Part

  1 1 |            saját hátára vetette.~– No most már édes lovam, eredj
  2 1 |       hídnak nagyon vékony volt.~– No csak ne ijedj meg magyar –
  3 1 |    oldalról csörtettek arrafelé.~– No csak ne törjétek magatokat
  4 1 |            szégyellitek magatokat? No megálljatok, majd én is
  5 1 |   szakadékba sehonnan nem vezet.~– No Boldizsár komám, innen szabadulj
  6 2 |            felsóhajtva az egekre: „no, most pislants, uram, Jézus!”
  7 2 |      mintha onnan nőtt volna ki.~– No, ezt csináld utánam, kutyafejű! –
  8 2 |            nagy fogcsattogással.~– No csak ne egyél meg! Mert
  9 2 |            alulról a rikongatásuk.~No most mihez kezdjünk? Visszamenni
 10 2 |            pénzes turbát.~– Ejnye, no bizony ezt ugyan jól kitaláltátok,
 11 2 |          hogy a másvilágon vannak.~No mármostan szabad az út.
 12 2 |         mint a csíki székelyeknek! No, majd ha nagyon megijedtek,
 13 3 |              Ha csak a földből nem nő ki?~– Hát igenis, hogy onnan
 14 3 |             Hát igenis, hogy onnan nő ki! Mire való ez a szép
 15 3 |          puskád csövét az agyánál. No hát! Ennek a faágyúnak a
 16 3 |     bástyákra, s azt mondta, hogy „No már most nem bánom, ha jön
 17 3 |    sötétben, mintha tűzből volna.~„No most rajta, hopp a Jézus
 18 3 |           a faágyús aggastyánai.~– No már most énekelhetünk egyet,
 19 4 |         asszony csak mosolygott.~– No, hát lássa kegyelmed, hogy
 20 5 |  előbb-utóbb meg kellett szakadni.~No, hát erre volt jó a rabszolga.~
 21 5 |        hangtól a legbátrabbnak is.~No hát ez volt az a Buzdurgán
 22 5 |           mondá rá Ilka asszony.~– No ugye, hogy kivakkantottad
 23 5 |          egyszerre Ilka asszony.~– No látod, édes mézem, nem kell
 24 5 |       asszony –, de milyen hírt?~– No hát milyent? Talán bizony
 25 5 |          az Están komám szemeivel. No hát akár álmodtad, akár
 26 6 |          tegyek vele egy próbát.~– No hát tedd meg; adj rendeletet
 27 6 |       felelt vissza a rabszolga.~– No hát kezdj hozzá a babonádhoz:
 28 6 |          hívatta Damokos Tamást.~– No te székely! látom bizony,
 29 6 |        napra egy tatár murzától.~– No most már elmehetsz dolgodra. –
 30 6 |          eléje; mégis rájuk ismer: No, van csókolódás! Hát anyátok
 31 6 |         Danolnak is, táncolnak is. No lelkecskéim, énekeljétek
 32 6 |         lássák! és irigykedjenek.~„No, micsoda bolond ez már megint!”
 33 6 |           meleg süti az orcáját.~– No mármost mi lészen ebből? –
 34 6 |             ami eltakar mindent.~– No, ezt jobban is szeretem –
 35 6 |        legalább ne mosolyogna ez a nő! Ne mutatná ragyogó orcáján,
 36 6 |            a fejemet, miért nem?~– No hát tartsd ezt az övet most
 37 6 |           ina erre az ordításra.~– No csak ne szepegj! – mondá
 38 6 |            hogy irigy legyen rá.~– No hát beleverjem az orrodat
 39 6 |     bolondozz azzal a bicsakkal.~– No hát! – monda Tamás dacosan, –
 40 6 |           a hordónyi nagy fején.~– No, mihelyt betörünk megint
 41 6 |         féltékennyé lesz miatta.~– No, hát eredj most a kertbe
 42 6 |          minden napjára más-más.~– No! Ne lássam addig a mekkai
 43 7 |    Boldizsár bá Ilka asszonynak:~– No drága gyémántom, most már
 44 7 |         akkor azt mondá Ilkának:~– No már most, édes ragyogó csillagom:
 45 7 |     ezerszer, igaz szeretettel.”~– No hallja kegyelmed, Boldizsár
 46 7 |            a két sort is szépen.~– No hát kegyelmednek a lelke
 47 7 |           s úgy ölöm el magamat.~– No csak ne tarts semmitől:
 48 7 |       beszélj, mit hoztál?~– Ejnye no. Sohasem láttam én még eleveny
 49 7 |           okosabb helyre küldik.~– No hát ki küldött? mondd el.~–
 50 7 |  elcserélte.~– Hát a volt a hibás? No mert már megijedék, hogy
 51 7 |            sohasem érti meg. Ejnye no, hogy hát ez így el volt
 52 7 |          Ejnye Jézuskám. Haj, haj. No.~– Elmehetsz már Isten hírével!
 53 7 |            tőlem a nagyasszonyom: „No te Palya, hát kaptál-e egy
 54 7 |           biz ezt én be nem iszom. No, ezt hazaviszem a gyerekeimnek,
 55 7 |       kolbász volt a szeredásában.~No, hanem az szép találkozás
 56 7 |          azt súgá neki a fülébe:~– No, hát nem eszel belőle. Mert
 57 8 |            Tamást a saroglyában.~– No no! – mondá erre Boldizsár
 58 8 |         Tamást a saroglyában.~– No no! – mondá erre Boldizsár
 59 8 |            beszélgetett hozzája:~– No lássa kegyelmed, hát a mesebeli
 60 8 |       kecske pedig itthon marad.~– No ha azt mondta Apor István
 61 8 |         gyönge célzásnak vétetik.)~No de annál többet ittak azon
 62 8 |          egyet se tudjanak lőni.~– No de már az megvan. Az a vár
 63 8 |   elszakíthassa, magához köthesse.~No, hogy ez egyszer ilyen jóhiszemű
 64 8 |        Boldizsár bá ráhagyta, hogy no, hát lovagolja ki azt a
 65 8 |        lovát sebesítették halálra.~No, innen most nincsen menekülés.~
 66 9 |         ölték agyon a zsiványok.~– No – egy kicsit – talán mégis –
 67 9 |            kiheverte már a magáét. No engem, fogadom, még etetni
 68 9 |           csak egy karcolás sem.~– No látja kegyelmed, hogy milyen
 69 9 |          az öklével az asztalra.~– No lám! Még az összetört karját
 70 10|      összecimborált a rablókkal.~– No, hogy éppen megosztozott
 71 10|   célzásképpen előre megjelzett. – No hát most már itt van az
 72 10|       palota ura elkiáltja magát: „No, még sohse láttam háromszáz
 73 10|          helyüket találta Désen.~– No, jól van! – mondta Ilka
 74 10|        beleegyezésével kezdte meg.~No iszen támadt erre nagy patália!
 75 10|       akkor azt mondták neki, hogy no csak forduljon meg a sarkán,
 76 10|     beteget háborgatni próbálja.~– No hát, felviszem én! – ajánlkozék
 77 10|     asszonynépben forrt a méreg.~– No, feleim! – mondta Ilka asszony –
 78 10|     nevezetes lépést tett előre.~– No, mármost, húgomasszonyok,
 79 10|         Elfogadtam a váltságdíjat. No hát mi lett a váltságdíjból?~–
 80 10|          ám a számadó juhásznál.~– No és ha azt mondja válaszul
 81 10|           az országgyűlés ellen!~– No most hát felkötöm a Kemény
 82 10|      kiáltának fel valamennyien:~– No, hát letétetik!~Nem fázott
 83 10|          Kemény Simon szablyája.~– No ha te miránk korbáccsal
 84 10|         kiáltá a fegyvereseinek:~– No, hát lássuk azt a budai
 85 10|         meg helyembe fejedelemnek. No, ezt nem nagy fáradságomba
 86 11|     foglyot szekéren szállítsanak, no ily bolondot még nem hallott
 87 11|        pénzzel. De annál nagyobbra nő mindennap az adósságod kínszenvedésekben,
 88 11|        murzához.~– Veled együtt?~– No, hát mi az?~– Nem haragszik
 89 11|     engedte a láncait levetetni.~– No, jer velem. Az asztal meg
 90 11|        most a hurik csiklandozzák. No, hát csak te egyél nyugton.~
 91 11|     szájárul a dolmánya ujjával.~– No, hát ha nem akarod, hogy
 92 11|        mondá maga vigasztalására: „No de legalább meglátogatom
 93 11|      nélkül!”~– Jézusom! Máriám!~– No, ugye most már Jézusról,
 94 11|         szemeit forgatta fölfelé. „No de még más tréfát is teszek,
 95 11|            hiszem, hogy az vagyok. No, hát közelebb húzódol-e
 96 11|        rázta. Nem értette ő ezt.~– No, ha teneked jobban tetszik
 97 11|           odaadtad a feleségednek? No hát jó! Majd én elmondom
 98 11|            úgy rengett bele a ház.~No, ez éppen hozzá illő zenekíséret
 99 11|         magát a szíve páncélján.~– No, ugye hogy van ilyen nevű
100 12|           a lába sem éri a földet. No ugye, már most kegyelmed
101 12|          megcirógatá az orcáját.~– No, hát legyünk akkor, mint
102 12| fejedelemváltozás esetére, ugye?~– No igen. De még hogy a fődolgot
103 12|        tudod, az „occasio bona!”~– No hát azt megszerzem én neked,
104 12|          te ezt honnan tudod?~– Ej no. A fatábla végig van hasadva,
105 12|            vétettem vele senkinek. No, hát értsd meg tovább. A
106 12|        mégis rászánja magát a szép nő a lefekvésre, maga levetkőzik,
107 12|           addig tartóztatni, míg a nő ágya félfüggönyét maga fölé
108 12|             s Istenben elalszik.~– No, most itt van az én időm! –
109 12|        vele a mély bástyaüregbe.~– No, kedves komám, nem ütötted-e
110 12|       cipót, megmondtam az árát.~– No hát, vigyen el az ördög.
111 12|         itt maradsz ítéletnapig.~– No hát, süketülj meg tőle!
112 12|          én azt, csak megkapjam.~– No, mármost adj le egy létrát,
113 12|      dörmögé a mélységbe jutott.~– No hát akkor béke legyen veled!
114 13|     birtokát is elkobozták miatta. No, majd az urának visszaadják,
115 13|       fejedelmi szokása szerint.~– No hát! – mondá magában Boldizsár
116 14|          hírével kerültünk ám ide!~No de jól van: alig hogy e
117 14|  Boldogságos Szűznek felajánlott. „No megállj, Czirjék! Megállj,
118 14|        pányva a nyakára szoruljon.~No, ez szép kis megszabadulás
119 14|       fogam. Csakhogy megkaptalak! No, ne félj, elviszlek oda
120 14|     Szerettél a közös tálból enni? No, majd lefetyölöd a közös
121 15|         nem a Szűz Mária ez itten!~No, hát ő is akarja vele éreztetni
122 15|        szorítva édes egyetlenét.~– No, hát vedd vissza a pénzed!~–
123 16|         beszélj velük, ha tudsz!~– No, hát már most van lovasságtok.
124 16|            össze egy szál karddal! No hát van-e ember a székelyek
125 16|     szabadon? Te világcsaló hazug! No iszen! Voltam a gyulafehérvári
126 16|      tanultál; egyet sem találtam; no, majd odahaza esztrengára