Part

 1 1 |        tengerszemnek a mély vize mindig meleg, úgyhogy vastag jégkéreg
 2 3 |       bőrünk. Ez a korbács pedig mindig ott lógott az ajtófélen:
 3 3 |          tudta, hogy ez így volt mindig, most is így lesz. Azért
 4 3 | székelyek megkerülésére küldött. Mindig így szokták azt, kozákok,
 5 3 |          kísértetek völgyében”.1 Mindig óvták attól az oláhok is,
 6 4 |       nem feküdt le a fülére, de mindig csak félszemmel aludt, a
 7 5 |        szattyánnal és bagariával mindig elláthassák.~A legtöbb rabszolgát
 8 5 |       együtt vendégelt meg, hogy mindig a könnyei hullottak a tányérjára,
 9 5 |       nem kell az embernek magát mindig a leggonoszabb bajok képzeletével
10 5 |        komám. Te csak mondd neki mindig azt, hogy itt van a kétezer
11 5 |         a sarkát?~– Kegyelmednek mindig tréfára áll a kedve!~– Hogyne
12 6 |      hármas zár alatt legyenek s mindig az ő szeme előtt.~Olyan
13 8 |  káposztával!~– Ejnye! Kegyelmed mindig a legrosszabbat gondolja
14 8 |       Azonban oly imette szokott mindig aludni, hogy amint a hídon
15 9 |       van. Fektessenek le. Azóta mindig lovon ülök. Mindjárt elájulok.
16 9 |         a legnagyobb veszedelem! Mindig mondtam annak a Czirjéknek,
17 11|         a nap sem süt istenesen, mindig köd ül előtte.~Az egyedüli
18 12|         mint Apor István, akinek mindig fájt rá a foga – az idejön
19 13|         bolondságukra számít, az mindig célba talál.~Ilka asszony
20 13|       lát a tenyeretekben; mégis mindig lesz pénzetek. Ezt a levelet
21 13| elvontatják Bécsig vagy Galacig, mindig útban vannak. Zavaros időkben
22 13|          és menekülni. Az ablaka mindig nyitva, még télen is. Úgy
23 15|       szurtos és ijesztő! De még mindig kevély.~– Vedd fel azt az
24 15|          hozzád.~– Tudtam én azt mindig! – kiáltá Damokos Tamás,
25 16|         akárhányszor agyonverik, mindig újra feltámad!~Bizony fel