bold = Main text
   Part                                       grey = Comment text

 1 1   |            föld alatt, fa tetejébe – mi az?”~– Ki bizony. A tatárfutásról
 2 1   |              el nem tudták gondolni, mi lelte a lovaikat? Amint
 3 2   |       barlang szájáig, megnézi, hogy mi van benne?~Ha a medve odavitte
 4 2   |               hogy el ne aludjanak.~„Mi pedig nem vagyunk, csak
 5 3   |           sem lesz az a tatárnak, ha mi faágyúval lövöldözünk belé.~
 6 3   |               De mármost hogy lövünk mi ebből? – aggóskodék Mihály
 7 3   |       kétségük legyen az iránt, hogy mi az odahátul, alig múlt el
 8 4   |         dolgunk az legyen ám, hogy a mi Tamásunkat kiszabadítsuk
 9 5   |           ugyebár, hogy ő alkuszik a mi Tamásunk váltságdíjára a
10 5   |              végezze ügyes kézzel. A mi Tamásunkat bizonnyal abban
11 5   |         krími tatár nemzetet, akiket mi itten faágyúval, cséphadaróval
12 5   |            ott a gyümölcsfák, amiket mi csak aszaltgyümölcseik után
13 5   |   aszaltgyümölcseik után ismerünk. A mi Tamásunk pedig, tudod, hogy
14 5   |              a tatár murzának, s míg mi itt a jégcsapokat bámuljuk
15 5   |              a hátamon. De hát ugyan mi rossz hírt hallottál Tamásról?
16 6   |             tudnám egy módját, ahogy mi szoktunk az ellen védekezni,
17 6   |                 Hát te székely vagy? Mi a neved?~– Damokos Tamás.~–
18 6   |          árnyékába elbújjatok?~– Hát mi füstölni szoktunk ilyenkor.~–
19 6   |          tele van az illatával.~– De mi kinn a szabadban füstölünk
20 6   |            róla valami keleti költő. Mi azonban nyugodjunk meg abban,
21 6   |      fonadékán ki ne tekintsen, hogy mi lett a lovával, amelyikről
22 6   |             az orcáját.~– No mármost mi lészen ebből? – dörmögi
23 6   |        császárnak a rabfelesége.~Óh, mi irtózat ezt látni! Azért
24 6   |            csendesen. Meglátod, hogy mi történik? Ha van bátorságod
25 6   |          Úszni kellett. Hadd lássuk, mi lesz belőle?~Buzdurgán pedig
26 7   |        váramban lakjék. Ezzel csak a mi kölcsönös vágyódásunk érte
27 7   |             kiszabadulása által ezen mi édes boldogságunk megzavartatnék.
28 7   |             És így ilyenformán végre mi is egymásé lehetünk. Azért
29 7   |       mennyivel jobban el tudnók ezt mi a magunk örömére költeni!
30 7   |       kiedhez engemet talántán, vagy mi?~– Ördög bújjék a kelepelő
31 7   |             uram ezerannyit (de ne a mi zsebünkből). Áldja meg az
32 7   |                Tudom én, édes mézem, mi van benne, ha nem olvasom
33 8   |             itt van!~– Itt van már a mi Tamásunk! – monda Apor István,
34 8   |              kitalálta végtére, hogy mi módon szállítsa át a farkast
35 8   |            útra kelendő uraságokkal, mi mindenféle drága elemózsia
36 8   |     Boldizsár.~– De má minek mennénk mi Ojtoz felé és nem Gijmesnek? –
37 8   |            ez a gyors engedékenység. Mi lehet ennek a köpönyege
38 8   |            azon gondolkodni, hogy de mi lesz már most? Itt már volt
39 8(1)|               Hát ezt ki tudja, hogy mi? (Jókai Mór jegyzete.)
40 9   |      Kegyelmed az, Apor István uram? Mi történt?~– Jaj, ne is kérdezze.
41 9   |         cimborái. Jaj, minek mentünk mi Ojtoz felé? Mondtam annak
42 9   |  veszedelembe. Meg is lakolt érte.~– Mi történt Czirjék Boldizsárral?~–
43 9   |              Jézus, szent Megváltóm! Mi lesz az uramból, ha nem
44 9   |       Okosabb akar kegyelmed lenni a mi fejedelmünknél, dicsőült
45 10  |          Ezért tartsad eszedben. – A mi dicsőült fejedelmünk, Bethlen
46 10  |            előre, s tudják meg, hogy mi az? A hadnagy útban találta
47 10  |             kérdés meg az volt, hogy mi módon fogja mármost az elfogott
48 10  |             a kérdésre, ki bírta rá, mi oka volt rá, hogy a szerencsétlen
49 10  |             Ne higgyétek aztat, hogy mi azért jöttünk volna ide,
50 10  | gyönyörködjünk, hanem hogy tőletek a mi rabságban sínylődő férjeink
51 10  |              fognak harangozni! Mert mi innen kegyelmeteket ki nem
52 10  |         gyászfátyol a fejünkön, amit mi sem jókedvünkből viselünk.
53 10  |          Damokosné:~– De nem jöttünk mi ide zűrzavart, háborúságot
54 10  |    háborúságot csinálni. Nem hányjuk mi szemére sem a diétának,
55 10  |              asszony, hogy hogyan és mi módon?~– Minek ide az a
56 10  |             vége lesz, majd kiáltunk mi az országgyűlésnek olyan
57 10  |          minden küldés nélkül.~– Hát mi kívánságuk van még?~– Mi
58 10  |             mi kívánságuk van még?~– Mi bizony? Hát talán azt gondolják
59 10  |          hosszú haj, rövid ész«, hát mi sem látunk tovább az orrunknál?
60 10  |    Elfogadtam a váltságdíjat. No hát mi lett a váltságdíjból?~–
61 10  |           asszonyság vagy. Hát aztán mi történt?~– Most jött vissza
62 10  |        elmeneküljön a sok pénzzel, a mi uraink váltságdíjával! Ó,
63 10  |           egy tizedrészét sem tudjuk mi előteremteni az elcsízelt
64 10  |      kérdésére Kemény Simonnak, hogy mi a kívánságuk megint, csak
65 10  |              nem jön a várból.~– Hát mi dolga ott?~– Íme felvivé
66 10  |             mély csend következik.~– Mi történik odabenn? – kérdezi
67 10  |              hirdeti a levegőknek.~– Mi történik ott most? – kérdezi
68 10  |                 kérdezi a sokaság.~– Mi történik ott most? – kérdi
69 10  |              nevezhető időköz támad.~Mi történik ott benn?~Egyszer
70 10  |             Most már tudta mindenki, mi történt.~A lehulló zászlót
71 10  |             korbáccsal akarsz jönni, mi fogadunk téged doronggal:
72 10  |          vitézek? Csőcselék, szemét! Mi gondja rá? Mereven nézett
73 11  |       megszelídíteni, csak az tudja, mi az én munkám. Szörnyű bosszút
74 11  |              Veled együtt?~– No, hát mi az?~– Nem haragszik meg
75 11  |             s vigye el onnan.~– Ez a mi hívünk – suttogá Tamásnak.~(–
76 11  |          elvenni rablás volna.~– Hát mi az?~– Te talán nem tudod,
77 11  |          jöjj, merő lehetetlenség. A mi keresztyén erkölcsünk, vallásunk
78 11  |                Hála az egeknek, hogy mi ismét egymásé lehetünk.
79 11  |              írva. Én azt sem tudom, mi az a „purgatórium”. – Hallgasd
80 11  |        Damokos Tamás kiszabadulása a mi édes boldogságunkat megzavarná.
81 11  |             Börtönömbe vágyom!1~– Ó, mi rettentő ember vagy te!~–
82 12  |            rukkolj ki vele magyarán, mi csípte meg a góbékat?~–
83 12  |             vakarja a fejét. Hát ott mi csíp? Mondja!~– Gyere be
84 12  |              Ha tudod, ne rejtegesd! Mi az?~– Hát az egzekúción
85 12  |           jól megjutalmazlak érte.~– Mi az a „jól”?~– Meghagylak
86 12  |        rögtön megsejté Boldizsár bá, mi lesz ennek a következése?
87 12  |             zörejre figyelmezteté.~– Mi van ott? Sohasem hallottam
88 12  |              innen kerülni valaha.~– Mi kell? Haramia! – kiált fel
89 12  |            onnan alulról a fogoly.~– Mi kell? Kitaláltad. „Haramia.”
90 13  |           Megtudta már Aportól, hogy mi az igazi neve Mundukának,
91 13  |           meg őtet a notájával! Majd mi táncolunk azon. Hát csak
92 13  |          pénzt, amennyi kell. Tudom, mi van a ládában. Ismerem minden
93 13  |         szedett össze az ezermester? Mi lesz ebből? Egy bivalybőr
94 13  |            van ezen a világon; azért mi a mi ördögünket nem engedjük
95 13  |           ezen a világon; azért mi a mi ördögünket nem engedjük
96 16  |              fel a bennlevőket, hogy mi nem vagyunk tatárok, különben