Esti Lapok, 1849. április 11.

BÍZZUNK MAGUNKBAN!

De el ne bízzuk magunkat.

Nem ijedtünk meg a veszedelemtől, nem hetvenkedünk a győzelemben, s nem fogunk hátrálni az újabb veszélyek elől. Magyarországnak ez erőkifejtése csak arra ok, hogy erejét még jobban szaporítsa.

Azon idő, mely a veszélyt elhárítá hazánkról, nem az örömre, hanem az előkészülésre van adatva az égtől.

Nem ünnepek napjai ezek, hanem a legsietőbb munka napjai. Hazánkból naponkint nagyobb tért foglalnak el seregeink az ellenségtől, ezekből szaporítani kell seregeink számát.

A külországokkal megnyílt a közlekedés, onnan fegyvereket kell hozatnunk.

A kárpáti hegyszorosok még a mi kezünkben vannak, oda kell vonulni védseregeinknek. Nehány ezer bátor, lelkes férfi, eszes, okos vezérek mellett, őriző vára lehet Felső-Magyarországnak.

Ruházat, élelmezés, a hadfolytatásnak legsürgetőbb feltételei, mind most előkészítendők, midőn időnk és alkalmunk van rá.

Windisch-Graetz azt mondá, midőn Pestet elfoglalta: Finita e la commedia! Ez volt az ő veszedelme.

Vigyázzunk, nehogy mi is hasonlót gondoljunk, mert az lenne a mi veszedelmünk.

E napok nem a győzelem élvezésének napjai, hanem a győzelemre előkészülhetés megfizethetlen arany napjai.

Készüljünk komolyan, nagyszerűen. Amennyi feje van a koronás sárkánynak, annyi keze legyen a nemzetnek, mert mindegyikkel külön meg kell küzdenie az életért, a szabadságért.