Part

 1 2 |          tusakodik magában, csak jön ám fölfelé, éppen azon a
 2 2 |          aztán megugrott, s most jön felfelé nagy bőszülten,
 3 2 |          tartott.~Most aztán, ha jön a tatár, amennyi tudománya
 4 2 |          tudta, ami ott szemközt jön. Azaz, hogy nem a falu,
 5 2 | fellármázták a lakosságot, hogy „Jön a tatár!” S most az nagy
 6 3 |        No már most nem bánom, ha jön is az a tatár”.~Az pedig
 7 4 |       ami neki nincsen. – Azután jön a fösvénység, a kapzsiság,
 8 6 |       ragyognak. A két fia eléje jön lóháton: hej, hogy megnőttek
 9 6 |        tart, nagy zsivaj támad: „jön az asszeki szultána! A padisah
10 6 | túlvilági alak ismerős mosollyal jön hozzá közelebb, s meg nem
11 8 |   kegyelmed Damokosné asszonyom! Jön már az ura! Én hozom a szabadságát!~
12 8 |   Bizonyosan elvesztette, s most jön fel.~– Pedig szép süveg,
13 10|     félreverték a harangot, hogy jön az ellenség. Iszonyú volt
14 10|         hűlt szájjal, hogy ugyan jön ám egy egész hadsereg a
15 10|        előcsapat az, s ami hátul jön, az mind férfi.~Nosza a
16 10|  szultánnak nem engedelmeskedik, jön az egész tatárság egyfelől,
17 10|     Bánffy Dénes uram vissza nem jön a várból.~– Hát mi dolga
18 11|         te váltságdíjad csak nem jön.~– Magam is eleget aggódom
19 11|   aggódom miatta, hogy miért nem jön.~– Én azt mondom, azért
20 11|         Én azt mondom, azért nem jön, mert nem küldik.~– Afelől
21 11|   szegény rab várt sokáig: mikor jön már a váltsága? Nyár elmúlt,
22 11|     enyhíté. Úgy nyögött.~– Most jön a legszebbje; „mert a szívem
23 12|         odáig kivezették, az nem jön emberszámba többé. Azt úgy
24 13|  kincsetek, ne féljetek. Ide nem jön a tatár. Van minekünk olyan
25 15|        világ.~Az őrt álló cseléd jön feléje sietve, s arccal
26 15|        be az ember, de két kapun jön ki: – a feje az egyiken,