Part

 1 1 |       Fele arany, fele ezüst. Nem tudom a számát. De annyi súlyt
 2 1 |           hajtja a kutya: már nem tudom, nemzetiségi rokonszenvből-e
 3 2 |          az ítélet napját! Nem is tudom, hogy feltámad-e a medvecukor?~
 4 4 |           akaróm.~– Hiszen azt is tudom.~– Gyászos özvegységem szomorú
 5 5 |       kiváltására szükséges neki. Tudom, hogy már ami arany-, ezüstmarhád
 6 6 |  főkapitánya vagyok.~– Héj ha azt tudom, nehezebb láncot tetetek
 7 6 |     szoktunk ilyenkor.~– Hisz azt tudom bolond nélkül is. Olyan
 8 6 |    betűket elolvasni. Azért én el tudom olvasni a měhdruli írást:
 9 6 |     měhdruli írást: de leírni nem tudom.~– Akkor mégis többet tudsz,
10 6 |           se írni, se olvasni nem tudom: mert azt az én hazámban
11 6 |           vittem annyira, hogy el tudom olvasni, de az olvasás meg
12 6 |       Alkoránból, azt is csak úgy tudom, mint a tyúk az ábécét!)~
13 7 |           te, ahogy én mondom. Én tudom, hogy miből lesz a gálickő?
14 7 | kegyelmednek a lelke rajta. De én tudom, hogy ha ebből valami bolondság
15 7 |      szárába dugám, s mármost nem tudom, hogy melyik légyen a bal,
16 7 |        István uram között! Én nem tudom, mert nem voltam ott: de
17 7 |    kegyelmed a tihaja levelét!”~– Tudom én, édes mézem, mi van benne,
18 8 |    fegyveres plájászt.~– Csakhogy tudom ám én jól, hogy mennyit
19 10|   gyöngyözött rajta.~– Bizony nem tudom én, édes húgomasszony. Vége
20 10|       kiskutyát fésülni.~– Hát én tudom, hogy mit teszek!~– Ugyan
21 10|          a szorultság diktálta.~– Tudom, tudom, jó asszony. Elpanaszolta
22 10|     szorultság diktálta.~– Tudom, tudom, jó asszony. Elpanaszolta
23 10|          az urad váltságdíja. Nem tudom, mit csinál vele haragjában.~–
24 11|   gondolod?~– Nem gondolom, hanem tudom. Megírta nekem a levelében
25 11|       kezével az elmélázót.~– Nem tudom. A feleségemet nem láttam.~(
26 11|          asszonyod-e még?~– De én tudom.~– Ne bizonyítsd. Tudod,
27 11|           Én nem ismerem. Azt sem tudom, mely ország szülötte. Itt
28 11|          ide van írva. Én azt sem tudom, mi az a „purgatórium”. –
29 12|           Az nem élő ember többé. Tudom a tatárok szokását. Akit
30 12|      szereted Damokos Tamásnét?~– Tudom már, mit akarsz ezzel? Hogy
31 12|           minden bizonnyal.~– Mit tudom én?~– Hát csak törd rajta
32 12|       elrabolt aranyok?~– Azt nem tudom.~– Dehogy nem tudod! Vajon
33 13|      futnunk kell az országból.~– Tudom, tudom – mondá a görög. –
34 13|       kell az országból.~– Tudom, tudom – mondá a görög. – Az Isten
35 13|         majd pénzt, amennyi kell. Tudom, mi van a ládában. Ismerem
36 13| kegyelmezz. Nagyon sok a bűnöm!~– Tudom! Fel van nálam írva. Én