Part

 1 1 |  irgalmat-kegyelmet könyörögni: azt mondá a hadnagyának, Czirjék Boldizsárnak: „
 2 1 |             esik, s az hiba lesz” – mondá magában a hadnagy, s ez
 3 1 |             Marha ám az öregapád! – mondá Boldizsár bá s szétnézett
 4 2 |              Ez tiszta munka volt!” mondá Boldizsár bá, amint széttekintett,
 5 2 |         mellett, s odajárulván, azt mondá a tatárnak:~– Ugyan édes
 6 3 |         letörülte a könnyeit, s azt mondá Boldizsár bának, hogy nem
 7 3 |    Leágyúznók ám, ha volna mivel? – mondá Mihály bá, a legvénebb puskás. –
 8 3 |   énekelhetünk egyet, kedveskéim! – mondá Czirjék Boldizsár a sívó-rívó
 9 4 |        vérszerinti rokonok voltak), mondá Boldizsár bá – a legelső
10 4 |           nevét tudni?~Ilka asszony mondá neki, hogy az bizony Apor
11 5 |        pénzt.~– Hisz oda is adnám – mondá rá Ilka asszony.~– No ugye,
12 5 |            még egyet teszek hozzá – mondá Czirjék. – Azt is vedd fontolóra,
13 5 |             a kecsegtetésre, és azt mondá Boldizsár bának, hogy áldja
14 6 |      micsoda bolond ez már megint!” mondá Damokos Tamás. Ne sikoltozzatok
15 6 |           Hallgasd meg ítéletedet – mondá Kalme kegyesen. – Életedet
16 6 |               No csak ne szepegj! – mondá neki Buzdurgán. – Hiszen
17 6 |            marokra fogta azt, s azt mondá a murzának:~– Meg ne gyalázz,
18 6 |             is ott leszek akkor!” – mondá magában Damokos Tamás, elfeledkezve
19 7 | eloldozgatná azt.~Egyszer aztán azt mondá Boldizsár bá Ilka asszonynak:~–
20 7 |        levél készen volt, akkor azt mondá Ilkának:~– No már most,
21 7 |              Boldizsár bátyámuram – mondá Ilka asszony, mikor ezt
22 8 |             saroglyában.~– No no! – mondá erre Boldizsár bá. – „Lassan
23 8 |         pisztolyt.~– Jól van, jól – mondá Apor –, de ellenben meg
24 8 |  elemózsiáról is kell gondoskodni – mondá Boldizsár bá.~Ilka asszony
25 8 |      egyedül voltak a kamrában, azt mondá: nem akartam az előtt a
26 8 |         nagyot nyújtózkodott, s azt mondá:~– Ejh, de kegyetlenül ellakám
27 8 |           kényelmes búvóhelyét. Azt mondá: fürödjünk, ráérünk: urak
28 8 |               Ne te né! Bolondok! – mondá Boldizsár bá. – Bizony még
29 9 |          Nincs nyugtom az ágyban! – mondá Ilka asszonynak, aki gyöngéd
30 9 |        szegény Boldizsár bátyámat – mondá Ilka asszony. – Nekem nagyon
31 9 |          dicséri az urat!~– Ámen! – mondá rá a jó lélek.~– Boldizsár
32 10|             ugyan helyesen teszik – mondá a nyájas levente. – Tessék
33 10|      menjenek haza Isten hírével! – mondá az elnök.~– Dehogy megyünk! –
34 10|   planétától is elment a kedve. Azt mondá, hogy úgy küldjenek hozzá
35 10|          kiálta neki vivátot, s azt mondá, vele megy a pokol ellen
36 11|          nagyon sok nap elmúlt, azt mondá egyszer Damokos Tamásnak
37 11|          bársony kezével.~– Látod – mondá neki. – Ez egy hazádfia:
38 11|   hullámpusztaságon.~– Jer innen! – mondá Kalme, elvonva őt kezével
39 11|         beszéljünk a szabadságról – mondá Kalme.~Már erre a szóra
40 11|             fölötti vitatkozással – mondá bosszúsan Damokos Tamás,
41 11|            vagyok ám azon kezdeni – mondá Kalme –, mert hogyha Istentől
42 11|   kidühöngte magát, akkor aztán azt mondá maga vigasztalására: „No
43 11|         igazsághoz.~– Aztán látod – mondá Kalme –, ebből még az a
44 11|               Igen ám, jó asszony – mondá Tamás –, csakhogy én nem
45 11|         hogy te légy hozzám kötve – mondá Kalme szelíd lemondással. –
46 11|         kezében tartva. S aztán ezt mondá Tamásnak végbúcsú fejében:~–
47 12|         orrodat, mert veres lesz! – mondá Boldizsár bá. – Inkább szóljunk
48 12|            Ez nagy bolondság tőle – mondá Czirjék. – Mert már a Damokos
49 12|        lenni, kicsikém, nem soká! – mondá Boldizsár bá. – Odaviszlek
50 13|         benne.~– Biz a’ van ebben – mondá Boldizsár bá. – A Damokosok
51 13|         országból.~– Tudom, tudom – mondá a görög. – Az Isten áldja
52 13|        szokása szerint.~– No hát! – mondá magában Boldizsár bá, mikor
53 13|           hát nagyon jól jött így – mondá Nogáli uram. – Mármost ezt
54 15|          Vedd fel azt az erszényt – mondá a nejének –, s add vissza
55 15|           én mégsem veszem vissza – mondá Kalme; s most már ő is versenyre
56 15|            volt ragyogása.~– Lásd – mondá a levél elolvasásánál Kalme –,
57 15|              Mégsem veszem vissza – mondá Tamás. – Hanem ha kegyelemosztó
58 16|         hasonlított. Annálfogva azt mondá Boldizsár bának Damokos
59 16|              De nem megyek biz én – mondá Boldizsár bá. – Mert ha
60 16|        csodával összeakaszkodnod! – mondá Czirjék Boldizsár a főkapitánynak.~