Part

 1 3 |      szemfüleskedve mindenfelé. Damokosné meg künn a bástyaszegleten
 2 8 |    Örüljön, örvendjen kegyelmed Damokosné asszonyom! Jön már az ura!
 3 10|      már akkor egy tábor volt a Damokosné vezette asszonynép. Úgyhogy
 4 10|    utánasiettek a fejedelemnek.~Damokosné meg az özvegyek tábora már
 5 10|   harangozni.~– Uraim! – kiálta Damokosné – kilencvenezer jó magyar
 6 10|   felugrott a lócákra, utoljára Damokosné valami tizedmagával éppen
 7 10|       ülve maradni.~Végre aztán Damokosné addig integetett a becsődült
 8 10|      csendesség között folytatá Damokosné:~– De nem jöttünk mi ide
 9 10|        kán követel, jó asszony?~Damokosné megsokallta már a sok „jó
10 10|    öless elébb halomra! – kiált Damokosné, odavetve magát vakmerően
11 11| szorosához, már akkor ott vár a Damokosné küldöttje a pénzzel. Nagyon
12 12|    ember úgy is vehette, hogy a Damokosné cselekedete volt a nagy
13 13|       őrizetet vitt magával. Ha Damokosné asszonyom utazását megtudja,
14 14|      megállj, Czirjék! Megállj, Damokosné! Ezért véres bosszút állok!” –