Életképek, 1848. május 18.

A FORRADALOM KÖLTÉSZETE

Ne ijedjetek meg e szótól: forradalom.

Nem villám ez, csak napsugár, mely szemetekbe süt.

Minden, mi szép, minden, mi fönséges, e szóban benne van. Isten-irgalom és emberszeretet, férfierény és nőszerelem, néphatalom és világszabadság – minden, minden e szóban: forradalom.

Éj után hajnal jő. Az álmok elfutnak. A sötétség visszatér kriptáiba, a hegyek arannyal festik ormaikat, a nap sugára szétlövell. Minden, mi sötét és a sötétség lakója, visszafut odvába; de fölébred minden, ami szép és az istené. Millió csillag, az ég millió gyémántos királya tűnik el egy sugarától a napnak. Nem látja senki, hogy hová lettek? Nem tudja senki, hogy vannak-e. Életök csak a ragyogásban látszék, s ragyogásuk elmúlik, mihelyt az ég megszűnik fekete lenni. Helyettök ott fenn a pacsirta zengi énekét.

Lássátok, ez a forradalom.

A hajnal nem gyilkol meg senkit, hogy éjt nappallá változtassa. Az éj mindenkit elaltat, hogy uralkodhassék.

A hajnal pirulása nem az a vér, mely a szívből kiömlik, hanem amely a hős arcán pirul, midőn sisakját fölteszi.

Az éj halált oszt mindenkinek. Még az élő is elalszik, s a virág becsukja kelyhét.

A hajnal életet oszt szét, még a sír is kivirágzik, s a tengerfenék növény-erdőt terem, hová szeme elhat s kicsalja a börtönnyíláson át az eltemetett halovány virágot.

Lássátok, ez a forradalom.

Változik minden. Ég és föld más alakot ölt. De életre változik minden. Világ és szabadság terjed szét mindenütt.

Ki boldogtalan volt, a forradalom szívét meggyógyítja, ki félt, bátorrá teszi, a vak szeméről a hályogot letépi, mindent ad mindenkinek s mégsem vesz el senkitől semmit.

Igazságot tesz mindenkinek s mégsem áll bosszút senkin.

Mindenkit megvéd s mégsem üldöz senkit.

Mert fegyvere nem halált, hanem életet oszt.

Lássátok, ez a forradalom.

*

Vannak, kik azt hiszik, hogy a forradalom eszméje egy a zsarnok-gyilkolással.

Ez lehetett akkor, mikor a zsarnokok a népet üldözték, midőn a nép a szabadság után sovárgott, s csak egy Brutusnak kelle születni minden Caesar mellé, hogy a népszabadság biztosítva legyen.

Újabb időkben a zsarnokok találtak módokat, melyekkel a népeket magukba szerelmesekké tegyék, s ha ledűl egy, a nép másikat emel helyébe.

Ilyenkor nem a zsarnokokat, a rabszolgákat kell kiirtani.

Mihelyt nem lesznek rabszolgák, nem lesznek zsarnokok.

S ide nem kell kard, nem kell guillotine, ezt tenni fogja a forradalom szelleme.

A keresztyén vallást nem fegyver terjeszté el a világon, forradalom volt az is, mit az a földön, az égben és a föld alatt előidézett, csatát vívott emberekkel, ördögökkel és hamis istenekkel, csatát magával a halállal és győzött, mert fegyvere a szent igazság volt.

A hamis istenek oltárán kihamvadt a tűz, az ördögöket nem hitte többé senki, s a halál fejéről leesett a korona. A halál megszűnt öldöklő angyal lenni. Új élet angyala lett belőle. Mert úgy akarta az örökhatalmú szellem.

E szent lélek újra eljöend!

Nem hoz magával semmi fegyvert, mint igazsága szavait. Nem öl meg senkit, de mindenkit újra teremt. A félistenekből egész emberek lesznek, s a késő utókor bámulni fogja azon csecsebecséket, babonás népfétiseket, miket egykor a nép térdre omolva imádott.

Ha a nép ember előtt hajtja porba arcát, nem azt kell porba sújtani, kit bálványul körülvesz, hanem őt kell kiemelni a porból s tudtára adni, hogy ki asszonytól született, az nem isten, de nem is igavonó barom.

S ezt fogja tenni a forradalom.

CHARIVARI

Kérdés: Miben különbözik a francia forradalom a magyar forradalomtól?

Felelet: Abban, hogy a franciák el akarták kergetni a királyukat, s ez nekik sikerült; a magyarok pedig örömest hazahozták volna királyukat, s nekik meg ez nem sikerült.

Kérdés: Micsoda titkos jelentéseik vannak az érdemrendjeleknek, miket a királyok osztogatnak?

Felelet: A kereszt azt jelenti: „íme te is segítettél a népek megváltóit keresztre feszíteni, viseld érdemed jelét a nyakadra kötve.”

Az aranykulcs: „hű tömlöctartója voltál a szabadságnak, viseld porkolábi érdemeid díszjelét magadon.”

Az aranylánc: „engedelmes igavonó marhája voltál a te uradnak, legyen megaranyozva a lánc, mellyel nyakadnál fogva zsámolyához vagy kötve.”

Az aranysarkantyú: „első voltál ott, ahol futni kellett, legyen mivel sarkantyúznod a lovadat, ha háborúba mégy.”

Az aranygyapjú: „jámbor birkája voltál a te uradnak, viseld tulajdon bőrödet.”

A térdkötő: „köszönd e harisnyakötőt azon érdemeidnek, miket magadnak az udvari hölgyek körül szereztél.”

A tárca végre ilyenformát jelenthet: „elloptad a gazdád számára a nemzet pénzét, már most emlékül tartsd meg magadnak a pugyillárist.”