bold = Main text
    Part                                        grey = Comment text

  1 1    |        aranyszarvakat nem kapta meg, de odaveszítette nemzete virágát,
  2 1    |           lőttek!”~– Nemcsak lőttek, de harangoztak is.~– Kitalálod-e
  3 1    |            fenyegetni az ellenséget; de én a lófők vezére vagyok;
  4 1    |              is itt maradok veled.~– De nem maradsz! Éppen az, hogy
  5 1    |       közmondás: „ellopták a turbát, de nálam a kulcsa!”)~– S van
  6 1    |           ezüst. Nem tudom a számát. De annyi súlyt vet, mint egy
  7 1    |            aztán meg a fejszédet is; de meg egy egész kenyeret is
  8 1    |            majd elég sem lesz reá.~– De akkor hát elviszem magammal.~–
  9 1    |             hát elviszem magammal.~– De ugyan vigyázz ám magadra,
 10 1    |          vele, mint ha gyalog járna, de legalább kocsin utazik.
 11 1    |            tatár egyre nyilazott rá, de a nyílvessző mind lepattogott
 12 1    |          ahol nem kerülhetnek eléje, de amint valami lapályra fog
 13 1    |             vagy testvérgyűlöletből; de kikerüli, ha lehet.~Így
 14 1    |           fejbecsapásért.~Talált ám, de nem hegyszakadékot, hanem
 15 1    |        áttörtessenek a túlsó partig, de pórul jártak vele, mert
 16 1    |          nyilakat Boldizsár bá felé, de az egy sem jutott el hozzáig:
 17 1    |          micsoda rossz szándéka van; de csak csúfságot csináltak
 18 2    |    függélyesen áll a mélység felett, de még egy cseppet előre is
 19 2    |        szállva le a repülőgépéről. – De biz a tatárnak nem volt
 20 2    |    hozzájárulhatlan hegyszakadékban: de hogyan már most tovább?
 21 2    |              innen elvinni az irhát, de kivált a turbát.~„Azért
 22 2    |          ahol csak egy ember fér el.~De már ha olyan sötét lesz
 23 2    |             belőle. Szánkó kéne ide! De miből faragna? Nincs itt
 24 2    |            az erkölcsnek Moldovában! De hogy nem alszol te ilyenkor,
 25 2    |          Ennek hát megadta a magáét! De ez még mind nem volt ám
 26 2    |      barlangja, oda jó lesz elbújni.~De még a megölt medvét is fel
 27 2    |          medve nyomott három mázsát. De mégiscsak felvonszolta az
 28 2    |  felvonszolta az odúig.~Igen bizony, de ha a tatárok ideérnek, meglátják
 29 2    |       megette is a medve a székelyt, de nem ette meg a pénzes turbát.~–
 30 2    |            hó! Ez az igazi jó barát! De még egy másik jó barát is
 31 2    |              eltemette a hógörgeteg; de még akik körülöttük aludtak,
 32 2    |              még egy szánkó volna! – De hát, hogyne volna, mikor
 33 2    |           dolog lett volna beleesni; de még azután is iramodott
 34 2    |           fejéről a nagy repülésben; de nem ért rá felvenni; inkább
 35 2    |        Laknak oda alant egynehányan! De azokat ő nem sietett kiásni,
 36 2    |           idegent; vagy ha felveszi, de aztán oda viszi, ahová az
 37 2    |             Boldizsár bá az útjában, de már arra messziről rákiáltott: „
 38 2    |        rákiáltott: „Majd nem alszol! De kinyitod a szemed, álmos
 39 2    |              jó volna az most sülve!~De hát jó az Isten! Akkor ád,
 40 2    |             csak a tatárt a hátamon; de azt ne a vasvilla nyelével,
 41 3    |     leghamarább esett volna útjában, de hátra volt a másik, az ojtozi-szoroson
 42 3    |          csak később fog megérkezni, de bizonyosan megjön, azt már
 43 3    |           azt véges-végig pusztítja, de még Magyarországba is áttör.~
 44 3    |        amikkel játszhassunk idehaza. De hogyha valamire olyanra
 45 3    |           feküdt Csíkszereda fölött, de ez nem a mostani, az sokkal
 46 3    |            fejedelemre szállt volna, de I. Rákóczi meghagyta azt
 47 3    |     megáldhat az Isten egy országot. De Rákóczi mindezzel nem érte
 48 3    |         vissza, ha lehetett volna; – de már a hátán volt a nagyapó
 49 3    |            ez nemigen szép történet; de hát előre kellett bocsátanunk,
 50 3    |             azt vízárok veszi körül, de az a víz fenékig befagy,
 51 3    |           Czirjék Boldizsár hadnagy. De ez a hét nem múlt el hiába.~
 52 3    |            bá, a legvénebb puskás. – De az a négy réztarack, ami
 53 3    |          öregek csóválták a fejüket; de tudták, hogy Boldizsár bá
 54 3    |           végigfúrták valamennyit.~– De mármost hogy lövünk mi ebből? –
 55 3    |     hátrafelé, mint amekkorát előre. De hogyan is süssük el? Hisz
 56 3    |           annál jobban szolgáljanak.~De mármost puskapor is kéne,
 57 3    |               én azt meg nem mondom; de végre azt is csak előállítá
 58 3    |      szélvész, oly sebesen jöttek.~– De majd visszafelé milyen gyorsan
 59 3    |           mikor kardnak van lapítva! De hát nem voltak itt a daliák,
 60 3    |            vad elszaladt az erdőből. De nemcsak a vad, a tatár is
 61 3    |        földalatti lelkek uralkodnak; de ugyan tapasztalta ennek
 62 3    |           sütögettek el a népe közé, de utoljára magát az ágyút
 63 4    |              nem feküdt le a fülére, de mindig csak félszemmel aludt,
 64 4    |             neki sem jó ottan lenni, de neked sem jó ám itten magadban
 65 4    |       kegyelmed Apor István ellen?~– De bizony eleget. Amit a pápisták
 66 4    |            belőle nagy tűz.~– Ejnye, de összegyűjtötte kegyelmed
 67 4    |            csillapítólag hozá fel:~– De gondolja meg kegyelmed,
 68 4    |      fejedelem (Isten nyugtassa meg, de derék jó úr volt! Bár még
 69 4    |          igazi nemes szív.~– Hallom, de nem látom, s ha látom, sem
 70 5    |              a pokol előcsarnokának.~De legrosszabb sorsuk volt
 71 5    |            csinálnak mások is azóta, de olyan szépet soha, mint
 72 5    |             menni, ő is lóháton ült. De ő nem úgy lovagolt, mint
 73 5    |             acélból voltak készülve; de elöl a mellükön aranyveretű
 74 5    |         tehetsége szerint tíz más.~– De már ugyan mért akarnának
 75 5    |            gondolja tán kegyelmed?~– De bíz azt gondolom én, hogy
 76 5    |           jobban elijesztgessenek.~– De már ugyan miért tenné azt?~–
 77 5    |       Brassóba vándorolt a göröghöz: de mégsem telik ki a nagy váltságdíj.
 78 5    |         Ezért az a nagy ijesztgetés. De hát én azt mondom, hogy
 79 5    |       kiadják érte Damokos Tamást.~– De mikor énnekem rettenetes
 80 5    |          munka nagy undorsággal jár: de arra csak a legaljasabb
 81 5    |         felvenne bennünket az árvíz! De teneked még kevesebb okod
 82 5    |              szepegett az asszony –, de milyen hírt?~– No hát milyent?
 83 5    |             muzsikálnak – a hátamon. De hát ugyan mi rossz hírt
 84 5    |           gondol erre a bolondságra. De mégiscsak komolyan vette
 85 5    |           Nem vagyok én olyan irigy. De attól reszket a szívem,
 86 5    |    megcsonkíttatja szegény uramat.~– De verd ki az egész aggságot
 87 5    |       elütötte-vétette Boldizsár bá; de azért magának is szeget
 88 6    |           partról a másikra átmenni, de még aki úszással akart is
 89 6    |      tanácsot tartott a kertészével; de biz az sem tudott neki mást
 90 6    |             tele van az illatával.~– De mi kinn a szabadban füstölünk
 91 6    |              elülte az egész kertet. De egyúttal beszüremkedett
 92 6    |      dédükeit is, aki ezt támasztja; de kénytelen volt eltűrni,
 93 6    |     tiszteleted jó volt. Büdös volt; de jó. Szidtalak egész éjjel,
 94 6    |            Feleséged is kettő van?~– De az csak egy van.~– Kár.
 95 6    |         sorra kutatva minden bokrot, de még a terebélyfák lombos
 96 6    |        másikat fenékkel felfordítva; de eszük ágában sem volt, hogy
 97 6    |           hol van? Felelnek valamit: de nem érti. Elszokott a füle
 98 6    |             a dicséret!” Éneklik is, de valami olyan furcsa nótára,
 99 6    |     megnyílni, hát azt mondta, hogy „de bizony szebb a földön, mint
100 6    |          ugyan ide is lehatol hozzá; de legalább sötétségben van.~
101 6    |           szeretem – mondja magában.~De a füst nem soká tart, nagy
102 6    |          eltakarni, mint egy palást.~De ez a finom, vékony aranylepel
103 6    |             derekára övet körítenek.~De nem is öv az, hanem egy
104 6    |             aki minden mozdulatával, de minden szempillantásával
105 6    |           tulipántos felköszöntésre, de még inkább az égből cseppent
106 6    |        kardokat, vágjanak darabokra; de az én testemet korbácsütés
107 6    |            szeme mind rajta függött; de aki leginkább el nem ereszté
108 6    |           lábadt az asszonyok szeme: de valamennyié.~Még a büszke
109 6    |            megtanítják betűket írni, de a lányokat csak a betűket
110 6    |            olvasni a měhdruli írást: de leírni nem tudom.~– Akkor
111 6    |             is konyítok valamelyest; de a měhdruli írásnak soha
112 6    |       olvasni nem tudod, az nem baj. De hogyha kezed járatos a toll
113 6    |              hogy tudok-e hegedülni, de meglehet, hogy tudok”.~–
114 6    |              bátorságod, megteszed.” De hát hogyne volna.~Máris
115 6    |             vissza nem kívánkozol.~– De hát most mégis szeretném
116 6    |             én ezt már régen utánuk; de nem tudtam szert tenni olyan
117 6    |               hogy el tudom olvasni, de az olvasás meg az írás közt,
118 6    |           lépeget a földön, mint én; de én nem tudok úgy repülni,
119 6    |           Micsoda? Még Bagdadból is! De még Aleppóból is.~(Jól van,
120 6    |       gondolá magában Damokos Tamás; de majd mikor kisül, hogy nem
121 6    |             énnekem a gyönyörűségem.~De még meg is dicsérte ezért
122 6    |      kacskaringókból állnak a betűk; de estig mégiscsak elkészült
123 6    |         Tamás. – Ha tudnék másfélét! De ebből az egyből áll az egész
124 6    |             fehérvári nagy medreszt. De ott találjam ennek az övnek
125 6    |        döfést megkapta a szigonnyal, de kell neki rá egy hónap,
126 7    |           asszony a kiváltás dolgát, de az csak nem akart előremenni.
127 7    |        ezüstjét, marháit azon felül; de Boldizsár bá csak azt mondta,
128 7    |      hegyével állt meg a padlóban.~– De már ilyen megszólítást csak
129 7    |          hallgasd, amit én diktálok, de eszedben ne tartsd meg.
130 7    |          eszedben ne tartsd meg. Jaj de szeretem ezt a felgerjedésedet
131 7    |             látná, megenne örömében. De hát csak írjad te, ahogy
132 7    |              küld érzékeny izenetet. De tán jobb is lesz, ha én
133 7    |           kényszerített hozzámennem, de akivel soha egy örömnapja
134 7    |           sort nem is írtam ám le.~– De pedig azt is odaírd, galambszálam!
135 7    |              valóságos ez a levél.~– De hogy írjam én le azt a szót „
136 7    |            akkor a tűzbe dobhatod.~– De én azt hiszem, hogy még
137 7    |          kegyelmednek a lelke rajta. De én tudom, hogy ha ebből
138 7    |             is a Herkópáter küldött. De meg nem is a vörös gárgyán
139 7    |             ember megtéveszthette.~– De aztán ne a jobbikat vegye
140 7    |              jobbikat vegye el kied! De hát az után kapkodott, amelyik
141 7    |              az Apor István uramnak. De hazudj neki valamit, hogy
142 7    |          pénz! Az apám látott ilyet, de én nem. Megér ez kétannyit,
143 7    |              kétannyit, mint a fele! De biz ezt én be nem iszom.
144 7    |        kiednek basa uram ezerannyit (de ne a mi zsebünkből). Áldja
145 7    |          tudom, mert nem voltam ott: de csak elképzelem, hogy mikor
146 7    |             az rajta végig.~– Ejnye, de szép dolmányod van, joldás (
147 7    |               aszúszőlős átalag, jaj de régen láttalak!”~– Hát a
148 8    |          elkezdett valamit kiabálni; de amit csak akkor értettek
149 8    |             a sok török szarkalábat, de amiknek közepette piros
150 8    |              vala: „Tomasius Damokos de Newtood.” Ez már itt van!~–
151 8    |         levélben” – monda Czirjék –, de nagy út az odáig, amíg azt
152 8    |             van, jól – mondá Apor –, de ellenben meg van hagyva
153 8    |               Ilka asszony pedig jaj de szerette volna, hogy nyomban
154 8    |          előtt a másik előtt szólni; de énnekem most éppen eszembe
155 8    |              osztom a zúzáját.~(Jaj, de érteni kell ám ezt! Mert
156 8    |        gyönge célzásnak vétetik.)~No de annál többet ittak azon
157 8    |           monda Czirjék Boldizsár.~– De má minek mennénk mi Ojtoz
158 8    |         egyet se tudjanak lőni.~– No de már az megvan. Az a vár
159 8    |             elkocog velünk Bakuig.~– De miért mégis az a nagy kerülés?~–
160 8    |              füsti, mint a lángja.~– De én a füstjét sem szeretem (
161 8    |         magát ennek az arguválásnak.~De nagyon szeget ütött a fejébe
162 8    |             beszélt neki Mundukáról?~De annyira csak mégsem bírt
163 8    |   nyújtózkodott, s azt mondá:~– Ejh, de kegyetlenül ellakám vala!
164 8    |           csatlóst sem vitt magával.~De olyan soká kimaradt a főúr,
165 8    |        ezúttal valami gonosz büdübe.~De nem akart most már az útitársával
166 8    |               kend”-nek traktált.)~– De az én gondom is, mert ha
167 8    |             volt, mint a fias ménkű.~De úgy látszik, hogy Ilka asszony
168 8    |            lovat újra megvasaltatni. De még más időhaladék is támadt.
169 8    |            neki az Ojtozi-szorosnak.~De az is nagyon szakadozott
170 8    |              a lova alá nem szorult, de kétfelé vetett lábakkal
171 8    |            el azon gondolkodni, hogy de mi lesz már most? Itt már
172 8    |            ubi?” meg volt állapítva. De „quibus auxiliis?” Ez várt
173 8    |            ez jó volt a köpönyegnek; de a gazdájának odalenn a víz
174 8    |            hogy a rablók tovamentek.~De azért Boldizsár bá csak
175 8    |         elkezdett kacagni.~– Sus ki! de ne lú! (Tréfásan: Süsd ki,
176 8    |              lú! (Tréfásan: Süsd ki, de ne lőj!)~– Nem ember volt,
177 8    |             Tudsz te úszni?~– Tudok, de nem merek; mert még nem
178 8    |          hangját elnyelik a sziklák.~De azért csak akkor jött elő
179 9    |         éppen ide tart a várkapunak.~De nehéz arra ráismerni, mert
180 9    |               én visszahoztam volna. De makacs volt; nem engedett.
181 9    |       rézmozsarakat is a bástyákról; de a Tamás váltságának össze
182 9    |           nem rabolják azt el tőlem.~De bizony nagyon is kétségbe
183 9    |          Őtet magát bánná a szösz!~– De én bizony sajnálom szegény
184 9    |     becsináltat mind elfogyasztotta. De még a leve is nagyon jó
185 9    |             számára terítve.~– Ejnye de hideg van odakinn! – monda
186 9    |               hogy nem vagyok lélek.~De bizony úgy megörült ennek
187 9    |           István urambátyám látta.~– De ugyan keresztüllőttek, édes
188 9    | valamelyiknek a szavában kételkedni. De még nem határozta el magát.~
189 9    |             mellén, vagy az oldalán? De Boldizsár bá mindenre csak
190 9    |        rajtam, hol lőttek keresztül? De még ez nem minden. Még arra
191 9    |           biz ezt hitte, aki akarta. De ellene mondani senkinek
192 9    |            enyim? Ezt nézze meg jól!~De amíg gyűrűjét az öklével
193 9    |          magas homlokon nem látszott de még csak egy karcolás sem.~–
194 9    |              nagy vágást a homlokán.~De már ekkor a főúrnak nem
195 9    |              szemével Apor Istvánon. De olyan nézés volt az, ami
196 9    |           Azzal kirohant a teremből; de az ajtóból visszafordulva,
197 10   |            az ország és a fejedelem! De, hogy mindjárt tegye és
198 10   |           fogja látni!~– Fogj hozzá; de mindjárt. Kezdd el itt Csíkszeredán:
199 10   |         városát megszállni, fogadom! De hogy mégis tudjad, hogy
200 10   |              hozzá a felvehető pénz. De hát megvan. Ezért tartsad
201 10   |             rab székelyek asszonyai, de nem kellett nekik semmi
202 10   |             az összegyűlt nép előtt. De nem lett abból semmi. Csak
203 10   |        erőszakkal megmarasszák őket; de nem bírtak velük: „nem kell
204 10   |       akasztva. Kérdésére nem egyen, de tízen-húszan felelték: –
205 10   |              rendek beérték lócával.~De mind jó ez, ha bölcsesség
206 10   |            lengyelországi hadjárást; de azok annyira titokban tartandók,
207 10   |         Krímiában rabláncokra verve.~De már ennek az asszonyok is
208 10   |             tanácsúr nagy dölyfösen.~De visszavágott ám neki Ilka
209 10   |           maradt nemzet sír miattuk? De fogadom lelkemre, hogy ma
210 10   |              sem harangoztak ebédre, de még vacsorára sem fognak
211 10   |            elnök, harsogtak az urak, de mind elnyomta azt az asszonyok
212 10   |        gyűlést, csak lehetett volna. De minden követnek a vállára
213 10   |            felelt rá Ilka asszony. – De igazat ad nekünk hozzá ez
214 10   |           sem jókedvünkből viselünk. De bár akkor tették volna az
215 10   |         között folytatá Damokosné:~– De nem jöttünk mi ide zűrzavart,
216 10   |                 helyeslé az elnök. – De hát a mostani ínséges időkben
217 10   |       fejedelemasszony elfogását is.~De már erre nagy zúgás támadt
218 10   |          pergit”, akár nem „pergit”, de uraságtok innen addig el
219 10   |         vannak is, rengeteg sokaság, de hát még aki a pajtán kívül
220 10   |         megelégedve a konceptusával; de biz ő maga sem: mindenki
221 10   |               Porzót és pecsétet rá!~De mármost ki vigye fel ezt
222 10   |               vagy sem, a küldetést.~De hogy kell innen kimenni?~
223 10   |              vissza a szekereinkhez; de körülfogva tartsuk a várat,
224 10   |        szegények egész éjjel imette.~De nemcsak a fejedelemnőhöz
225 10   |     kudarcért készült bosszút állni. De ezt nem mondhatta meg a
226 10   |              levagdalják a raboknak.~De inkább mind a négy lába
227 10   |        fegyveres darabontok őrizték. De többet ért minden erősködésnél
228 10   |    asszonyaim! Hátha megalkudnánk?~– De üszköt vetünk ugyan ennek
229 10   |              még csak a hideg rázza, de már mink a forró lázban
230 10   |        felgyújtjuk az országházat.~– De azt bizony ne tegyék kegyelmetek,
231 10   |         vitéz nem több a birkánál?~– De a fejedelem is több ám a
232 10   |                Hát az majd megválik. De most nagyon kérem kegyelmeteket,
233 10   |             megy, vagy elmenettetik; de ezzel a mai nappal együtt
234 10   |         lecsillapítá az asszonyokat; de még alkalmasabb volt a felgerjedt
235 10   |            cselekedet fontosságának.~De a fejedelmi trón egy percig
236 10   |         általános, mint az elébbeni; de ez már nem a harag hangját,
237 10   |            belekerült a jelöltségbe; de ő maga kért minden embert,
238 10   |            múlva eltűnt az ablakból.~De kevés vártatva dobpörgés,
239 10   |          hangzott Szamosújvár felől, de ebben Rákóczi nem a maga
240 10   |             Csak harmadmagával jött, de azzal a magabíztával, hogy
241 10   |             s ott megállítá a lovát; de nem szemközt fordulva, hanem
242 10   |      szabadon ne bocsássa a rabokat, de sőt még egyszer annyit hurcoljon
243 10   |         szabadult ki a mészárlásból; de elesett az egri basa meg
244 11   |             elég lassan haladhatott. De meg az emberség is azt kívánta,
245 11   |        megnyugodnod, amiben megvagy. De nekem senki sem parancsolja,
246 11   |              Kalme nevetett rajta.~– De hát minek is mondtad neki
247 11   |              hanem ezen a világon.~– De már ezt nem értem.~– Hát
248 11   |             úgy”, mint a kadinát.)~– De engemet láttál. Tudhatod,
249 11   |          ugyanakkor kétezer dénáron; de ha a Kara-Kush lovának embernyi
250 11   |              a te asszonyod-e még?~– De én tudom.~– Ne bizonyítsd.
251 11   |      Gyulafehérvárott a kollégiumba. De hogyha mindjárt Zandirhám
252 11   |      megérkezik a küldött a pénzzel. De annál nagyobbra nő mindennap
253 11   |         Olyankor mindent megenged.~– De ha föl talál ébredni?~–
254 11   |            mind meg vannak nyerve. – De a tánchoz nem kell a lánc.
255 11   |           ahonnan a láncot ledobták.~De hát arc volt-e az? Ember
256 11   |            nem tetszett, add vissza.~De biz azt nem adta vissza
257 11   |             ezen a földön vagyunk.~– De ne töltsük az időt az istenség
258 11   |             maga vigasztalására: „No de legalább meglátogatom azt
259 11   |           tanítják a měhdruli írást, de aztán ott találjam azt a
260 11   |        szemeit forgatta fölfelé. „No de még más tréfát is teszek,
261 11   |              s a homlokához verve.~– De iszen híhatod azokat! Messze
262 11   |      beszélőt némává bűvölöm vele.~– De hisz ez a murza pénze.~–
263 11   |             másé? Azért jó nekünk.~– De hisz ezt elvenni rablás
264 11   |                Annak, aki lop, jó.~– De tiltva van. Megbüntetik
265 11   |               Igen, ha megkaphatják. De ha nem foghatják meg, akkor
266 11   |             nem az én hitvallásom.~– De az enyém az; itt tanultam
267 11   |           két tenger közül kijutunk. De még azontúl is, te, aki
268 11   |            mint teneked Circassia.~– De ott megint csak szolgaságba
269 11   |              hazájában elszenvednem. De hát inkább szolgálok alázattal
270 11   |             nevedet is belefoglalom. De az, hogy velem jöjj, merő
271 11   |            rosszat. Hazugság lesz!~– De a rab neje gazdag volt.
272 11   |          mintha a lánc rajtam volna: de a feleségemről hiába mondasz
273 11   |          által kinevezett tutorához, de mely levél tévedésből az
274 11   |              uramat elfogta a tatár. De nem bánom. Sohase volt vele
275 11   |             volt vele egy örömnapom. De éjjelem és nappalom rosszabb
276 11   |             lakjék…” (Pimpilimpim.) „De rettegek attul a gondolattól,
277 11   |             alázatosan.~– Engem nem! De azt, akit szeretek.~– Akit
278 11   |       megöleltél – fojtogató kézzel, de én ezért az ölelésért még
279 11   |             Bizony készen vagyok rá. De azt is meggondoltam, hogy
280 11(1)|              váltságdíjat meghozzák. De azok hitszegően elmaradtak. „
281 11(1)|      tévedésből Péter keresztnévvel, de a családi okmányok és Kemény
282 12   |        nyíratni; a népet nyírja más!~De ellenben a rendek nem akarták
283 12   |            Apor István a vitézeknek.~De azok csak súgtak-búgtak,
284 12   |            az országban a fejedelem, de még annál is elébb való
285 12   |       kívántam, hogy visszajőjj ide, de hogy itt is maradj.~– Hát
286 12   |            sajnálom az Ilka húgomat, de különösen a két kis ártatlan
287 12   |              a megnótázást.~– Ejnye, de éles eszed van, komám!~–
288 12   |            esetére, ugye?~– No igen. De még hogy a fődolgot megvalljam:
289 12   |              megvetendő egy falat.~– De nem bizony! A régi világban
290 12   |             szomjazom a szíve vérét; de mit ér, ha ő tudni sem akar
291 12   |            magam is felérem ököllel; de hiányzik a fődolog hozzá,
292 12   |     Cornelius Agrippa könyvecskéjét „De vanitate scientiarum”, abból
293 12   |             az kiszámítva, brutális, de egyenes mód! – Magának is
294 12   |              annak a festett képnek?~De még aztán egy másik festett
295 12   |            le se szó, se világosság; de a föld alatti kajabajának
296 12   |           lenni, akkor fuss innen.~– De hová?~– Majd megmondom,
297 12   |              világ be van deszkázva. De most siess! Majd én elvégzem
298 12   |              Ne akarj éhen meghalni. De én bizony alább nem adom
299 12   |              hadd megyek fel.~– Jaj, de házsártos vagy, kedves komám;
300 12   |            magyarázá Boldizsár bá. – De most már repüljünk veletek
301 13   |             nevezték akkoriban őket; de valóságra macedón görögök
302 13   |              ezüsttel sokkal jobb.~– De hátha ezt a kétezer aranyat
303 13   |         számít. Azt kell kicsikarni! De nem szólt senkinek. Azt
304 13   |             valaki rajtakapta volna, de elbámult volna rajta, hogy
305 13   |          időkben pedig halásznak is! De nem a Riu patakban, hanem
306 13   |             említésére álmából.~Haj, de hirtelen lehúzta a fejét
307 13   |        meggyújtotta a viaszgyertyát.~De ebben a pillanatban egy
308 13   |           betört a német seregekre). De ne gondoljatok ám valami
309 13   |          Focşaninak s úgy Brăilának, de ez most tele van errefelé
310 14   |        fogytán lehet az elemózsiája; de különben sem kellemes a
311 14   |           kőnél ment az nehezecskén; de mihelyt az ki lett a helyéből
312 14   |            meg ilyen jól a kenyerét. De volt is láttatja. Másodnap
313 14   |         széleire sehol sem akadt rá; de amit onnan elmozdítani nem
314 14   |         hírével kerültünk ám ide!~No de jól van: alig hogy e szót
315 14   |         törött résen szabadítói elé.~De azok ugyancsak furcsán köszöntötték.
316 14   |             ottan fehérnépek többen, de azok mind vének és ráncos
317 15   |              körüle paradicsom volt, de belül volt a sivatag. Akiket
318 15   |               Ebben is lehet valami. De más oka is lehetett. Ma
319 15   |              minden száj azt mondta, de még a tükre is azt vallotta,
320 15   |           alakon, egy makulányi sem, de van azért neki két olyan
321 15   |              kapun megy be az ember, de két kapun jön ki: – a feje
322 15   |                Kívánom, hogy kilásd. De ha nem találnád itt meg,
323 15   |             alakot közöttük keresni!~De mégis megtalálja!~Arcát
324 15   |           Arcát szétmarcangolhatták, de azt a büszke fejhordozást
325 15   |            kérdé megrettenve Ilka.~– De kiadom ingyen!~Damokos Tamás
326 15   |         Rongyos, szurtos és ijesztő! De még mindig kevély.~– Vedd
327 15   |             van. Vidd őket magaddal. De ha a rabokat nem adhatom
328 15   |         lándzsát, amennyit elbírtok. De meg az sem illenék, hogy
329 15   |             uradat és a gyermekedet!~De úgy megijedt ettől a fenyegetéstől
330 15   |             s azt kérdé az urától:~– De vajon Buzdurgán murza, ha
331 15   |           fegyvert is adott nekik?~– De bizony nem fogja.~– Talán
332 15   |       haragszik érte a feleségére?~– De nagyon megharagszik.~– Mit
333 16   |  fejedelemséget mind a Királyhágóig, de még ott sem állt meg, hanem
334 16   |     puskáznak; elnéznek bennünket.~– De nem megyek biz én – mondá
335 16   |           közt!~Ember volt biz elég, de óriás nem volt. Azok rég
336 16   |              Egyik a másikra nézett; de csak egyiknek sem akaródzott
337 16   |        pallosa őreá alázúdult volna, de olyan szerencsétlenül talált
338 16   |         Tamás Apor István uramat is. De nem tett neki semmi szemrehányást,
339 16   |             is visszafoglalta Tamás, de az olyan rongált állapotban
340 16   |            esett el.~Szegény Erdély, de sokat szenvedett!~De fennmaradt
341 16   |         Erdély, de sokat szenvedett!~De fennmaradt a családi hagyományok