Part

 1 2 |                 A Csetátye Drakuluj~Jaj bizony, itt most egy kicsinyt
 2 3 |          tördelé kétségbeestében.~– Jaj, édes mézem, ne kezdj most
 3 6 |       maradt-e ott valami kanember? Jaj lett volna annak!~Egy délután
 4 6 |  reszketőssé vált hangon Tamásra:~– Jaj fiam, el ne vágd a nyakadat
 5 7 |            nem írok őkegyelmének!~– Jaj, édes tubavirágszálam: te
 6 7 |             eszedben ne tartsd meg. Jaj de szeretem ezt a felgerjedésedet
 7 7 |            hogy „aszúszőlős átalag, jaj de régen láttalak!”~– Hát
 8 7 |           ott átadják az urát érte.~Jaj, milyen nagy örömsírással
 9 8 |  Moldvaországon.~Ilka asszony pedig jaj de szerette volna, hogy
10 8 |             neki osztom a zúzáját.~(Jaj, de érteni kell ám ezt!
11 9 |      szavának is alig akar hinni.~– Jaj, édes lelkem húgomasszony,
12 9 |          István uram? Mi történt?~– Jaj, ne is kérdezze. Oda vagyok.
13 9 |             Ravasel meg a cimborái. Jaj, minek mentünk mi Ojtoz
14 9 |       Meglőtték, a vízbe fojtották. Jaj, nem tudok tovább beszélni.
15 11|           ahová betörnek?~– Bizony, jaj annak a népnek – sóhajta
16 11|             hogy kinek lesz ezúttal jaj? A te nemzetednek, a te
17 12|          létrát, hadd megyek fel.~– Jaj, de házsártos vagy, kedves
18 13|           hangokat adogattak közbe.~Jaj! Uram irgalmazz! – didergé
19 13| acquisitortól. Furcsa incassator!~– Jaj, mondd meg, mit kívánsz?~–
20 13|         fölül – dörmögé az ördög.~– Jaj! uram dráku, az sok lesz.
21 13|           és nagyokat horkantott.~– Jaj nekem! Adom már! – nyöszörgött