Part

 1 3 |     asszonyok is fegyvert fogtak. Apor Andrásné, Cserey Györgyné
 2 4 |        mondá neki, hogy az bizony Apor István uram őkegyelme.~Hűh,
 3 4 |           Ugyan mit tud kegyelmed Apor István ellen?~– De bizony
 4 4 |           a hét főbűnöket szegény Apor István fejére.~– Még csak
 5 4 |        miatt gyűlöli ilyen nagyon Apor Istvánt, s csillapítólag
 6 4 |       veszi. – Ezt orrontotta meg Apor István uram, s ezért taposgatta
 7 4 |          majd ébren leszek én. Ha Apor István uramat megtették
 8 4 |       amennyi valósággal létezik.~Apor István uram számára berendezték
 9 5 |        menekülők. Így tudósítá őt Apor István uram is.~Napról napra
10 5 |           a menekültektől, akiket Apor István uram a várba hozogatott,
11 5 |     osztogatnak.~Emiatt elvádolta Apor István Boldizsár bát Ilka
12 5 |           majd úgy tesz. Nem szól Apor Istvánnak semmit. – Pedig
13 5 |       ugye, hogy ezt mondta neked Apor István uram?~– Nem! Nem
14 7 |        tihajájának, a másikat meg Apor István uramnak, a te tutorodnak.
15 7 |          levelet a te tutorodnak, Apor István uram őkegyelmének
16 7 |          sohasem kerül ez a levél Apor István uram kezeibe: sőt
17 7 | titulusait: Akmet bégét magyarul; Apor István uramét pediglen deákul.
18 7 |      borítékba csúsztatta bele az Apor Istvánhoz írottat, ennek
19 7 |       bele az egyiket: ez szól az Apor István uramnak. De hazudj
20 7 |            Nem is kereste ő aztán Apor István uramat azzal a cigányutcára
21 7 |          következett Akmet bég és Apor István uram között! Én nem
22 7 |         illenék jól a termetedre!~Apor István nem gondolt egyebet,
23 7 |      megiszom, amikor nem látják.~Apor István szentül azt hitte,
24 7 |    tejfeles fazék mellett? Hej te Apor István! Azt nézem én ki
25 7 |          a várában Damokos Tamás.~Apor István uram bosszúsan gondolá
26 8 |           telt bele két hét, hogy Apor István uram vágtatva jött
27 8 |         meghallotta; kivált mikor Apor István azt a függőpecsétes
28 8 |        már a mi Tamásunk! – monda Apor István, s olyan ragyogó
29 8 |              Jól van, jól – mondá Apor –, de ellenben meg van hagyva
30 8 |          s itthon hagyom a várban Apor István uramat: akkor együtt
31 8 |         Az imént nyilatkoztatá ki Apor István uram, hogy ő semmi
32 8 |         marad.~– No ha azt mondta Apor István komám, akkor hát
33 8 |        mokány ló.~Ebéd után aztán Apor István uram meg Czirjék
34 8 |           Gijmesnek? – veté ellen Apor István uram – mikor az először
35 8 |        menjünk Ojtoz felé – monda Apor István; megadva magát ennek
36 8 |           előkelő magyar főúr, az Apor famíliából, amelynek minden
37 8 |   egyidejű ős székely nevet: egy „Apor”, akinek ha a nevén kívül
38 8 |         beszélgetésnek vége volt, Apor István uram nagyot nyújtózkodott,
39 8 |          ha másképp nem bír vele.~Apor István aztán előhozatta
40 8 |    alkalom anélkül is.~Mert amint Apor István uramba lelket lehetett
41 8 |          fizetem! – horkantott rá Apor István nagy kevélyen, a
42 8 |     útjára, amit a hátratekingető Apor mind a maga számára foglalt
43 8 |           Kézdivásárhelyre értek, Apor István uramnak a lova mind
44 8 |        kelmed hamarjában! – monda Apor Czirjéknek.~– Én? Brassóba?
45 8 |      errefelé választott útjukat. Apor István uram erre a rémségre
46 8 |           most nincsen menekülés.~Apor István már messze elrúgtatott
47 9 |           olyan gúnyája van, mint Apor István uramnak. Vajh ki
48 9 |        szerelmeért! Kegyelmed az, Apor István uram? Mi történt?~–
49 9 |      dobolni a cintányéron.~Hanem Apor István uram háromféle színt
50 9 |     kérdezé Ilka asszony –, ahogy Apor István urambátyám látta.~–
51 9 |        sem kell, mint őkegyelmét.~Apor István összeszedte magát
52 9 |            a helye sem marad ott.~Apor István most vette csak észre,
53 9 |   gyűrűjét az öklével odatartotta Apor István uramnak az orra alá,
54 9 | Végignézett villámló két szemével Apor Istvánon. De olyan nézés
55 9 |         ellen semmi sem védelmez.~Apor István látta, hogy le van
56 10|           már senkinek, amióta az Apor Istvánban olyan keservesen
57 10|         az a kacki menyecske, aki Apor István uramhoz levelet írtál,
58 10|  Elpanaszolta azt már nekem azóta Apor István uram maga. Értem
59 10|        utat nyitnak!~Ilka asszony Apor István szavát vélé megismerni
60 11|      Boldizsár tanácsára fintábul Apor Istvánhoz írt.~– Meglátod,
61 11|        megálmodni? Hát ismerem én Apor István uramat?~– Apor István! –
62 11|          én Apor István uramat?~– Apor István! – kiálta fel Tamás.
63 11|     asszonyomnak egy levele, amit Apor István uramhoz írt, a Rákóczi
64 12|           lett volna az más, mint Apor István uram?~Ilka asszony,
65 12|           betegnek mondatá magát.~Apor István a tornác erkélyére
66 12|    hűségére azonnal! – parancsolá Apor István a vitézeknek.~De
67 12|           beszédet – vágott közbe Apor István –, rukkolj ki vele
68 12|           elálldogálnak ők itten.~Apor István behívta magához Boldizsár
69 12|            öregem? – kezdé a szót Apor István. (Ő került a kis
70 12|          a szónak nagyon megörüle Apor István uram; a székely az
71 12|          asszony özvegy lett már.~Apor István kivette a selyem
72 12| scientiarum”, abból kikeresheted.~Apor István uram egészen fel
73 12|            Hanem azt add írásban.~Apor István megírta a kötést,
74 12|          a kis aranyozott kulcsot Apor Istvánnak.~– Tehát csak
75 12|      utolsó szó egészen meggyőzte Apor Istvánt afelől, hogy Czirjék
76 12|           dologhoz hozzáfogni. Ha Apor István Ilka asszonynak a
77 12|         lófőnek!~Alig is várhatta Apor István, hogy beesteledjék.
78 12|         én időm! – mondja magában Apor István, elfordítva a csavarreteszt
79 12| süllyesztő volt lemélyítve, ahová Apor István leesett. Valami régi
80 12|      senki se kapja meg más, mint Apor István, akinek mindig fájt
81 12|          Az. Tégedet megnotáztak. Apor Istvánnak adták a váradat,
82 14|           az eltűnt várkapitányt, Apor István uramat, s miféle
83 14|           semmi szüksége sem volt Apor István uramnak.~A csaptatóba
84 14|          alig hogy e szót kimondá Apor István uram, mit hallanak
85 14|       fiaim! Itt a főkapitánytok, Apor István! – kiált a megmenekült
86 14|          a magyarázatja, hogy nem Apor István uram darabontjai
87 14|     süllyesztőn keresztül, melybe Apor István lezuhant, felmászának
88 14|        érkezének.~– Itt hozzuk az Apor Istvánt!~Hej! Mekkora kacagásra
89 14|            Most tudta hát már meg Apor István, hogy bizonyára van
90 14|          egyszer olyan dühös lett Apor Istvánra, mikor a kurtányok,
91 14|        Akkor csak te tudod magad, Apor István – dörmögé Buzdurgán. –
92 15|       hogy más lator férfival, az Apor István urammal őkegyelmével
93 15|         uráért, hanem a furfangos Apor István elfogatta azt útközben
94 16|          megtalálta Damokos Tamás Apor István uramat is. De nem