| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Cikkek a forradalom évébol IntraText CT - Text |
NEMZETI SZÍNHÁZ ÉS MÁS MINDENFÉLE
Ha mi is oly üresen hagynók ezt a rovatot, mint a színházat hagyja a közönség, na hiszen örülne akkor az olvasó.
Kinek jutna eszébe mai világban színházba járni?
S legkiváltképen színi referádákat olvasni.
Itt-ott veti meg a hátát a páholyoldalnak egy-egy bús hazafi, háromszínű tolla a karzaton ülők szemeit piszkálná, ha a karzaton csakugyan ülne valaki. Az orchestrumban a nóta szerint két cigánylegény hegedül, s én az egész sor zártszékben magam nézem a darabot egyedül.
Csak legalább a szomszédném itt volna, de az most odahaza van, kokárdákat hímez.
Vagy P. Mihály sógor, a termetes szakállával, de az meg Kecskemétre ment tambour-majornak.
Vagy a színi referensem, de azt meg kiküldte a haditanács a szénamagazinba silbaknak.
Vagy Sz-né asszonysággal kokettírozhatnék a páholyból, de az meg zászlót varrni jár.
Vagy X.Y.Z. őnagyságaik beszélnének legalább bele fennhangon a játékba páholyaikból, de ők most nem beszélnek fennhangon az ő páholyaikból, megszöktek ők egytül-egyig a városból, mind kinn vannak a szőlőhegyek között.
A játékrendre az isten visel gondot, mint sok más egyéb rendre. A színészek és színésznők patrouillirozni járnak, minélfogva Hamletet legközelebb Vadász úr fogja adni, Romeót Kortsek atyánkfia, s Nyargal Mária szerepében Fülöp kisasszony lesz szerencsés legközelebb föllépni. A többinek mind dolga van. L. lovon ülni tanul. Sz. exerciroz. E. választmányoz. T. bakter lett a Ferencvárosban. F. úgy beleszeretett a huszárdolmányba, hogy éjjel is benne hál. S. pedig úgy elrekedt a sok dikció hallgatásban, hogy talán az idén sem beszélünk vele.
Na de mindez a hazáért történik, és így nagyon jól van.
A közönség csupa hazafiúságból nem jön a színházba. Nagyon jól van.
A művészet csupa hazafiúságból elreked. Nagyon jól van.
A divatlapok csupa hazafiúságból nem adnak színi referádát. Nagyon jól van.
A közönség aztán utoljára csupa hazafiúságból nem olvassa a divatlapokat. Nagyon jól van.
Hisz a hazáért szenvedni oly édes állapot.
Április 5-én azonban ismét tele volt a színház. Ismét ünnepe volt a nemzetnek, békeünnep, a testvériség virágvasárnapja.
Bécsből lejött német rokonaink üdvözletére a színház ünnepélyesen ki volt világítva, két óriási lobogó volt a színpad elejére kitűzve, a háromszínű és a fehér, a pesti és bécsi forradalom lobogói, összekötve fehér és háromszínű szalagokkal. Énekesnőink gyöngélkedése miatt csak férfikarok mulattaták a közönséget.
A megjelenő német fiatalság küldöttei zajos éljennel fogadtatának, az előadás végén egyike e fiataloknak beszédet tarta a közönséghez, melyet a nagy zaj miatt ugyan nem hallhatánk, de láthattuk örömkönnyes szemeiből, hogy az szeretetre méltó beszéd volt.
Megértük tehát, hogy a német és magyar egymást nem gyűlölik többé. Bár eddig se gyűlölték volna.
Nincs többé nemzetiszony. Mindenki előtt szent a haza, szent a szabadság neve. S ki e két szent nevet kimondja, meg foga őt érteni a kerek föld népe, s imádattal tér meg saját hazája tűzhelyeihez, s tiszteletben tartandja a másét.
Nem fogja senki a más nemzet honát, a más nemzet szavait kigúnyolni többé s nem fogja senki saját honát, saját nemzete nyelvét szégyenelni.
Ma volt az egyetemi fiatalság lakomája a bécsiek tiszteletére.
Láttuk e két elemet egybeforrva, magyart és németet egymás karjai közt. Láttuk a veres-fehér-zöld szalagot az aranyveres-fekete szalaggal egy kebelre tűzve.
Hallottuk a közös érzelmeket két nemzet hangjain tolmácsolva, tapsoltunk a száműzött keringő hangjainak, s együtt táncoltunk a „tolnai lakodalmason”.
Preyer, hamburgi fi hatalmas verseket improvizált– a dinasztiák tiszteletére.
Lisznyai Kálmus kegyetlenül hinté a görög, zsidó s arabs s egyéb pogány mitológia bokrétáit zöld bársony mentéje ujjából. Különösen gyönyörű egy hasonlítása. „Nem tudjuk – úgymond –, hogy melyik az a kő, melyben a fájdalmaiban kővé vált Niobe lelke lakik? Ily kő volt a bécsi nép, kiről senki sem gyanítá, hogy oly nagy lélek és oly szent fájdalom lehessen nyugodt közömbös külseje alá elásva.”
Végül német barátaink egyike elmondá, hogy ő most először van Magyarhonban, hogy ő előtte e népet úgy festették, mint durva, emberevő türelmetlen hadat, hogy ők tartózkodva jöttek el hozzánk, szinte merényletnek tartva e vállalatunkat. Még a gőzösön is azzal ijeszgették őket: hogy őrizkedjenek fekete-veressárga kokárdáikat fenntartani, mert Pesten rögtön kardra hányatnak. – És festé érzékeny szavakban a fogadtatást, mely rájuk várt, midőn lábaikat legelőször magyar földre tették, ölelő karok fogadták őket mindenütt, minden balvélemény, minden előítélet hályoga lehullott szemeikről, hisz ők testvéreik között látják magukat. – – –
Én láttam e nyíltkeblű, szabad homlokú fiakat sírni e szavaknál, örömkönyűket sírni. Én érezém öleléseiket s kezük szorítását, s bizton hiszem, hogy ha karokra lesz szükség, melyek a szabadságot velünk együtt szentül megőrzeni vagy megtorolni segítsenek, e karok nem lesznek ott az utósók között, s ha szükség lesz vérre, mely a mienkkel együtt egy ügyért, egy eszmeért omoljon, ők ott leendnek, hol a vért nem szokás kímélni, kiknek örömkönnye most a mienkkel összefolyt.
S ez nem a világpolgársághozi közeledés.
Sőt inkább, ha valaha, most kell, hogy mindenki saját hazáját kétszeresen imádja, midőn azt még az idegen is tiszteli.
A nemzetgyűlöletnek vége van, de a honszeretetnek nincsen vége.
A nemzetek soha sem gyűlölték egymást. Szeszélyes hódítók kénye volt az, mely őket szüntelen egymás ellen uszítá.
Most, ha valakinek kedve van egy nemzetet elnyomni, a másik nemzet nem nyújtand neki segédkezet. A béke esküszik össze a háború ellen. Menjenek a hadvezérek, ha veszekedni akarnak egymással, egyedül; üssék, pofozzák egymást, személyesen, ha megharagusznak; a népek nem fognak utánuk menni többé. Otthon marad mindenki saját tűzhelyénél és lesz boldog és becsületes. Nem lesz szabadalma senkinek arra, hogy szeszélyei kedveért népek vérét ontsa. A végcsapás, mely a hódítók kezében összetöri a véres kormánybotot, a népek kölcsönös szeretete leend.
Szabadság, egyenlőség, testvériség!
E három bűvös szó az, mely a pokol minden rémeit visszariasztandja sötét búvhelyükbe kénköves fertőik közé; mindazokat, kik a láncokat, a pallost, a háborút, a vérontás eszközeit föltalálták, visszakergetendi s véres nyomaikat zöld fűvel benöveszti, hogy emléke se maradjon a helynek, hol őket a föld gyomrába benyelte. Szabadság, egyenlőség, testvériség!
NOSTRADAMUS JÖVENDÖLÉSE A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉRŐL
Az egész földön egyszerre fog kezdődni a tavasz. A Vezuvius kitör. Olaszország lángba borul.
Asszonyok fognak hadakozni, gyermekek a piacon szónokolni, holtak támadnak fel sírjaikból.
Új, soha nem látott nap jön fel az égre, mely soha le nem megyen sugáraitól az egész világ új színbe öltözik.
A sárga hold a fekete égen elhalványul, elvész, a szivárvány lejön az emberek keblére.
A kutyák elhagyják gazdáikat, s a farkasok föltámadnak a sasok ellen.
Nem fognak láncok készíttetni többé. A börtön neve meg lesz átkozva és elfelejtik.
Nem fog senki kardot hordani többé. A vérontás meg lesz átkozva és elfelejtik.
Megszűnik a gyűlölet, a félelem, a kevélység; szeretet lesz úr a világon.
A pénz elmúlik, nem lesz különbség gazdag és szegény közt. Munkálkodni fog mindenki és boldog leend.
Az isten maga fogja kormányozni a világot, maga tanítandja a népeket, s kik e dolgokat helyette végezték, elmúlnak.
A férfi nem fog úr lenni a nő felett. Mindkettő egyenlő joggal fog bírni az isten előtt.
Addig pedig sok anya fogja halálkínok közt szülni fiait és álmaiban véres képeket látand, és a föld megmozduland előérzetében.
A holdban látni fogjátok a véres foltokat, s éjjel tiszta égben mennydörgés fog hallatni.
A népeket éh- és döghalál látogatandja meg. A templomokban imádkozás közben sokan fölkacagnak, s az ebek vonítani fognak a várak és paloták kapui előtt.
Éjenként magától megszólamlik a tornyokban a halálcsengettyű, s nagy fekete pillangók repkednek a levegőben, miknek hátára halálfej van festve.
Ha ezek elmúlnak, az ördög leviszi családját a föld alá, s az emberek nem fognak szarvakat viselni sem aranyból, sem ezüstből.
*
Egyik népgyűlés a másikat éri. A nép, miután látja, hogy nem ágyúznak közé, mindenütt ott van, hol ingyen mulatságra tehet szert. Örvendetes látni, hogy napról napra több hölgy pártol a forradalomhoz. Nem hiába nevez bennünket Széchenyi napernyős revolutiónak.
Én nem bánnám, ha a hölgyek revoltálnának, unalmas vén pecsovics férjeiket kergetnék pokolba, neveztetnének ki egy pár nőminisztert, sőt még azt sem bánnám, ha a választmányban részt akarnának venni, hosszú táblabírói dikciók alatt milyen fölségesen mulatná az ember magát.
Az országgyűlés eloszlik. Ez nem nagy baj, ennél nagyobb szerencsétlenség is történt már Pannóniában. Azzal rágalmazzák a haza aranygombos atyjait, hogy félnek hazamenni. Félnek? ugyan miért? Nem féltek akkor, mikor minden diaeta végével újnál újabb terheket vittek haza a népek nyakába, s félnek most, midőn a szabadság hírével térnek haza? most félnek a hazameneteltől?
Tán még jobban félnek az ismét el nem jöveteltől?
Könnyen megeshetik. A jövő országgyűlésnek alkalmasint más arca lesz, mint az eddigieknek. Ezt megjövendölheti az ember, a nélkül, hogy szibilla volna.
X. lap szerkesztője megköveti a tens nemes vármegyét, hogy adják vissza neki a cenzorát, mert ő nem akar senki fiáért felelős lenni. Bizony pedig már Oroszországban is el van törülve a cenzúra, amennyiben tudniillik semmit sem szabad nyomatni.
A pesti polgárság szörnyen haragszik a vörös színre. Azt hiszi, hogy ez mindjárt guillotine-t jelent. Az „egyenlőségi” század bajnokainak ismertető jele vörös szalag levén, szombaton délután ezek közül néhánynak osztattak ki a legelső forradalmi ütlegek, szalagaik letépetvén karjaikról. Sőt annyira ment a vörös szín elleni harag s a nemzeti szín iránti szeretet, hogy a kocsmárosoknak megizentetett, mikép a paprika-tartó mellé só- és majoránna-tartót is tegyenek, s ezentúl minden veres szakállú ember zöldet, fehéret tartozik a szakállában hordani, különben botba fut.
Pesten négyezer fiatal házasulandó férfi nemzeti összeesküvésre egyesült – a hölgyek ellen. Három óriási könyv készítteték: egy zöld, egy ezüstös és egy sötétveres. A sötétveresbe azon hölgyek nevei íratnak, kik a hazától megvonták a szükség napjaiban áldozataikat, kik szűkkeblűek voltak, kik nem adtak egy jó szót a hon megmentésire, kik mulatni tudtak, midőn édesanyjuk, a hon, halálos ágyában feküdt. Ezeknek nevei a veres könyvbe íratnak.
Az ezüst könyvbe jőnek azon honleányok nevei, kik szóval, tettel és érzelemmel kimutatták szerelmüket a hon, a dicsőség, a szabadság iránt, kik ékszereiket a haza oltáraira rakták, s egyetlen legdicsőbb ékszerül tarták meg a háromszínű szalagot. Ezeknek nevei az ezüst könyvbe íratnak.
A harmadikba írják magukat a férfiak, kik szent esküvés és örök gyalázat büntetése alatt kötelezik magukat senkivel, ki a vörös könyvbe írva van, ismeretséget nem kötni, azokkal a bálban nem táncolni, a színházban rájok nem nézni, velök semmiféle liaisonba nem bocsátkozni s őket oltárhoz nem vezetni. Ne élvezze a szerelmet, ki a hazát szeretni nem tudja, ne lehessen anya, ki honleány lenni nem tudott. Ellenben üdv azoknak, kik az ezüst könyvbe írattak át, számukra fogja teremni az élet legszebb virágait, ők lesznek az ünnepélyek méltó királynéi, imádtatni fognak a haza legjobbjaitól, s boldogságukat az ég maga írta alá.
Szaporodnak a nevek mind a három könyvben. Hála az égnek: a vörösben legkevesebb, a zöldben a legtöbb van.
Köröztetni fogjuk mind a hármat országszerte. Vessen számot mindenki magával, mert ez országdöntő összeesküvés lesz.
N. -K…i atyánkfiainak körülbelől ilyen dictionariumot adtak a kezébe illető hatósági vezéreik, miből aztán nagyot érthet, aki akar, de nem az igazit.
Szabad sajtó. Úgymint szabad lesz szüretkor minden embernek bort mérni.
Reform. Minden ember református fog lenni, azaz kálvinista.
Egyenlőség. Kinek mije van, azon megosztozunk.
Szabadság. Üthetjük már a zsidót, senki sem bánt érte.
Nemzeti őrsereg. Így akarják szegény embert beverbuválni a katonaságba, elvinni Muszkaországba. Köszönjük akkor az estanciát!
Közteherviselés. Nem fizetünk többet a papnak.
Úrbéri viszonyok megszüntetése. Ezentúl a földesúr szántsa a jobbágy földét.
Esküdtszék. Kikergetjük a szenátorokat a városból.
1. Népszónok: Minden bizonnyal fogtok kapni. Még ugyan egyik sem kész, de ha jó idők járnak, száz esztendő alatt mind megterem.
2. Népszónok: Nem az a kérdés, hogy mit kapjatok, hanem az, hogy mikor? Akár kenyeret, akár ütleget, de mingyárt. Nincs várakozásra idő.
3. Népszónok: Nem jogok kellenek e népnek, hanem kenyér, mit ér az öntudat, ha az ember éhes? Mannát nekünk és sült verebeket!
4. Népszónok: Első a jog, azután a cipó. Első a szív, azután a gyomor, verjétek le a rab kezeiről a láncokat, s az majd tudni fogja magát fenntartani.
5. Népszónok: Miután bebizonyítánk tinektek, hogy minden nagyon jól megy, széledjetek haza.