Part

 1 1 |         Czirjék Boldizsárnak: „édes játom, nekünk már itt lőttek!”~–
 2 1 |  hátára vetette.~– No most már édes lovam, eredj a magad esze
 3 2 |      nem történik meg enélkül, édes atyámfia! – mondogatá magának
 4 2 |      mármost veletek egy szót, édes vendégeim!” monda Boldizsár
 5 2 |      mondá a tatárnak:~– Ugyan édes atyámfia, nem adnád nekem
 6 3 |        kétségbeestében.~– Jaj, édes mézem, ne kezdj most a síráshoz:
 7 3 |      Te már azt csak bízd rám, édes húgomasszony. Én mindenről
 8 4 |    elfelejteni.~– Mármost hát, édes húgomasszony – (a Czirjékek
 9 4 |       az lesz az első dolgunk, édes bátyám. Egyébiránt addig
10 5 |      Ilka asszony.~– No látod, édes mézem, nem kell az embernek
11 5 |  egyszer meg találja tudni, én édes Istenem, még valami szörnyű
12 6 |   pecsenyém. Értheted már most édes fiacskám, hogy milyen nagyon
13 7 |        Ilkának:~– No már most, édes ragyogó csillagom: írj egy
14 7 |      írok őkegyelmének!~– Jaj, édes tubavirágszálam: te csak
15 7 |    kiszabadulása által ezen mi édes boldogságunk megzavartatnék.
16 7 |   tihaja levelét!”~– Tudom én, édes mézem, mi van benne, ha
17 8 |       visszaköszöngetni, olyan édes volt, mint a reszelt füge,
18 9 |        alig akar hinni.~– Jaj, édes lelkem húgomasszony, nézze
19 9 |   falatot sem vettem magamhoz, édes lelkem, húgomasszony. Ha
20 9 |      De ugyan keresztüllőttek, édes mézem.~– S azután meg a
21 10|           Bizony nem tudom én, édes húgomasszony. Vége az ezermesterségemnek.
22 10|  Damokos Tamásné asszonyom, az édes kedves kardomat az oldalamról;
23 10| dragonyosok hadnagya.~– Ej ha, édes öcsém – mondta Rákóczi a
24 11|   virágkelyheiből szürcsöli az édes mézet az ajkaival. Ott jár
25 11|   drága kincsed? – Eddig csupa édes mézzel olvasztgattam ezt
26 11|       Tamás kiszabadulása a mi édes boldogságunkat megzavarná.
27 12|        ajtón?~– Én vagyok itt, édes lelkem, a Boldizsár bátyád.
28 12|       már felöltözve talállak, édes mézem. Csak költsd fel a
29 13|     embert.~– Dehogy jelentem, édes mézem! Hisz az annyi volna,
30 15|        elhoztam magammal az én édes jó uramnak, Damokos Tamásnak
31 15|     forró csókjaival, s mondja édes szóval ennek az elundokított
32 15|        Tamás, keblére szorítva édes egyetlenét.~– No, hát vedd
33 16|   Damokos Tamás:~– Eredj csak, édes bátyám, előre be a várba.
34 16|      az valamennyiénél.~– Hej, édes jó öcsém, vitéz Damokos