bold = Main text
    Part                                         grey = Comment text

  1 1    |              vezére, nyújtódi Damokos Tamás, amint azt látta, hogy a
  2 3    |              előkelő „primor” Damokos Tamás, „ex genere Nyujtód”. Mikóújvár,
  3 3    |             azután székhelyét Damokos Tamás, aki főkapitány vala Csíkban.~
  4 3    |      asszonnyal tudatta a hős Damokos Tamás szomorú végzetét.~– Gyászholló
  5 3    |                hogy mit izent Damokos Tamás nagy veszedelméből, s átadá
  6 3    |         veszne Krímiában a jó Damokos Tamás urunk.~Az asszony letörülte
  7 3    |             volna csak itthon Damokos Tamás, majd megmutatná az tinektek,
  8 5    |              írástudó embert, amilyen Tamás öcsém, nem küldi a tatár
  9 5    |            jól tudja ám, hogy Damokos Tamás főfő székely ember, főkapitány
 10 5    |            neki, hogy ki az a Damokos Tamás? Őérte Buzdurgán uram kétezer
 11 5    |             azzal, hogy hja bizony, a Tamás szemrevaló legény: az bizony
 12 5    |            még tatárul is megtanult a Tamás, s el is felejtette, hogy
 13 6    |           vagy? Mi a neved?~– Damokos Tamás.~– Damokos is, meg Tamás
 14 6    |              Tamás.~– Damokos is, meg Tamás is? Melyik vagy hát?~– Mind
 15 6    |          mondok neked Damokos is, meg Tamás is: hogyha engem lóvá tartasz,
 16 6    |       babonádhoz: megengedem.~Damokos Tamás azonnal összehordatta a
 17 6    |              Éjfél felé pedig Damokos Tamás jó nyers cserhulladékot
 18 6    |               szemetet gyújtatott meg Tamás a kert minden részében,
 19 6    |       kegyelmet teszek veled.~Damokos Tamás megörült, hogy ilyen nagy
 20 6    |        csakugyan Damokos is vagy, meg Tamás is? Ej, ha azt tudtam volna,
 21 6    |               ha itt hágy, jó Damokos Tamás.~Ettől fogva aztán Tamásnak
 22 6    |          szánt tubarózsákat ültessen. Tamás elvégezte mind a kettőt
 23 6    |           megvizsgálják.~A jó Damokos Tamás pedig csak aludt szép nyugodt
 24 6    |         gyönyörködött bennük.~Damokos Tamás pedig ottan a kas alatt
 25 6    |            már megint!” mondá Damokos Tamás. Ne sikoltozzatok annyit
 26 6    |         sóhajtá erényes elborzadással Tamás. Sohasem vitte őt arra a
 27 6    |           látszott vonaglani; Damokos Tamás a Megváltónak minden végmondását
 28 6    |             várd el további sorsodat.~Tamás megfordult, s bement a cifra
 29 6    |              népeiről beszélt Damokos Tamás, az asszonyokról, akik a
 30 6    |                Várd el az ítéletedet.~Tamás elhagyta a kösköt, s aztán
 31 6    |              beszélt hozzája. Azonban Tamás minden szavára kemény, jól
 32 6    |          erről az övről írni?~Damokos Tamás vállat vont. E bizony nem
 33 6    |               lant, koboz elhangzott. Tamás visszafeküdt a kas alá,
 34 6    |               valamennyi között az én Tamás szolgám.~Másnap kora hajnalban
 35 6    |               végezni a kerti köskbe.~Tamás ott kapargatta a pálmafák
 36 6    |              írni?~– Le biz én.~Azzal Tamás fogta a kaparóvasát, s annak
 37 6    |              két karját, hogy Damokos Tamás most már csakugyan az hitte,
 38 6    |          bicsakkal.~– No hát! – monda Tamás dacosan, – mit akarsz hát
 39 6    |              a medreszekben tanítják.~Tamás ráhagyta, hogy igenis: ott
 40 6    |               gondolá magában Damokos Tamás; de majd mikor kisül, hogy
 41 6    |              kastélyba, hogy hozzanak Tamás számára pompás öltözeteket,
 42 6    |        talpára leszámlálni a botokat.~Tamás köszönte szépen ezt a szívességet:
 43 6    | körülveregetni, hogy kidomborodjanak. Tamás egész nap ezt mívelte.~Estefelé
 44 6    |              Másfélével ám! – gondolá Tamás. – Ha tudnék másfélét! De
 45 6    |          láttad te ennek a mustráját?~Tamás csak most vette észre, hogy
 46 6    |          eredj most a kertbe kapálni.~Tamás lerakta a cifra ruhát, felvette
 47 6    |             kitakarodtak onnan.~Amint Tamás a nagy vízmedencéhez ért,
 48 6    |        betűkből van összerakva rajta.~Tamás erre letört egy agavelevelet,
 49 6    |             akkor ott gereblyélgetett Tamás megint. Innen aztán együtt
 50 6    |       meghókonyodtában.~– Te! Damokos Tamás! Ennek a mustráját is a
 51 6    |                 mondá magában Damokos Tamás, elfeledkezve rab voltáról.)~
 52 7    |         felgerjedésedet látni! Ha ezt Tamás látná, megenne örömében.
 53 7    |             rendelte el, hogy Damokos Tamás fogsága alatt az én tutorom
 54 7    |             hogy ha netalán a Damokos Tamás kiszabadulása által ezen
 55 7    |               egy nap elmúlik Damokos Tamás elfogatása után, akkor az
 56 7    |         otthon lesz a várában Damokos Tamás.~Apor István uram bosszúsan
 57 7    |              ne tépd. Majd ha Damokos Tamás előkerül: sokszor elővegyük,
 58 8    |            Tamást! Megvan már Damokos Tamás! Örüljön, örvendjen kegyelmed
 59 8    |               azon ebéd alatt Damokos Tamás uramnak a boldog kiszabadulásáért!
 60 8    |             arannyal. Oda van Damokos Tamás!”~ ~
 61 9    |          koldulom is össze, a Damokos Tamás váltságának ki kell kerülni.
 62 9    |   rézmozsarakat is a bástyákról; de a Tamás váltságának össze kell kerülni.
 63 10   |           azért, hogy szegény Damokos Tamás ott vesszen a rabságban,
 64 11   |           mikor érkezik meg a Damokos Tamás váltságdíja?~A szultán tihajájának
 65 11   |            egy fatálon.~– Hallod-e te Tamás a Damokosok között; azt
 66 11   |           jobb mulatságom – felelt rá Tamás.~– Neked! Dagadj meg! Te
 67 11   |       papirosra leírni.)~Erre Damokos Tamás úgy teremtette neki a fejéhez
 68 11   |            dőlt ebéd után, felnyitá a Tamás börtönét, s átvitte hozzá
 69 11   |               hozzá a körömfaladékot.~Tamás tudta azt, hogy ilyenkor
 70 11   |            mondta Kalme, odakuporodva Tamás mellé a szalmára.~Mikor
 71 11   |               a szalmára.~Mikor aztán Tamás mindent elfogyasztott hűségesen,
 72 11   |              szabad szeretni.~Damokos Tamás elértette biz ezt a vallomást,
 73 11   |            adja: még akkor is kétszer Tamás vagyok benne, hogy ő engemet
 74 11   |          hangját hallá egy pillanatra Tamás, s aztán becsukódott az
 75 11   |              velem” – gondolá magában Tamás.~Hosszú idő telt bele, amíg
 76 11   |               Jó hírt hozasz? – kérdé Tamás lelkendezve.~– Hát mit hoznék
 77 11   |           leoldom kezedről, lábadról.~Tamás engedte a láncait levetetni.~–
 78 11   |           esznek asztalról. Tudta ezt Tamás.~Hanem azért neki mégis
 79 11   |               Légy Istennel! – rebegé Tamás. – Ne kísértsd az ördögöt.~–
 80 11   |               neki asztalul szolgált.~Tamás azonban mindeneknél inkább
 81 11   |         felkapta Kalme a láncot, amit Tamás kezéről, lábáról levett;
 82 11   |              s kihajította azt rajta.~Tamás megrettent. Az jutott eszébe,
 83 11   |                most istállót tisztít.~Tamás összeborzadt. Ilyen kegyetlenül
 84 11   |         nekünk”? – töprengett magában Tamás.)~Amennyire a szeme ellátott
 85 11   |          milyen forró. – S odaszorítá Tamás kezét lángoló arcához. –
 86 11   |               ajakára, amitől szegény Tamás ugyan halálra ijedt volna,
 87 11   |               biz azt nem adta vissza Tamás, hanem csak letörülte a
 88 11   |               mondá bosszúsan Damokos Tamás, megbotránkozva az oktalan
 89 11   |          annak a népnek – sóhajta fel Tamás.~– És hát tudod, hogy kinek
 90 11   |      mennybéli szentek! – nyavalygott Tamás, a kezeit összekulcsolva
 91 11   |               lehetek otthon! – hörgé Tamás, az öklével törülve könnyező
 92 11   |               hagysz neki itt belőle.~Tamás nagyon meg volt akadva a
 93 11   |            ablakból.~– Te is? – kérdé Tamás.~– Hát mit gondolsz? Itt
 94 11   |            vinni? – kérdé megdöbbenve Tamás.~– Oda! Oda! Az én hazám
 95 11   |           Igen ám, jó asszony – mondá Tamás –, csakhogy én nem azért
 96 11   |         megosztani? – kérdé hüledezve Tamás.~– Minden nyomort, sanyarúságot,
 97 11   |          visszatérhessen oda.~Damokos Tamás szívét mégis nagyon meghatotta
 98 11   |               lehet! – tusakodék vele Tamás. – Te nem jöhetsz velem.
 99 11   |              e szóra büszkén állt fel Tamás mellől, márvánnyá halaványult
100 11   |            olvad-e meg benne?~Damokos Tamás azt látta ezekből a villogó
101 11   |       fogságra vitték, messze földre.~Tamás összefonta karjait: megértette
102 11   |             gyámolítója, védelmezője.~Tamás közbevágott.~– Tudod, asszony,
103 11   |             Apor István! – kiálta fel Tamás. Ez a név hegyes nyíl volt,
104 11   |                hogy siessen a Damokos Tamás nevű fogoly nemes urat azonnal
105 11   |               közbe lábával dobbantva Tamás.~– Ne dobolj, kérlek! Nem
106 11   |                 Pimpilimpim!)~Damokos Tamás keserűen nevetett.~– Ah,
107 11   |     gondolattól, ha netalán a Damokos Tamás kiszabadulása a mi édes
108 11   |            harsonáját hozzá.)~Damokos Tamás az összeszorított két öklével
109 11   |    Pimpilimpim, tintirintim.)~Damokos Tamás minden tagjában reszketve
110 11   |                Elég! – ordítá Damokos Tamás, dühében toporzékolva.~–
111 11   |            igaz szeretettel.”~Damokos Tamás nem volt többé ember, veszett
112 11   |            halott volt, mikor Damokos Tamás kezéből kikerült. Fuldokolva
113 11   |    szerencsével. Elbocsátlak.~Damokos Tamás megrázta a fejét, büszkén
114 11   |           murza háremszobáját Damokos Tamás, s átment a zárkájába.~Kalme
115 11(1)|              fejedelem levele, melyet Tamás is aláírt, ez utóbbit igazolják.~
116 12   |             nagyhamar megöli. Szegény Tamás oda van már. Ilka asszony
117 12   |          kifundált. A szegény Damokos Tamás kárbaveszett, azon már nem
118 12   |    szorongatni. Ez bizonyosan Damokos Tamás képe.~A felébredt oroszlán
119 12   |               Ravaselt, aki a Damokos Tamás váltságát elrabolta, s hol
120 15   |            volt a levélben:~A Damokos Tamás nevű rab magyar urat, volt
121 15   |           között sem volt még Damokos Tamás.~Most aztán Kalme parancsot
122 15   |             De kiadom ingyen!~Damokos Tamás még most is büszke volt!
123 15   |              mindig! – kiáltá Damokos Tamás, keblére szorítva édes egyetlenét.~–
124 15   |          Mégsem veszem vissza – mondá Tamás. – Hanem ha kegyelemosztó
125 15   |             visszavándorolt a Damokos Tamás kezébe.~Még utoljára majd
126 15   |               volna azt hozzá Damokos Tamás, ha előre tudta volna, hogy
127 16   |             Ekkor került haza Damokos Tamás, a maga kiszabadult kétszáz
128 16   |               Boldizsár bának Damokos Tamás:~– Eredj csak, édes bátyám,
129 16   |             hogy hazakerült a Damokos Tamás meg a lófők hada Krímiából,
130 16   |               vezető hiányzott.~Mikor Tamás megtudta, hogy Mikóújvárát
131 16   |               jó öcsém, vitéz Damokos Tamás kapitány uram. Csak neked
132 16   |              vele, senki más.~Damokos Tamás látta, hogy ezt a harcot
133 16   |          szöktél meg a csávagödörből, Tamás a Damokosok között? Tán
134 16   |  szemrehányásokat tenne: „Ej, Damokos Tamás, ezt nem vártam tőled!”~
135 16   |             között megtalálta Damokos Tamás Apor István uramat is. De
136 16   |               várát is visszafoglalta Tamás, de az olyan rongált állapotban
137 16   |              olyan vágást, amilyennel Tamás Buzdurgán murzát elbocsátá