Part

  1 1 |            nagyfejedelemnek: „Ne menj te Lengyelországba, királyságot
  2 1 |               a személyét megmenteni; te csak hadnagy vagy, neked
  3 1 |               fogdosson a tatár!~– Ne te né! Hát azért volna nekem
  4 1 |              a cudar sinkoránok.~– Ne te né! Még bizony csúffá tennének,
  5 2 |               Boldizsár bá: – hát már te is a tatár zsoldjába álltál?
  6 2 |        Moldovában! De hogy nem alszol te ilyenkor, mint más becsületes
  7 3 |            vár.~– Majd erőssé tegyük. Te már azt csak bízd rám, édes
  8 3 |             Én mindenről gondoskodom, te csak az után láss, hogy
  9 3 |       megverte, akkor még ne tartson „Te Deum laudamus”-t, mert az
 10 4 |             mint egy mozsárágyú.~– Ó, te Szent Pilátus! Ó, te Szent
 11 4 |               Ó, te Szent Pilátus! Ó, te Szent Heródes! s még ahány
 12 4 |          kisujjam. Hanem hát jól van. Te csak légy nyugodt, és várj
 13 4 |             István uramat megtették a te tutorodnak, majd megteszem
 14 4 |               ő árva fejére, mint ő a te árváidra. Az Isten szabadítson
 15 5 |        sótalan lóhúsra fogják őket, a te uradat mandulával meg mazsolaszőlővel
 16 5 |            mint a paradicsomban, csak te hibázol neki, egyéb semmi.~
 17 5 | sokfábulfaragottember ám az én komám. Te csak mondd neki mindig azt,
 18 5 |               aki mind úgy van, ahogy te. Ha azok mind rákezdenék
 19 5 |          ugyan olyan embernek ismered te a te derék jó uradat? Aki
 20 5 |           olyan embernek ismered te a te derék jó uradat? Aki a hitvesi
 21 5 |            madárijesztő váztól félted te az uradat, hogy elszereti
 22 6 |         ráhorkantott bosszúsan.~– Hát te székely vagy? Mi a neved?~–
 23 6 |          hívatta Damokos Tamást.~– No te székely! látom bizony, hogy
 24 6 |         székely! látom bizony, hogy a te isteni tiszteleted jó volt.
 25 6 |             elmehetsz dolgodra. – Hát te csakugyan Damokos is vagy,
 26 6 |               arca, a termete. „Mikor te kilépsz a házadból, a nap
 27 6 |             azt mondva: most világíts te helyettem!” – így zengedezne
 28 6 |       lefordulok róla. Ne nyúlj hozzá te menyecske, mert megrúg!
 29 6 |              kard által haljon meg. – Te, vakmerő férfi, most lépj
 30 6 |               igaz járatbeli ember.~– Te azt mondád – szólt Kalme –,
 31 6 |              írást ide erre a falra?” Te akkor lépj elő bátran és
 32 6 |            nézhesse Damokos Tamást.~– Te írtad ezt? Te magad? Nem
 33 6 |               Tamást.~– Te írtad ezt? Te magad? Nem hazudsz? Hát
 34 6 |               közt legelsővé teszlek. Te parancsolsz valamennyinek,
 35 6 |             el nem vágtad a nyakadat. Te tudod a měhdruli írást!
 36 6 |              főmedreszben.~– Hát most te fogod nekem ezt az én irhabőreimre
 37 6 |                napestig kész vagyok a te bőrödre arany mondásokat
 38 6 |           félj, fiam, megjutalmazlak. Te fogod jövendőben a vétkes,
 39 6 |          bámultában. – Hát hol láttad te ennek a mustráját?~Tamás
 40 6 |             fejét meghókonyodtában.~– Te! Damokos Tamás! Ennek a
 41 7 |            meg Apor István uramnak, a te tutorodnak. A tihajájának
 42 7 |            írd, amit már máskor, hogy te bizonyosan tudod, szultán
 43 7 |               mondta, hogy „Ne kínálj te neki egy batkával se többet,
 44 7 |               írj egy másik levelet a te tutorodnak, Apor István
 45 7 |            Jaj, édes tubavirágszálam: te csak a füleddel hallgasd,
 46 7 |           örömében. De hát csak írjad te, ahogy én mondom. Én tudom,
 47 7 |           elébb leírom azt a levelet; te aztán magadban lekópizálod;
 48 7 |              vele a toll…~– Ne féltsd te azt a tintát, angyalkám.
 49 7 |          gumiarábikum van benne. Csak te rajzold oda még azt a két
 50 7 |            deákul. Ez már ne legyen a te kezedírása.~Mikor aztán
 51 7 |        okosabb ember a Székelyföldön, te góbé, hogy téged küldtek
 52 7 |      nagyasszonyom küldött?~– Ki az a te nagyasszonyod?~– Ne te né!
 53 7 |              a te nagyasszonyod?~– Ne te né! Hogy teszi kied magát,
 54 7 |               azt az instanciát?~– Óh te külüfejű! Már hogy tudnám,
 55 7 |             táncoltatom én mindjárt a te hátadon a korbácsot, csak
 56 7 |            tőlem a nagyasszonyom: „No te Palya, hát kaptál-e egy
 57 7 |        székely nótát, hogy „Aluszol-e te juhász? Hej, dehogy aluszom”.
 58 7 |           tejfeles fazék mellett? Hej te Apor István! Azt nézem én
 59 7 |             István! Azt nézem én ki a te két szemedből, hogy te nagyon
 60 7 |              a te két szemedből, hogy te nagyon szereted a szépet!~
 61 7 |   becsületesen fordítani?~– Nem iszol te abból a tokajiból!~A tutor
 62 8 |               felbukik, lőjed!”~„Csak te lőjed!”~Annak a köpönyegnek
 63 8 |             kellene halászni.~– Tudsz te úszni?~– Tudok, de nem merek;
 64 8 |            mindjárt fára húzzák.~– Ne te né! Bolondok! – mondá Boldizsár
 65 10|            ott vesszen a rabságban, s te özvegyen maradj.~– Mit teszek
 66 10|         falnak esett ámulásában.~– Ó, te csodatevő asszonyi lélek!
 67 10|           akar beszélni, az a bolond. Te beszélj, te követelj, csinálj
 68 10|              az a bolond. Te beszélj, te követelj, csinálj csetepatét,
 69 10|          akinek az ura még él.~– Ahá! Te vagy az a kacki menyecske,
 70 10|              Simon szablyája.~– No ha te miránk korbáccsal akarsz
 71 10|            zászlóról, hogy a rendek a te édesapádat választották
 72 11|               egy fatálon.~– Hallod-e te Tamás a Damokosok között;
 73 11|      Damokosok között; azt gondolod-e te, hogy énnekem valami nagy
 74 11|           Tamás.~– Neked! Dagadj meg! Te rab vagy, abban kell megnyugodnod,
 75 11|               így is elég pisze. Az a te váltságdíjad csak nem jön.~–
 76 11|           pénzt, amint megtudta, hogy te elfogadod.~– Én pedig azt
 77 11|              azt mondom neked, hogy a te feleséged egy nagy … (Itt
 78 11|         bántják, akit szeretek?~– Hát te azért, akit szeretsz, minden
 79 11|               azért, hogy szeress. És te engem mégsem szeretsz.~–
 80 11|        elfutna velünk a világba. Az a te feleséged pedig ki tudja,
 81 11|           feleséged pedig ki tudja, a te asszonyod-e még?~– De én
 82 11|           ostoba víz a szememben? Hát te hiszesz az asszonynak? Vajon
 83 11|              a szabadításod munkáját. Te nem is álmodol arról, micsoda
 84 11|              Ez nem megy ingyenbe. Ha te őt ismernéd, lélegzetet
 85 11|              velem bolondokat.~– Csak te bízd rám magadat. Mondtam,
 86 11|           csiklandozzák. No, hát csak te egyél nyugton.~S azzal békét
 87 11|           Istenhez? Azt várod, hogy a te imádságodat meghallgassa,
 88 11|               Nem hallok!”~– Ne tarts te nekem mustrát az Isten bölcsessége
 89 11|             kinek lesz ezúttal jaj? A te nemzetednek, a te hazád
 90 11|              jaj? A te nemzetednek, a te hazád népének. A szultán
 91 11|          murza be is vettette sóval a te városodnak a helyét.~– Hogy
 92 11|         hiszek én a varázslatokban.~– Te bolond! Hisz az én varázslatom
 93 11|          rablás volna.~– Hát mi az?~– Te talán nem tudod, hogy a
 94 11|               olyan igazsággal hajtod te el a murza aranyait ezzel
 95 11|            nagy veszedelemről.~– Csak te bízd magadat egészen énreám –
 96 11|             sáncárokba az ablakból.~– Te is? – kérdé Tamás.~– Hát
 97 11|          kijutunk. De még azontúl is, te, aki idegen vagy, járatlan
 98 11|              az én népem lakik.~– Hát te engem oda akarsz vinni? –
 99 11|            innen kiszabadulni, hogy a te hazádba menjek: hanem hogy
100 11|         megosztom veled.~– Mit akarsz te velem megosztani? – kérdé
101 11|              is el tudnám feledni. Ha te engemet még annyi jóság
102 11|             lesz, mint másnál, mert a te nevedet is belefoglalom.
103 11|                  Nem kívánom én, hogy te légy hozzám kötve – mondá
104 11|               tusakodék vele Tamás. – Te nem jöhetsz velem. Nekem
105 11|           arcát magasra emelve.~– Hát te azért nem akarsz engemet
106 11|        teneked, hogy hová jutott az a te drága kincsed? – Eddig csupa
107 11|            mézzel olvasztgattam ezt a te kőszívedet. Majd most maró
108 11|            meg belőle, melyek közül a te felvilágosításodra, hogy
109 11|            azt, akit szeretek.~– Akit te szeretsz, meg van az szeretve!~–
110 11|                mi rettentő ember vagy te!~– Csak a többihez hasonló.
111 12|            tündérnek fogták volna el. Te! Mikor a haját leereszti (
112 12|           menekülés a számára, mint a te karjaid közé. Ha beteg,
113 12|       kibontani s újra befonni.~– Hát te ezt honnan tudod?~– Ej no.
114 12|               levált az ezüst.~– Hej, te vén, gaz kópé! Magad is
115 12|              csapdába. Hadd kaparjon. Te csak szedd össze hirtelen,
116 12|               boltba vezet. Az lesz a te ideiglenes lakásod ebben
117 12|             újra ismételem, amíg csak te meg nem unod.~– Az igazi
118 14|         Buzdurgán murza.~– Hehej! Hát te vagy az a híres? „Kedves
119 14|               sem tudja.~– Akkor csak te tudod magad, Apor István –
120 16|       hadnagyok is mind nekiesének:~– Te vívhatsz meg vele, senki
121 16|            Hej becsület, becsület! Ha te nem volnál, nem kellene
122 16|        rárivallt csúfondárosan:~– Hát te hogy szöktél meg a csávagödörből,
123 16|         feleségem bocsátott szabadon? Te világcsaló hazug! No iszen!
124 16|              huszonnyolc övet, akiről te měhdruli ábécét tanultál;
125 16|            Hej becsület! becsület! Ha te nem volnál, nem kellene