bold = Main text
    Part                                          grey = Comment text

501 11  |                 mondta a feleségemet.~– S azért úgy fel kellett gerjedned?~–
502 11  |         megmagyarázom. Nézz a szemembe. S ha valamit a szám rosszul
503 11  |                 retteg? Egyet találtam, s az is a másé. S ennek olyan
504 11  |               találtam, s az is a másé. S ennek olyan bolond vallása
505 11  |          elértette biz ezt a vallomást, s lesütötte a szemeit szégyenletében.
506 11  |                 története Putifárnéval. S neki még csak köpönyege
507 11  |              Mert teneked már van urad; s nekem is van feleségem.~–
508 11  |                hanem tégedet meg engem, s elfutna velünk a világba.
509 11  |               asszony felszabadíttatik, s választhat más urat magának.~–
510 11  |                szemei égnek az orcádon? S ha megálmodta, nem fáj-e
511 11  |                azért a láncos kutyáért? S mikor megtudja, hogy még
512 11  |                Tamást a szép kegyencnő, s ismét rázárta a börtönajtót,
513 11  |                átelleni ajtót kulccsal, s akkor meg Kalme csengő,
514 11  |             hallá egy pillanatra Tamás, s aztán becsukódott az ajtó,
515 11  |                 van már a hóhér kötele, s úgy kínálják mindenféle
516 11  |             Nézd, hogy mosolyog reájuk!~S mikor azt látta Kalme, hogy
517 11  |               mégiscsak nagyon feszeng, s kényelmetlenül érzi magát,
518 11  |                rinoceroszbőr korbácsát, s nagyokat húzott vele az
519 11  |              hát csak te egyél nyugton.~S azzal békét hagyott Tamásnak
520 11  |          Tamásnak is meg a murzának is, s elkezdett egy szerelmes
521 11  |                dalolni Mirza Shaffitól, s aközben egy nagy pávatoll-legyezővel
522 11  |             odafutott vele az ablakhoz, s kihajította azt rajta.~Tamás
523 11  |                 Kalme kidobta a láncot, s kidugva rajta a fejét, utána
524 11  |               arcát az övéhez illesztve s a haját hátra simítva szép
525 11  |               csak azért mert rab volt, s itt feledték. A könny is
526 11  |                hogy vegye fel a láncot, s vigye el onnan.~– Ez a mi
527 11  |                én arcom milyen forró. – S odaszorítá Tamás kezét lángoló
528 11  |             muskavitból; ez fölmelegít.~S valami zöld ragyogású nedvet
529 11  |         belemártva piros nyelve hegyét, s aztán ráerőltette Tamásra.~
530 11  |                tűzzé válik az emberben, s minden érző idegébe szétfut.
531 11  |         tetemére, úgysem jó az egyébre. S hogy Tamásnak nem akarózott
532 11  |               úgy rántá oda maga mellé, s egy hirtelen csókot nyomott
533 11  |                hal, kileheli a páráját, s aztán nem vár se jót, se
534 11  |             felültetett lovas ortákkal, s rögtön ki kell vonulniok.
535 11  |                itt kell ebadóba hagyni, s aztán az egész csapatját
536 11  |                azonnal egész seregével, s pusztítsa végig az egész
537 11  |                meg ne álljon.~– Én uram s Istenem!~– Bizony méltán
538 11  |                az egész Gyulafehérvárt, s megeszem a népet kanál nélkül!”~–
539 11  |            volna őket. Azután nevetett, s a szemeit forgatta fölfelé. „
540 11  |              elmenni érte magam őhozzá, s majd elhozom az asszonyt
541 11  |                 a kezeit összekulcsolva s a homlokához verve.~– De
542 11  |               hadai áttörnek a határon, s találj szabadulást a magad
543 11  |               veszek, kerülök-fordulok, s innen ebből a várból is
544 11  |            jönni? Kezük ügyébe estetek, s elhajtottak. Éppen olyan
545 11  |            mozdulhat innen a seregével, s amíg újra összeszedi a költséget,
546 11  |                szultán haragja elmúlik, s nem küldi a tatárokat Erdélybe.~
547 11  |                 lehetne menni Erdélybe, s tudósítani az ország nagyjait
548 11  |                 hát utadat Erdély felé, s tűrd majd a nyomorúságot,
549 11  |                 odaülhessen a lábadhoz, s ha elrúgod onnan, megint
550 11  |                Követlek, mint a kutyád, s amit eldobsz, ami másnak
551 11  |            szívemnek visszavegyem tőle, s odavigyek hozzá egy másik
552 11  |                 A timbura közbepengett, s az alvó óriás horkolta hozzá
553 11  |               azonnal kihozni Órkapuba, s az érte küldött kétezer
554 11  |             kegyelmed legyen a tutorom, s a váramban lakjék…” (Pimpilimpim.) „
555 11  |                a levegőbe csapott szét, s majd meg a saját homlokát
556 11  |                 kerül, elválhatok tőle, s férjhez mehetek kegyelmedhez.” (
557 11  |         reszketve dűlt arccal a falnak, s égő homlokát a hideg kövön
558 11  |              pedig megragadta a torkát, s úgy rázta az asszonyt is,
559 11  |               megrázta a fejét, büszkén s félvállról szólt vissza,
560 11  |                fel a ledobott láncomat, s veresd rám újra. Börtönömbe
561 11  |            háremszobáját Damokos Tamás, s átment a zárkájába.~Kalme
562 11  |             kilincsét a kezében tartva. S aztán ezt mondá Tamásnak
563 11  |                meg másnap reggelre sem, s hogy miért nem érkezett
564 12  |             Erdélybe feles csapatokkal, s kihirdetteté, hogy a fejedelmi
565 12  |               rögtön le is szállt róla, s azt mondta: „Tessék!” ő
566 12  |               rögtön meg is erősítette, s a temesvári basa sereget
567 12  |              akik a letevését kívánták, s a váraikat elfoglalva, azokba
568 12  |        bezárkózék a legbelső szobájába, s betegnek mondatá magát.~
569 12  |                ő szolgálatára bocsátja, s őt a vár kapitányává és
570 12  |            akkor ma már „holnap” volna, s nem mondhatná a székely
571 12  |                elöl, mint kettő hátul”, s „az oláh is okosabb a vásár
572 12  |                Ilka asszonytól elvegye, s őtet gyermekeivel együtt
573 12  |          behívta magához Boldizsár bát, s elment vele egész a szélső
574 12  |              mellére tette a jobb kezét s így szólt:~– Isten úgy tartson,
575 12  |              hiába felvenni a nyelvére; s miután Boldizsár bá kezét
576 12  |               nagyon nyájas lett hozzá, s megcirógatá az orcáját.~–
577 12  |                  Hogy betört a diétába, s még a rendeket is kényszeríté,
578 12  |                 kis ártatlan porontyát. S fáj a szívem érte, hogy
579 12  |             marad rajta emberi ábrázat, s örök baromrabszolgaságba
580 12  |                 a szívét is megnyerném, s aztán meg minden non putarem
581 12  |                betegnek mondatja magát, s minden ajtót bezár előttem.~–
582 12  |              látom, hogy így elpusztul, s nincs más menekülés a számára,
583 12  |             éjszakára a haját kibontani s újra befonni.~– Hát te ezt
584 12  |              fatábla végig van hasadva, s a tükör hátuljáról egy helyen
585 12  |              tábla elfordul a sarkában, s nyitva az utad a szobába.
586 12  |       Meghagylak a hadnagyi tisztedben, s inskribálok neked három
587 12  |            nyúlni az érett gyümölcsnek, s minden a kezében marad.~
588 12  |                a fegyverterem ajtajait, s azután a rejtekajtón át
589 12  |               elő a kapcsos imakönyvet, s letérdelve az Istenanya
590 12  |               haját, hogy újra befonja, s nagyot bámul rajta, hogy
591 12  |               még alig huszonnégy éves! S már itt van az ősz szál.~
592 12  |              emeli, az arcát ráfekteti, s Istenben elalszik.~– No,
593 12  |                Czirjék megtanította rá, s abban a szent percben –
594 12  |              kiesik a föld a lába alól, s ő az elbillenő padlóról
595 12  |                 fölébredt Ilka asszony, s kiugorva az ágyából, azt
596 12  |             Mikó a drágaságait dugdosá, s ami felől csak Czirjéknek
597 12  |                 régi csapóajtó helyett, s a bevezető lajtorját is
598 12  |               magára kapkodta a ruháit, s a cselédjeit készült felkelteni,
599 12  |                fel a kisgyermekeket is, s öltöztesd fel. Futnunk kell
600 12  |                gyermekeket az ágyukból, s kifutott velök a cselédjeihez.
601 12  |             Egészen agyon volt rémülve, s féltette őket ebben a kísértetes
602 12  |             helyéből a nagy falitükröt, s kezébe véve az éjjeli mécsest,
603 12  |              Tamás váltságát elrabolta, s hol találok rá minden bizonnyal.~–
604 12  |                Teneked tudnod kell azt! S ha most jóllakva nem jut
605 12  |              még csak most kerültél le, s máris ki akarsz jönni! Hát
606 12  |         vaskarikájánál fogva felemeled, s azon bejutsz egy gádorba,
607 12  |               ide, erre a szent helyre, s megint lekiáltok hozzád: „
608 12  |                  ki a Munduka Ravasel?” S ezt mindaddig újra ismételem,
609 12  |           tükörrel együtt helyére tolá, s aztán végighaladva a rejtekfolyosón,
610 12  |                 a rejtekajtó elé tolta, s valamennyi szobán keresztülsétálva,
611 12  |               nagyobbikat Boldizsár bá, s levitték őket a hintóhoz.
612 13  |            asszonynak a megtörténtekből s az ezután tervbe vett dolgokból
613 13  |             mintha rókát akarnék fogni, s kolompot akasztanék a nyakamba.
614 13  |                 királyok és fejedelmek, s erős kiváltságokkal keríték
615 13  |         csekélység, amit szolgáltatott, s ha azt mondta a vendég,
616 13  |                ő szokta tőlük megvenni, s viszont kelmével, fűszerszámmal
617 13  |          megnotáztatta a húgomasszonyt, s most futnunk kell az országból.~–
618 13  |               hogy fizessen: meglátják, s agyonütik érte. Hanem majd
619 13  |            megmutatjátok ezt a levelet, s megmondjátok neki, hogy
620 13  |             levéllel beszámoltok nekem, s akkor megtudjuk, hogy melyikünk
621 13  |        köpönyegét a batyu fölé takarta, s aztán egy hosszú szeges
622 13  |                 még papot sem lát soha, s vándorol a nyájával, keresztül-kasul
623 13  |               egy óriási társzekér elé, s azt megrakva brassói kelmékkel,
624 13  |                vívott Báthori Gáborral, s meg is verte (a szászok
625 13  |          fenyegeti őt itten veszedelem; s ha fenyegetné, gyorsan tudósítják
626 13  |                 ahol lopott pénzt érez, s kiköveteli azt a primus
627 13  |             volt; a kénfonalat bedugta, s folyvást imádkozva és könyörögve,
628 13  |       odacsúszott térdén a szent képig, s akkor aztán meggyújtotta
629 13  |             attól a gyertya is elaludt, s szakálla, bajusza mind leperzselődött.~–
630 13  |                hazakerült Bolgárszegre, s a megdugasztalanított hosszú
631 13  |            volna ugyan az út Focşaninak s úgy Brăilának, de ez most
632 13  |               én embereim eligazítanak, s ha Isten segít, két hét
633 14  |       várkapitányt, Apor István uramat, s miféle furfanggal jussanak
634 14  |        őméltóságát, a furulyát megkapá, s igen szép nótákat fújdogál
635 14  |                  hogy maga is belefért; s nagy vigasztalására szolgált,
636 14  |              adhatna innen a föld alól, s azt a hívei majd meghallanák.~
637 14  |                 mennyire haladt az idő; s hogy éjfél van és nem dél.
638 14  |               belülről a börtöne falát, s nosza csákányt, vasrudat
639 14  |                el lehetne még futtatni, s eszére adni a veszedelmet.~
640 14  |               ötödik a száját tömte be, s mielőtt egyet kiálthatott
641 14  |           lezuhant, felmászának szépen, s a várszobában alvó darabontokat
642 14  |                 akit útjokban találtak, s aztán elmenekültek a hegyek
643 14  |             vályúból, Damokos Tamással, s egy korbács csókolja mind
644 14  |         hallottál. A talpadnak mondják, s mégis a fejed érti meg.~
645 15  |            nézve nem emberek: asszonyok s eunuchok, engedelmes szolgalelkek.
646 15  |               cseléd jön feléje sietve, s arccal a földre borulva,
647 15  |                magát kevély indulattal, s azt felelte:~– Mondjad neki: „
648 15  |              aminővel nem bír a kadina, s ha az övé volna, bizony
649 15  |              karjával átfonva a nyakát, s szégyenkedve rejti az orcáját
650 15  |            szafflórnál, violagyökérnél!~S ez a könyörgő asszony még
651 15  |            leborulna mindjárt a földre, s aztán, ahány lépés, annyiszor
652 15  |              érkező leveleit felbontsa, s ami sürgős elintézni való,
653 15  |               Kalme felbontá a levelet, s amíg elolvasta, addig hagyta
654 15  |        váltságdíjról adjon neked írást, s azt majd innen hazulról
655 15  |               Tamást rabságba veszítse, s így az asszonyát könnyebben
656 15  |                a nagy velencei tükrébe, s elijedt magától. Halálsárgára
657 15  |          váltságát, hogy neked átadjam, s az uramat kiváltsam rajta.
658 15  |                fogadd el; számláld meg, s aztán adasd nekem által
659 15  |           összevonta vékony szemöldeit, s hidegnek mutatta magát,
660 15  |           Azokat ott sorban felállíták, s akkor Damokos Tamásné végighaladt
661 15  |            előttük, végignézett rajtuk, s csüggedten tért vissza: „
662 15  |                 ráismer az ő kedvesére, s odarohan hozzá, öleli karjával,
663 15  |            elhalmozza forró csókjaival, s mondja édes szóval ennek
664 15  |           erszényt – mondá a nejének –, s add vissza az úrasszonynak.
665 15  |            veszem vissza – mondá Kalme; s most már ő is versenyre
666 15  |          ahányan vagytok, magyar rabok. S aztán nehogy a moldvai oláhok,
667 15  |                 ezt az erszény aranyat.~S ezzel a sokat utazott kétezer
668 15  |            keblére mind a két karjával, s elhalmozta arcát, szemeit,
669 15  |              keblére.~– Fogjad, vigyed! S most már szaladj előlem
670 15  |                 hogy nem öllek-e agyon, s elveszem tőled az uradat
671 15  |                nyakába ültette lovazva, s úgy futott ki velök a nyitott
672 15  |              hogy a kapun kívül voltak, s látta, hogy senki sem kergeti,
673 15  |              sem kergeti, tért magához, s azt kérdé az urától:~– De
674 15  |                ennyi rabot elbocsátott, s még lovat, fegyvert is adott
675 15  |            Jézus!~– Bőrzsákba varratja, s beledobatja a nagy vízesésbe.~–
676 16  |               az előcsapatja megjelent, s engedte a városait fölégetni.
677 16  |             rakták, úgy gyújtották meg. S csak akkor hagyták oda az
678 16  |               gúnyád van, beeresztenek, s világosítsad fel a bennlevőket,
679 16  |         foglaljuk vissza.~– Megyünk is!~S meg is indulának Damokos
680 16  |                 felé a nagy prédájával, s szörnyen elbámult rajta,
681 16  |                közötti síkság közepére, s kirántva a pallosát, elkezdett
682 16  |                 énnekem most meghalnom!~S mondván, kirántá a kardját,
683 16  |         orcájáról a kiszabadult rabját, s rárivallt csúfondárosan:~–
684 16  |             bikát is képes kettészelni, s csak úgy forgatta a feje
685 16  |          lerepült az óriás válla közül, s amint talpra esék a földön,
686 16  |     szemöldökeit, fintorgatta az orrát, s nagyokat pillogatott meredező
687 16  |          székelyeknek az egész prédáját s pányvára fűzött rabjait
688 16  |                 máskor legyen Istennel, s ne kívánja a felebarátja