Part

 1 1 |          tanulom meg. A fejedelem ám elfuthatott: neki kötelessége
 2 1 |       gondolnád. Mert nem mehetsz ám könnyűszerrel. Mivelhogy
 3 1 |      magammal.~– De ugyan vigyázz ám magadra, hogy meg ne fogdosson
 4 1 |  szalonnázni kezdene, csak hallja ám, hogy csaholnak az erdőben
 5 1 |         jó fejbecsapásért.~Talált ám, de nem hegyszakadékot,
 6 1 |           csatakiáltásuk.~– Marha ám az öregapád! – mondá Boldizsár
 7 2 | sziklagörgeteg végigomlásánál: ez ám a „gőzsikló!”~Csaknem kész
 8 2 |       tusakodik magában, csak jön ám fölfelé, éppen azon a szűk
 9 2 |           De ez még mind nem volt ám elég az üdvességre. Mert
10 3 |    táborral.)~– Nem úgy csináljuk ám a dolgunkat, ahogy a jó
11 3 |           hány bele.~– Leágyúznók ám, ha volna mivel? – mondá
12 4 |         legelső dolgunk az legyen ám, hogy a mi Tamásunkat kiszabadítsuk
13 4 |      ottan lenni, de neked sem jó ám itten magadban lenned azzal
14 5 |       énelőttem.~– Hiszen ne vedd ám azt úgy, ahogy ezek a gyászvitézek
15 5 |      szurtos tatárokból ítéld meg ám a krími tatár nemzetet,
16 5 |    pompában. Aztán azt se hidd el ám senkinek, hogy az egész
17 5 |  Buzdurgán murza nagyon jól tudja ám, hogy Damokos Tamás főfő
18 5 |          kérlek, hogy el ne mondd ám Están komámnak mindezeket,
19 5 |        mert sokfábulfaragottember ám az én komám. Te csak mondd
20 5 |        hallasz az uradról.~– Hírt ám – szepegett az asszony –,
21 5 |          úgy álmodtam.~– Álmodtad ám: az Están komám szemeivel.
22 5 |           a fejébe. Mert nem igaz ám az, hogy azok a tatár asszonyok
23 6 |          uram, murza: nem használ ám semmit ez a könyörgés, amit
24 6 |           Alkoránból.~(Másfélével ám! – gondolá Tamás. – Ha tudnék
25 7 |      utolsó két sort nem is írtam ám le.~– De pedig azt is odaírd,
26 7 |      levelet.~– Hm. Nem addig van ám az! Mert hát két paksamétát
27 7 |          belőle semmit. Nem kapta ám ő azt a levelet, amit a
28 8 |      azalatt.~– Sok teketória jár ám még ezzel. Azt értém meg
29 8 |        plájászt.~– Csakhogy tudom ám én jól, hogy mennyit ér
30 8 |      cseppet; mert nem tréfadolog ám kétezer arannyal, puska,
31 8 |         most én is ezen tusakodom ám magamban. Mert ha én most
32 8 |     zúzáját.~(Jaj, de érteni kell ám ezt! Mert hát itt minálunk
33 8 |          kell kéredzkednünk.~– Az ám, mert nem kellett volna
34 8 |         amidőn látta, hogy jönnek ám fáklyákkal az eltávozott
35 9 |           a háznál; mert nem volt ám akkor se patika, se tilógus
36 9 |           még a leve is nagyon jó ám annak: a drága sáfrányos,
37 10|         többi szegény árva özvegy ám lássa, mikor hogyan jut
38 10| özvegyasszonyaiból. Nagy gondolat ám ez! Soha én ezzel a magam
39 10|           szájjal, hogy ugyan jön ám egy egész hadsereg a fejedelem
40 10|        dölyfösen.~De visszavágott ám neki Ilka hatalmasan.~–
41 10|            De a fejedelem is több ám a számadó juhásznál.~– No
42 11|     veszni a nyakamon: akkor lesz ám még majd neked drága ez
43 11|   okoskodásán.~– Kénytelen vagyok ám azon kezdeni – mondá Kalme –,
44 11|        rózsalánggal festi.~– Igen ám, jó asszony – mondá Tamás –,
45 12|       kiforgassa, hát akkor kevés ám ez a kis csapat vasfazekas
46 12|            Előbb én is itt vagyok ám.~– Ha sikerül a praktikád,
47 12|         felelet.~– Látod, így jár ám az, aki a tiltott gyümölcs
48 13|           tatárok. Itt ólálkodnak ám már a szomszédban. Én adok
49 13|        énnálam biztos helyen lesz ám a kincsetek, ne féljetek.
50 13|         volna szólni! Én nem adok ám a kezetekbe pénzt; egy oszporát
51 13|    popinak, az addig nem nyugszik ám, míg helyette még egyszer
52 13|     seregekre). De ne gondoljatok ám valami rosszat felőlem.
53 14|           Isten hírével kerültünk ám ide!~No de jól van: alig
54 14|           hegyek közé. A kapitány ám lássa, mitévő legyen?~Azt