| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór A cigánybáró IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
4517 8 | alatt. Engedd meg, hogy hadd rejthessem el én is oda, akit úgy szerettem,
4518 1 | mindenképpen elharácsolja.~– Rejtsük el nálam.~– A számból vetted
4519 2 | így az egész Béga árja ott rekedt évről évre a hajdani paradicsomban.
4520 1 | nőtt volna ki valami eleven rekettye.~Nem volt itt szántott föld.
4521 2 | pogány. Hát nem ismered a religiót?~– Micsodát? Soha se ettem
4522 8 | ezt megtenni? – kérdezé remegve a kéjtől, a gyönyörtől.~–
4523 1 | összeraboltak, arany, ezüst remekműveit az ötvösmesterségnek, az
4524 4 | tartotta mesékkel Jónás úrfit; rémséges, kísértetjárta, rablógyilkosságtól
4525 4 | alatta, s akkor aztán a rémülettől igazán ónossá válik. Ennyi
4526 6 | összerázkódott e szóra. Megijedt. Rémülten tekinte Jónás arcába, s
4527 8 | az étekfogók minden más rend lovagjai előtt tartoznak
4528 4 | hogy a birtokát ismét jó rendbe hozza. Jónás úrfi ebből
4529 7 | kérdezé komázva.~– A legjobb rendben, kegyelmes uram – felelt
4530 9 | ellene.~A magyar karok és rendek ugyan nagy lelkesülten kiálták,
4531 9 | végeztével, az áhítatos királynő rendelete szerint az egész vendégseregnek
4532 9 | deficientiába a botsinkai papot, s rendeljen helyébe más plébánost.~Ezt
4533 1 | poggyászával: még ezer szekeret is rendelt alája, amik a Dunáig elszállítsák,
4534 8 | vetette magát.~Akkor aztán rendén elhantolták azt a pihenni
4535 4 | kerültek az asztalra, ahogy más rendes háznál szokták; válogatott
4536 4 | megkínált vendégnek ilyenkor rendesen a hideglelés állt a hátába,
4537 9 | Igen. Őfelsége maga rendezte úgy, hogy a kontratáncban
4538 9 | békekötés örömére nagy ünnepélyt rendeztek az udvarnál, hivatalosak
4539 8 | Botsinkára, felölté a kapott rendjelmezt, a piros selymes tunikát
4540 7 | voltak. Lehetett egy pár ezer rénes forint.~– De hisz ez csak
4541 8 | nagy halommal együtt úgy rengett, reszketett a rászakadó
4542 8 | feltette a hermelinkalapot, a rengő kócsagtollal: úgy mutatta
4543 4 | helyett egynehány galamb repkedett, turbékolt a szobában, amikről
4544 8 | Szaffi azt hitte, hogy most repülnek az égbe mind a ketten.~–
4545 4 | hallat, hát arra a légben repülő kezes galamb egyszerre bukfencet
4546 4 | levegőbe, az szárnycsattogtatva repült tovább.~
4547 5 | erkélyéről alá. De Jónás úrfi sem rest: úgy röpíti az oldalába
4548 4 | senki ittas. Mert nem az a részeg ember, aki sok bort iszik;
4549 5 | aludt valamennyi lovász részegen! Valamennyi úri paripát
4550 5 | abban a gúnyos kitüntetésben részesíté, hogy az ő karján jelent
4551 9 | bünteti. Van Bécsben egy rettenetes törvényszék, aminek „szüzességi
4552 1 | Temesvár felől a botsinkai rév felé, tizenhat evezőssel,
4553 9 | bizony nem a feleségeik révén, hanem a maguk érdemeivel
4554 2 | változik.~Igaza is volt a reverendissimének. Az ebéd legmegfoghatóbb
4555 2 | kormányzónál. Ott aláírta a reverzálist, hogy a császárnak híve
4556 1 | csupa merő lengyel garas, rézasper és libertás volt. Az ezüstöt
4557 7 | Egy nagy vaskondér volt, rézfedővel letakarva. Azt nagyhamar
4558 2 | parancsolatoknak se nem opponál, se nem rezisztál, és a lustratiókon lóháton
4559 8 | Etele hunjait, a marahán rézkardos vitézeket, egész a legalul
4560 8 | a magas fal, a jégcsapás rézsút jött, nem érte a fejüket.~–
4561 4 | óra: egyszerre nagy zsivaj riasztja fel, mindenféle állati hangok,
4562 4 | pirkadásra elkezdték a sárga rigók a kertben kiabálni a „mit
4563 4 | alulinak tartá egy ilyen ripőkkel disputába elegyedni, s elbocsátó
4564 5 | diplomás vívómester volt, aki ritkította párját ebben a tudományban.~
4565 1 | szobában, s osztozott vele a rizskásás ürühúsban, a csirkehússal
4566 2 | Ekkor halt meg az apja Rodostóban. Maradt még ezer darab aranya
4567 7 | kötélen, s kiszabadította a rögök alul. Épkézláb maradt. Nem
4568 4 | bömbölés, visítás, ördögök röheje.~Nosza, felkapja a puskát:
4569 5 | Jónás úrfi sem rest: úgy röpíti az oldalába a vad szörnyetegnek
4570 8 | lett volna már, csak egy rövid kis folyamodásba kerül,
4571 1 | azért győzött: a külvárost rohammal vette be. – Ekkor aztán
4572 1 | falai között emberül! a rohamnál maga is szembeszállt vénember
4573 8 | aláírta, amidőn a „kurucok”ról csak ily megvetőleg nyilatkozék: „
4574 8 | kettőnket, téged visz el: rólam azt hiszi, hogy fajtája
4575 1 | három tűz közé fogják a római császári sereget. – Csakhogy
4576 1 | is volt égetve, s porig rombolva; de olyan is sok volt, ahol
4577 2 | Bánságnak minden sziklája és rónája ezt a visszhangot „Merci”.~
4578 5 | s így az erényét meg nem rontja; fogjon hozzá kegyelmed.~
4579 6 | elmentél innen, másnap rajtunk rontott, s azt követelte, hogy azt
4580 5 | s belenevetéssel el ne rontsák a jó tréfát. – Mi vagyunk
4581 4 | egész deliciával kezdte ropogtatni a fogai között: „ez nekem
4582 8 | megátkozott maradványai.~A roppant tömör négyszög-épületnek
4583 2 | teszed. Volt már neked annál rosszabb tanyád is. Szervusz!~– Csak
4584 3 | elkezdett pattogni, míg az egész rosta megtelt vele. – Éppen akkor
4585 8 | amit nem lakott más, csak rőtvad, vaddisznó és farkas: csak
4586 3 | fogaival, olyan az, mintha a rózsás mennyország nyílna meg,
4587 1 | töltött jurgitában és a rózsavizes főtt mustban; amik töröknek
4588 4 | csak egy igazgyöngyökkel és rubintokkal gazdagon hímzett papucs
4589 3 | lánykává alakítani át a rücskös purdéjukat. – Micsoda termet
4590 4 | kapkodott az inához, utána rugaszkodva.~Egészen elromlott vele
4591 4 | Jónás úrfi egy hosszú fehér ruhába öltözött hölgyalakot lát
4592 2 | jámbor hajadon, meg egy piros ruhás kisfiú. – Hanem a torony
4593 8 | leányára a legdrágább kincseit, ruházná gyémánttal, rubinttal; de
4594 9 | királynő csakhamar bárói címmel ruházta őt fel és ezredesi ranggal,
4595 1 | mintha minden befaló harapást Ruméliából hozatnának ide.~Mindig csak
4596 2 | társaságában bejárta Bulgáriát, Ruméliát. A kisfiú nőni kezdett:
4597 3 | olvasott az arcáról, mintha rúna könyv volna. Elnevette magát.~–
4598 2 | egyik úr azt mondta neki: „Sacerdos debet esse homo hospitalis”. (
4599 4 | ember könnyen elfeledi, hogy sajátmaga pojáca, kávésinas volt;
4600 6 | vitted a panaszodat? Nem sajnáltad a te hajdani patrónusod
4601 5 | Hányszor produkálta ő ezt a salto mortalét – egy osporáért!
4602 8 | partjára, ahonnan Szeged sáncait, meg az Öthalom tetejéről
4603 1 | ereszkedve. Közel a temesvári sáncokhoz – tévedésből – (bizonyosan
4604 2 | meghagyta szépen az őt védő első sáncot, s így az egész Béga árja
4605 9 | kiálták, hogy „vitam et sangvinem!” de hozzátették, hogy „
4606 9 | akiknek az arcszínét mi sápadt európaiak úgy irigyelhetjük;
4607 5 | úgy, hogy el nem maradt a sarkából sehol. A vacsoránál is melléje
4608 9 | a Tátrát ütném meg, s a sarkammal a Vellebit hegyet: mégsem
4609 7 | semmit, hanem megfordult a sarkán, kiment, levette a lova
4610 9 | tenyerére vetné magát, s a sarkantyús csizmáival az ég felé sasirozna
4611 3 | ha akarom ló, ha akarom sárkány; keresztültéve rajta a fakard,
4612 4 | a halandó embernek a két sarkát látta maga előtt a levegőben
4613 5 | mondott belőle. Az akkori sarlatánok módjára keverte a beszédében
4614 8 | ura.~Jónás összeázottan, sárosan, tépetten, arca, keze tele
4615 2 | a saruval.~– Micsoda? A sarut tegyem a fejemre?~Magyarázat
4616 2 | a süveggel, meg azzal a saruval.~– Micsoda? A sarut tegyem
4617 9 | sarkantyús csizmáival az ég felé sasirozna szemközt az eléje kontrázó
4618 1 | a vándor hörcsög? vagy a sáska vagy a török?~Másutt meg,
4619 4 | Pompás valami ez! De még ha a sáskát megkóstolná a kisasszony!
4620 2 | ehette meg, csak a kétfejű sasnak az egyik szárnyát. Fel lehetett
4621 8 | boszorkányok kapitánya; hogy a sátánnak eladta magát, vérével aláírt
4622 5 | tarkóját Jónás úrfi: „ez nagyon savanyú alma!”~– Mind megtanítja
4623 1 | ágyúk bömbölése, amikkel Savoyai Eugén Temesvár bástyáit
4624 5 | lyubija. Tantummodo van egy schweres obstacle, a zsupane de padre
4625 1 | Eugénnal, s a császári vezér sebet kapott a tusában; hanem
4626 9 | de hozzátették, hogy „sed avenam non…”1 A lelkesedést
4627 7 | varázsnyíl” (Wünschelruthe) segélyével, vagy a nagypénteki lángfellobbanás
4628 1 | meggazdagszik, hát akkor hogyan segítenek rajta. A hét tornyú Jedikuláhnak
4629 4 | hogy ezen a bajon hogyan segíthetne, az elrontott vízigátak
4630 5 | fut vele tehozzád. Kérlek, segítsd bele a hálóba. Ha ő célt
4631 2 | Magyarországot visszaszerezni segítsen; hanem aztán csak vízzé
4632 6 | vesszünk össze. Én nem megyek sehová panaszra, se bíróhoz, se
4633 4 | másfelé.~S csakugyan jól sejté. A feketefejű fehér galambnak
4634 4 | leüléssel kínálták, ott sejthették, hogy szívesen láttatnak;
4635 5 | jön tőle, mint aki nem is sejti azt, hogy most odavágott.
4636 2 | pogány volnál.~– No hát selim alejkum, páterkám, megyek
4637 1 | valaki meg legyen érve a selyemzsinórra. A halott kincseit pedig
4638 8 | kapott rendjelmezt, a piros selymes tunikát a hermelinprémes,
4639 3 | a nyakára a pászma veres selymet; ami a leányokat a rossz
4640 2 | élni kellett; mégpedig a semmiből, ami igen szép dominium,
4641 5 | tréfát el lehet követni, semmiért nem orrol meg; s ahogy visszavág
4642 6 | sírj, ne jajgass!~– Mikor senkim sincs már ezen a világon!
4643 8 | kapott, hogy repülni tud seprűn és felkantározott hordón,
4644 1 | fogják a római császári sereget. – Csakhogy Ali Kurd pasával
4645 9 | az ütközetben a császári seregnek hatvannégy ágyúját. Botsinkay
4646 4 | kanállal s tölté a vendége serlegébe: „tessék, igyék kegyelmed!”.
4647 2 | kastély! milyen bokályok, serlegek, tálak voltak kirakva közbámulatra,
4648 1 | kiverve. Ennek az arany serlegnek a talpára a Balassák címere
4649 4 | világon, mint a jó friss sertésállás zamatja.~Délre már ott volt
4650 5 | szembe a vívóterembe három „sétára”, ahogy szokás.~Meister
4651 5 | Botsinkay, lo prego, geruhen sie a félkesztyűjét lehúzni
4652 1 | felőle valamit.~Jó volt sietni. Mert Eugén herceg hamarább
4653 1 | herceg az egész táborával sietve nyomul fölfelé, Temesvár
4654 5 | tetszése szerint.~– Ah, signore Botsinkay, lo prego, geruhen
4655 7 | után, ott ássatok le két signyi mélységre; a kincseket megtaláljátok.
4656 9 | gyönyörködött a bekövetkezett sikerben, amit a te furcsa zavarodba
4657 4 | a kisasszonynak folyvást sikerül a csalás, kezdi kinevetni
4658 2 | hiányzik.~Azt senki sem sikkaszthatta el más, mint Jónás úrfi.
4659 5 | Szaladjon kegyelmed! – sikolt a bárónő a tornác erkélyéről
4660 8 | az asztalra.~Szaffi vad sikoltással veté magát a ládára, s két
4661 6 | látásra meresztve, egy olyan sikoltó hangot hallatott, melytől
4662 4 | orrú madár, s akkorákat sikoltott a fülébe, hogy majd a füle
4663 4 | kísértő lélek pedig nagyot sikoltva megfordult, s a félpapuccsal
4664 4 | talán nem hiszi, hogy a sirava valósággal itt jár a kastélyban?~–
4665 8 | e hamvakat a megszentelt sírba, s fehér márványkő álljon
4666 8 | egy nagy pompás családi sírboltod, ahol fényes nevű ősapád,
4667 8 | igazi ítéletidő volt. A sírbontókat védte a magas fal, a jégcsapás
4668 8 | nevekkel kérkedő márvány síremlékek közé egy névtelen puszta
4669 6 | patyolat kendőjével.~– No ne sírj, ne jajgass!~– Mikor senkim
4670 3 | Elnevette magát.~– No csak sírva ne fakadj ijedtedben, pirincecském,
4671 8 | halászmadár, hojsza kócsag sivalkodása a nádas fölött; meg a bögölyök
4672 1 | páfrány.~Szigetvilág, mocsár, sivatag: halászok, vadűzők, nomádok,
4673 1 | hegyláncokat, s egész afrikai sivataggá változtatta a környéket,
4674 4 | erre az alkalomra.~De majd sóbálvánnyá vált ámulatában, amikor
4675 1 | egy-egy árvíz, ami százával söpörte el még azokat a helységeket
4676 8 | pou andare, dove vuole” (a söpredék mehet, amerre akar), addig
4677 4 | nagy világító kő, ami a sötétben magától sugárzik: az derengeti
4678 4 | sírbolti világosság dereng át a sötéten. Jónás úrfi egy hosszú fehér
4679 1 | sok pénzt, s az éjszaka sötétjében elszeleltek a világba. Akkor
4680 2 | befonva, hatalmas bajusza, sötétkék szemei; mikor elkiáltotta
4681 7 | meséje tűnt fel a föld alatti sötétségben.~Az egész kincshalmaz itt
4682 7 | Jónás beleesett.~A nagy sötétségen vajmi hamar segített Jónás
4683 5 | szabadba, nekivágott annak a sötétzöld határnak, amiből a botsinkai
4684 5 | Nem szereti a komédiát!~– Soh’ sincs arra semmi szükség.
4685 4 | kézszorítását visszaadta, sóhajtozni is segített neki: csakhogy
4686 8 | volt-e a kincsed, ami után sóhajtoztál? – kérdé tőle Jónás.~Szaffi
4687 5 | sem emlékszik már rá, vagy sohasem. Ezzel hitte a férje erényét
4688 1 | De Temesvár igen.~– Nem sokáig. Egy nimetullahita dervis
4689 2 | benéztem az ablakon, egy nagy sonkát láttam párologni a tűzhelyen
4690 8 | nyugszik ott a fényes ősök sorában. Ezt fogom megtenni.~Szaffi
4691 9 | generálist.~Ő várt a maga sorára. Majd eljön az!~Csak egyszer
4692 8 | de még a vasrudakon is sorban csak úgy kalimpáztatta a
4693 1 | van, már a lakottak közé sorozza.) Azoknak egy része le is
4694 4 | vették nyakukba az országot, sorra járták a kastélyokat, nem
4695 1 | hogy ennek a templomnak a sorsa örök időkre biztosítva legyen
4696 8 | vajdával, s az atyafiaival jó sort veretett rá: azzal megelégedett.
4697 5 | bölcsebb lett ettől a néhány sortól, mintha Paracelsus kövét
4698 3 | gondolva magában: „ez ugyan sovány vacsora lesz a böjtös ebédhez!”.~
4699 2 | része nem volt egyéb, mint spenótban úszkáló békacomb, meg száraz
4700 2 | kinyitassák a kastélyt a statuálandó új földesúr előtt. – Nem
4701 2 | hát hozzá lehetett fogni a statutióhoz. Hol a diploma? Uccu lelke!
4702 2 | vesszővel, hogy ráemlékezzék a statutióra vénember korában. Ezzel
4703 8 | és a piros bőrbe kötött statútumokat. Az utóbbiakból megmagyarázá
4704 9 | imádkozza, hogy „fiet voluptas sua” (meglesz az ő gyönyörűsége).~
4705 9 | én itt itthon vagyok – subsummál gyöngén Feuerstein –, én
4706 1 | a jegenyefáknak csak a sudaraik látszanak ki a vízből. Az
4707 1 | kővel terhelt gabonáshajókat süllyesztett el, s azokkal úgy elrekesztette
4708 8 | No ez-e az a láda? – sürgeté Jónás a vajdát.~De ez ijedtében
4709 4 | szerencsét hoz: erre pedig sürgetős szükség van.~– Ugyan kérlek,
4710 8 | oda csapott le recsegve, süstörögve a vesztőhelyre! Mintha az
4711 7 | fehér, mert a holdvilág süt rá; a napvilágnál sárga
4712 8 | felelt semmit, akárhogy sütögették.~Jónásnak ilyenkor mindig
4713 2 | pofon a pap, hogy lerepült a süveg a fejéről: ezt már megértette.~–
4714 4 | Szép-e?~– Mint egy tündér. Sugár, kevély termet, mint egy
4715 4 | ami a sötétben magától sugárzik: az derengeti ezt a sírbolti
4716 8 | boldogság, üdv, megdicsőülés sugárzott ki belőlük, hogy három versíró
4717 4 | disznópásztortól megkérdezte, merre van Sugovic? Az megmagyarázta neki,
4718 4 | cimborám, de a szomszédban, a sugovici kastélyban ott van egy neked
4719 4 | Délre már ott volt Jónás Sugovicon, Loncsár uram kastélya udvarán.~
4720 9 | de a természetes esze azt súgta neki, hogy ezzel még ne
4721 4 | magukat az ő hallatlan nagy sulyokhajigálásán.~Egyszer azonban egyike
4722 2 | néhol nem, a vízitök meg a sulyom éppen javában virágzik.~–
4723 4 | vérszemet kap s oda mer hozzá sunnyogni, s mikor az legjobban számlálgatja,
4724 3 | alant: csak a fejedet a sut felé fordítsd, mert ha két
4725 7 | nekem semmit, csak magadat – suttogá vissza az asszony.~… „Asszony?”
4726 8 | énnekem ezek a kincsek – suttogja Szaffi szomorúan. – Az én
4727 4 | annál ijesztőbb regéket suttogott Arzéna vendégének, s mikor
4728 9 | módjára. Aztán maga állt a svadrony élére, úgy vezette fel őket
4729 8 | lovagjának az a kiváltságos szabadalma van, hogy mikor a királyi
4730 8 | maradhat az országban. Később szabadalmat kapnak a bányamívelésre
4731 5 | el!~Mikor aztán kiért a szabadba, nekivágott annak a sötétzöld
4732 1 | Lóháton, magunk mellett alig szabadíthatunk egyebet, mint zacskóba vert
4733 3 | sem hagyatta ki belőle; „szabadíts meg a gonosztól”, amiből
4734 4 | kiüríteni.~Jónás úrfi hiába szabadkozik, hogy ő már imádkozott ma,
4735 1 | elpusztították az erdőket, a szabadon járó szél felszaggatta a
4736 2 | meghaltak, az egész magyar szabadságharc ad acta lett téve: Botsinkay
4737 1 | közül felhoznak hármat: szabadságot ígérnek nekik, ha rávallanak
4738 7 | mihelyt az úri vendégeitől szabadulhatott, csak odamenekült mindig
4739 5 | hogy a mellénye kihajtásán szabályszerű aranycsipke van-e, avagy
4740 5 | az apám azt a föltételt szabta eléje, hogy ha el akar venni,
4741 7 | felébred is az álomtól, Szaffiál megmarad az a kincs.~Másnap
4742 9 | volna ez a börtön, hogy a te Szaffid is el ne férne még benne.
4743 7 | terítő rajta. Ez a szoba volt Szaffié.~Nem jött ő ki soha a vendégek
4744 8 | tálból cseresznyét enni. Szaffitól hallott sokat beszéltetni
4745 4 | nem tévesztheti azt el. A szag után odatalálhat.~– Nincs
4746 1 | lovasság azokat keresni száguldozott, azalatt ők maguk felverték
4747 9 | magyar csapatok Potsdamig száguldoztak, a királyné trónja meg lett
4748 3 | szétpattan az égen. Mikor a szája mosolygásra hasad, villogó
4749 4 | megveregette a bozontos nyakát, szájába kapcsolta a zablát, s megszorította
4750 3 | egy emberkoponya, annak a szájából és szemeiből jött elő a
4751 2 | mikor az ember a poharat a szájától letette. Igazi vendégszalasztó!~
4752 8 | partra, míg nyakunkba nem szakad az ég! – mondá az öreg vajda,
4753 3 | De alig akart annak vége szakadni. Volt ott sült malac, pogácsa,
4754 2 | fülönfüggőiből; mikor minden fonál szakadt, akkor eljárt a kávéházakba
4755 8 | fehér volt már a haja és szakálla, mint a gyapjú, a képe pedig
4756 1 | megcsókolták egymásnak a szakállát, kezet szorítottak és elváltak.~ ~
4757 7 | rá. Egy nagy hosszú ősz szakállú férfi jött elém, aranyvirágos
4758 9 | bizony kihítta volna egy szál kardra a generálist.~Ő várt
4759 1 | szaladsz, vagy pedig a fejed szalad el tetőled.~– Hát akkor
4760 4 | is a püfölés elől ordítva szalada ki a szobából végig a folyosón,
4761 5 | most mindjárt széttépi! Szaladjon kegyelmed! – sikolt a bárónő
4762 1 | Hát akkor veled fogok szaladni.~– Ezt már jól mondtad. –
4763 1 | hagyom), akkor te is velem szaladsz, vagy pedig a fejed szalad
4764 1 | elverte, hogy az esze nélkül szaladt vissza a Dunántúlra.~A jó
4765 8 | éjszaka lett.~Jónás egy szálas jegenyefacsoportig vezette
4766 2 | zsupszalmájából kihúz egy szálat, olyat amelyiken még a kalász
4767 4 | egyszerre bukfencet vet, s oda száll le a csalogató ölébe. Sok
4768 1 | Mehemed pasa pénzes hordóit szállítják, a rácok megtámadása ellen.~
4769 7 | botsinkai kastély udvaráról szállították Bécs városába azokat a penészes
4770 8 | zsolozsmák éneklése alatt szállítsák e hamvakat a megszentelt
4771 3 | egyebet patkánynál, még csak szalma sincsen, amire lefeküdjél.
4772 5 | cigányok neveltek. Soha jobb szamár még nem volt felnyergelve.
4773 5 | medve, hanem holmi szilaj szamárcsikó, amelynek nagy medvebőrt
4774 5 | oldalán jön ki; s az árva szamárnak megvan az a dicsősége, hogy
4775 5 | láncon. A fenevadnak álcázott szamárvemhe csunyául ficánkol, bántja
4776 1 | egy millió dénár kerek számban amit a hadseregemnek kellene
4777 1 | Rejtsük el nálam.~– A számból vetted ki a szót. De hova?
4778 5 | franciául beszélje.~Arra számított a báróné, s az egész úri
4779 1 | szomszédban, s ők pedig úgy számították azt be a sztambuli kaznadárnak,
4780 7 | tizenkét órakor, hét napot számítva az urad születésének napja
4781 2 | történt, hogy a földesura számkivetése alatt a felső szomszédja
4782 4 | sunnyogni, s mikor az legjobban számlálgatja, hány arany bokállyal, hány
4783 4 | befenekelve, tele pénzzel; nem is számlálják, hanem mázsával mérik! Hogy
4784 7 | patkányok ellenben olyan szép számmal jelentkeztek körülöttük,
4785 7 | pedig egy halom illatos szamóca volt, most szedve a kertből,
4786 3 | száraz füvek, egész pamat számra, amik alul egy teknősbéka
4787 9 | pedig, ha ez kitudódik, száműznek az udvartól, megfosztanak
4788 2 | visszhangot „Merci”.~Az elzüllött száműzötteknek közkegyelmet hirdettek;
4789 9 | Botsinkay Jónás, mintha feltett szándéka lett volna a csata napján
4790 4 | világnak, azzal a homályos szándékkal és határozatlan képzelődéssel,
4791 4 | Loncsár uramhoz, s ajánlatot szándékozom neki tenni, hogy én megszabadítom
4792 1 | téve. Ott azután lehetett szántani, vetni; gulyákat, nyájakat
4793 9 | mondják; „nem szereti cigány a szántást”. Kergetik egyik falu végiről
4794 7 | emberek, kiknek lakóház kell, szántóföld kell, jöjjenek Botsinkára;
4795 5 | még macskát is kaptak); a szántóföldeiket bevetteté, nekik csak aratni
4796 1 | vidékek, ahol most csak szántóföldek vannak, perlekednek elvett
4797 1 | eleven rekettye.~Nem volt itt szántott föld. Ha lett volna is ember,
4798 2 | bevonulását. Ahol pedig valaha szántottak, ez meg olyan göröngyös
4799 1 | vetni; gulyákat, nyájakat szaporítani. Azokat is jó olcsón lehetett
4800 1 | serege meg olyan tömegre szaporodott, hogy otthon a telepesnek
4801 4 | felébredezve kezdenek kiabálni szappan és melegvíz után, hogy a
4802 1 | aztán egy éjjel maguk a pasa szarácsijai vak lármát támasztottak,
4803 2 | magát: az a név rajta is száradt. Akkor Sztambulban ténferegtek.
4804 4 | elkezdte méregetni a lába szárain, hogy milyen magas lesz
4805 2 | pipáját öve mellől, ahova az szárastól be volt dugva. Bíz az régen
4806 2 | van?~– De lesz itt majd szárazföld is.~Csakhogy az meg úgy
4807 1 | árvíz lefolyott; Botsinka is szárazon maradt ismét.~De azért Gáspár
4808 8 | eladta a törököknek az esőt, szárazságot csinált s ha kinyitott egy
4809 5 | ártatlan szív nagylelkűségéből származott ez a kegyosztás: de azért
4810 2 | kétfejű sasnak az egyik szárnyát. Fel lehetett olvasni.~„
4811 4 | felhajította a levegőbe, az szárnycsattogtatva repült tovább.~
4812 2 | volt! elfogta az eleven szarvast a két hátulsó lábánál fogva.~–
4813 9 | Arzénát elveszem, még két szarvat kapok hozzá: grófi korona
4814 4 | hölgy volt. Olyanok voltak a szavai, mint a hegyes nyilak. Beszélt
4815 8 | kérdé tőle Jónás.~Szaffi szavak helyett csak a szemeivel
4816 8 | királynak. – Mikor a nagy Szavojai Jenő herceg a temesvári
4817 1 | hordó ezüst~Volt a múlt század elején egy gazdag földesúr
4818 1 | jött egy-egy árvíz, ami százával söpörte el még azokat a
4819 2 | kategoriájába van feljegyezve százhúsz portával.~Az urak kocsin
4820 9 | új telepből összeszedett százötven cigánylegényt a javából,
4821 4 | mint a tevepárducé?~– De százszorta szebbek. Fekete szemöldökei
4822 4 | tevepárducé?~– De százszorta szebbek. Fekete szemöldökei csaknem
4823 9 | mert az átellenes párnak a szebbik fele meglepően hasonlított
4824 4 | Arzena kisasszonyt. Virágokat szedegetett s bokrétákat kötözött.~–
4825 4 | hollótollakat, s aztán pávatollakat szedni fel a helyébe.~– Ó te piszlicsár!
4826 8 | Jónás pedig mogorva ráncokba szedte a homlokát, s azt mondá
4827 8 | hetedmagával útra kelt Cigándiából Szegedre.~Minő út volt az! Keresztül
4828 2 | mindenünnen üldözött kóbor szegénylegények menedéke lett: azután meglakták
4829 2 | ahelyett be voltak erősen szegezve.~Nem volt pedig mit őrizni
4830 9 | hajtott, hogy nem kellett szégyenkednie semmi mágnások előtt.~A
4831 3 | Csak azután nézegetett széjjel, mikor őt kiküldte az anyja.~–
4832 9 | hátraküldték őket a bagázsiás szekerek mögé, s komiszárust rendeltek
4833 4 | kicsónakázott a mocsár szélére, ott szekerekre rakodtak, s négy lóval továbbszeleltek
4834 1 | Azzal Botsinkay Gáspár szekérre rakta a feleségét, meg a
4835 7 | dragonyos kísérte azt a szekérsort, amin a botsinkai kastély
4836 4 | járnak; ahol megtörülték a széket köténnyel, mielőtt leüléssel
4837 8 | kellett tartaniok.~A zivatar szele hajtotta maga előtt a fenyéren
4838 1 | mindjárt a Béga mocsárai szélében. Azt a birtokos úr a temesvári
4839 4 | együtt kicsónakázott a mocsár szélére, ott szekerekre rakodtak,
4840 1 | meg a pasa is kivették széles öveik mellől a zománcos
4841 5 | megbírálják, hogy kinek milyen szélesre van kötve a cipője csokra,
4842 4 | úrfit az ebéd alatt. Nagyon szellemes hölgy volt. Olyanok voltak
4843 1 | vihartól felborzolva; csak a széltől csapkodott ajtók, ablaktáblák,
4844 5 | kiálljon a professzorral szembe a vívóterembe három „sétára”,
4845 8 | futóhomok a lónak, s a szél is szembefútt. Az a folytonos hempergő
4846 1 | emberül! a rohamnál maga is szembeszállt vénember létére a még vénebb
4847 8 | világos lesz: mereszd ide a szemed.~Lett is világosság, több
4848 3 | emberkoponya, annak a szájából és szemeiből jött elő a világosság.~Nem
4849 3 | termet volt! De még milyen szemek! Olyan a villámlásuk, mint
4850 9 | az valósággal, ezekbe a szemekbe de sokat nézett Jónás úrfi,
4851 3 | a Cafrinka nevezetes egy személy volt. Főkapitányi rangot
4852 4 | Szelíd volt, mint a tej, és szemérmetes, mint a tiszta víz. Alig
4853 9 | azt a két pár nagy fekete szemet, amilyen nincs senkinek
4854 2 | Az odakinn Törökországban szemfényvesztő bandával tekergett együtt,
4855 2 | egy arab utcai művész, aki szemfényvesztő- és birkozómutatványokkal
4856 7 | aludni, azon az illatos szénaalmon: király nem oly büszke a
4857 8 | negyedik oszlop lábára mázolva szénnel egy tízküllős kerék: az
4858 8 | szót kötöd: „édesanyám”, a szenny le legyen mosva. Igen, azt
4859 6 | futóbolondot, föld terhét, nép szennyét! Szeressük egymást, Szaffi!~
4860 8 | tisztítva az igazságtalan ítélet szennyétől; arról a névről, amihez
4861 8 | fogom tudni nyugvóhelyét. Szenteltvíz sem éri, csak az én könnyeim,
4862 9 | plébánost.~Ezt az instanciát szentesíté a királynő a hátlapra írt
4863 8 | jégtől fehér mezőn, az ugyan szentül megesküdhetett rá, hogy
4864 4 | gyöngyömadta szép Diána!~– Szép-e?~– Mint egy tündér. Sugár,
4865 4 | elképzelte, hogy milyen szépnek kell lenni annak a Kadinának,
4866 9 | nemzet előkelőit, ami csak szépségben, vitézségben és gazdagságban
4867 9 | jelenhetett meg az udvarnál, s szépségével ott is diadalt nyert.~A
4868 9 | puderezett hajépítmény, a szépségflastromok némi idegenséget kölcsönöztek
4869 1 | Pétervárad alatt.~– Ali szeraszkier nem tart már semmi mást
4870 4 | patriárka hozott be magával Szerbiából Magyarországra, a legutolsó
4871 6 | édes jó anyám! egyetlen szerelmes drágaságom!”.~Jónás megszánta,
4872 5 | most világos, hogy ezt a szerelmesek nyelvét is éppen olyan gyorsan
4873 7 | koronájára, mint ő a maga szerelmesére. Ha magukra maradhattak,
4874 9 | érdemetlenre vesztegettél ennyi hű szerelmet!~Botsinkay Jónás most már
4875 5 | elmesélje rögtön az egész szerelmi történetét a vadonszép rácleánnyal;
4876 9 | amelyet Jónás saját költségén szerelt fel, s amelynek az élén
4877 9 | uraságokban nem jó bízni. Szerencséje, hogy jó adag bolondság
4878 4 | úr – hát nekem kihez van szerencsém?~– Én pedig Hamzabassaviczi
4879 2 | pihenést. Éppen úgy, mint a szerencsétlenség. Magyarország kibékítése
4880 7(1)| három különböző dátummal szerepel a regényben. (A szerk.)~
4881 6 | föld terhét, nép szennyét! Szeressük egymást, Szaffi!~A leány
4882 9 | irigyelhetjük; azonfelül is mindig szeretett a cigányok közt lakni. (
4883 4 | hogy a török nagyurak nem szeretik, ha valaki a feleségeikről
4884 8 | cigány nem hadakozó nép. Ha szeretné a háborút, nem bujdosott
4885 8 | rejthessem el én is oda, akit úgy szerettem, a szegény cigányasszonyt:
4886 3 | azt a megnyugtató tudatot szerezhette, hogy ez a leány még nem
4887 5 | odavágott. Ez sok mulatságot fog szerezni a társaságnak.~Össze voltak
4888 9 | hanem a maguk érdemeivel szerezték.~ ~
4889 7(1)| szerepel a regényben. (A szerk.)~
4890 8 | fölött avatja föl régi pogány szertartásai szerint. Bátran beszél a
4891 6 | dimissorialis, se két násznagy a szertartásnál. Hanem azért Jónás úrfi
4892 9 | most már minden törvényes szertartást megtartott, ahogy parancsolva
4893 8 | téve valamennyit, végre szertelövellt a kiálló vaskampókból. Az
4894 7 | hogy csak úgy cicáztak szerteszéjjel. A fekete macska közéjük
4895 2 | annál rosszabb tanyád is. Szervusz!~– Csak elébb pipára gyújtok:
4896 7(1)| születésnapja tollhiba és a szerző következetlensége miatt
4897 8 | eladta magát, vérével aláírt szerződésben, hogy az ördögtől lett megkeresztelve,
4898 3 | ismeretlen állatok bőrei, szétfeszítve; óriási csontok; ahogy ezt
4899 3 | mint mikor a futó csillag szétpattan az égen. Mikor a szája mosolygásra
4900 8 | borult volna, kévemódra szétsugárzó szikráival egyszerre több
4901 6 | most térne eszéhez, s aztán széttekintett, s egy kicsit mosolygott
4902 5 | lábakkal.~– Jaj, most mindjárt széttépi! Szaladjon kegyelmed! –
4903 6 | leány a földről, s két kezét szétterjesztve az ég felé, s nagy sötét
4904 1 | föld alatt. Eugén herceg szétverte az egész hatalmas ármádiánkat;
4905 8 | összeszedett a Temesvárról szétzüllött cigányhadból egy falura
4906 1 | botsinkai birtok, mint valami sziget az óceánon.~Ugyanaznap délutánján
4907 2 | házait, odább települt a szigetekre, s ott élt – halászatból.~
4908 1 | éles mosósás, meg páfrány.~Szigetvilág, mocsár, sivatag: halászok,
4909 9 | Az ilyent a mi királynőnk szigorúan bünteti. Van Bécsben egy
4910 2 | nevére a Bánságnak minden sziklája és rónája ezt a visszhangot „
4911 8 | volna, kévemódra szétsugárzó szikráival egyszerre több helyen lecsapva,
4912 5 | most kezdtek el csak igazán szikrázni a szemei.~– Németül is meg
4913 7 | Edison lámpája volna.~Ahányat szikrázott a tűzszerszám, annyi tündérország
4914 7 | acélból. Azt, ha folyvást szikráztatta éppen olyan jól látott mellette,
4915 5 | nem is medve, hanem holmi szilaj szamárcsikó, amelynek nagy
4916 4 | annál inkább ragyogtak tarka színes üvegekkel.~Loncsár uram
4917 4 | Valahányszor az oláh, mondja: szinetátye!” Ennek a nótának pedig
4918 2 | laktak, olyan híven, hogy szinte maga előtt láthatta azt
4919 1 | anya meg éppen igen sötét színű. Ezt megkeresztelték Jónásnak.~
4920 2 | az ürümtaplóból: egy-két szippantás után kezet csókolt a tiszteletesnek,
4921 4 | legénynek, aki csak fel is szisszent; a tündéri szép Arzéna annál
4922 4 | hogyha az ember valami sziszegő fütyülést hallat, hát arra
4923 4 | szólal, amíg azt ki nem szítta. Akkor meg azt feleli a „
4924 5 | professzor úrnak.~Bizony ártatlan szív nagylelkűségéből származott
4925 3 | Jónás úrfinak valami lőtt a szívébe erre a szóra. Talán nem
4926 4 | arra való, hogy kitudjam a szívének az erejét. Bocsásson meg
4927 3(1)| Török szó: zászlótartó, a bűvésznők
4928 4 | Csakhogy Loncsár uram addig szóba nem áll senki fiával, amíg
4929 3 | kinyitá Jónás úrfi előtt a szobaajtót.~A cigányasszony szobájában
4930 4 | elől ordítva szalada ki a szobából végig a folyosón, és ki
4931 7 | ismerte.~– Látod? Ebben a kis szobácskában születtél te, oda van felírva
4932 7 | terem és palota közül egy szobácskát úgy hagyott Botsinkay Jónás,
4933 4 | mennek a vendég urak éjjel a szobáikba aludni, hanem együtt mulatnak
4934 5 | vizes bortól) felvitték a szobájába, s ezúttal nem találta ott
4935 4 | napján halt meg, kísért a szobákban, s valahányszor valami kérő
4936 4 | félpapuccsal a lábán elszaladt, a szobákon minden ajtót becsapkodva
4937 2 | pedig magamnak kell. Lakható szobám nincs több kettőnél, az
4938 3 | félelmetes volt az egész szobának a felszerelése köröskörül.
4939 8 | vajda is, mikor kínvallatták Szögedében. Őneki kellett a kínzóeszközöket
4940 3 | tíz mértföldre elviszi, a szögletben a gonoszhírű „kurugja”,
4941 3 | felszerelése köröskörül. A szögletet elfoglaló banyakemence tetején
4942 5 | rázárták a szobát, hogy el ne szökhessen.~Ő azonban csak azt várta,
4943 1 | Jól megjegyezd, hogy szökőesztendő!” Akkor aztán megcsókolták
4944 5 | senki sem tudta meg, merre szökött el!~Mikor aztán kiért a
4945 2 | görnyedő kőherkuleseivel, a szökőkút vízokádó delfinjeivel, a
4946 3 | iménti buglyos, kormos kis szörnyeteg átváltozott. Ezt is értik
4947 5 | röpíti az oldalába a vad szörnyetegnek azt az éles gerelyt, hogy
4948 8 | csapkodott le a láng az égből. A szörnyű égzengés egy percig nem
4949 5 | voltak a travestált latin szövegei mindenféle bohókás tartalmú
4950 6 | kapitány volt: ördögökkel szövetkezett; hanem a két ezüstkanálról
4951 3 | nem gerjeszté semmiféle szövétnek; hanem a gerendáról csüggött
4952 5 | egy-egy szót, igekötést, szóhajtást; aztán egy-egy mondatnak
4953 7 | fektéből.~– Ez mind egy szóig szent és igaz! Az anyám
4954 5 | A bárónénak az a gyászos szokása volt, hogy az egész udvartartásához
4955 5 | kell tanulni az udvarnál szokásos üdvözléseket, az etikettet,
4956 2 | pipaszáron. Jónás úrfi is ezt a szokást követte, s azután megtöltve
4957 5 | kóklernek: „magyar nemes nem szokta a kezét kesztyűbe eldugni;
4958 4 | hagyja aludni. Addig meg nem szólal, amíg azt ki nem szítta.
4959 7 | merinó juhokkal, béresházak szolgahaddal, pitvar, tornác cifra, léhűtő
4960 9 | főstrázsamesternek” ennél a csapatnál.~Hű szolgálataiért hivatalosan is cigánybáró
4961 9 | nagyon megdicsérte ezért a jó szolgálatért, s a csapatjának hivatalos
4962 4 | Feuerstein generális vagyok, szolgálatjára – felelt a tiszt úr – hát
4963 9 | tett annál sokkal nagyobb szolgálatot a hadseregnek. A burkusok
4964 2 | meggyújtásában, s mindenféle szolgálattételekben. Megint csak megéltek tisztességesen.~
4965 7 | a tudományát, amellyel a szolgálattevő dzsinneket rá tudja venni,
4966 2 | igen vékony collatióval szolgálhatok. Epiphanias van.~– De szent
4967 2 | hogy nem győzök elég misét szolgáltatni a lelkéért, hogy a pokol
4968 8 | tettem a gödör fenekére.~– Ne szólj senkinek semmit róla. Én
4969 6 | tartson, ahogy egyenesen szólok. El akarlak venni. Feleségem
4970 7 | szedve a kertből, s kitálalva szőlőlevelekre. Hanem ami megszaporította
4971 1 | határában, ahol most dohányt és szőlőt termesztenek, ölnyi mélységben
4972 5 | és maga tűrte a pokolbeli szomjat, amivel a hűséget be kellett
4973 5 | nem tudott aludni a kínzó szomjuságtól.~Másnap délig az volt feladva
4974 8 | kedve van, csak olyankor szomorkodik el, mikor Jónás valami drágasággal
4975 4 | az ő apjával, mint felső szomszéddal, aki a vizeket ráereszti;
4976 4 | Hamzabassavicza: legyünk jó szomszédok; én is itt lakom; és most
4977 4 | megismertette vele az új szomszédot, s azt is elmondá róla,
4978 8 | úgy megnémult, hogy egy szónak nem volt ura.~Az a feje
4979 9 | meg tudták ülni a lovat szőrén azoknak csináltatott zöld
4980 1 | egymásnak a szakállát, kezet szorítottak és elváltak.~ ~
4981 2 | amik a Béga áradását őrá szorították fel, az alsó szomszédja
4982 8 | gyönge karjával kebléhez szorítva, nyögé fuldokolva: „óh anyám!
4983 9 | kedves barátjának a kezét szorongatta.~– De ne törd össze a kezemet
4984 9 | elő.~Kivel közölje itt a szorongattatást? Teljes életében mindig
4985 9 | én voltam a legmelegebb szószóló melletted a királynőnél.~
4986 2 | Botsinkay Gáspárt elvitték Sztambulba: a felesége meg a porontyával
4987 1 | úgy számították azt be a sztambuli kaznadárnak, mintha minden
4988 2 | ami meglehetős hosszú volt Sztambultól Orsováig vitorlás hajón.~
4989 4 | istállót; őrizőre sem volt szüksége: nem messze tőle hevert
4990 8 | Lett is világosság, több a szükségesnél. A hétágú istennyíla éppen
4991 7 | érvágások” hónapja, a te születésed pedig a „hólyaghúzók” hónapjára
4992 7 | hét napot számítva az urad születésének napja után, ott ássatok
4993 7 | Ebben a kis szobácskában születtél te, oda van felírva az ajtó
4994 8 | boszorkányt, de aki nekem édes szülőm volt. Nem tudja azt meg
4995 8 | égzengés egy percig nem tartott szünetet, s közbe zúgott a jégeső
4996 4 | úrfi nagy gyönyörűséggel szürcsölgette biz azt.~– Fölséges egy
4997 9 | rettenetes törvényszék, aminek „szüzességi tribunál” a neve. Ez tartozik
4998 4 | Loncsár úrnál, hogy egy szűk nyakú üveg pálinkát kiüríteni.~
4999 2 | s magának Botsinkát, a szultánnak a Bánságot, Rákóczinak Magyarországot
5000 3 | Szaffi, kelj fel mindjárt, ne szundikálj!~Erre a szóra a nagy fekete
5001 4 | a harmadik a vállára, s szundikálni kezdtek. Azoknak ott fel
5002 1 | napok mellett; s mikor a szúnyogok raja felkavarodott, az olyan
5003 4 | aztán belehuzza magát a szűrkankójába az orra hegyéig, mintha
5004 4 | cső végig tele van öntve szurokkal; rángatja a kardját, az
5005 4 | kiabálni a „mit hoztál fiú”-t, azonnal csizmát rántott,
5006 5 | Azután elkezdte a könyv táblájára lemásolt levél szavait,
5007 2 | felszaggattak; a szép márványkő táblákat halomra hányták, a falak
5008 1 | hatalmas, nagyszámú török tábor jött át Oláhországból Temesvár
5009 1 | pedig Eugén herceg az egész táborával sietve nyomul fölfelé, Temesvár
5010 9 | vezette fel őket a nemesi táborba.~Ezzel is megjárta, mert
5011 9 | hivatalos címet adott: „tábori kovácsdandárnak nevezte.
5012 7 | kúsztak alá a falakon, s egész táborjárással futottak világgá, ugráltak
5013 7 | kelmedtől – mondá Merci tábornagy a vállára csapva Botsinkay
5014 4 | csoportostul? – kérdé a tábornok-vadász.~– Haj! volna csak száz
5015 8 | amit én tetőled meg tudnék tagadni?~– Hát csak azt az egyet,
5016 8 | megteszed? ugye hogy nem tagadod meg?~S olyan hízelkedve