Part

 1 6 |                                         Kalme~Buzdurgán murzának a híres-nevezetes
 2 6 |          kiváltani.~A kedvenchölgy volt Kalme, a kadina cserkesznő, a
 3 6 |            murtizigátorok ellen. A szép Kalme olyan úr volt Buzdurgán
 4 6 |                órákban le szokott jönni Kalme a palotából a többi háremhölgyekkel
 5 6 |              nyugodjunk meg abban, hogy Kalme legszebb volt a tizenkét
 6 6 |             dúdoltak félkaréjban állva. Kalme, két hölgytársa vállaira
 7 6 |              medencében; maga a bűbájos Kalme, mint egy élő márványszobor
 8 6 |               nagy kosár tulipánhagymát Kalme asszonyság és a lubickoló
 9 6 |              arcaikat tenyereikbe. Csak Kalme nem takargatta a képét szeméremrejtő
10 6 |                 és arcaik lefátyolozva.~Kalme maga felült a kösk közepén
11 6 |           életed történetét– parancsolá Kalme Damokos Tamásnak.~A délceg
12 6 |        pillanatig is tekintete elől, az Kalme volt.~Mikor hazájáról s
13 6 |                 virágágyak között: mire Kalme és asszonyai előjöttek a
14 6 |         Hallgasd meg ítéletedet – mondá Kalme kegyesen. – Életedet meghagyjuk,
15 6 |            akarjuk. Tudd meg, miképpen?~Kalme e szavaknál olyan közel
16 6 |                   Te azt mondád – szólt Kalme –, hogy minden iskolát kijárt,
17 6 |              példaképpen tekints ide. – Kalme lecsatolta karcsú derekáról
18 6 |                 oda, ahonnan előjöttél.~Kalme ott hagyta Tamást a ciprusbokroktól
19 11|      saroglyájába kapaszkodjék, amelyen Kalme utazott. Így aztán lopva
20 11|              aztán lopva juttatott neki Kalme egy-egy falatot a szultánkenyérből
21 11|              hogy hogyan járt Tamással.~Kalme nevetett rajta.~– De hát
22 11|                nyakamon veszni az urát.~Kalme lecsillapította a murza
23 11|                  mint a só.~Akkor aztán Kalme kivette az övéből a zárka
24 11|                zsémbelek veled – mondta Kalme, odakuporodva Tamás mellé
25 11|               hűségesen, akkor rákezdte Kalme a zsémbelést.~– Micsoda
26 11|           feleséged, mint én? – kérdezé Kalme, megtaszítva kezével az
27 11|             ajtót kulccsal, s akkor meg Kalme csengő, hízelgő hangját
28 11|                 felnyitása: előtte állt Kalme.~A kadinának arcán valami
29 11|         haragszik, mikor alszik – szólt Kalme dévajul nevetve. – Olyankor
30 11|              elnyúlva a földön hasmánt, Kalme az ő széles hátára rakta
31 11|            itallal – utoljára életében.~Kalme csintalanul nevetett a vendége
32 11|               reájuk!~S mikor azt látta Kalme, hogy a vendége mégiscsak
33 11|           ördögöt.~– Hahaha! – kacagott Kalme. – Hiszen most a hurik csiklandozzák.
34 11|              két dolgot? – enyelge vele Kalme. – Mikor eszel, akkor ne
35 11|                 hihetsz.~Azzal felkapta Kalme a láncot, amit Tamás kezéről,
36 11|          odafutott az ablakhoz, amelyen Kalme kidobta a láncot, s kidugva
37 11|              Tudta, hogy irtóznak tőle.~Kalme a kezével inte az elcsúfított
38 11| hullámpusztaságon.~– Jer innen! – mondá Kalme, elvonva őt kezével az ablaktól. –
39 11|               Haragszol érte? – suttogá Kalme. – Ha nem tetszett, add
40 11|       beszéljünk a szabadságról – mondá Kalme.~Már erre a szóra ugyan
41 11|                 ám azon kezdeni – mondá Kalme –, mert hogyha Istentől
42 11|       igazsághoz.~– Aztán látod – mondá Kalme –, ebből még az a jó is
43 11|                egészen énreám – suttogá Kalme. – És ne tarts semmitől.
44 11|              szabad: még a szerelem is.~Kalme arcát olyan tűzláng borította
45 11|              ország szabad hegyei közt.~Kalme fejét rázta. Nem értette
46 11|           érzékeny indulat.~– Látod, jó Kalme, ez lehetetlenség. Én agyonütni
47 11|               légy hozzám kötve – mondá Kalme szelíd lemondással. – Követlek,
48 11|     felejtkeznem. Én őt meg nem bántom.~Kalme e szóra büszkén állt fel
49 11|              meséjét meg nem fejtetted.~Kalme egyet rántott a nagy alvó
50 11|                 ahhoz a románchoz, amit Kalme előadott: még azt a gonoszságot
51 11|               felhagyott a horkolással.~Kalme csaknem halott volt, mikor
52 11|              Itt maradok a börtönömben.~Kalme összekulcsolt kezekkel rimánkodott
53 11|            Tamás, s átment a zárkájába.~Kalme egész a börtönajtóig követte.~
54 15|              felírta erre a teszkerára.~Kalme arcán valami villámlott
55 15|                levelet hoz a kadinának. Kalme asszony ezüst csíptetővel
56 15|             európai erkölcs volt nála.)~Kalme felbontá a levelet, s amíg
57 15|           megláthatják az ő jó apjukat.~Kalme összevonta vékony szemöldeit,
58 15|              nincsen ezek között.~Ekkor Kalme azt parancsolá, hogy tereljék
59 15|               Damokos Tamás.~Most aztán Kalme parancsot adott, hogy hozzák
60 15|           angyalom! én szívem bálványa!~Kalme nem állhatta ki ezt a jelenetet,
61 15|            mégsem veszem vissza – mondá Kalme; s most már ő is versenyre
62 15|           magában.)~Mikor azt elolvasta Kalme, az eltorzított arcnak is
63 15|             mondá a levél elolvasásánál Kalme –, a feleséged ilyen hűséges
64 15|             kezébe.~Még utoljára majd a Kalme marad győztes az asszonyi
65 15|               adhatok én teneked ezért?~Kalme szemei úgy égtek, ragyogtak.~–
66 15|                 piros pofájú angyalkát. Kalme odaragadta azt a keblére