Part

  1 1 |                   édes játom, nekünk már itt lőttek!”~– Nemcsak lőttek,
  2 1 |                hátamat mutogatnom: nekem itt kell maradnom az én népemmel
  3 1 |           egyiránt.~– Akkor bizony én is itt maradok veled.~– De nem
  4 1 |                 látod, ha ez a pénz most itt marad nálam: amint a pogány
  5 1 |        szétnézett a terepen: mit lehetne itt csinálni?~A tengerszem be
  6 1 |           szánkót rakta meg. A bunda, az itt maradhat, anélkül is elég
  7 1 |               úgy néz ki a vidék, mintha itt bújt volna be az ördög a
  8 2 |            Csetátye Drakuluj~Jaj bizony, itt most egy kicsinyt repülni
  9 2 |                 felülről csak morzsa, az itt kolonc, amire dolog felmászni.
 10 2 |                  De miből faragna? Nincs itt más fa, mint nyomorék törpefenyő
 11 2 |               kifundálhatja belőle, hogy itt a medve összeakadt egy emberrel;
 12 2 |                körül, hogy kitől lehetne itt segítséget kérni? Nem voltak
 13 2 |                 Hisz ez több, mint elég! Itt van a hó! Ez az igazi jó
 14 2 |                útját az ismerős tájékon. Itt már ismerte a dörgést: a
 15 3 |             megírtuk egy másik könyvben. Itt történt az, hogy az asszonyok
 16 3 |          férfiakkal versenyt hadakoztak; itt örökíté meg hírét-nevét
 17 3 |              meghagyta azt az özvegynél. Itt tartotta azután székhelyét
 18 3 |      váltságdíjat íme elhoztam magammal. Itt van, egy rakáson. Most már
 19 3 |               lapítva! De hát nem voltak itt a daliák, csak a bölcsességhez
 20 4 |                  a földet. S most megint itt van az alkalom, megint özvegy
 21 5 |               kész préselt bőrre, amiket itt a karosszékeiden látsz;
 22 5 |                 tatár murzának, s míg mi itt a jégcsapokat bámuljuk az
 23 5 |              mondd neki mindig azt, hogy itt van a kétezer arany: ennyi
 24 6 |             felőle bizonyos; nem hagy az itt engemet sokáig rabszolgaságban.~–
 25 6 |            Örülök, ha kivált; örülök, ha itt hágy, jó Damokos Tamás.~
 26 6 |               nagy kőkoporsó födele alá. Itt csak nem lelnek rá. A dal,
 27 6 |          Meglátja ezt a felkarcolt írást itt a falon. Közel légy akkor.
 28 6 |                  árulom el senkinek, ami itt történt. Hogy biztosságban
 29 6 |                   virágokkal és betűkkel itt festik azokat tele. Ezt
 30 6 |                 bemászni.~Damokos Tamást itt átszolgáltatá a felügyelő
 31 6 |        megbecsülje, mert ez drága kincs.~Itt azután megtaníták Tamást,
 32 7 |           kérdezősködött, hogy hol kapni itt meg a török basát? merre
 33 7 |         csákóikat helyreigazítani utána. Itt is kapott egy hátbaütést,
 34 7 |              kutyaszánkázta góbéja, hogy itt nekem most furulyázol?~–
 35 7 |                  vissza nem adja kied.~– Itt van, kapd el! Aztán mondd
 36 7 |              nagy kalapjával röptében. – Itt van! Igyál rajta egyet!~–
 37 8 |                  érkezve, újra kezdte.~– Itt a kezemben a fetva! Hozom
 38 8 |              Damokos de Newtood.” Ez már itt van!~– Itt van már a mi
 39 8 |              Newtood.” Ez már itt van!~– Itt van már a mi Tamásunk! –
 40 8 |             kedve a kézszorongatástól.~– Itt biz a „rák a levélben” –
 41 8 |             érteni kell ám ezt! Mert hát itt minálunk az a szokás még
 42 8 |               akkoriban még új vár volt.~Itt már aztán kezdődött a török
 43 8 |                  gömbölyű bőrleveleivel.~Itt csak egyesével lehetett
 44 8 |          kapaszkodhattak volna.~Nem volt itt meggondolásra való idő annyi
 45 8 |                hogy de mi lesz már most? Itt már volt rá egy kis ideje.~
 46 8 |                  segítséggel?~Kik vannak itt? Nagy víz. Nimfeabokrok
 47 8 |             kitelik a maga emberségéből. Itt van a hosszú törökmeggyfa
 48 9 |                Kegyelmed élő testben van itt?~– Csak hozzák azt a tokányt,
 49 9 |                élő példa vagyok én magam itt. Még csak meg sem látszik
 50 10|                 senkit szóhoz jutni. Aki itt okosan akar beszélni, az
 51 10|             hozzá; de mindjárt. Kezdd el itt Csíkszeredán: ma hetivásár
 52 10|            megjelzett. – No hát most már itt van az a „rendkívüli szükség”.
 53 10|                férfi! Maradjanak kendtek itt a sutban! Jöjjön velünk,
 54 10|                     Csitt! asszonyok! Ez itt országháza! – kiálta recsegő
 55 10|               szalmáról, amit úr uraimék itt csépeltek.~Ez már szörnyűség
 56 10|                 sor tanácsos úr esküdött itt rendre egymás után, hogy
 57 10|               ide az a nagy tanácskozás? Itt van a szultán követe, itt
 58 10|                Itt van a szultán követe, itt a tatár kán követe: le kell
 59 10|                  rendkívüli szükségekre. Itt a rendkívüli szükség; ott
 60 10| diadalmaskodhatsz! Látod: asszonynép van itt és fegyvertelen. – Vágjad,
 61 11|                  is szükséges volt, mert itt az ajtókat be lehet zárni
 62 11|                 sem parancsolja, hogy én itt a számba repkedő szúnyogokat
 63 11|                 te feleséged egy nagy … (Itt egy olyan szót használt
 64 11|                  vágtál! Hanem aztán, ha itt találsz veszni a nyakamon:
 65 11|                asszony. Nem bánná az, ha itt veszne az ura, hogy másikat
 66 11|          Istvánhoz írt.~– Meglátod, hogy itt hagyja az átkozott a nyakamon
 67 11|               hiszesz, mint az Istenben: itt hágy kiváltatlan, nem küldi
 68 11|         hajszálam. Ennek a szörnyetegnek itt, akinek a horkolását hallod,
 69 11|           kínszenvedésekben, ha végre is itt találsz rajta veszni.~–
 70 11|                 a váltságdíja? Csakugyan itt van? Hogy jött meg? Ki hozta
 71 11|              csak azért mert rab volt, s itt feledték. A könny is meggyűlt
 72 11|            életből a magunk részét, amíg itt ezen a földön vagyunk.~–
 73 11|                 erzerumi vásárt; mindent itt kell ebadóba hagyni, s aztán
 74 11|           hitvallásom.~– De az enyém az; itt tanultam a tatároknál. Amit
 75 11|                hírmondót sem hagysz neki itt belőle.~Tamás nagyon meg
 76 11|           semmitől. Mihelyt besötétedik, itt van egy hosszú kötél: ezen
 77 11|               Tamás.~– Hát mit gondolsz? Itt csak nem maradhatok, ha
 78 11|               rohannál; én pedig ismerek itt minden ösvényt, tudok a
 79 11|             Megtalálta, amit keresett.~– Itt van!~A hanyatt fordult óriás
 80 11|             tudom, mely ország szülötte. Itt van a neve ebben a levélben,
 81 11|             magadban. Utad elkészíteném. Itt van a szőrkötél, amin éjjel
 82 11|                meg kell utálnom magamat. Itt maradok a börtönömben.~Kalme
 83 11|            szökéssel megmentem, akkor az itt maradt ezernyi ezer szegény
 84 12|                 vasfazekas fejű darabont itt körülötte a székelyeknek,
 85 12|                  visszajőjj ide, de hogy itt is maradj.~– Hát hisz magam
 86 12|           árulták el ingyen. Előbb én is itt vagyok ám.~– Ha sikerül
 87 12|              alig huszonnégy éves! S már itt van az ősz szál.~A leskelődő
 88 12|            Istenben elalszik.~– No, most itt van az én időm! – mondja
 89 12|          birtokot elfoglalni, ha egyszer itt lesz, az ő luxuriózus természeténél
 90 12|                van az ajtón?~– Én vagyok itt, édes lelkem, a Boldizsár
 91 12|               van ott? Sohasem hallottam itt semmi neszt még.~– Patkány
 92 12|                  Különben, bizony Isten, itt maradsz ítéletnapig.~– No
 93 12|               felkeresni. Téged addiglan itt hagylak. Ne félj semmit,
 94 13|              Magyarországra bevándorolt. Itt bolgároknak nevezték akkoriban
 95 13|                 ő udvarára hajtatott be. Itt minden ház bolt volt és
 96 13|          Damokosok minden családi kincse itt van. György fejedelem megnotáztatta
 97 13|                 azon. Hát csak hagyjátok itt nálam ezeket a kincseket
 98 13|               zsiványok, vagy a tatárok. Itt ólálkodnak ám már a szomszédban.
 99 13|                  aranyért darabonként.~– Itt énnálam biztos helyen lesz
100 13|              Munduka Ravasel látta, hogy itt életre és pokolra megy a
101 14|                 keresésére: tudván, hogy itt kell neki valahol eldugva
102 14|          bevilágít a földalatti odúba.~– Itt vagyok, fiaim! Itt a főkapitánytok,
103 14|              odúba.~– Itt vagyok, fiaim! Itt a főkapitánytok, Apor István! –
104 14|               murza elé nem érkezének.~– Itt hozzuk az Apor Istvánt!~
105 15|               kilásd. De ha nem találnád itt meg, ha nem ismernél rá,
106 15|         Takarodjatok innen! Ne öleljétek itt egymást, ha én látlak! Itt
107 15|               itt egymást, ha én látlak! Itt a pénzed, asszony! Vedd
108 15|         fegyverteleneket megcsúfoljanak, itt van a fegyvertár, vigyetek