Part

 1 1 |             királyságot keresni; mert bizony úgy jársz, mint a teve: –
 2 1 |               tetejébe – mi az?”~– Ki bizony. A tatárfutásról hagyták
 3 1 |           rabságban egyiránt.~– Akkor bizony én is itt maradok veled.~–
 4 1 |               van benne valami?~– Van bizony. Tele van pénzzel. Fele
 5 1 |           sinkoránok.~– Ne te né! Még bizony csúffá tennének, ha hagynám
 6 1 |       megpróbálta a balta fokával. Az bizony beszakadt egy ütésre: –
 7 2 |               A Csetátye Drakuluj~Jaj bizony, itt most egy kicsinyt repülni
 8 2 |               csak ne egyél meg! Mert bizony furcsa formában várnám be
 9 2 |           felvonszolta az odúig.~Igen bizony, de ha a tatárok ideérnek,
10 2 |            pénzes turbát.~– Ejnye, no bizony ezt ugyan jól kitaláltátok,
11 2 |         süveget is a fejébe tette: „É bizony nem is rossz csere volt:
12 3 |         tegzénél messzebb hord. Pedig bizony a csíkszeredai ágyúk sem
13 4 |           asszony mondá neki, hogy az bizony Apor István uram őkegyelme.~
14 4 |               Apor István ellen?~– De bizony eleget. Amit a pápisták
15 4 |              azt a szót ejté ki, hogy bizony annak fogja donációzni az
16 5 |            ellenséget hívogatta vele, bizony inába szállt a lelke ettől
17 5 |            mondta a góbé, hogy „Ettem bizony”, akár azt, hogy „Nem ettem”,
18 5 |       elpusztulni ne engedje. Ne félj bizony, mikor ennek a többi szegény
19 5 |                 No hát milyent? Talán bizony hátul kötötték a sarkát?~–
20 5 |           teszik. Sőt inkább…~– Talán bizony ölelgetik, csókolgatják?~
21 5 |              lelkedet azzal, hogy hja bizony, a Tamás szemrevaló legény:
22 5 |           Tamás szemrevaló legény: az bizony megtetszett a murza feleségének;
23 6 |             látni mulatozni távolból. Bizony csak távolból, mert a bőrgyár
24 6 |                  No te székely! látom bizony, hogy a te isteni tiszteleted
25 6 |              hát azt mondta, hogy „de bizony szebb a földön, mint az
26 6 |            jutását, sok szenvedéseit, bizony könnybe lábadt az asszonyok
27 6 |          Damokos Tamás vállat vont. E bizony nem szentírás.~– Ha rávetném
28 6 |         emberevési szándék?)~Tamásnak bizony megrezzent az ina erre az
29 6 |               levélgöngyöleg mélyébe, bizony a kezébe akadt a bőröv.
30 7 |           krímiai állapotoknak, akkor bizony (valljuk meg az igazat)
31 7 |            akarta tenni, hogy odaadja bizony minden ékességeit, aranyát
32 7 |           levelét a nagyasszonyodnak, bizony olyan ötvenet csapat rád,
33 8 |                 mondá Boldizsár bá. – Bizony még felakasztanának tolvajképpen!
34 9 |    rémüledezve Ilka asszony.~– A pénz bizony! – sápítozék a sebesült
35 9 |             rabolják azt el tőlem.~De bizony nagyon is kétségbe volt
36 9 |          magát bánná a szösz!~– De én bizony sajnálom szegény Boldizsár
37 9 |             hogy nem vagyok lélek.~De bizony úgy megörült ennek a nyilatkozatnak
38 9 |              el az én bajaimat. Látom bizony, hogy Están komám is kiheverte
39 9 |           kedve. Ha lódít, ő lássa!~– Bizony olyan csodatevő kő ez –
40 10|          veríték gyöngyözött rajta.~– Bizony nem tudom én, édes húgomasszony.
41 10|            Senki haragos orcájától!~– Bizony nem én! Még a fejedelemtől
42 10|              magyarnak rabságba esése bizony nevezhető annak. – Ezt követeljed
43 10|             azt mondja, a hideg leli.~Bizony pedig a jó Rákóczi György
44 10|               neki Ilka hatalmasan.~– Bizony majd azt hinné az ember,
45 10|              végzik.~– Nem bocsátjuk! Bizony nem bocsátjuk! – kiáltozák
46 10|              kívánságuk van még?~– Mi bizony? Hát talán azt gondolják
47 10|     fenyegetés volt. Ez az asszonyhad bizony még kiéhezteti a diétát.~
48 10|            így a nyolcvanezer aranyat bizony elvitte a „patak”.~A diéta
49 10|              kapuin kívül, mert annak bizony kikefélték a mundérját kefe
50 10|           asszonyának.~– Nincs, uram, bizony nincsen, hidd el; ha minden
51 10| kotkodácsolnak, ti kukorítsatok! Mert bizony mondom néktek, hogy ha annyi
52 10|             hanem hozzá ragaszkodtok, bizony fogadom, hogy a tatár kán
53 10|              az országházat.~– De azt bizony ne tegyék kegyelmetek, amíg
54 10|          foghassák a beavatkozást. Én bizony mondom kegyelmeteknek, hogy
55 10|       fegyveres és fegyvertelen népek bizony utat nyitnak; mert ő a földi
56 10|           oltalmazására legyen: annak bizony engedelmeskedjetek. Mert
57 11|            gazdája hátáról lakomázni. Bizony olyanformán érezte magát,
58 11|             dühvel, ahová betörnek?~– Bizony, jaj annak a népnek – sóhajta
59 11|                  Én uram s Istenem!~– Bizony méltán sóhajtasz fel. Mert
60 11|      tudományát; mert ha nem találom, bizony tőből kiforgatom az egész
61 11|           készülnie. Ez a szép szfinx bizony összetép, ha a találós meséjét
62 11|             fogadja el; mert különben bizony rajtavész az egész fogoly,
63 11|            bánni.~– Meggondoltam azt. Bizony készen vagyok rá. De azt
64 12|             ezért őt megnotáztatta.~– Bizony Isten, nagy bolondság volt! –
65 12|           hogy a fődolgot megvalljam: bizony maga az asszony sem megvetendő
66 12|        megvetendő egy falat.~– De nem bizony! A régi világban tündérnek
67 12|               Ha sikerül a praktikád, bizony jól megjutalmazlak érte.~–
68 12|            akarj éhen meghalni. De én bizony alább nem adom a cipót,
69 12|             hozzá, mint én. Különben, bizony Isten, itt maradsz ítéletnapig.~–
70 12|         asszony.~– Igazat mondtam én. Bizony odamegyünk! Damokos Tamáshoz!~
71 13|              bölcsességére számít, az bizony csúfot lát; hanem aki a
72 13|             vigyétek magatokkal, mert bizony elveszik tőletek vagy a
73 13|             oszporát.~Damokos Tamásné bizony megadott volna akár egy
74 13|               módjára a szabadulásnak bizony hamarább is gondolhatott
75 13|            alá, mert az, amit látott, bizony a legkeményebb szívet is
76 14|            napszámba dolgozott volna, bizony megkeresett volna a kőműves
77 14|               vallod, hová dugtad el, bizony mondom neked, hogy olyan
78 15|            kadina, s ha az övé volna, bizony csak odadná érettük cserébe
79 15|                Ilkához fordulva.~– Én bizony, kegyelmes asszonyom, elhoztam
80 15|            hajdani férjedre.~– Óh, én bizony ráismerek, ha darócrongyban
81 15|              meg, ha nem ismernél rá, bizony visszaadom az erszény aranyad.~
82 15|         fegyvert is adott nekik?~– De bizony nem fogja.~– Talán meg is
83 16|        tatár-öltözetet viseltek; mert bizony Krímiában senki se varrt
84 16|               elkapjuk ezt a várat.~A bizony sikerült az ezermesternek.
85 16|     agyonverik, mindig újra feltámad!~Bizony fel az!~A tatárnak pedig