| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór A cigánybáró IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
3015 7 | szerteszéjjel. A fekete macska közéjük sem mert ugrani, hanem felült
3016 1 | aki messziről leste őket (közelbe nem eresztett Botsinkay
3017 2 | őket, nem kerültek egymás közelébe. Botsinkay Gáspárt elvitték
3018 1 | nagy, terhes tölgyfahajó közeledett Temesvár felől a botsinkai
3019 4 | hölgyalakot lát lassú csoszogással közeledni, akinek a fejét köröskörül
3020 4 | amikor az ő leányához akar közelíteni.~Mert furcsa teremtés volt
3021 7 | toronygömb árnyákának a közepébe. Ha ezt így folytatom hét
3022 3 | lepte meg, hogy a szoba közepén szép nagy selyem terítővel
3023 5 | Pumpernickellel a terem közepére, kesztyűs kézzel, vivósisakkal
3024 2 | elzüllött száműzötteknek közkegyelmet hirdettek; az elkobzott
3025 4 | szobában, akkor bizalmasan közlé vele, hogy ez a kastély,
3026 6 | dugóját.~– Ahhoz neked semmi közöd. Megfizetek az esketésért. „
3027 9 | még ne álljon elő.~Kivel közölje itt a szorongattatást? Teljes
3028 9 | birtokát elfoglalja: akkor közöljük vele azt a titkot. Nem voltunk
3029 2 | birkozómutatványokkal mulattatá a közönséget; ennek a társaságában bejárta
3030 9 | elhárított minden akadályt, ami közöttetek állt: Loncsár uramat magyar
3031 3 | ember egymás mellett, fal közöttük, ellenkező feje alját csinál,
3032 3 | ismerem az anyádat. Ő volt közöttünk a „barjaktár”.1 De nagyon
3033 5 | úrfi idegen társaság előtt közrebocsátja.~– A harmadik próba lesz
3034 2 | falujában: Botsinka a lakott községek kategoriájába van feljegyezve
3035 7 | ez csak ezüstpénz. Nincs közte egy arany sem – mondá Jónás.~–
3036 2 | szerette a cigányasszonyokat: köztük nőtt fel; azoktól tanulta,
3037 5 | úrfinak, hogy odatámaszkodjék közvetlenül az ő háta mögé. Úgy bánt
3038 8 | vitézeket, egész a legalul fekvő kőfejszés kelta harcosokig; hegyes
3039 8 | kapnak a bányamívelésre és a kohászatra. És ez természetes. A cigány
3040 2 | a címeres kapu görnyedő kőherkuleseivel, a szökőkút vízokádó delfinjeivel,
3041 8 | cigánytelepére, bámulni éjente a kohóból ömlő izzó érczuhatagokat;
3042 8 | fekete legények munkáját a kohók kemencéje körül, s valahányszor
3043 8 | azok vasbányát nyitottak, kohókat építettek, s folytatták
3044 5 | odanyújtva a barna tenyerét a kóklernek: „magyar nemes nem szokta
3045 5 | hálótársul a jól helybenhagyott kóklert.~Az inasok, akik felhozták,
3046 9 | Ha egyéb nem maradt rám a koldusoktól, az az egy rám maradt, hogy
3047 1 | gomolyogna; ha pedig egyszer a kolumbácsi légy raja nekiindult, az
3048 9 | hagyott feleségről.~– Jaj komám, ez nagy baj neked – mondá
3049 7 | gazdaságát odahaza? – kérdezé komázva.~– A legjobb rendben, kegyelmes
3050 5 | semmi halálveszedelem, csupa komédia. Nem szereti a komédiát!~–
3051 2 | melléje rendeltek egy katonai komisszáriust, meg egy inzsellért, hogy
3052 9 | bagázsiás szekerek mögé, s komiszárust rendeltek melléjük, aki
3053 4 | katonatiszt ül, aki németül kommandéroz. Jónás úrfi nem sokat tétovázott,
3054 5 | professzori aszaltszilva komolysággal Meister Pumpernickel a tanítványát.~–
3055 8 | követett el: nem hivatta fel a kompánia úriszékre, tömlöcbe sem
3056 1 | valamennyien a hajóban) a komparadzsik egy öreg ágyúval a fenekébe
3057 5 | üdvözléseket, az etikettet, a komplimenteket, a menüettet és a kontratáncot,
3058 7 | úton járt Jónás bég. Az a kondér ezüst csak azért volt oda
3059 7 | erre az üsttel tetézett kondérra akadnak, azzal beérjék és
3060 8 | répát ásd, ásd!”~Nagyot kondult a csákány a vasláda tetején.~–
3061 9 | Biz a legújabb francia kontratánc sem került neki nagy fejtörésbe.~
3062 9 | Egészen bele is izzadt ebbe a kontratáncba.~Amint annak vége volt:
3063 9 | maga rendezte úgy, hogy a kontratáncban te szemközt kerülj a szép
3064 5 | komplimenteket, a menüettet és a kontratáncot, meg a Hofceremoniellét.~
3065 9 | sasirozna szemközt az eléje kontrázó szép kísértetnek. Majd az
3066 5 | franciául beszéltek; németül konversálni pedig úri társaságban nem
3067 2 | kell itt valakinek, mert a konyhaablakon át meglátni, hogy a tűzhelyen
3068 2 | csókolt a tiszteletesnek, a konyhában egyet csípett a süketnéma
3069 5 | építtetett, bebútorozva, konyhaedényekkel ellátva, kamaráik élelemmel,
3070 5 | buzogányos férfi, aki egy medvét kopjával keresztülüt.~– Azt meg kell
3071 2 | tartományból, ahol még a pap is koplal; hanem az úrfi mindenféle
3072 4 | viszont valamennyi agár és kopó kapkodott az inához, utána
3073 4 | a fejéről, hát egy csont koponyát lát meg alatta, s akkor
3074 8 | az én könnyeim, elrejtett koporsóját. Engedj ennek az én alázatos
3075 4 | papucs talpával a körmére koppantott.~– Hogy merte kegyelmed
3076 9 | Jónás ezt a titulust le nem koptathatta magáról, azt gondolta ki,
3077 8 | pedig olyan fekete mint a kordován. Ez ismerte a Cafrinka cigánynőt,
3078 1 | töltést, ami a folyamokat korlátozta, egy mocsárrá változtatták
3079 1 | tizenhat evezőssel, meg egy kormányossal. Mindannyian feketebőrű
3080 2 | mindjárt bejelenté magát a kormányzónál. Ott aláírta a reverzálist,
3081 7 | király nem oly büszke a koronájára, mint ő a maga szerelmesére.
3082 9 | ezt jó uram! Nem szabad a koronás királynővel neked tréfát
3083 8 | égtől élesen elvált a halmot koronázó hatágú fehér épület. Szép
3084 6 | hát zsák a foltját, ecetes korsó a dugóját.~– Ahhoz neked
3085 4 | gyönge szívű ember, amint egy kortyot leszalasztott belőle a torkán,
3086 7 | beléjük, meg egy földhordó kosár iszalagból.~Estétől reggelig
3087 7 | hordta ki a földet a fején a kosárral.~Még nem is pitymallott,
3088 7 | itt van ez a csekélység kóstolónak. Tessék ezt a legénység
3089 2 | mintha ördögszántás volna kőszikla talajon: majd kitört benne
3090 2 | vendégszalasztó!~A jobb koszthoz szokott uraságok igyekeztek
3091 4 | leányodhoz én.~– Hát akkor kotródj, vakaródj, ebanyádba, a
3092 9 | hivatalos címet adott: „tábori kovácsdandárnak nevezte. Jónást pedig megtette „
3093 1 | pasa Temesvár alatt nagy kővel terhelt gabonáshajókat süllyesztett
3094 4 | mandulával töltve, s lánggal égő krampampulit, amibe mazsolát, fügét dobáltak,
3095 5 | összemérkőzésnél gyalázatosan kudarcot vallott; a professzor elkiáltá,
3096 6 | halálra kínoztattál, pokolra küldettél, hogy két hét óta nem aludtál
3097 2 | tapasztalatait; kérte, hogy küldjenek egy hajdút a cigányasszonyért.~
3098 9 | volna az a Botsinkay által küldött pénz a császárvárosba. Mária
3099 6 | leányával, akit te máglyára küldöttél.~– No hát legyetek egymásé!~
3100 6 | semmit. Akkor aztán utánad küldte a sekrestyés fiút, hogy
3101 8 | hogy lett halálra, pokolra küldve az ő tréfája miatt.~Ezt
3102 7 | is odaszámítva mégis csak különb menyegzői vacsorája volt
3103 2 | templomban.~– Az nem a te gondod. Különben is ráérek, amíg te a másik
3104 5 | mögé. Úgy bánt vele, mintha különös kiválasztott kegyence volna.~
3105 9 | cigánybáró rovására.~Mikor pedig különvehették egymást, akkor a bohóc kitárta
3106 1 | hanem azért győzött: a külvárost rohammal vette be. – Ekkor
3107 5 | kezét az asszonynak”.~– Küsse die Hand, Madame.~– Kiszti
3108 7 | felírva az ajtó márvány küszöbére: „Jónás fiam született 1717–
3109 6 | emberforma tömeg ott kuporgott a küszöbön. Biz az lehetett volna vadállat
3110 5 | Jónás úrfi pedig ott áll a küzdtéren, büszke tekintettel, s az
3111 5 | Pumpernickelt vérbefagyva a küzdtérről.~– Ej, Jónás úrfi – feddé
3112 4 | lárvákról és fertelmes kukacokról, amiket az ázsiai és afrikai
3113 3 | egy vékába a pattogatott kukoricát. Jónás úrfi ott állt és
3114 2 | előtt. – Nem kellett ahhoz kulcs, hanem harapófogó, mert
3115 2 | sekrestyés gyerek nem éri el a kulcslyukat.~No hát hozzá lehetett fogni
3116 9 | nevem. Apám volt Szaffi Kuli kán, a tatár Ghiraiak nemzetségéből,
3117 4 | válasszal nagy szomorúan kullogott vissza Jónás úrfi a szíve
3118 8 | meglapultak nádkévékből rakott kunyhók alatt, s nappal kialudták
3119 6 | Valami emberforma tömeg ott kuporgott a küszöbön. Biz az lehetett
3120 3 | fekete macska felkelt, s nagy kurrogva, hízelkedve odament a Cafrinkához,
3121 8 | feltételeit aláírta, amidőn a „kurucok”ról csak ily megvetőleg
3122 3 | szögletben a gonoszhírű „kurugja”, ami ha akarom ló, ha akarom
3123 7 | ahol tavasszal a békák kuruttyoltak, ősszel már a béreslegény
3124 5 | s mint a vadmacska, úgy kúszott le a derekán; nem marjult
3125 7 | bújtak minden lyukból elő, kúsztak alá a falakon, s egész táborjárással
3126 4 | bemutathatna?~– Ismerősöm? – kutatá Jónás; s elgondolkozott,
3127 2 | akik a régi okiratok nyomán kutatnak elhagyott várakban elrejtett
3128 1 | ablaktáblák, a viharban nyikorgó kútgémek hirdették, hogy senki sincsen
3129 4 | alkalmatlanságára voltak. Volt egy nagy kutyája, amelyik azt a tréfát csinálta,
3130 2 | lövöldöztek; nemhogy emberhang, de kutyaugatás sem fogadta őket.~Ezzel
3131 2 | kinyitni, csak két mérges kuvasz csaholása felelt a zörgetésre.
3132 8 | megvetőleg nyilatkozék: „la canaglia pou andare, dove
3133 8 | két lépés befelé: ahol a lábad alatt döng a föld; ott van
3134 4 | papagáj, hogy az egyik a lábához feküdt, a másik az ölébe,
3135 9 | csalfaságot, akkor a nő a lábaihoz borult, s zokogva könyörgött:~–
3136 4 | törökösen ült a kereveten, a lábait maga alá szedve, amikből
3137 5 | lánccal, s a nagy toppants lábakkal.~– Jaj, most mindjárt széttépi!
3138 4 | megfordult, s a félpapuccsal a lábán elszaladt, a szobákon minden
3139 8 | Ott van a negyedik oszlop lábára mázolva szénnel egy tízküllős
3140 1 | kastély ott maradt üresen: a lábas jószágot is elhajtották.~
3141 5 | azoknak neveik voltak: Gyuri, Laci, Guszti. Egyet közülök feláldoz
3142 1 | Ennek a tónak a neve volt „Lacus Betzkerek”. Ősszel és tavasszal
3143 8 | sikoltással veté magát a ládára, s két gyönge karjával kebléhez
3144 8 | senkinek semmit róla. Én azt a ládát azokkal a hamvakkal el akarom
3145 4 | mindjárt felfordítom ezt a ladikot.~Nem volt tréfa; de mégis
3146 8 | hogy az egész engedelmessé lágyulva mondá neki:~– Ugyan mit
3147 4 | uraságba – csak félig tett lakályossá: a kastély egyik oldalán
3148 2 | vasláda a kinyithatatlan lakatokkal! Hogy ezeket egy napon az
3149 7 | Azután amennyi asztalos, lakatos, kárpitos, pallér csak van
3150 2 | az pedig magamnak kell. Lakható szobám nincs több kettőnél,
3151 4 | civilizált népek ínyencségül lakmároznak, hogy elvégre maga a kisasszony
3152 7 | Botsinkay Jónás, ahogy a lakodalma éjszakáján volt: fűből vetve
3153 5 | zsupane de padre nem csinálik lakodalom, dumque ficsor nem csinálik
3154 7 | szegény emberek, kiknek lakóház kell, szántóföld kell, jöjjenek
3155 4 | jó szomszédok; én is itt lakom; és most tisztelje meg az
3156 8 | mikor a királyi asztalhoz lakomára hivatalos, az étekfogók
3157 8 | Világosvárra, a boszorkánykomákkal lakomázni, meg a szegedi Öthalomnál,
3158 1 | Ellenben Gáspár úr maga ott lakomázott az úri vendégektől távol,
3159 1 | két” ház lakva van, már a lakottak közé sorozza.) Azoknak egy
3160 2 | előtte a palotát, amiben laktak, olyan híven, hogy szinte
3161 1 | defterdárokkal.~Úttalan, laktalan mocsárbirodalom volt itt;
3162 2 | darabig a császári katonák laktanyája volt itt, azután a mindenünnen
3163 4 | megboldogult édesanyjának, hogy lám milyen jó tudományt hagyott
3164 7 | mellette, mintha Edison lámpája volna.~Ahányat szikrázott
3165 5 | úrfinak, a két csörömpölő lánccal, s a nagy toppants lábakkal.~–
3166 4 | gördülnek végig a szobájában, lánccsörömpölés hangzik körülötte, s mintha
3167 5 | örvnél fogva, hosszú két láncon. A fenevadnak álcázott szamárvemhe
3168 7 | segélyével, vagy a nagypénteki lángfellobbanás által valahogy eltalálnák
3169 4 | keserű mandulával töltve, s lánggal égő krampampulit, amibe
3170 7 | taplóval addig fújta Jónás, míg lángra lobbant. Most azután már
3171 3 | kemence padjára, ahol jó langyos meleg volt: jobb, mint akármi
3172 4 | vendégfogadó; ~De van benne szép lány eladó!”~Jónás meglátott
3173 4 | kérdésről, hogy „adja-e a lányát?”~– Maradj itt a vajas hétig –
3174 3 | boszorkányok.~A tündéringgel deli lánykává alakítani át a rücskös purdéjukat. –
3175 4 | tudniillik az olyan urak, akik lánynézőbe jönnek ide.~– Én pedig leánynézőbe
3176 4 | jössz látogatóba, vagy a lányomhoz?~– Bíz a leányodhoz én.~–
3177 8 | harcosokig; hegyes fejű, lapos fejű, gömbölyű tekekoponyájú,
3178 4 | annyi mindenféle bogarakról, lárvákról és fertelmes kukacokról,
3179 4 | öltözött hölgyalakot lát lassú csoszogással közeledni,
3180 4 | babonázva.~Azután jön az, hogy láthatatlan kerekék gördülnek végig
3181 4 | gazdagon hímzett papucs volt látható; fején párta volt, aranypénzekkel
3182 5 | készen voltak a travestált latin szövegei mindenféle bohókás
3183 9 | fennhangon a miatyánkot latinul.~Az udvari bolond ott állt
3184 2 | anyját nem viheti magával. Látná meg még egyszer azt a sokszor
3185 9 | meg az a két kormos purdé!~Látnátok csak azt a két pár nagy
3186 8 | tart!~– Jó az ördögöknek!~– Látod-e már azt a jegyet?~– Hogyne
3187 4 | tornácon – hát énhozzám jössz látogatóba, vagy a lányomhoz?~– Bíz
3188 8 | Jónásnak a legkedvesebb látogatóhelye. Napokon, éjeken keresztül
3189 4 | Igen szívesen fogadta a látogatóját, amint az megnevezte magát,
3190 4 | mindenféle állatokkal, amik a látogatóknak alkalmatlanságára voltak.
3191 8 | Lehet, hogy egy évig nem látsz; de híremet majd hallod;
3192 1 | jegenyefáknak csak a sudaraik látszanak ki a vízből. Az özönben
3193 6 | őt: valami nemes fájdalom látszott az arcvonásain; eltolta
3194 4 | sejthették, hogy szívesen láttatnak; ahol kását főznek ebédre,
3195 4 | aki zsonglőr volt, egy látványbódéja: abban volt nekünk egy kövér
3196 3 | macskává, és ismét vissza leánnyá.~A leány arca kormos volt,
3197 4 | nem az apja kell, hanem a leánya! No hát igyál a szép leányért!
3198 4 | vigyázzon magára, amikor az ő leányához akar közelíteni.~Mert furcsa
3199 9 | Mehemed, temesvári basa leányának férje. Anyám keresztyén
3200 8 | az elpusztított asszony leányára a legdrágább kincseit, ruházná
3201 6 | szegény asszonynak az árva leányával, akit te máglyára küldöttél.~–
3202 4 | leánya! No hát igyál a szép leányért! Ha nem issza ki, a gallérjába
3203 3 | el tudják változtatni a leánykáikat macskává, és ismét vissza
3204 4 | Egészen elromlott vele a leánykérése.~Csak az a fácit maradt
3205 4 | Akkor meg azt feleli a „leánykérésre”~– No fiacskám, erre imádkozzunk
3206 4 | mindjárt előre megmondta a leánykérőnek, hogy vigyázzon magára,
3207 4 | lánynézőbe jönnek ide.~– Én pedig leánynézőbe jöttem – mondá Jónás úrfi. –
3208 4 | kastélyokat, nem titkolták, hogy leánynézőben járnak; ahol megtörülték
3209 4 | kérlek, nincs teneked eladó leányod?~Báró Feuerstein nagyot
3210 4 | vagy a lányomhoz?~– Bíz a leányodhoz én.~– Hát akkor kotródj,
3211 8 | szikráival egyszerre több helyen lecsapva, s aztán körülfutott az
3212 4 | ember, aki nem engedte magát lecsepülni, hanem visszatromfolt.~A
3213 9 | természetesen, a királynő haragja is lecsillapodott, Szaffi mint fejedelmi vér
3214 5 | mortalét – egy osporáért! Előre ledobálta a földre a kardját, tarsolyát,
3215 7 | De Szaffi nagyhírtelen leereszkedett utána a kötélen, s kiszabadította
3216 8 | dicsőséget még tetézte a Bécsből leérkezett császári kegy. A bánsági
3217 7 | lába alatt, s Jónás úrfi leesett a mélységbe. Az omló föld
3218 2 | pasát az Atmeidán piacon lefejezték, amiért Temesvárt feladta.
3219 8 | körülsövényelve a dúvadak ellen. Aki lefekszik a buja fűbe aludni, mire
3220 3 | csak szalma sincsen, amire lefeküdjél. Maradj itten nálam, én
3221 1 | medrében, s azzal az árvíz lefolyott; Botsinka is szárazon maradt
3222 5 | kérdezősködésből szerzett, magyarra lefordítani, mondatokká alakítani.~Sikerült
3223 7 | vízlecsapolásnak; a mocsárvíz lefutott a földekről: ahol tavasszal
3224 8 | rézkardos vitézeket, egész a legalul fekvő kőfejszés kelta harcosokig;
3225 4 | egyszerre oda szállt le a légből az ölébe: a kánya elkóricált
3226 8 | elpusztított asszony leányára a legdrágább kincseit, ruházná gyémánttal,
3227 5 | hogyan, miképpen lehet?~– A legegyszerűbben. A próbatevő lovag minden
3228 4 | Jónás úrfit, mint a világ legegyügyűbb teremtését, egy igazi parlagi
3229 8 | csordafarkasoktól kell őriznie a legelésző lovaikat.~Estefelé csakugyan
3230 4 | a lovát Jónás úrfi: ott legelt az valahol a kastélykertben;
3231 8 | keresztül elnézte a fekete legények munkáját a kohók kemencéje
3232 8 | a lovas kísérőit; ott a legényeket hátrahagyva, maga egyedül,
3233 2 | olyan, mint az édesapja volt legénykorában”.~– Hát ismerted te az én
3234 4 | huncutkáit.~S jaj volt annak a legénynek, aki csak fel is szisszent;
3235 7 | kóstolónak. Tessék ezt a legénység között kiosztatni foglalóképpen,
3236 5 | nem bírta elnyögni.)~– A legerényesebbnek, asszonyom.~Ezzel helyre
3237 5 | közel ért az ablakához. Legfeljebb másfél öl lehetett a távolság.
3238 8 | tekekoponyájú, elmúlt nemzeteket. Legfelül a vesztőhely. Valamennyi
3239 5 | Eselsfresser” volt a két leggonoszabb csúfnév, amivel a német
3240 5 | táncol, annak udvarol, aki legkevésbé szép a társaságban, s így
3241 5 | leginkább, hogy ő volt a legkopottabb. Biz őneki eddig soha sem
3242 2 | reverendissimének. Az ebéd legmegfoghatóbb része nem volt egyéb, mint
3243 9 | Hiszen igaz, hogy én voltam a legmelegebb szószóló melletted a királynőnél.~
3244 5 | báró a pecéreknek.~– Az a legmérgesebb medve! – dörmögi meister
3245 4 | üvegekkel.~Loncsár uram a legnagyobbik teremben ült, többi cimboráival
3246 1 | vezér a hős ellenfélnek a legnemesebb nagylelkűséggel nyitott
3247 5 | csakugyan engem talált a legrútabbnak a társaságban? (Ezt nem
3248 6 | Cafrinka háza előtt: az volt legszélrül.~Valami emberforma tömeg
3249 4 | nekik Jónás úrfi, hogy a legszükségesebb tudományt a világon milyen
3250 5 | odafordulva a bárónőhöz, a legtisztább kiejtéssel mondá: „agréez
3251 2 | főúr Botsinkay Gáspár tud legtöbbet. Ettől fogva Botsinkay Gáspárt
3252 5 | legyezőjét, s elkezdte őt a legudvariasabban legyezni vele; amint a többiek
3253 4 | Szerbiából Magyarországra, a legutolsó török hadjárat alatt.~Azért
3254 5 | kegyelmed gondolja. Térjünk a legutolsóra. A tudomány és bölcsesség
3255 4 | úrfi kebelében: kikapá a légycsapót Loncsár úr kezéből, amivel
3256 4 | Jónás úrfi. – Ugyan hogy legyek én báróvá?~– Hát az a te
3257 4 | amivel az az alkalmatlankodó legyeket justifikálá vala, s megrohanta
3258 8 | kincseidnek neveztél, meg legyenek tisztítva az igazságtalan
3259 6 | máglyára küldöttél.~– No hát legyetek egymásé!~A kelepcébe szorult
3260 5 | elkezdte őt a legudvariasabban legyezni vele; amint a többiek magukban
3261 4 | aztán parancsot adott a legyező cselédjei egyikének, hogy
3262 9 | hozta, hogy az utoljára a legyezőjével a vállára csapott, s megdorgálta,
3263 5 | elkapta a kezét, s ráütött a legyezővel.~– Hát maga csakugyan engem
3264 4 | rálehel a fejére, s ahol az a lehelet érte, reggelre tiszta fehérré
3265 4 | megkeresztelik vele. Akkor meg aztán lehetetlen rá nem kezdeni a danolást: „
3266 2 | a zörgetésre. Vajon hol lehetnek? Élni kell itt valakinek,
3267 6 | drága jó anyám: csak veled lehetnék a pokolban, nem bánnám!
3268 5 | össze, akik vagy olyan régen lehettek szépek, hogy senki sem emlékszik
3269 7 | szolgahaddal, pitvar, tornác cifra, léhűtő cselédséggel. Jöttek már
3270 5 | geruhen sie a félkesztyűjét lehúzni a kezéről.~Kesztyűje azonban
3271 2 | belépett, a cinteremben lehúzta csizmáit, de a kalapját
3272 2 | kis sekrestyés fiút. Azt lehúzták a gyepre, s tizenkettőt
3273 2 | mennyi gazdagsága volt.~Leírta előtte a palotát, amiben
3274 5 | báró egész a lépcsőtornácig lejöttek eléje, olyan nagyon megtisztelték.~
3275 4 | Még jobban nekihevült; lekapcsolta nyakából a hét sor aranypénzt;
3276 2 | statutióhoz. Hol a diploma? Uccu lelke! Azt elhurcolta már egy
3277 2 | elég misét szolgáltatni a lelkéért, hogy a pokol kínjait enyhítsem
3278 8 | tréfája miatt.~Ezt a férgét a lelkének soha sem is bírta elaltatni.
3279 9 | hogy „sed avenam non…”1 A lelkesedést tett követte, hadseregek
3280 9 | karok és rendek ugyan nagy lelkesülten kiálták, hogy „vitam et
3281 4 | belőle a torkán, majd a lelkét prüszkölte ki tőle.~Jónás
3282 4 | Gondolta, ezzel kedvét lehet lelni a kisasszonynak. Aztán megint
3283 4 | a hátuljára betű szerint lemásolá az egész levélke tartalmát.
3284 5 | elkezdte a könyv táblájára lemásolt levél szavait, azzal a tudománnyal,
3285 9 | tartozni. A szegény cigányt lenézi még a paraszt is. Amely
3286 1 | felprédált pénz csupa merő lengyel garas, rézasper és libertás
3287 5 | hajító kelevézzel a kezében, lenn a várudvaron az egész úri
3288 7 | újra megcsinálják: dupla lénungot fizetek nekik. Azután amennyi
3289 4 | égő parazsat, és azt is lenyelte utána.~Arzéna kisasszony
3290 6 | vasládában elásták, hát lenyírják a hajamat, s a piacon kiseprűznek.
3291 4 | akinek a fejét köröskörül leomló menyasszonyi fátyol takarja.
3292 2 | kisfiú. – Hanem a torony lépcsőin éppen ekkor szállt le egy
3293 5 | báróné és a báró egész a lépcsőtornácig lejöttek eléje, olyan nagyon
3294 4 | felé, elkezdett a tenyerein lépegetni a kísértő lélek felé. A
3295 3 | ott sült malac, pogácsa, lépes méz dióval, ostyepka, marcafánk –
3296 8 | boszorkányok jele. Attól két lépés befelé: ahol a lábad alatt
3297 4 | határ homokpuszta, ott csak lépést lehetett menni. E csendes
3298 8 | keze tele töviskarmolástól lépett be hozzája.~– Tudod-e, hol
3299 3 | de már most ideje lesz a lepihenésnek – mondá Cafrinka. Késő az
3300 4 | az idő, Jónás bég elment lepihenni abban a nagy puszta szobában,
3301 3 | neki vele a fülét). Az sem lepte meg, hogy a szoba közepén
3302 2 | Csakhogy az meg úgy be van lepve bozóttal, hogy alig lehet
3303 2 | Ott azután a hazai partra lépve, vett magának lovat, s lóháton
3304 4 | papucsot megkapta a markával, lerántá a kísértet lábáról, s hirtelen
3305 4 | az egész bank!”, s azzal lerántva lábáról az egyik hímzett
3306 2 | pedig mindegy volt; csak lerázhassák a nyakukról az exmissziót.
3307 5 | Pumpernickelt ezzel szépen lerázta a nyakáról. Most már nem
3308 2 | csapta pofon a pap, hogy lerepült a süveg a fejéről: ezt már
3309 2 | alatt a felső szomszédja lerontotta a botsinkai felső töltéseket,
3310 7 | ágy ugyan nem volt egyéb lesarlózott fűnél, leterítve Jónás lovag
3311 4 | vajon hogyan lehetne, akár lesből, akár cserkészetből egy
3312 1 | étteremben; a két nagyúr azalatt lesétált a szép kastélykertbe, s
3313 4 | bárónéhoz. Jónás úrfi is lesimította a haját a két megnyálazott
3314 1 | hozó; patécsok, hagymázok leskelődtek ottan a keresztülutazóra,
3315 1 | vissza, s aki messziről leste őket (közelbe nem eresztett
3316 4 | ilyen népdalba való bogarat, leszakítá a fejét, s egész deliciával
3317 4 | ember, amint egy kortyot leszalasztott belőle a torkán, majd a
3318 5 | várt Jónás úrfira, a nemesi leszármazás bebizonyítása, azzal a medvével.~
3319 5 | nemesség.~– Az megvan.~– De a leszármazásnak van próbája. Mi van kegyelmednek
3320 6 | akarlak venni. Feleségem leszel. Utálom az úri frajokat!
3321 7 | vaskondér volt, rézfedővel letakarva. Azt nagyhamar kiemelték.
3322 4 | gyékényen a fal mellett letelepedének s pipára gyújtának, úgy
3323 7 | nap.~– No hát az is majd letelik, negyvenkilenc napig csak
3324 1 | jövő Szent Mihály nappal letelt.~– Hogyan telt volna le?~–
3325 5 | annak hétféle próbát kell letenni majd az udvar előtt.~– Leteszem
3326 1 | is szembeszállt vénember létére a még vénebb Eugénnal, s
3327 7 | egyéb lesarlózott fűnél, leterítve Jónás lovag köpenyével;
3328 6 | mégis csak férj és feleség lettek.~
3329 8 | ölébe vonva.~– Az vagyok. Az lettem. Csak még egy kicsiny kis
3330 9 | voltunk a naptól, most fehérek lettünk a burkus vértől!”~Ez bizony
3331 4 | széket köténnyel, mielőtt leüléssel kínálták, ott sejthették,
3332 4 | kapassa benne egy kicsit. Maga leült addig a garádra.~Hát egyszer
3333 4 | szemeit, azzal felhajította a levegőbe, az szárnycsattogtatva repült
3334 5 | az a postagalamb abban a levélben!~Minden próba sikerült már,
3335 4 | értelmét kisüsse; azzal a levelet megint odaköté a galamb
3336 6 | mesd el! Hol a keresztelő leveletek? Hát a dispensatio? hát
3337 9 | jól. Annak a galamb vitte levélnek minden szavára jól emlékezett.~(
3338 9 | megkérte, az igaz. Arról a levélről pedig, amit a galambbal
3339 5 | egyszerre, hogy az egyiket levesse, a másikat felvegye; inget
3340 2 | Hyerosolimae” etc., etc.~Jónás levett kalpaggal hallgatta (tartva
3341 7 | megfordult a sarkán, kiment, levette a lova hátáról az iszákot,
3342 8 | alakokat. Most éppen csak egy libegett ott magában.~Jónás és a
3343 1 | lengyel garas, rézasper és libertás volt. Az ezüstöt jó helyre
3344 8 | Jónás.~– Jaj, de nehéz; a lidérc ül rajta. Nem tudsz, uram,
3345 2 | híve fog lenni, semmiféle „ligá”-ba, összeesküvésbe nem
3346 1 | a fejük a fűből, mintha ligetszámra nőtt volna ki valami eleven
3347 4 | szeme közé, kilógó nyelvével lihegve. Amíg ezt igyekezett a nyakáról
3348 7 | ami csak fűszerekből és liktáriumokból készült, s ezt is odaszámítva
3349 5 | Ah, signore Botsinkay, lo prego, geruhen sie a félkesztyűjét
3350 7 | fújta Jónás, míg lángra lobbant. Most azután már volt elég
3351 3 | bukni.~A tűzhelyen nagy láng lobogott, afölött forgatott a cigányasszony
3352 4 | csónakban egész kedvvel lövöldözgeti a kacsákat. A vezér csónakban
3353 4 | puskaropogást hall. „Ki mer itt lövöldözni az én uradalmamban?” Odarugtat.
3354 2 | kiabáltak, még pisztollyal is lövöldöztek; nemhogy emberhang, de kutyaugatás
3355 1 | még a vezéri „mundzukos” lófarkak is. Most pedig Eugén herceg
3356 8 | volt ura.~Az a feje felett lógó harmadik ember pedig alkalmasint
3357 9 | Jónás báró nyargalt haza lóhalálában, s vitte a királynő jóváhagyó
3358 4 | határig: ott látott egy szép lóherevetést; nem állhatta meg, hogy
3359 8 | tegnapelőtt akasztottak fel lólopásért? Gyere, temessük el ebbe
3360 8 | farkas: csak az átkanyargó lomha folyók partjain akadt egy-egy
3361 2 | cigányasszony.~Tarkabarka lompos hacukába öltözött némber
3362 8 | Csülökig ért a futóhomok a lónak, s a szél is szembefútt.
3363 4 | ágrólszakadt, vagy mi? Ha egy Loncsárnak a leányát akarok elvenni,
3364 9 | másikra, mert azt hiszik, hogy lop, csal, s boszorkányokkal
3365 4 | mert a kínai bálványt nem lopják el kelmedtől, de a bűbájos
3366 6 | beszennyezni?~– A patrónus fia ne lopjon ezüstkanalat. A húgom látta,
3367 1 | alatti bejárathoz vezetett, lőporral felvetették, s arra az alagút
3368 4 | a plébánus úr, hogy keed lopta el aztat!~Erre a szóra aztán
3369 3 | csak nyúlj hozzá! se nem loptam, se nem varázsoltam; helyembe
3370 8 | engedem ezt meg! Hogy nekem lopva odarejtsed az én fényes
3371 7 | megmarad az a kincs.~Másnap lóra ült Botsinkay Jónás, s vízen-berken
3372 3 | mellett.~Jónás úrfinak valami lőtt a szívébe erre a szóra.
3373 7 | kitelik az a háztól. Te csak a lovadat lásd el. Mire visszajössz,
3374 5 | melyiknek vállalkozik udvarló lovagául a jelenlevő hölgyek közül?
3375 8 | étekfogók minden más rend lovagjai előtt tartoznak őt megkínálni
3376 8 | mint a Szent István-rend lovagjának az a kiváltságos szabadalma
3377 5 | volt lenni.~A Feuersteinék lovagkastélyában már előkészülve várták a
3378 8 | dicsteljes Szent István-rend lovagkeresztjével kegyeskedett őt felruházni.
3379 8 | érdemrendet, a hozzá tartozó lovagöltözetet és a piros bőrbe kötött
3380 4 | szekerekre rakodtak, s négy lóval továbbszeleltek a gyepen;
3381 6 | megyek melletted; te meg a lovamon ülsz, ahogy a cigányleányt
3382 8 | aztán ki veri fel a patkót a lovamra a másvilágon, ha te nem
3383 6 | volt.~Jónás úrfi leszállt a lováról és odament.~– Hej Szaffi,
3384 1 | tömött, amennyit egy ló lovasán kívül elbír, s Amhát seregével
3385 1 | rácok!”, s míg a kísérő lovasság azokat keresni száguldozott,
3386 5 | Ott is aludt valamennyi lovász részegen! Valamennyi úri
3387 4 | beleugrott a mély vízbe a lovával, s odaúsztatott a vezércsónakhoz. –
3388 8 | mind a heten, mint megannyi lovon ülő ördög, nekivágtattak
3389 5 | Hajdúcisának hítták, a magyarok Ludasnak, a törökök Majdánnak.) Új
3390 2 | se nem rezisztál, és a lustratiókon lóháton megjelen.~Azzal
3391 5 | fata, aki magát éperdument lyubija. Tantummodo van egy schweres
3392 2 | troglodita várost, utcasor lyukakkal: az mind onnan nézte az
3393 7 | támasztani, s arra bújtak minden lyukból elő, kúsztak alá a falakon,
3394 4 | botsinkai plébánus, hogy hát má azt a két kanalat mikor
3395 4 | körülötte, s mintha patkós macskák nyargalnának végig csapatostól.~
3396 5 | háziállatokkal megtöltve (még macskát is kaptak); a szántóföldeiket
3397 3 | változtatni a leánykáikat macskává, és ismét vissza leánnyá.~
3398 4 | nyelven beszélő görbe orrú madár, s akkorákat sikoltott a
3399 7 | sokszor bújkáltam itt, madártojásokat keresni.~Azzal, mint aki
3400 7 | A pénzt érte leteszem, Madridnak az utcáit gyémánttal kirakatom!”
3401 9 | hivatalos vagy. Ebéd után tartsd magad a királyné közelében, s
3402 9 | az én bárónémról, hanem a magadéról.~– A magaméról? (Jónás megszeppent,
3403 8 | meg nem mondom. Találd ki magadtól.~– Anyádtól maradt rád?~–
3404 4 | kegyelmed megcsókolni, ami nem a magáé?~Hanem aztán mégis oly kegyes
3405 1 | Temesvárból (beletemettetni magamat nem hagyom), akkor te is
3406 2 | kinek a bolondja vagy?~– A magamé, meg a tied. Én vagyok a
3407 9 | hanem a magadéról.~– A magaméról? (Jónás megszeppent, no
3408 8 | tetején himbálózott az a magányos emberalak a kinyúló fogason.~–
3409 9 | titulust le nem koptathatta magáról, azt gondolta ki, hogy ő
3410 9 | egy csizmasarokkal se lett magasabb tőle, mint azelőtt volt.
3411 8 | négyszög-épületnek hat, magasra emelkedő oszlopa volt, vastag
3412 9 | kellett szégyenkednie semmi mágnások előtt.~A királynő nagy kitüntetéssel
3413 5 | beharangozásig jól be nem magolta. Nem is került onnan vissza
3414 5 | legyezni vele; amint a többiek magukban titkon nevettek, a bárónő
3415 7 | a maga szerelmesére. Ha magukra maradhattak, akkor voltak
3416 1 | eklézsiának hagyta volna. Lóháton, magunk mellett alig szabadíthatunk
3417 5 | kókler ezúttal kelet-indiai mágusnak volt felöltözve, hegyes
3418 2 | sarut tegyem a fejemre?~Magyarázat helyett úgy csapta pofon
3419 5 | könyvet megtanultam. Mi az egy magyarnak? Elteheti! – S azzal udvariasan
3420 2 | mint a szerencsétlenség. Magyarország kibékítése be volt fejezve:
3421 2 | szultánnak a Bánságot, Rákóczinak Magyarországot visszaszerezni segítsen;
3422 5 | kérdezősködésből szerzett, magyarra lefordítani, mondatokká
3423 5 | franciát, olaszt, rácot, még a magyart is. Jónás úrfi mindent értett
3424 4 | kedvessé tette. Beszélt magyarul, törökül, rácul; ami közül
3425 5 | que je vous embrasse le main”, és kezet csókolt.~Az egész
3426 1 | Néhány év előtt a torontáli Majdán falu határában, ahol most
3427 5 | magyarok Ludasnak, a törökök Majdánnak.) Új néppel volt az most
3428 5 | szólt fordításba:~„Kedves majmom! Most akadt elém valahára
3429 2 | mesterségére kitanította, békát, majmot játszani, a tenyerein sétálni,
3430 3 | szakadni. Volt ott sült malac, pogácsa, lépes méz dióval,
3431 8 | azzal megelégedett. Holmi malaclopásért szót sem tett; mintha észre
3432 3 | kínpadra vont alsóbbrendű maleficák, mint nagymesterüket. Hogy
3433 4 | paprikákat hoztak, keserű mandulával töltve, s lánggal égő krampampulit,
3434 3 | már. A kastélyodba ne menj mára. Ott nem találsz egyebet
3435 8 | megengedi, hogy idebenn maradhat az országban. Később szabadalmat
3436 5 | bölcsesség szintén el nem maradható tulajdonságok egy bárónál.
3437 7 | szerelmesére. Ha magukra maradhattak, akkor voltak igazán boldogok.
3438 8 | lélek iparkodik födél alatt maradni. Akkor ugyan akár az egész
3439 4 | visszatromfolt.~A magára maradó férfitársaság aztán együtt
3440 1 | jobbágytelket, s azok szívesen maradtak ott: mert áldott föld volt,
3441 8 | boszorkányok megátkozott maradványai.~A roppant tömör négyszög-épületnek
3442 8 | egymás után Etele hunjait, a marahán rézkardos vitézeket, egész
3443 3 | lépes méz dióval, ostyepka, marcafánk – s hozzá pompás ménesi
3444 2 | Fel lehetett olvasni.~„Nos Maria Theresia, divina favente
3445 5 | kúszott le a derekán; nem marjult ki semmi porcikája.~Odalenn
3446 4 | egyik papucsot megkapta a markával, lerántá a kísértet lábáról,
3447 1 | fogva, mint az eltört kardja markolatát a föld alatt. Eugén herceg
3448 4 | Jónás úrfi egész készséggel markolt bele a tálba, s csak úgy
3449 9 | fiat voluntas tuá”-val.~– Mármost ezzel vágtass haza Botsinkára,
3450 3 | cigányasszony egy rostát: abba egy marok törökbúzát dobott, s az
3451 1 | halászok, vadűzők, nomádok, martalócok menedéke volt az egész nagy
3452 8 | ősanyád nyugosznak, faragott márványkövek alatt. Engedd meg, hogy
3453 5 | az ablakához. Legfeljebb másfél öl lehetett a távolság.
3454 4 | ölébe: a kánya elkóricált másfelé.~S csakugyan jól sejté.
3455 4 | Próbáld meg! De én a leányomat máshoz nem adom, mint báróhoz.
3456 5 | hogy az egyiket levesse, a másikat felvegye; inget is csak
3457 5 | fenntermett az ablak párkányán, a másikkal kinn a levegőben; akkurátusan
3458 9 | Kergetik egyik falu végiről a másikra, mert azt hiszik, hogy lop,
3459 9 | aztán nekigyűrkőztek, s másnapra valamennyi összetört ágyúszekereket
3460 5 | itt addig.~A hálószobája a második emeleten volt. Hanem egy
3461 8 | adják. – Volt eszébe! – Máson járt a gondja.~Torkig volt
3462 9 | sem a dicsőség mezején. Mással volt tele a szíve.~Megjött
3463 8 | fel a patkót a lovamra a másvilágon, ha te nem jössz velem?~
3464 5 | báróvá. A bolondom elkapta a maszlagot, s fut vele tehozzád. Kérlek,
3465 6 | rögtön összeesküdtetsz az én mátkámmal, annak a szegény asszonynak
3466 6 | házasságkötést nem írta be a matrikulába. Úgysem lesz annak érvényessége;
3467 8 | a negyedik oszlop lábára mázolva szénnel egy tízküllős kerék:
3468 1 | tizenötezer darab = egy mázsa. Én pedig csak most kaptam
3469 2 | toronyban, a szép nagy tizenhat mázsás harang, amit az öreg földesúr
3470 4 | nem is számlálják, hanem mázsával mérik! Hogy nekem van-e?~
3471 4 | égő krampampulit, amibe mazsolát, fügét dobáltak, s abból
3472 5 | volt az most megtelepítve; mecklenburgiakat hoztak bele, akiknek a császári
3473 2 | ugye? azt gondolod, török mecsetben vagy, hogy mezítláb jössz
3474 8 | meg mit félsz tőle?~Csak a Medárdus napját várta meg Jónás:
3475 2 | mutassák meg neki, hogy meddig az övé. Tanúkat majd kapnak
3476 1 | eltorlaszoló hajókat a Béga medrében, s azzal az árvíz lefolyott;
3477 1 | úgy elrekesztette a Béga medrét, hogy az most köröskörül
3478 5 | szamárcsikó, amelynek nagy medvebőrt húztak a testére: azt vezetik
3479 5 | bántja a fejére húzott medvelárva, s amint eleresztik az udvaron,
3480 5 | buzogányos férfi, aki egy medvét kopjával keresztülüt.~–
3481 5 | leszármazás bebizonyítása, azzal a medvével.~Hiszen medve mindig volt
3482 8 | folyamodik, az neki menten megadatik.~Mikor hazament Botsinkára,
3483 1 | körülsáncolással aztán a megakasztott Béga annál jobban elárasztotta
3484 7 | toronygömb árnyéka, s hol fog megállapodni majd negyven nap múlva.~–
3485 1 | hosszasan, míg valamiben végre megállapodtak.~A paszitát tartó vendégsereg
3486 4 | még gúnyolódik vele.~– No megállj! – mondá magában Jónás úrfi –,
3487 8 | azzal mind a heten, mint megannyi lovon ülő ördög, nekivágtattak
3488 8 | haramiák és boszorkányok megátkozott maradványai.~A roppant tömör
3489 8 | még az áldozatostyát is megbabonázta; ezt mind magára vallotta,
3490 2 | élére állíták; mindenképpen megbecsülték; szem elől nem bocsáták:
3491 5 | helyeken, ahol még azt is megbírálják, hogy kinek milyen szélesre
3492 4 | után.~Jónás úrfi köszönte a megboldogult édesanyjának, hogy lám milyen
3493 4 | után, hogy a képes felüket megborotválják; hanem amint első pirkadásra
3494 6 | van az útja!~Jónás úrfi megcirógatta a leány fejét.~– Dehogy
3495 4 | kicsinyt segített Jónás úrfi megcsappant tarsolyán.~Arra is kiterjedt
3496 4 | Ajka olyan piros, majd megcsattan!~– Meg is csattan az hát!~–
3497 9 | nagy kívánságtól, hogy ezt megcselekedje. Egészen bele is izzadt
3498 7 | töltéseimet, vízárkaimat újra megcsinálják: dupla lénungot fizetek
3499 4 | Nem minden ember tudja azt megcsinálni: de Jónás úrfinak ez volt
3500 4 | odaköté a galamb szárnya alá, megcsókolgatta a kis postásnak a ragyogó
3501 3 | minden kártyalapot egyenkint megcsókolt, amikor kirakta; s mikor
3502 4 | kis papucsot azonban elébb megcsókolta, amiért Arzéna kisasszony
3503 1 | szökőesztendő!” Akkor aztán megcsókolták egymásnak a szakállát, kezet
3504 9 | A generális aztán nagyon megdicsérte ezért a jó szolgálatért,
3505 8 | volt; annyi boldogság, üdv, megdicsőülés sugárzott ki belőlük, hogy
3506 9 | legyezőjével a vállára csapott, s megdorgálta, hogy mit ügyetlenkedik.~
3507 8 | cigányasszonyt: a máglyán megégetett, elátkozott boszorkányt,
3508 7 | ember náluknál. Valahányszor megéheztek, csókolóztak.~Hanem harmadnap
3509 8 | sort veretett rá: azzal megelégedett. Holmi malaclopásért szót
3510 7 | annálfogva feleséget keres, hogy megélhessen.~– No hát Botsinkay uram,
3511 2 | szolgálattételekben. Megint csak megéltek tisztességesen.~A jó asszony
3512 6 | pappal összeveszni nem jó. „Megemlegeted a napot, melyen bántottad
3513 5 | helyet foglalt a díványon, megengedé Jónás úrfinak, hogy odatámaszkodjék
3514 5 | lovagiasság szabályai.~– Hát azt megengedik a lovagiasság szabályai,
3515 4 | Ezúttal azonban egész okos megennivaló dolgok kerültek az asztalra,