Part

 1 4 |          neki, hogy az bizony Apor István uram őkegyelme.~Hűh, be
 2 4 |       Ugyan mit tud kegyelmed Apor István ellen?~– De bizony eleget.
 3 4 |         hét főbűnöket szegény Apor István fejére.~– Még csak hatot
 4 4 |            Ezt orrontotta meg Apor István uram, s ezért taposgatta
 5 4 |           ébren leszek én. Ha Apor István uramat megtették a te tutorodnak,
 6 4 |           valósággal létezik.~Apor István uram számára berendezték
 7 5 |    menekülők. Így tudósítá őt Apor István uram is.~Napról napra többet
 8 5 |         menekültektől, akiket Apor István uram a várba hozogatott,
 9 5 | osztogatnak.~Emiatt elvádolta Apor István Boldizsár bát Ilka asszony
10 5 |         hogy ezt mondta neked Apor István uram?~– Nem! Nem ő mondta;
11 7 |    tihajájának, a másikat meg Apor István uramnak, a te tutorodnak.
12 7 |      levelet a te tutorodnak, Apor István uram őkegyelmének is. Ezt
13 7 |      sohasem kerül ez a levél Apor István uram kezeibe: sőt inkább
14 7 |         Akmet bégét magyarul; Apor István uramét pediglen deákul.
15 7 |           egyiket: ez szól az Apor István uramnak. De hazudj neki
16 7 |            is kereste ő aztán Apor István uramat azzal a cigányutcára
17 7 |      következett Akmet bég és Apor István uram között! Én nem tudom,
18 7 |     illenék jól a termetedre!~Apor István nem gondolt egyebet, mint
19 7 |            amikor nem látják.~Apor István szentül azt hitte, hogy
20 7 |         fazék mellett? Hej te Apor István! Azt nézem én ki a te két
21 7 |        várában Damokos Tamás.~Apor István uram bosszúsan gondolá magában:
22 8 |            bele két hét, hogy Apor István uram vágtatva jött ötlovas
23 8 |     meghallotta; kivált mikor Apor István azt a függőpecsétes fetvát
24 8 |          mi Tamásunk! – monda Apor István, s olyan ragyogó orcával
25 8 |        itthon hagyom a várban Apor István uramat: akkor együtt marad
26 8 |        imént nyilatkoztatá ki Apor István uram, hogy ő semmi módon
27 8 |              No ha azt mondta Apor István komám, akkor hát neki osztom
28 8 |           ló.~Ebéd után aztán Apor István uram meg Czirjék Boldizsár
29 8 |       Gijmesnek? – veté ellen Apor István uram – mikor az először
30 8 |            Ojtoz felé – monda Apor István; megadva magát ennek az
31 8 |     beszélgetésnek vége volt, Apor István uram nagyot nyújtózkodott,
32 8 |         másképp nem bír vele.~Apor István aztán előhozatta a paripáját,
33 8 |        anélkül is.~Mert amint Apor István uramba lelket lehetett verni,
34 8 |      fizetem! – horkantott rá Apor István nagy kevélyen, a tarsolyára
35 8 |       Kézdivásárhelyre értek, Apor István uramnak a lova mind a négy
36 8 |           választott útjukat. Apor István uram erre a rémségre azonnal
37 8 |            nincsen menekülés.~Apor István már messze elrúgtatott a
38 9 |       olyan gúnyája van, mint Apor István uramnak. Vajh ki lehet?~
39 9 |    szerelmeért! Kegyelmed az, Apor István uram? Mi történt?~– Jaj,
40 9 |            cintányéron.~Hanem Apor István uram háromféle színt is
41 9 |         Ilka asszony –, ahogy Apor István urambátyám látta.~– De ugyan
42 9 |            is igaz. Úgy van, ahogy István komám látta. Belémlőttek
43 9 |        kell, mint őkegyelmét.~Apor István összeszedte magát az első
44 9 |          helye sem marad ott.~Apor István most vette csak észre, hogy
45 9 |           öklével odatartotta Apor István uramnak az orra alá, egyszer
46 9 |           semmi sem védelmez.~Apor István látta, hogy le van róla
47 10|          kacki menyecske, aki Apor István uramhoz levelet írtál, hogy
48 10|           azt már nekem azóta Apor István uram maga. Értem már a dolgot.
49 10|         nyitnak!~Ilka asszony Apor István szavát vélé megismerni a
50 11|    megálmodni? Hát ismerem én Apor István uramat?~– Apor István! –
51 11|         Apor István uramat?~– Apor István! – kiálta fel Tamás. Ez
52 11| asszonyomnak egy levele, amit Apor István uramhoz írt, a Rákóczi György
53 12|            volna az más, mint Apor István uram?~Ilka asszony, amint
54 12|       betegnek mondatá magát.~Apor István a tornác erkélyére kiállva,
55 12|         azonnal! – parancsolá Apor István a vitézeknek.~De azok csak
56 12|       beszédet – vágott közbe Apor István –, rukkolj ki vele magyarán,
57 12|       elálldogálnak ők itten.~Apor István behívta magához Boldizsár
58 12|        öregem? – kezdé a szót Apor István. (Ő került a kis ajtó felől,
59 12|        szónak nagyon megörüle Apor István uram; a székely az Isten
60 12|      asszony özvegy lett már.~Apor István kivette a selyem zsebkendőjét,
61 12|           abból kikeresheted.~Apor István uram egészen fel volt villanyozva
62 12|        Hanem azt add írásban.~Apor István megírta a kötést, meg is
63 12|       dologhoz hozzáfogni. Ha Apor István Ilka asszonynak a hálószobájába
64 12|     lófőnek!~Alig is várhatta Apor István, hogy beesteledjék. A székelyek
65 12|        időm! – mondja magában Apor István, elfordítva a csavarreteszt
66 12|        volt lemélyítve, ahová Apor István leesett. Valami régi kincstartó
67 12|           kapja meg más, mint Apor István, akinek mindig fájt rá a
68 14|          eltűnt várkapitányt, Apor István uramat, s miféle furfanggal
69 14|       semmi szüksége sem volt Apor István uramnak.~A csaptatóba jutott
70 14|           hogy e szót kimondá Apor István uram, mit hallanak fülei?
71 14|          Itt a főkapitánytok, Apor István! – kiált a megmenekült fogoly,
72 14|        magyarázatja, hogy nem Apor István uram darabontjai voltak
73 14| süllyesztőn keresztül, melybe Apor István lezuhant, felmászának szépen,
74 14|        Most tudta hát már meg Apor István, hogy bizonyára van Isten
75 14|          csak te tudod magad, Apor István – dörmögé Buzdurgán. – Ha
76 15|            lator férfival, az Apor István urammal őkegyelmével boronálta
77 15|             hanem a furfangos Apor István elfogatta azt útközben a
78 16|      megtalálta Damokos Tamás Apor István uramat is. De nem tett neki