Part

 1 1 |       farkasokat érezne a hátában, míg ellenkezőleg a tatárok,
 2 2 |           medvének Boldizsár bá, s míg az nagy haraggal a vasládát
 3 2 |         továbbhentergette a hóban, míg akkorára megnőtt, mint egy
 4 2 |         eső fák, amiket kitördelt, míg végre egy mennydörgő zuhanással
 5 3 |       leszállt magától, s paskolt, míg bele nem fáradt. S ha megunta
 6 5 |           addig kellett belefújni, míg az irha simára felpuffadt,
 7 5 |     főkertésze a tatár murzának, s míg mi itt a jégcsapokat bámuljuk
 8 6 |            leterített szőnyegen, s míg az a csörgős dobot ütögette
 9 6 |          alá, s bevárta csendesen, míg az eunuchok őrjárata előjött,
10 6 |            porondba a cikornyákat, míg könyv nélkül megtanulta;
11 7 |          hátbaütést, ott is egyet, míg a sok hátbaütéssel végre
12 8 |      úszott és rángatózott tovább, míg belekerült a folyam árjába,
13 8 |      Boldizsár bá megvárta szépen, míg az egyik rabló nekivetkőzik,
14 8 |            el dorongokra fektetve, míg lassankint az utolsó fáklyafény
15 9 |          vára erkélyén, ott várta, míg a csillagok feljönnek, számlálgatta
16 10| tanácsterembe, ki nem jövök onnan, míg nem határoznak; megszállom
17 10|  fúrtak-faragtak, gyalultak rajta, míg csakugyan nyélbe ütötték
18 10|           áldást zengedeznek felé; míg őt szidalmakkal tetézik,
19 11|          nem küldi a váltságdíjad; míg az, akit megvetsz, föl sem
20 11|        pusztára, tanyáról tanyára: míg elérjük azokat a kék hegyeket,
21 12|           magát addig tartóztatni, míg a nő ágya félfüggönyét maga
22 12|           fejed, ha elfelejtetted, míg eszedbe nem jut, mert nekem
23 13|          az addig nem nyugszik ám, míg helyette még egyszer annyit
24 15|       homlokát a tarka szőnyeghez, míg az ő zsámolyához eljut,
25 16|          mondja a kezének: „vágj”, míg az ezt megteszi, azalatt