bold = Main text
     Part                                           grey = Comment text

   1 1    |                ott azután nemcsak, hogy az aranyszarvakat nem kapta
   2 1    |                  akit a szultán küldött az erdélyi hadak hátába.~A
   3 1    |          Kitalálod-e már, hogy mit tesz az a találós mese: „ettünk
   4 1    |                 alatt, fa tetejébe – mi az?”~– Ki bizony. A tatárfutásról
   5 1    |               ránk ezt a szomorú tréfát az őseink.~– Meg vagyunk mink
   6 1    |          szégyen a sarkaddal fenyegetni az ellenséget; de én a lófők
   7 1    |                 nekem itt kell maradnom az én népemmel harcban, rabságban
   8 1    |                   De nem maradsz! Éppen az, hogy el kell menned; haza
   9 1    |             menned; haza kell találnod; az én szerelmes asszonyomnak
  10 1    |               neki hírt mondanod.~– Hát az igen könnyen fog menni.~–
  11 1    |                is magaddal kell vinned.~Az a „turba” a régi háborús
  12 1    |               kenyeret is kell cepelned az útra, meg egy darab szalonnát,
  13 1    |                 bennünket rabságra ejt, az azt rögtön prédára ejti:
  14 1    |             ejti: csak egy rézgombot is az mirajtunk sem hagy. Ha pedig
  15 1    |              hagy. Ha pedig ezt a pénzt az én drágámnak, jó feleségemnek
  16 1    |            ezermester a nevem, hogy még az ilyen rusnya tatáron se
  17 1    |             pedig nem hiába volt büszke az ezermesteri nevére; mert
  18 1    |                 nevére; mert valósággal az volt ő.~Csinált ő egyszer
  19 1    |                hajt, s magától megszövi az abaposztót. Azután meg egy
  20 1    |           készített, ami ló nélkül jár: az ember maga benne ül s kézzel-lábbal
  21 1    |                 s kézzel-lábbal hajtja; az igaz, hogy jobban elfárad
  22 1    |               amit magával hordott erre az alkalomra, bekente a saruja
  23 1    |               vagy állatban kár esik, s az hiba lesz” – mondá magában
  24 1    |          hátulját is egészen takarta. – Az a vízbe mártott bunda pedig
  25 1    |               jéggé fagyott: olyan lett az, mintha vaspáncél lett volna.
  26 1    |               bá tudta azt jól, hogy ez az ő két stratagémája csak
  27 1    |            lovaik a farkasháj szagától, az ő lova pedig a súlyosabb
  28 1    |             hamarább kifárad, nem győzi az erőltetett versenyt, hát
  29 1    |           vesztett, félrecsapott, mikor az üldözői nem látták, s elhagyva
  30 1    |              mély ösvényt, leereszkedék az erdős hegyoldalon a mély
  31 1    |        vérebeket hordtak magukkal, amik az üldözött áldozatot, ha az
  32 1    |               az üldözött áldozatot, ha az el talált rejtőzni valami
  33 1    |               hallja ám, hogy csaholnak az erdőben a cudar sinkoránok.~–
  34 1    |               Nem hiába kutyafejű tatár az ő nevük.~Hanem hát egy ezermestert
  35 1    |                Boldizsár bá, megismerve az új veszedelmet, maga is
  36 1    |               tenyerével a lova hátára. Az sem volt rest; amint a kötőféket
  37 1    |                 a nyakából, nekifordult az erdőnek, s teher nélkül
  38 1    |          tengerszemet a völgy mélyében: az a völgy is olyan gömbölyű
  39 1    |            barom sok nép volt, elállták az egész erdőt, csak úgy visszhangzott
  40 1    |  kiáltozásaiktól: „Marrha! Marrha!” ami az ő szokott csatakiáltásuk.~–
  41 1    |              csatakiáltásuk.~– Marha ám az öregapád! – mondá Boldizsár
  42 1    |        tengerszem be volt fagyva.~Hanem az ilyen tengerszemnek a mély
  43 1    |            megpróbálta a balta fokával. Az bizony beszakadt egy ütésre: –
  44 1    |              meg magyar – biztatá magát az ezermester: – Így van ez
  45 1    |              baltaütés egészen elárulta az üldözők előtt, hogy hol
  46 1    |             szánkót rakta meg. A bunda, az itt maradhat, anélkül is
  47 1    |              anélkül is elég melege van az embernek, amikor kergetik;
  48 1    |                jól, holnapra is majd ád az Isten valamit! ha nem ád,
  49 1    |          fegyvereit: a szánt odakötötte az övéhez, s aztán még egy
  50 1    |               Marrha! Marrha!” – ordítá az üldöző had, amint meglátta
  51 1    |               aztán azt gondolták, hogy az a tó „fenékig tejfel”, utána
  52 1    |          nyilakat Boldizsár bá felé, de az egy sem jutott el hozzáig:
  53 1    |                 el hozzáig: széles volt az a tó!~– Ejnye, nem szégyellitek
  54 1    |           messze elhord; csakhogy annak az elsütéséhez tüzes kanóc
  55 1    |           elsütéséhez tüzes kanóc kell, az pedig az üldözött kezében
  56 1    |              tüzes kanóc kell, az pedig az üldözött kezében nincs; –
  57 1    |          likasztotta éppen egy murzának az oldalát úgy, hogy az menten
  58 1    |           murzának az oldalát úgy, hogy az menten testamentumot tett:
  59 1    |                 nélkül táncoltak vissza az erdőbe.~– Tanulják meg,
  60 1    |             farkasok a malacpecsenyére!~Az ezermester minden megerőltetés
  61 1    |                mintha itt bújt volna be az ördög a pokolba, s aztán
  62 1    |                 el előttük, hogy amerre az üldözött menekült, arrafelé
  63 1    |                nincs a világnak kapuja: az a Csetátye Drakuluj.~
  64 2    |             született Montgolfier, hogy az égből leszállás mesterségét
  65 2    |             nélkül), hogy ami nehezebb, az megy lefelé estében előre;
  66 2    |          tatárok jöttek minden oldalról az erdőből nagy rivalkodással
  67 2    |         sziklapárkány felé, felsóhajtva az egekre: „no, most pislants,
  68 2    |              elszörnyedve csapták össze az első lábaikat erre a látványra: „
  69 2    |               öli el! Ördöge van annak! Az alázuhanó fa röptében olyan
  70 2    |           kutyafejű! – kiálta fel onnan az ezer- meg ezer lábnyi mélységből
  71 2    |               ez; mikor pedig benne van az ember, sehogy sem érzi benne
  72 2    |             onnan felülről csak morzsa, az itt kolonc, amire dolog
  73 2    |                 Amikor pedig felmászott az ember egy ilyen nagy koloncra,
  74 2    |           jeltüzek: nehéz innen elvinni az irhát, de kivált a turbát.~„
  75 2    |      szemfüleskedés mellett felfedezett az átelleni hegyoldalban valami
  76 2    |  sziklapárkányokon vezetett végig, ahol az ember a tíz körmével a sziklarepedésekhez
  77 2    |            áthidalva vakmerő ugrásokkal az útját álló szakadékot, s
  78 2    |        Drakulujban odáig eljutott, ahol az kezd lefelé mélyedni, összeszorulva
  79 2    |             hegyvágány teli volt hóval. Az ember csak azt kockáztatta,
  80 2    |                  Még ki sem lehet térni az útjából.~– Ejnye, mackó
  81 2    |            álltál? Akkor csakugyan vége az erkölcsnek Moldovában! De
  82 2    |             letelepültek, tüzet raktak: az pedig a medve téli rezidenciája
  83 2    |               nyári pavilonját keresni, az ott van a somberkes sziklaoldalban,
  84 2    |               furcsa formában várnám be az ítélet napját! Nem is tudom,
  85 2    |            medvének Boldizsár bá, s míg az nagy haraggal a vasládát
  86 2    |                 medvének a szívét, hogy az még csak búcsút venni sem
  87 2    |               még mind nem volt ám elég az üdvességre. Mert amint a
  88 2    |           tatárok lőtték bele futtában, az egyik talpa össze is volt
  89 2    |                 medve mutatta meg nekik az utat. Hallik onnan alulról
  90 2    |            Valle Drakulujba annyi, mint az egérfogóba belemenni. Amott
  91 2    |            Azért!~Izzadságos munka volt az. A medve nyomott három mázsát.
  92 2    |               De mégiscsak felvonszolta az odúig.~Igen bizony, de ha
  93 2    |             hord csizmát; ember van ott az odúban.~Azt tette hát, hogy
  94 2    |              benne?~Ha a medve odavitte az üldözött székelyt, akkor
  95 2    |               hághatott fel.~Hát, amint az első tatár közel ért a lyukhoz,
  96 2    |              olyat ordított hozzá, hogy az bevált akármiféle basszista
  97 2    |           barlang szájáig lebocsátanak, az mindenféle nyers ciherrel
  98 2    |                 jól kitaláltátok, eszem az anyátok! – mondta magában
  99 2    |                látszik, komolyan vették az ostromzárlatot. Boldizsár
 100 2    |            elsurranni, úgy bevilágítják az egész völgyet. Még a danolásuk
 101 2    |             mint elég! Itt van a hó! Ez az igazi jó barát! De még egy
 102 2    |            hógömböt a meredélynek. Ment az aztán a maga eszétől nagy
 103 2    |               egyre töméntelenebbé nőve az útjában felszedett hótömegektől:
 104 2    |                 támadt utána, recsegtek az útjába eső fák, amiket kitördelt,
 105 2    |             vannak.~No mármostan szabad az út. A görgeteg még simára
 106 2    |          görgeteg még simára is seperte az egész csúszkapályát. Mármost
 107 2    |                feje volt a szánkó orra, az ő saját csizmasarkai a talpkötő
 108 2    |             kormányrúd: csak úgy repült az a bomlott jármű a sík, csapinós
 109 2    |                végre megállt, beletúrva az orrát a hófuvatba, akkor
 110 2    |                lármázást mívelt odafenn az erdőben; a lovaik mind meg
 111 2    |                a bunda gallérjába, hogy az orra sem látszott ki belőle; –
 112 2    |               azt tartá, hogy nem illik az embernek jó nap kívánás
 113 2    |              nap kívánás nélkül elmenni az idegen úr mellett, s odajárulván,
 114 2    |            csere volt: hiúzbőr a préme; az enyimé csak farkasbőr volt”.
 115 2    |                valamit súgott a fülébe, az egyik orra likát befogta,
 116 2    |                másikba belefújt, amitől az egyszerre olyan kezes lett,
 117 2    |                a hátára; pedig különben az ilyen tatár ló hamis: nem
 118 2    |                 ló hamis: nem veszi fel az idegent; vagy ha felveszi,
 119 2    |               de aztán oda viszi, ahová az nem akar, a társai közé,
 120 2    |              akar, a társai közé, haza.~Az ezermester ennek is ismerte
 121 2    |         előőrsöt is talált Boldizsár bá az útjában, de már arra messziről
 122 2    |                majd adok a nogajkával!” Az a jámbor még meg is kínálta
 123 2    |             toppancsát, milyen jó volna az most sülve!~De hát jó az
 124 2    |                az most sülve!~De hát jó az Isten! Akkor ád, amikor
 125 2    |                 fagyva.~Aztán folytatta az útját az ismerős tájékon.
 126 2    |                Aztán folytatta az útját az ismerős tájékon. Itt már
 127 2    |              hogy „Jön a tatár!” S most az nagy énekszóval, templomi
 128 2    |             nektek is csak asszony volt az anyátok, mint az oláhoknak,
 129 2    |           asszony volt az anyátok, mint az oláhoknak, nem pedig amazon,
 130 3    |             másik könyvben. Itt történt az, hogy az asszonyok is fegyvert
 131 3    |          könyvben. Itt történt az, hogy az asszonyok is fegyvert fogtak.
 132 3    |              úrasszonyok vezetése alatt az ellenséggel szembeszálltak,
 133 3    |          állapotja mellett mégis kiment az ütközetbe, s naphosszat
 134 3    |                  de hátra volt a másik, az ojtozi-szoroson betörő tatárhad,
 135 3    |        bizonyosan megjön, azt már tudta az ezermester, nem is a lelkektől,
 136 3    |         járásából. Hogy a tatár, miután az erdélyi hadsereget fővezérestül
 137 3    |             engedelmesen megvittük neki az adót jó pénzben, ha vezéreinek
 138 3    |                 pedig mindig ott lógott az ajtófélen: ez volt a krímiai
 139 3    |                  indulj meg korbács!” s az leszállt magától, s paskolt,
 140 3    |            fölött, de ez nem a mostani, az sokkal nagyobb és fényesebb
 141 3    |           unitárius volt. A várat aztán az egyetlen fia, József örökölte,
 142 3    |           napján a lovai megbokrosodtak az üdvlövöldözéstől, a szekeret
 143 3    |                I. Rákóczi meghagyta azt az özvegynél. Itt tartotta
 144 3    |              Rákóczi György következett az erdélyi nagyfejedelmi trónra:
 145 3    |              csak jó kedvében megáldhat az Isten egy országot. De Rákóczi
 146 3    |               vitéz serege volt együtt… Az öreg apó onnan Sztambulból
 147 3    |              Kétszázezer tatár állta el az útját Erdélyország felől.
 148 3    |                 elég a pogánynak: amint az erdélyi vitézek táborát
 149 3    |             Végigpusztított a rabló had az egész országon, égetve,
 150 3    |               kellett bocsátanunk, hogy az ezután következőket hozzáépíthessük.~
 151 3    |            semmit a nagy gyászról, hogy az egész erdélyi hadsereg hadifogságba
 152 3    |                  nincsen még semmi baja az uradnak. Hadifogságba elviszik;
 153 3    |              egy rakáson. Most már csak az lenne a nagy baj, ha valahogy,
 154 3    |                 jó Damokos Tamás urunk.~Az asszony letörülte a könnyeit,
 155 3    |          mindenről gondoskodom, te csak az után láss, hogy legyen a
 156 3    |                hadi népségnek mit enni. Az asszonyok süssenek, főzzenek,
 157 3    |                 vízárok veszi körül, de az a víz fenékig befagy, ott
 158 3    |                rabságra, nem maradt meg az egész városból több egy
 159 3    |               folyam partja alá elbujt.~Az illyefalvi nagy veszedelemnek
 160 3    |     apraja-örege. Jól mondám: mert csak az apraja meg az örege volt
 161 3    |                 mert csak az apraja meg az örege volt otthon; a deréksereg,
 162 3    |           szembe, akár hátul támad ránk az ellenség, úgy leágyúzzuk,
 163 3    |                a legvénebb puskás. – De az a négy réztarack, ami a
 164 3    |                  Semmi szégyen sem lesz az a tatárnak, ha mi faágyúval
 165 3    |             faágyúval lövöldözünk belé.~Az öregek csóválták a fejüket;
 166 3    |             aggóskodék Mihály bá – hisz az elöl-hátul lyukas. Ezt ha
 167 3    |            hogyan is süssük el? Hisz ha az oldalán gyújtólyukat fúrunk
 168 3    |               gyújtólyukat fúrunk akkor az egész csövet az első lövés
 169 3    |            fúrunk akkor az egész csövet az első lövés kétfelé repeszti.~–
 170 3    |             töltés, inkább, hogysem azt az ezernyi homokszemet egyenkint
 171 3    |                szétveti a puskád csövét az agyánál. No hát! Ennek a
 172 3    |                semmi baja a lövés után. Az ágyút pedig akképen sütjük
 173 3    |              erős tüze, nem gyújtja meg az ágyút.~Akkor aztán elhelyezteté
 174 3    |               most nem bánom, ha jön is az a tatár”.~Az pedig jött;
 175 3    |                  ha jön is az a tatár”.~Az pedig jött; jó orra volt:
 176 3    |        Mikóújvárával kell neki elbánni: az pedig fél agyarára is kevés.~
 177 3    |               hozzá. A sokaságában volt az ereje, a kegyetlenségében
 178 3    |             utcát taroltatva maga előtt az előrehajtott foglyaival.~
 179 3    |                egypár ágyút.~Bevált biz az! A faágyúk jól szuperáltak.
 180 3    |           nehogy valami kétségük legyen az iránt, hogy mi az odahátul,
 181 3    |                legyen az iránt, hogy mi az odahátul, alig múlt el egy
 182 3    |               taktikáját, egy csoportot az erdőn keresztül a székelyek
 183 3    |            tatárok: akik együtt járnak.~Az illyefalvai siralmas krónika
 184 3    |                 ejteni, lángba borítani az ellensége hadsorát és várát:
 185 3    |            ellensége hadsorát és várát: az egész kedvük ellenére volt,
 186 3    |              lövő szerszáma legyen, ami az ő tegzénél messzebb hord.
 187 3    |     számszeríjnál.~Amíg a kerülő csapat az átelleni völgy felől alászállt:
 188 3    |          Damokos Tamás, majd megmutatná az tinektek, hogy hány mázsát
 189 3    |                   Odafenn a vár sáncain az asszonysereg állt őrt, szemfüleskedve
 190 3    |          láthassák, mily bővében vannak az ostromoltak mindennek: a
 191 3    |            maradtak dologtalan, hordták az ételt, italt a harcoló csapatoknak.~
 192 3    |            italt a harcoló csapatoknak.~Az őrt álló csapatok hamar
 193 3    |              hamar észre is vevék, hogy az új erdő vágásán keresztül
 194 3    |                 azonnal utasítást adott az alhadnagyának, ki a túlsó
 195 3    |         kerületben minden vad elszaladt az erdőből. De nemcsak a vad,
 196 3    |           kezébe ragadva, s nem törődve az ellene szórt tört patkódarabokkal,
 197 3    |                 kartáccsal együtt magát az ágyú bélését, az összegöngyölt
 198 3    |           együtt magát az ágyú bélését, az összegöngyölt pléhcsövet
 199 3    |       pléhcsövet is kilőtte a csőből, s az mint valami röpülő tüzes
 200 3    |               argumentum volt! Ahol már az ágyút is ellövik az emberre:
 201 3    |                 már az ágyút is ellövik az emberre: ott nem lehet megmaradni!
 202 3    |               Te Deum laudamus”-t, mert az annak még nem elég. Nappal
 203 3    |            tatárnak a fejére ütni, mert az különben be nem veszi a
 204 3    |                tanácsot.~Amint leszállt az éjszaka, sötét felleges
 205 3    |                szállt tatárseregig. Ott az erdő oltalmában valamennyinek
 206 3    |                ördöngős zsírral, amitől az ábrázat és a kard úgy fénylett
 207 3    |        tatárokra; azok meg, mint akiket az ördögök szálltak meg, olyan
 208 3    |         völgyében”.1 Mindig óvták attól az oláhok is, hogy oda ne menjen,
 209 3    |                 ugyan tapasztalta ennek az igazságát, mert ottan nemcsak
 210 3    |                 közé, de utoljára magát az ágyút is közéjük röpíték;
 211 3    |               arcú dzsinnek szálltak le az égből, lángpallosokkal:
 212 3(1) |                                         Az akkoriban dívó néphit szerint
 213 3(1) |              egy nagy fekete óriás, aki az éjjel utazók szekereire
 214 3(1) |                gazdáikat birkózni hívta az ólomszérűre. J. M.
 215 4    |                                    Benn az ellenség a várban~Czirjék
 216 4    |            félszemmel aludt, a másikkal az ellenségre vigyázott; mindenütt
 217 4    |                mindenütt ott vala, hogy az ellenség meg ne lephesse
 218 4    |                fejedelem is hazakerült, az országgyűlés is összeült;
 219 4    |              Krímiában rabláncon, hanem az is mind rendben volt. Gazdája
 220 4    |            Itthon pedig a magas kormány az előkelő özvegyeknek és árváknak
 221 4    |                menjenek csizmát varrni. Az ágyúkat olvasztassa be,
 222 4    |               ágyúkat olvasztassa be, s az anyagot küldje fel Szebenbe,
 223 4    |                  Legelébb is felkereste az ő kedves úrasszonyát, aki
 224 4    |        Boldizsár bá – a legelső dolgunk az legyen ám, hogy a mi Tamásunkat
 225 4    |          poronttyal.~– Minden bizonnyal az lesz az első dolgunk, édes
 226 4    |                Minden bizonnyal az lesz az első dolgunk, édes bátyám.
 227 4    |              nagyot törült erre a szóra az orrán (bosszúságtól viszketett
 228 4    |                 bosszúságtól viszketett az!) s azt dörmögé, hogy biz
 229 4    |             hogy elvitte a családapákat az Óperenciákra, koronát vadászni,
 230 4    |             ültet. Egyébiránt ki légyen az az iderendelt tutor, ha
 231 4    |                 Egyébiránt ki légyen az az iderendelt tutor, ha szabad
 232 4    |                asszony mondá neki, hogy az bizony Apor István uram
 233 4    |               vagdalta a padlóhoz, hogy az olyanokat puffant, mint
 234 4    |                 akkor benn van a várban az ellenség!~– Micsoda ellenség?~–
 235 4    |           ellenség?~– Micsoda ellenség? Az, aki rosszabb a töröknél,
 236 4    |            pápisták hét főbűnnek hínak, az mind megvan benne, csordultig
 237 4    |              minden embernek, akit csak az Isten valamivel megáldott;
 238 4    |              Isten valamivel megáldott; az egyiktől irigyli a vagyont,
 239 4    |                 hírnevet, a harmadiktól az észt, a negyediktől a családi
 240 4    |                 tudós. Kétszeresen árva az, akinek ő lett a gyámja,
 241 4    |              egy ingben, mezítláb teszi az utcára. Azután iszákos,
 242 4    |              úszik benne; s ha feltette az Orbán süvegét, akkor meg
 243 4    |                véres verekedő, belevész az édesapjába is, s a papját
 244 4    |             koszorúját. A legfőbb vétke az, hogy fajtalan, buja indulatú;
 245 4    |                található. Ha egyszer ez az indulat elvakítja: akkor
 246 4    |          indulat elvakítja: akkor nincs az a gonosztett, amitől visszarettenjen,
 247 4    |                Boldizsár bátyám, hogy ő az én szegény jó Tamásomnak
 248 4    |                 régi jó barátja.~– Hisz az a hiba. Inkább ellensége
 249 4    |                  Elég ok egy asszonynak az, hogy szép, arra, hogy szeressék.
 250 4    |           bizony annak fogja donációzni az egész Mikóújvárt dominiumostól,
 251 4    |           földet. S most megint itt van az alkalom, megint özvegy lettél:
 252 4    |            csalatkozik ez emberben: íme az most is abban jár, hogy
 253 4    |          legnagyobb készséggel meghozza az engedelmet a szultán tihajájától
 254 4    |             lesz ennek a saroglyájában. Az én Están komám sohasem tett
 255 4    |       esztendeje jött volna meg, amikor az embernek a természete rögtön
 256 4    |               majd megteszem én magamat az ő tutorának, s fogadom,
 257 4    |                én jobban fogok vigyázni az ő árva fejére, mint ő a
 258 4    |           fejére, mint ő a te árváidra. Az Isten szabadítson meg a
 259 4    |                 egyszer Boldizsár bának az eddigi sok jóságát, s az
 260 4    |                az eddigi sok jóságát, s az egész beszédéből semmi tövis
 261 4    |             gondolta Boldizsárról, hogy az olyan ember, akinek sok
 262 4    |            ember, akinek sok észt adott az Isten, több bajt lát a világon,
 263 5    |             Amit Ilka asszony megtudott az elfogott férje felől, az
 264 5    |                az elfogott férje felől, az mindössze annyi volt, hogy
 265 5    |             tudtak regélni Krímiáról és az odahurcolt rab magyarok
 266 5    |               pedig legkeservesebb vala az állatbőrök kallózása, csávázása,
 267 5    |             maroken-bőripara híres volt az egész világban. Nem tudták
 268 5    |              borítékok a karosszékeken, az úrnők cipői s a fejedelmi
 269 5    |               Átkozott munka volt annak az előállítása!~A legelső csáva,
 270 5    |                 kellett kiállniok, hogy az bevált a pokol előcsarnokának.~
 271 5    |                készíték, mert annak meg az volt a módja, hogy a lenyúzott
 272 5    |            addig kellett belefújni, míg az irha simára felpuffadt,
 273 5    |              mint egy bendő: így került az aztán a csávába. Ettől a
 274 5    |               csávába. Ettől a munkától az ember tüdejének előbb-utóbb
 275 5    |              szükséget ne szenvedjenek: az európai uraságokat marokennel,
 276 5    |              ritkán került valaki haza.~Az a kegyetlen, sanyarú munka
 277 5    |             nagy áron ki nem váltottak: az ott veszett a csávában,
 278 5    |                  mert akinek a gyárában az készült, az volt Buzdurgán
 279 5    |           akinek a gyárában az készült, az volt Buzdurgán murza maga. (
 280 5    |           körtefaj tartogatja a nevének az emlékét; bőrt csinálnak
 281 5    |              hallani, mikor nekiereszté az ordításnak, s ha az ellenséget
 282 5    |         nekiereszté az ordításnak, s ha az ellenséget hívogatta vele,
 283 5    |        legbátrabbnak is.~No hát ez volt az a Buzdurgán murza, aki a
 284 5    |              hozogatott, s Ilka asszony az asztalához ültetett, a családjával
 285 5    |             annak tudnia kell azt, hogy az altyinna a legkisebb tatár
 286 5    |                 ezzel keseríteni?~– Hát az Están komám tudja jobban.~–
 287 5    |            murza, azon alul ki nem adja az urunkat. Teneked pedig azzal
 288 5    |            azzal a pénzzel együtt, amit az urad küldött énáltalam,
 289 5    |           aranynál. Most pedig, ez után az országos tatárdúlás után,
 290 5    |               együtt zálogba adni, hogy az uradat kiszabadítsd; ha
 291 5    |                hogy állj rá minél elébb az ő föltételeire, s az uradért
 292 5    |              elébb az ő föltételeire, s az uradért cserébe add oda
 293 5    |                cserébe add oda a várad, az egész birtokod: majd ő kerít
 294 5    |    súgtok-búgtok a tutor urammal? Ezért az a nagy ijesztgetés. De hát
 295 5    |              agyonijesztetni. Nagy pénz az: kiadják érte Damokos Tamást.~–
 296 5    |                énnekem rettenetes érzés az, hogy ő ott törje a fekete
 297 5    |                a fekete csávában a bőrt az ő szép kezeivel! Minden
 298 5    |                 is tanultam. Igaz, hogy az első munka nagy undorsággal
 299 5    |               egyébhez nem tudnak. Ámde az olyan nagyeszű, írástudó
 300 5    |                 a karosszékeiden látsz; az pedig kellemetes munka.
 301 5    |                 kellemetes munka. Ő ért az írás mesterségéhez: vele
 302 5    |               hidd el ám senkinek, hogy az egész Krímia egy olyan dögletes
 303 5    |                 fölséges szép birodalom az: tele pompásnál pompásabb
 304 5    |              itt a jégcsapokat bámuljuk az ereszen, ő most ott a virágos
 305 5    |           Kemény János uram, a fővezér; az is megmondja neki, hogy
 306 5    |                 megmondja neki, hogy ki az a Damokos Tamás? Őérte Buzdurgán
 307 5    |                 ahová leültetik. Úgy él az ott, mint a paradicsomban,
 308 5    |             látod, édes mézem, nem kell az embernek magát mindig a
 309 5    |                világon. Nem hagyja ő el az ínségben levőket.~Ilka asszony
 310 5    |                 meg ezért a jó szaváért az Isten.~– Hanem hát arra
 311 5    |                 neked elbeszéltem; mert az majd megint valami új furfangot
 312 5    |                sokfábulfaragottember ám az én komám. Te csak mondd
 313 5    |                 Miért itattuk meg ismét az egereket?~Az csak húzódozott,
 314 5    |          itattuk meg ismét az egereket?~Az csak húzódozott, s felelt
 315 5    |               őrizz, felvenne bennünket az árvíz! De teneked még kevesebb
 316 5    |             annyival, hogy hírt hallasz az uradról.~– Hírt ám – szepegett
 317 5    |          uradról.~– Hírt ám – szepegett az asszony –, de milyen hírt?~–
 318 5    |                ölelgetik, csókolgatják?~Az asszonynak megint olyan
 319 5    |              amit tőlem hallottál? Most az már telebeszélte a füledet,
 320 5    |                 telebeszélte a füledet, az egész lelkedet azzal, hogy
 321 5    |                Tamás szemrevaló legény: az bizony megtetszett a murza
 322 5    |                álmodtam.~– Álmodtad ám: az Están komám szemeivel. No
 323 5    |          paripái ragadták magukkal; hát az majd most fogja megtörni
 324 5    |                 megtörni esküjét, mikor az Istennek ilyen súlyos látogatása
 325 5    |                 Azzal a fekete pofával! Az orruk ég felé áll, úgy hogy
 326 5    |             felé áll, úgy hogy beleesik az eső: s a füleik akkorák,
 327 5    |           madárijesztő váztól félted te az uradat, hogy elszereti tőled.
 328 5    |               Nevetett, nevetett ezeken az asszony, meg is törlé a
 329 5    |                nem azért aggok én, hogy az én Tamásom mást szerethet,
 330 5    |            szegény uramat.~– De verd ki az egész aggságot a fejedből.
 331 5    |          álmodtad, álmodd vissza. Annak az én kedves komámnak, a tutornak
 332 5    |          tutornak pedig mondd meg: hogy az Isten őrizze őt attól, hogy
 333 5    |                fejébe. Mert nem igaz ám az, hogy azok a tatár asszonyok
 334 5    |             kerülni. – Aztán húsból van az ember, még ha Damokos is.
 335 5    |               ember, még ha Damokos is. Az ilyen dologban az asszonyok
 336 5    |           Damokos is. Az ilyen dologban az asszonyok nagyon helyesen
 337 5    |            szoktak álmodni. Ébren sincs az másképp. Az egész világtörténet
 338 5    |                 Ébren sincs az másképp. Az egész világtörténet egyetlen
 339 5    |          följegyezni a férfiú erényről: az is, ki tudja, igaz-e? Az
 340 5    |                az is, ki tudja, igaz-e? Az a történet Putifárné és
 341 5    |             között azzal a köpönyeggel. Az egyik így adja elő a másik
 342 5    |             Hogy melyik mondott igazat: az excellenciás asszony-e vagy
 343 5    |                tihajájához és siettetni az alkut; mert amit az asszonyok
 344 5    |           siettetni az alkut; mert amit az asszonyok álmodnak, annak
 345 6    |             bezárta.~A félsziget csúcsa az utolsó pontja volt egy lankás
 346 6    |               kellett lenni: ott voltak az erjesztő, posajtó medencék.
 347 6    |             erjesztő, posajtó medencék. Az egész emberi lakcsoportozat
 348 6    |                 része Krímiának egészen az olasz égalj áldásai alatt
 349 6    |         ligetszámra, mint Róma körül, s az olajfák ezüstszürke örökzöldje
 350 6    |               ismerték, s a poroszoknál az egyetlen érett gyümölcs
 351 6    |             fizetést és kaftánt kaptak. Az elhurcolt foglyok közül
 352 6    |         kiválogatta a legelőkelőbbeket, az értelmeseket, meg akik tanítók
 353 6    |                dolgozó rabszolgák közé. Az izoglánbasi azokat dirigálta
 354 6    |                haragosan fújdogál végig az öreg nemere, s rázza a havat
 355 6    |      Tsatir-Dagh magas hegyein megtörik az észak fagyos szele, s a
 356 6    |                a tavaszt.~Hanem hát van az öreg nemerének egy felesége,
 357 6    |                szél a másiknál. Megesik az félszázadban egyszer, Olaszországban
 358 6    |                 Olaszországban is, hogy az Adriai-tenger befagy, s
 359 6    |                a délszaki paradicsomot; az olasz, aki először lát havat
 360 6    |                  azt hiszi, gyapot hull az égből. Ilyenkor természetesen
 361 6    |                 hogy szinte szúrja vele az embernek a bőrét. Ez így
 362 6    |             mindennap háromszor bejárta az egész kertet, sorra nézegetve
 363 6    |               különösen sokat elidőzött az éppen egész pompájukban
 364 6    |           tartott a kertészével; de biz az sem tudott neki mást mondani,
 365 6    |                 a kert minden útjait, s az imám négyszer a nap négy
 366 6    |               estére ki talál tisztulni az idő, éjszakára olyan dér
 367 6    |             Szép „fogas verőfény” lett.~Az imámok üvöltöttek, a dervisek
 368 6    |             kerti utakon alá s fel, hol az eget, hol a fákat nézve
 369 6    |               módját, ahogy mi szoktunk az ellen védekezni, székelyek.~
 370 6    |                 vagytok érdemesek, hogy az árnyékába elbújjatok?~–
 371 6    |                 meg a serpenyőben, hogy az egész mosé tele van az illatával.~–
 372 6    |             hogy az egész mosé tele van az illatával.~– De mi kinn
 373 6    |              gazzal, ami nehéz bűzt ád: az veri el a fagyot. Engedd
 374 6    |                szétterjengeni, s elülte az egész kertet. De egyúttal
 375 6    |                 egyúttal beszüremkedett az a palota szobáiba is, s
 376 6    |              murza dúlt-fúlt, prüszkölt az orrtekerő illattól, s szidta
 377 6    |               poklok kéménye nyílt meg: az füstöl az orrába; pedig
 378 6    |            kéménye nyílt meg: az füstöl az orrába; pedig dehogy az
 379 6    |                 az orrába; pedig dehogy az nyílt meg: az még ezután
 380 6    |              pedig dehogy az nyílt meg: az még ezután következik. Végtére
 381 6    |           rekedt a „la illah il Allah!” Az egész kert palotástól be
 382 6    |               murza előjött a pincéből, az első dolga az volt, hogy
 383 6    |                 pincéből, az első dolga az volt, hogy felszaladt a
 384 6    |            szürkék-barnák köröskörül, s az udvaron levő szökőkút medencéje
 385 6    |              korbácsai közül megtalálta az igazit, azalatt keletkezett
 386 6    |                jó friss reggeli szellő, az hirtelen elfújta a kertet
 387 6    |                 kétszáz korbácsot, amit az éjjel megfogadtam, hogy
 388 6    |            Feleséged is kettő van?~– De az csak egy van.~– Kár. Ha
 389 6    |                aranyat.~– Kiteremti azt az az egy is, kegyelmes uram;
 390 6    |             aranyat.~– Kiteremti azt az az egy is, kegyelmes uram;
 391 6    |               felőle bizonyos; nem hagy az itt engemet sokáig rabszolgaságban.~–
 392 6    |            aztán Tamásnak könnyebb volt az állapotja az ő rabságában:
 393 6    |              könnyebb volt az állapotja az ő rabságában: a kertészkedést
 394 6    |           kalmárok, s kereskedtek vele. Az eleven bőr ellenben nem
 395 6    |                amelyiké fel volt törve, az paraszt, földmíves, nem
 396 6    |         váltságdíjat fognak adni, ennek az életét meg kell őrizni.
 397 6    |                 életét meg kell őrizni. Az öltözet nem tehetett náluk
 398 6    |                 náluk különbséget, mert az úri köntöst már az elfogáskor
 399 6    |                 mert az úri köntöst már az elfogáskor lehúzta róluk
 400 6    |                 magának feleségül. Volt az neki sok. Úgy volt vele,
 401 6    |                 virágágyakból szedje ki az elvirított tulipánhagymákat,
 402 6    |            kettőt nagy hamar; mivelhogy az úrfelének az a szokása,
 403 6    |                  mivelhogy az úrfelének az a szokása, hogy ha egyszer
 404 6    |                 nem tempózik vele, mint az igazi napszámos; egy nagy
 405 6    |               látta, hogy már el is van az végezve, s az ő szolgája
 406 6    |                 el is van az végezve, s az ő szolgája alszik: megszánta
 407 6    |          szegényt, jó szíve volt, fogta az üres kast, letakarta vele,
 408 6    |                csípjék a legyek: amitől az aztán még mélyebben aludta
 409 6    |              aztán még mélyebben aludta az igazak álmát.~Egyszer aztán
 410 6    |       virágágyak között azt a két kast; az egyiket tele hagymával,
 411 6    |              nagyobb rész odaliszk, aki az úrnője arcát ernyővel védi
 412 6    |      kérkednének is vele, hirdetné maga az arca, a termete. „Mikor
 413 6    |               házadból, a nap eltakarja az arcát felhővel, azt mondva:
 414 6    |             leterített szőnyegen, s míg az a csörgős dobot ütögette
 415 6    |            textushoz. Aztán nem kellene az embernek táncolni a zsoltárhoz.~
 416 6    |             bizony szebb a földön, mint az égben”.~Mikor aztán a nap
 417 6    |               nem láthatta ezt a képet: az istenek pedig hadd lássák!
 418 6    |          láthatár. Kereste Mikóújvárát: az már nem volt ott; hanem
 419 6    |             akkor egyszerre előtte állt az a látvány, ami csak az olümpi
 420 6    |             állt az a látvány, ami csak az olümpi isteneknek való.
 421 6    |              szívbetegítő látvány. Ahol az üdvösség és az elkárhozás
 422 6    |            látvány. Ahol az üdvösség és az elkárhozás összetalálkozik.
 423 6    |             elkárhozás összetalálkozik. Az örvénnyé vált mézcsepp!~
 424 6    |              amik lebontva végigomlanak az élő márványon, illatos olajjal
 425 6    |            befogta a szökőkút csövét, s az elszorított víz sűrű permetegekben
 426 6    |          lubickolással.~– Ne lássam ezt az álmot! – sóhajtá erényes
 427 6    |               ember tette volna ezt meg az ő helyén.~Ámde az ébren
 428 6    |               ezt meg az ő helyén.~Ámde az ébren látott tünemények
 429 6    |                 ébren látott tünemények az álom országába is utána
 430 6    |                 van.~Csakhogy egyszerre az a kőkoporsó elkezd átlátszóvá
 431 6    |                nem nyúlhat hozzá: nehéz az a koporsófödél. Csak azért
 432 6    |           benneteket! – mormogá magában az álomlátó.~Tüzet kívántál?
 433 6    |              kívántál? Ha csak ez kell, az is meglesz.~Nagy hirtelen
 434 6    |             hogy a kisugárzó meleg süti az orcáját.~– No mármost mi
 435 6    |                   dörmögi a fogai közt.~Az üstre valami tömjénformát
 436 6    |                 nagy zsivaj támad: „jön az asszeki szultána! A padisah
 437 6    |                 meg két szemem! – nyögi az álomlátó. Mert nem elég,
 438 6    |              nem elég, hogy látnia kell az eléje szálló alakot, hanem
 439 6    |                még rá is kell ismernie. Az ő felesége ez, az ő Ilkája!
 440 6    |             ismernie. Az ő felesége ez, az ő Ilkája! Nem! Csak volt
 441 6    |                ő Ilkája! Nem! Csak volt az övé, most már a szultáné,
 442 6    |         meglássa. Pokollá akarták tenni az életét. Csak legalább ne
 443 6    |                 találja. Pedig hiszen ő az! Nincs másnak ilyen arca!
 444 6    |           Dobjatok rá valami fátyolt.~S az álmodónak csak kívánni kell,
 445 6    |             abban van egy arany fátyol. Az egész nem nyom talán többet
 446 6    |              semmi sem volna rajta, még az arcvonásai is mind oly híven
 447 6    |               oly híven kitűnnek alóla: az maradt, aki volt; csak egy
 448 6    |                feszesebben álljon rajta az aranypihe: a derekára övet
 449 6    |                 körítenek.~De nem is öv az, hanem egy olvasó, csat
 450 6    |               meg éppen hívogatás volt. Az aranyozott túlvilági alak
 451 6    |                  A kacagástól szétreped az arcán az aranyfüstlemez,
 452 6    |           kacagástól szétreped az arcán az aranyfüstlemez, s most már
 453 6    |         mivoltában látja őt maga előtt.~Az ő Ilkája az, nem más.~Ha
 454 6    |                 maga előtt.~Az ő Ilkája az, nem más.~Ha most megölhetné!
 455 6    |                most megölhetné! Csak ez az egy vágya.~A fantom leveszi
 456 6    |                fantom leveszi derekáról az olvasót. Tán imádkozni fog,
 457 6    |            cselekszi! Sőt inkább letépi az olvasóról az egyes szemeit
 458 6    |              inkább letépi az olvasóról az egyes szemeit a rózsafüzérnek,
 459 6    |            miatyánk! Ez a hiszekegy! Ez az Ave Mária!” s aztán tovább
 460 6    |                egyre nevet és bólingat.~Az álomlátó szeretné ledobni
 461 6    |            szeretné ledobni magáról azt az átlátszó koporsófödelet,
 462 6    |              Miklós sem tudná ledobni – az ő kezei pedig olyan gyöngék,
 463 6    |           födelét sem bírnák fölemelni.~Az a sok rabnő, milyen dévajul
 464 6    |          dévajul kacag ott körös-körül!~Az utolsó szem is lepergett
 465 6    |            utolsó szem is lepergett már az olvasóról: csak a feszület
 466 6    |     rézmedencéhez, a parázstól izzóhoz, az olvasó gyöngyöktől ragyogóhoz,
 467 6    |                  odazúdítja: – igenis – az egész nagy kosár tulipánhagymát
 468 6    |           felköszöntésre, de még inkább az égből cseppent férfinak
 469 6    |            eredtek, s nosza rejtegették az arcaikat tenyereikbe. Csak
 470 6    |                 ökölre szorítva, mintha az is korbács volna. Mire a
 471 6    |                Tamásra minden oldalról.~Az pedig csak állt ott, mint
 472 6    |             venni. Azt is eltűrte, hogy az egyik hölgy hajából kitépett
 473 6    |          egymáshoz kötözze. Hanem amint az a feketebőrű leánycseléd
 474 6    |           nagyot sikoltott, szétszakítá az öklére tekert selyemszalagot,
 475 6    |            cséphadaróval, úgy szétverte az egész rátámadó asszonynépet,
 476 6    |        asszonynépet, hogy mind elfutott az a bokorba; végre pedig a
 477 6    |                  vágjanak darabokra; de az én testemet korbácsütés
 478 6    |                Visszaemlékezteté azokra az őshonában lakó vitéz murtizigátorokra;
 479 6    |               mert mindegyiknek ott van az öve mellett a görbe kés,
 480 6    |              vele a nyakát. Ezek voltak az ő rokonai.~– Hagyjátok őt! –
 481 6    |               hölgyeknek. – Ne hívjátok az őröket. Magunk tartunk törvényt
 482 6    |               idő vártatva utána jöttek az asszonyok; felöltözve és
 483 6    |           pillanatig is tekintete elől, az Kalme volt.~Mikor hazájáról
 484 6    |         népeiről beszélt Damokos Tamás, az asszonyokról, akik a férfiakkal
 485 6    |     szenvedéseit, bizony könnybe lábadt az asszonyok szeme: de valamennyié.~
 486 6    |                 fejét, olyan nehéz lett az azoktól a regéktől, miket
 487 6    |              kimehetsz előlünk. Várd el az ítéletedet.~Tamás elhagyta
 488 6    |        keresztül a forró lélegzete érte az arcát. Suttogva beszélt
 489 6    |           Igenis, hogy tudok.~– Úgy van az én hazámban is. A férfiakat
 490 6    |             olvasni nem tudom: mert azt az én hazámban nem ismerik.~–
 491 6    |                   Ha olvasni nem tudod, az nem baj. De hogyha kezed
 492 6    |                  vagy a karcolótű, vagy az ecset forgatásában, úgy
 493 6    |              másolni, ha eléd teszik.~– Az már meglehet. Azt mondom
 494 6    |                 meglehet. Azt mondom rá az egyszeri székellyel „Még
 495 6    |            měhdruli írás. Ez egy mondat az Alkoránból.~Annak a měhdruli
 496 6    |          tudnának leolvasni. Azért ezek az írásjegyek pompásan díszítik
 497 6    |           marokent, sokkal inkább, mint az arab vagy akár a török talik
 498 6    |                 tatárok szarkalábjai és az örmények szerteszétágazó
 499 6    |                   Le tudnád-e ezt erről az övről írni?~Damokos Tamás
 500 6    |                nem?~– No hát tartsd ezt az övet most magadnál, s rejtsd