Esti Lapok (Pest), 1849. június 28.

Ha hazánk népe magát gyáván el nem hagyva tömegestül felkel, és e vitéz hadsereget (melynek gyarapítása a kormány komoly gondjai közé tartozik) egypár százezer felkelt nép támogatja, kevés hetek alatt egy muszka sem tapodja hazánk szent földét.

Kaszára, baltára, vasvillára tehát, magyar férfiak.

Hír szerint Bem leend az összes magyar hadak vezére.

Ő ismeri a muszkákat, verekedett velök sokat, tudja, hol fáj nekik legjobban, ismeri taktikájukat.

Görgei azért megtartja a rábízott sereg vezérletét, s mint mondják, ő maga ajánlotta a fővezérletet Bemnek.

Sohasem volt oly jó alkalom a muszkát semmivé tenni, mint most.

Ezt mondta Bem.

Ismeritek őt: hogy amit mond, azt végre is szokta hajtani.

Nagy híre van, hogy Morvában és Prágában kiütött a forradalom.

Hát hitte-e azt valaki, hogy a tengernek zablát lehet vetni a szájába?

A népek tengere mozogni kezd.

Siessetek, zsarnokok, Magyarországra, hogy magyar kéz ölhessen meg benneteket, mielőtt azt saját népeitek tennék!

Erdélyben irtózatos harc támadt a székelyek és oroszok között.

Minden székely lelke, mely a mennyországba repül, előbb négy oroszt küld a pokolra.

Fegyverben áll ott minden ember, a tízéves gyermektől a hetvenéves aggig, maguk az asszonyok ásóval, kaszával, mint nőoroszlányok rontnak a cudarra, ki szabadságtipró lábát barlangjukba tette.

A düh bátorsága, mely a székely fegyverét vezeti, mint az emésztő tűz pusztítja az oroszok sorait. Ők nem fogják többé honuk határait látni; a székely mezőkön fogják őket eltemetni dögevő madarak.

Tanuljatok a székelyektől.