Esti Lapok (Pest), 1849. június 6.

KÖZELGET A VÉGSŐ ELKESEREDÉSNEK HARCA

Az osztrák császár mongolokat és tatárokat hoz Magyarországra.

26-án tartott Mokotowban szemlét a Kaukázuson túli muzulmán lovas ezred fölött, melyet reánk akar hozni. S azt hivatalos lapjai hirdetik.

Érzi, látja, a keresztények istene nem segíti igaztalan ügyét. A pogányokhoz kell folyamodnia.

Érzi, látja, hogy a Krisztus és az ő szente előtt hiába térdepel, az esküszegő szavait nem hallgatja meg isten, s most az osztrák császár a pogányok bálványistenei előtt veti magát arcra, azoktól koldul segítséget.

Nem győzhette le a szabadságot a keresztyénség apostatáival, a hitetlenek csorda tömegéhez kellett folyamodnia.

Tatárokat, mongolokat kell az osztrák császárnak hozni Magyarország ellen.

Halld meg, nép! és ne felejtsd el neki.

Az osztrák császár nemcsak a szabadság ellen, nemcsak a jog ellen, maga az isten ellen emelte fel fejét!

Halld meg, isten! és ne felejtsd el neki.

Az osztrák császár a pogányok bálványaival esküdött össze ellened, hogy templomaidat lerontsa, hogy nevedet kicsúfoltassa a hitlenekkel, hogy szent keresztedet a gyalázatnak adja által.

Az osztrák császár mongolokat és tatárokat hítt meg Európa legyőzésére.

Őrült, őrült, őrült ember!

Ki az egy istennel akar hadakozni!

Mindennek hadat izent már, ami szent, hadat az igazságnak, hadat a szeretetnek, hadat a népnek, hadat a szabadságnak, csak a vallás volt hátra, most ezt támadja meg.

Ne felejtsd el neki, isten, hogy ellened emelte fel fejét.

És te nép, légy éberen, fegyverezd fel magadat mindenható haragoddal. Templomod ellen jő a háború, csinálj templomaidból várakat, harangjaidat öntsd meg ágyúknak. Szedd le a körösztöt és a csillagot tornyod tetejéről s vidd a csatába zászló gyanánt, s ne tűzd addig a helyére vissza, míg a pogány had vére folyamaid vizeit pirosra nem festi.

Elő a templomokból a szent lobogókkal! kinek lesz bátorsága hadat viselni az isten ellen? Ragadjátok meg, ami kezetekbe akad. Ásót, kaszát, kést, botokat, az isten öldöklő fegyverré szentelendi azt kezetekben. Az isten megőrzi híveit, s akik a szent csatában elesnek, azoknak lelkei tisztán jutnak az égbe. Azoknak bűneit megbocsátja az isten és maradékait megáldja ezer íziglen és megáldja a helyet, ahol vérök kifolyt.

Ma nagyböjt napja van. Imádkozzatok és készüljetek! Jusson eszetekbe a haza, a szabadság, az isten!

Győzni fogtok, az ellenség az isten ellen harcol.

Az osztrák császár tatárokat, mongolokat hoz Magyarország ellen!

MAGYARORSZÁG ELNÖKÉNEK POMPÁJA

Egyszerű közhonvéd ruhában, családjával együtt egy nyitott kocsin jött be azon férfi Budapestre, ki most Magyarország legelső embere.

Sem arany, sem ezüst nem volt kocsijára pazarolva. Az országnak szüksége van. Az elnök nem lett gazdagabb, mint volt azelőtt. Előtte, utána nem vonulnak diadalmenetét kísérő seregek.

Azok most az ellenség előtt állanak. Elnöknek nincs szüksége magát kísértetni ott, hol a nép szeretete őrködik felette. Egyetlen pompája volt a mindenünnen reá hulló koszorúk özöne.

Lovait pőrén, magyarosan öltözött kocsis hajtotta.

Az elnök mindenütt megismerte az ablakokból ránéző ismerőseit, viszonzá üdvözléseiket, mintha nem is érezné, hogy ő Magyarországon most a legelső ember.

Így ment végig az utcákon, kísérve, fogadva a nép éljeneitől, az utcák szárnyai, a zászlók lobogva integettek felé, a virágok, a koszorúk ellepték útját.

…Emlékezzetek vissza azon időkre, midőn ama királyi komédiás, kit Magyarhon nádorának választott, ugyanezen utat tevé Budapest utcáin.

Láttatok akkor sokat, amit most nem.

Aranyos szekereket. Aranyos katonákat. Mondvacsinált diadalíveket, jól jutalmazott rakétákat, bíborban, aranyban ragyogó magas urakat.

A hercegi hintót harisnyás szolga kormányzá nagy pofoncsapott kalapban, s iszonyú massza katonaság escortirozta a szeretett (!) herceget.

Csak egyet nem láttatok akkor, amit most.

Azt az aranyos jókedvet, azt a ragyogó népszerelmet, amivel a kormányzó bejött.

Látjátok, ilyen különbségek vannak a királyság és a respublika között.