Part

 1 1 |      nyargalni.~Czirjék Boldizsár bá tudta azt jól, hogy ez az ő két
 2 2 |           hogy mikor fölébredt, alig tudta a szeme pilláit felnyitni,
 3 2 |             dörgést: a falu nevét is tudta, ami ott szemközt jön. Azaz,
 4 3 |           bizonyosan megjön, azt már tudta az ezermester, nem is a
 5 3 |      fejedelemsüveggel.~Boldizsár bá tudta, hogy ez így volt mindig,
 6 3 |             lesz a durranás.~Hej, ha tudta volna Boldizsár bá, hogy
 7 3 |             Boldizsár bá azonban jól tudta azt, hogy mikor valaki a
 8 6 |             sokkal gyakorlatibb úton tudta értékesíteni. Maga is egyik
 9 6 |              a habok loccsanását. Rá tudta magát kényszeríteni, hogy
10 6 |            aztán helyreüté a dolgot. Tudta, hogy hitetlenek ellenében
11 10|              abból semmi. Csak odáig tudta vinni, hogy „az én lelkem
12 10|         özvegy táncának a nótáját is tudta, ez lesz a trombitásuk.~
13 10|             csinálta az országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül azt
14 10|         fülét-fejét elereszté, s nem tudta, hogy most már szégyenkedjék-e,
15 10|         mellől: le a porba.~Most már tudta mindenki, mi történt.~A
16 11|              a körömfaladékot.~Tamás tudta azt, hogy ilyenkor a murza
17 11|         kerek ablakon át.~Csak arról tudta meg, hogy dél van, mikor
18 11|        tatárok nem esznek asztalról. Tudta ezt Tamás.~Hanem azért neki
19 11|          föld felé fordítá az arcát. Tudta, hogy irtóznak tőle.~Kalme
20 12|        került a kis ajtó felől, mert tudta jól, hogy a székely „hadnagy”,
21 13|         mindezek használhatók?~Azt ő tudta. Amint sötét lett, felvette
22 13|            kellett neki tudakozódni, tudta jól az utat. Minden házat
23 13|              Nem volt ő gyáva ember. Tudta védelmezni magát. Még az
24 13|         magát. Még az ördög ellen is tudta. Bizonyos volt felőle, hogy
25 14|          föld alatt csak az órájáról tudta meg, hogy mennyire haladt
26 14|          mind a kettőtök hátát.~Most tudta hát már meg Apor István,
27 15|              Damokos Tamás, ha előre tudta volna, hogy az Úristen meghallgatja
28 16| szerencsétlen országra, mely azt sem tudta már, hogy kinek engedelmeskedjék,