felhoztak, az nem volt más,
1408 4 | Hogyne hagyott volna! Ezüsttálból aranykanállal evett nálunk
1409 4 | a leánykérése.~Csak az a fácit maradt meg belőle, hogy
1410 2 | a kandallókban megmaradt fadarabok tanúsíták, hogy azokat felfűtötte
1411 5 | mind jóakarói. Csak egy kis faggatás kellett hozzá a báró részéről,
1412 8 | Cigándiának.~Ez a tréfás faj is úgy ragaszkodott hozzá,
1413 6 | magához vonta őt: valami nemes fájdalom látszott az arcvonásain;
1414 2 | anyja úgy vénült: a georgiai fajta nő harmincöt éves korában
1415 3 | sor nevető ördög: a fehér fajtából.~Amíg a szobában volt a
1416 8 | el: rólam azt hiszi, hogy fajtája vagyok.~– Hát akkor meg
1417 3 | magát.~– No csak sírva ne fakadj ijedtedben, pirincecském,
1418 3 | sárkány; keresztültéve rajta a fakard, amivel az ördögök ellen
1419 8 | fényes gyászkíséret mellett, fáklyákkal, címerekkel, halotti zsolozsmák
1420 3 | fekszik, közbe egy arasznyi fal-valami bűbájos nótákat énekelne;
1421 3 | düledező ház volt az ott: a fala zöld a nyiroktól, a teteje
1422 1 | védte ugyan magát Temesvár falai között emberül! a rohamnál
1423 8 | a jéggel vegyes zápor a falakat, minden jó lélek iparkodik
1424 7 | lyukból elő, kúsztak alá a falakon, s egész táborjárással futottak
1425 3 | egy gődény csontváza, a falon az érctükör, amibe, aki
1426 8 | vesztőhelyre! Mintha az egész faltömeg tűzlángba borult volna,
1427 4 | fordította megint Feuersteinék faluja felé. Délre el is ért a
1428 2 | Tanúkat majd kapnak a saját falujában: Botsinka a lakott községek
1429 1 | is telepítették a saját falujokban; adtak nekik jobbágytelket,
1430 8 | szétzüllött cigányhadból egy falura való népet, s azokból egy
1431 2 | Ezzel a birtokkal, meg a faluval az történt, hogy a földesura
1432 4 | sem tetszett neki. Nagy fanyalogva végighallgatta Jónás úrfi
1433 8 | ősapád, ősanyád nyugosznak, faragott márványkövek alatt. Engedd
1434 1 | mocsárbirodalom volt itt; farkasok, tekenősbékák országa, amit
1435 4 | Menazséria körül nőtt fel; farkast, hiénát, még kígyót is tanított
1436 5 | egy igen jó partie, una fata, aki magát éperdument lyubija.
1437 4 | köröskörül leomló menyasszonyi fátyol takarja. A nyakából vékony
1438 4 | odamegy hozzá, és felveti a fátyolt a fejéről, hát egy csont
1439 2 | Nos Maria Theresia, divina favente clementia Rex Hungariae,
1440 3 | mellette nem volt semmi fazék, csak egy nagy fekete macska
1441 1 | alatt, s a tűzhelyen levő fazékába bebújtak, kinn a mezőn meg
1442 2 | párologni a tűzhelyen a fazékban.~– Az ördög incselkedése
1443 2 | tűzhelyen ég a tűz, s a fazékból kilátszó disznóláb mutatja,
1444 5 | küzdtérről.~– Ej, Jónás úrfi – feddé a goromba viadort Feuerstein
1445 4 | dolgában. Amit egy nagy fedeles ezüsttálban felhoztak, az
1446 1 | nem futott a világba, se fegyvert nem fogott a hitetlenek
1447 9 | feketék voltunk a naptól, most fehérek lettünk a burkus vértől!”~
1448 8 | télmezőt. A messze síkság fehérlett a jégtől, amibe csülökig
1449 4 | lehelet érte, reggelre tiszta fehérré őszül egy tincs haja a fiatalembernek.
1450 9 | jó adag bolondság volt a fejében. A királynénak pedig volt
1451 1 | velem szaladsz, vagy pedig a fejed szalad el tetőled.~– Hát
1452 9 | átváltozott: olyan lett, mint egy fejedelemasszony.~– Akkor tehát vezess az
1453 3 | ménesi bor, amilyent csak a fejedelmek isznak, egész csobolyóval.~
1454 9 | lecsillapodott, Szaffi mint fejedelmi vér jelenhetett meg az udvarnál,
1455 2 | jössz be, s a tökfedő a fejeden?~– Hát nem úgy kell?~– Óh,
1456 9 | mondá a bohóc –, azalatt, a fejemet teszem egy fületlen gomb
1457 9 | akkorát esném is, hogy a fejemmel a Tátrát ütném meg, s a
1458 2 | Micsoda? A sarut tegyem a fejemre?~Magyarázat helyett úgy
1459 4 | tenyereivel a földön, s a fejével lefelé. Nem minden ember
1460 1 | szót, amikor az számot fejez ki. Csak „egy”, és nem több.~
1461 2 | Magyarország kibékítése be volt fejezve: a Bánátot minden időkre
1462 9 | kontratánc sem került neki nagy fejtörésbe.~De azért mégis megtörtént
1463 1 | kormányossal. Mindannyian feketebőrű núbiaiak voltak.~Azok ottan
1464 4 | S csakugyan jól sejté. A feketefejű fehér galambnak a szárnya
1465 9 | az ütközet után:~„Eddig feketék voltunk a naptól, most fehérek
1466 8 | nekivágtatott az Öthalomnak.~A feketekék zivataros égtől élesen elvált
1467 7 | erre a jó hírre Jónás úr fektéből.~– Ez mind egy szóig szent
1468 6 | alszik: a feje a két térdére fektetve, s a két karja az arca körül
1469 4 | harmadik kakaskukorítás után feküsznek le. Már tudniillik az olyan
1470 8 | vitézeket, egész a legalul fekvő kőfejszés kelta harcosokig;
1471 5 | annálfogva nagyon gonosz feladat volt tőle Jónás úrfi számára,
1472 5 | és ebédet nem kap, ha a feladatot az iskolába beharangozásig
1473 5 | tudja-e már kegyelmed a feladott penzumaimat? – kérdé professzori
1474 5 | szomjuságtól.~Másnap délig az volt feladva Jónás úrfinak, hogy tanuljon
1475 5 | Laci, Guszti. Egyet közülök feláldoz a vár ura a társaság mulatsága
1476 8 | jártam? Ott voltam, ahol a te felásatlan kincseid vannak rejtve.
1477 1 | megvoltak a tetők, vihartól felborzolva; csak a széltől csapkodott
1478 5 | egymás szeme közé. Ez a félcigány aligha többet nem tud, mint
1479 4 | aztat!~Erre a szóra aztán feldült a türelem köcsöge Jónás
1480 9 | átellenes párnak a szebbik fele meglepően hasonlított az
1481 7 | rakta. Legalább, hogy ha ő felébred is az álomtól, Szaffiál
1482 4 | uraságok tíz-tizenegy óra felé felébredezve kezdenek kiabálni szappan
1483 4 | nem áll senki fiával, amíg felébredvén pipára nem gyújtott. Azt
1484 4 | vacsora vége felé.~(Nem felejtettem ám el, hogy odafenn az volt
1485 4 | urak voltak, azt soha sem felejti el.~– No, majd meglássuk.~
1486 4 | nem szítta. Akkor meg azt feleli a „leánykérésre”~– No fiacskám,
1487 6 | megfizetnél, elébb arra felelj, hová vitted a két ezüstkanalamat?~–
1488 1 | de az éles eszű pasa azt felelte rá:~– Édes fiam, ha rájuk
1489 6 | van rajtad?~Erre a szóra felemelkedett a leány a földről, s két
1490 8 | földtámadt Szeged körtöltései, felemelt utcái. A földvágó kapa ott
1491 3 | duzzogva, morogva, s az arcát félénken takargatva a jövevény előtt.~
1492 1 | ottan a keresztülutazóra, s felére apaszták a kerített várak
1493 9 | addig vissza ne jöjj, míg feleségeddel együtt nem hivat a királynő.~
1494 9 | aminek az ágait bizony nem a feleségeik révén, hanem a maguk érdemeivel
1495 4 | nem szeretik, ha valaki a feleségeikről beszél. Magában elképzelte,
1496 2 | elrejtette valahová; de még a feleségének sem mondta meg, hová? Ott
1497 1 | éppen már csak a harmadik feleségétől született nagy későre egy
1498 9 | titkát az otthon hagyott feleségről.~– Jaj komám, ez nagy baj
1499 4 | fintorgatta az orrát erre a felfedezésre. Mert azt az ember könnyen
1500 9 | kikorbácsolják. Legjobb volna felfedezni, hogy már van felesége;
1501 9 | nadrágot, fehér csákót; felfegyverezte őket huszárok módjára. Aztán
1502 3 | különböző állat.~Azután ő felfeküdt a kemence padjára, ahol
1503 5 | erővel, azokat mind szépen felfogta a mester, még csak a plastronját
1504 4 | nem adja szépen, mindjárt felfordítom ezt a ladikot.~Nem volt
1505 4 | őnála kis ezüst katlanban felforralva hozták, hogy csak úgy buzgott;
1506 2 | fadarabok tanúsíták, hogy azokat felfűtötte valaki. Egy darabig a császári
1507 5 | amikor a villásreggelire felgyülekezének a magas uraságok.~– Nos,
1508 4 | Jónás úrfi, hogy lassankint felgyülekeztek az újra érkezett vendég
1509 2 | ráérek, amíg te a másik tanút felhajhászod a faluban.~– Hát az a tisztességes
1510 4 | a ragyogó szemeit, azzal felhajította a levegőbe, az szárnycsattogtatva
1511 2 | úgy szokott segíteni, hogy felhajtja az ágyterítőt s az ágynak
1512 6 | papot a benyíló szobába; felhajtotta az ágy terítőjét: ott volt
1513 1 | gazdag vagy. Kincseid vannak felhalmozva. De még milyen kincsek!
1514 8 | bánsági főparancsnok egy napon felhívatá Temesvárra Jónás uraságot (