Part

 1 1 |          azt mondá a hadnagyának, Czirjék Boldizsárnak: „édes játom,
 2 1 |        tatáron se tudjak kifogni?~Czirjék Boldizsár bá pedig nem hiába
 3 1 |         puskapor nélkül.~Nem kell Czirjék Boldizsár bát félteni. Van
 4 1 |   nyilaikkal ugyan megtalálhaták.~Czirjék Boldizsár csak egyre hallá,
 5 1 |          Érdemes utána nyargalni.~Czirjék Boldizsár bá tudta azt jól,
 6 1 |    bozótban, menten felvadászták. Czirjék Boldizsár bá, mikor már
 7 3 |    érkezett meg Mikóújvárra, mint Czirjék Boldizsár hadnagy. De ez
 8 3 |        egyet, kedveskéim! – mondá Czirjék Boldizsár a sívó-rívó asszonyoknak –
 9 4 |         Benn az ellenség a várban~Czirjék Boldizsár azért nem feküdt
10 5 |        egyet teszek hozzá – mondá Czirjék. – Azt is vedd fontolóra,
11 7 |  kezedírása.~Mikor aztán megkapta Czirjék a két levélborítékot, akkor
12 7 |           hogy melyik szól nekem?~Czirjék nagy küszködéssel előkereste
13 8 |           rák a levélben” – monda Czirjék –, de nagy út az odáig,
14 8 |        aztán Apor István uram meg Czirjék Boldizsár hadnagy kiülének
15 8 |    útrakelnénk Ojtoz felé – monda Czirjék Boldizsár.~– De má minek
16 8 |              Kendnek abban is jó!~Czirjék nem veszekedett vele. Hiszen
17 9 |         lakolt érte.~– Mi történt Czirjék Boldizsárral?~– Meglőtték,
18 9 |         tovább. Hanem a nyomorult Czirjék az ott veszett, mert keresztüllőtték,
19 9 |           amit az a szerencsétlen Czirjék elveszített.~Ilka asszonynak
20 9 | menekülnöm a rablók elől. Szegény Czirjék! Mondtam neki, hogy ne menjünk
21 9 |        asztal felé, hát ott látta Czirjék Boldizsárt ülni a szokott
22 12|           tornácra a hadnagyukat, Czirjék Boldizsárt, hogy beszéljen
23 12|       nagy bolondság tőle – mondá Czirjék. – Mert már a Damokos Tamásról
24 12|            meg is pecsételte: azt Czirjék Boldizsár eltette a tarsolyába.
25 12|         Apor Istvánt afelől, hogy Czirjék igaz jóakaró embere.~Hiszen
26 12|       gyertyát, észrevéve, hogy a Czirjék említette hasadékon át világosság
27 12|          a deszkapad alján, ahogy Czirjék megtanította rá, s abban
28 14|         felajánlott. „No megállj, Czirjék! Megállj, Damokosné! Ezért
29 14|    veszendőben. Nem volt ott most Czirjék Boldizsár, aki a faágyúival
30 16|           is indulának Damokos és Czirjék vezetése alatt egész seregestül
31 16|         összeakaszkodnod! – mondá Czirjék Boldizsár a főkapitánynak.~