| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Cikkek a forradalom évébol IntraText CT - Text |
Báró Jellasics válasza gróf Zichy Ödönhöz a pokolba
Cimbora. Sohase hittem volna, hogy oly kurtán bánjanak méltóságos termeteddel… azt pedig, hogy pokoli utadban pláne meg is előzz, álmomban sem gondolám!
Írod, hogy nagyon is meleged van, s ugyancsak rangod szerint fűtnek alád holmi száraz rescriptumokkal az alvilág sütnökei.
Hagyjuk a panaszt, barátom!… örvendj és adj hálát Metternich apónak (az ősördögök ezen diplomált atyamesterének), hogy legalább helyben vagy és ingyen kandallózol; hanem én, én…
Na de halljad csak a kázust és bámulj, ha tudsz.
Mint régi kenyeres és konferenciai pajtásom, bölcsen tudhatod, hogy miképen sikerült rakásra vernem azon esztelen menageriát, mellyel mint vitéz sereggel elvégre még magam magamat is bolondítám.
Hát én bizon paraszt-pántlikától és hercegnő-csókoktól részegen olyformán kalkuláltam, hogy elcsábított hitvány népségem rongyait aranyokért váltandom be a gazdag Budapesten.
Hohó, barátom, rettenetes cudarul felsültem.
Így még szerencselovag, mint én, meg nem semmisült, mióta a privilegiált ingyenélőket a monarchiai buta civilizáció megteremtette.
(Ismert jellemedhez írom e sorokat, tudva hogy módod van tüstént elégetni.)
Von Buda… mennyei italok, deli istennők stb. keine rede… nem az, hogy csatáról mernék még csak álmodni is, hanem örökre visszaismerném a kigúnyolt magyar istent, ha in persona valamikép és valahová kieblábolhatnék.
Csak egy kicsinyt késtél volna felakasztatási élveddel, láthatod vala, mily ostobán csalatkozánk.
Írod, hogy unalomkergetőül küldjek egy tucet kártyát.
Ezt nem tehetem, mert pénzbe kerül, pedig egy garasom sincs… magam is régóta világkontóra kártyázgatok.
Kár volt kártyát instálnod. Nehezen kerülne a sor efféle sovány mulatságra.
Küldöm… vagyis küldi a felséges nép részedre Lamberget és Latourt, gyönyörű társalgók… majd megtudod tőlük, hogy deutsche karten ma már igazán azt teszi, hogy magyar kártya.
Nem tréfa itt a dolog többé, szép öcsém.
Lótunk-futunk, amerre látunk. Aifoz húgom se tudom mikor válogat többé commode a titkos istenekben; Ferdi kománk pedig arra se ért siettében, hogy egy pirosdad rántott csirkének a fülét bevághassa.
Most már megbocsáss… sietek… azaz szaladok, mert kergetnek… érzem, hogy rövid időn ölelhetlek.
U.i. Legközelebbi levelemet alkalmasint Róth és Filippovich barátim által veended.
Midőn a királyok a népek fejére ültek s isten nevében nyomorú életet és nyomorú halált osztogattak édes fiaiknak; midőn a királyok kivették a nép szájából a kenyeret, szívéből a vért s adtak nekik helyette rabszolgaságot és koldusbotot; midőn a királyok játszottak a nemzetek fejével, adták, vették, osztották az országokat– a jó királyok, akkor sem feledkeztek el keresztyén voltukról, s kiket nyomorúkká tevének, megsiratták és mondák: szegény nép!
A nép éhezett, a nép sírt, a nép elvérzett.
Szegény nép! azt mondá a király.
A nép viselte láncait, viselte koldusbotját, gályát húzott, vagy földönfutó lett.
Szegény nép, azt mondá a király…
Jön az idő! Jön megállíthatlanul, midőn a bálványimádásoknak végeszakad, a nép nem fog aranyos fejű bornyúk előtt térdelni többé, nem csókolandja a tigriskörmöket, miken önvérének szagát érzi, hanem ledobja nyakáról álszenteit.
Dicsőségtek álom. Volt és nincs és nem lehet többé.
Jön az idő, melyben a népek hajtóvadászatot tartandnak a királyokra, üldözni fogják e koronás vadakat egyik ország szélitől a másikig, s nem lesz azoknak maradásuk sem e földön, sem a másvilágon.
Ez az idő nem messze van. Talán már benne is vagyunk.
Illő, hogy a népnek is jusson eszébe keresztyén volta. Legyünk emberek, s midőn e fölkent szerencsétleneket bujdosni eresztjük, ne mulasszuk el őket megsiratni: szegény király, szegény koronás király!
Milyen magasról estél alá és mily mélyen.
Mikor mindenki szomorú volt, te voltál egyedül a kéjelgő most, midőn mindenki örül, te magad vagy, aki sírsz.
Mikor mindenki rabszolga volt, te voltál egyedül, kinek minden szabad volt – most, midőn mindenki szabad, te magad vagy a száműzött.
Süket voltál, mikor a nép fájdalmai szaván beszélt hozzád most néma vagy, midőn neked fáj, és nem mered kimondani, hogy mi…
Szegény király, szegény koronás király.
Mindenkinek van hazája, neked nincs. Mindenkinek van öröme, reménye, neked nincs. Az isten mindenkinek áldást osztogat, te vagy egyedül átok alatt…
Szegény megbukott félisten. Sem isten, sem ördög nem lehet belőled, mert ember vagy, s ember nem lehetsz többé, mert király voltál.
Midőn fejedre hagytad tenni az arany szarvakat, beírtad nevedet azon boldogtalanok sorába, kik milliók közül kiválva erőszakot tesznek a természeten, hogy számukra külön teremtsen minden örömöt.
Kiknek ülőszéke a népek sírja, kiknek itala vér, kiknek a nemzetek nyögése dajkaének, kiknek nyugalma a rabláncok zörgése, játéka háború.
Hová fogsz menni? Étlen, szomjan, álmatlanul, örömtelenül.
Mert a te ételed nem emberi étel, álmad nem emberi álom, örömöd nem ember öröme.
Ez a világ nem a te világod. Az emberiség nem fogad fiává.
A mennyország nem a te hazád. Áldozataid képe visszarettent onnan.
A pokolban sincs helyed. Az kikacagja halavány arcodat.
Hová fogsz menni? Testvértelenül fogod társaiddal bejárni a világot, mint vésztjósló üstökös csillag, s ha találkozol magadhoz hasonlóval, vissza fogsz rettenni tőle, s ha a forrásból inni akarsz, vissza fogsz rettenni saját arculatodtól…
Szegény király, szegény koronás király.
Ha isten megengedi, hogy olyan halálod legyen, minő embernek szokott lenni, ha a föld beveszi csontjaidat, azon a helyen nem fog megteremni istennek semmi virága, puszta lesz az, megátkozott porod miatt messze téren kivész minden, ami zöld, s századok múlva a késő nemzedék, hol kopár, fűtelen tért talál, arról fogja tudni, hogy oda egy király van temetve.
Mert átkozott lesz a fű, mely sírodon gyökeret ver, és áldott lesz az, mely palotád köveit fogja lepni.
A népek pedig boldogak leendnek, s örömeik zaja nem hagyand aludni mély sírod fenekén.
A templomokban sokáig fogják nevedet az imádságban emlegetni ott, hol az árvízről, döghalálról s az isten egyéb csapásairól van szó.
És senki, senki nem fog megsiratni téged.
A gyávák megszűnnek félni, a bátrak gyűlölni tégedet, rokonaid megszűnnek szeretni és megtagadnak.
Elfeled mindenki. Elmúlsz, elenyészel…
Szegény király, szegény koronás király!