Part

  1 1 |             mink már fogva csőstül.~– Én még tudnám, hogy merre kén’
  2 1 |               merre kén’ kibújnunk.~– Én pedig azt nem tanulom meg.
  3 1 |          fenyegetni az ellenséget; de én a lófők vezére vagyok; nekem
  4 1 |            nekem itt kell maradnom az én népemmel harcban, rabságban
  5 1 |              egyiránt.~– Akkor bizony én is itt maradok veled.~–
  6 1 |                haza kell találnod; az én szerelmes asszonyomnak várába
  7 1 |               Ha pedig ezt a pénzt az én drágámnak, jó feleségemnek
  8 1 |          nyakán lesznek.~– Hát hiszen én is mindjárt készen leszek!~
  9 1 |       magatokat? No megálljatok, majd én is küldök nektek valamit.~
 10 2 |             nem vagyunk, csak hárman: én magam, a kőszikla, meg a
 11 2 |          ismertek? Nem látjátok, hogy én vagyok Csernátonból a Boldizsár
 12 2 |        Csernátonból a Boldizsár bá? – Én nem hoztam nektek semmit:
 13 2 |          megijedtek, jöjjetek utánam: én megbátorítlak.~
 14 3 |            tatár el ne foglalhassa.~– Én Istenem! Hisz ez a Mikóvár
 15 3 |               rám, édes húgomasszony. Én mindenről gondoskodom, te
 16 3 |               többit majd előteremtem én.~Biz azt a Mikóújvárát nem
 17 3 |              fundálta ki, hogyan nem, én azt meg nem mondom; de végre
 18 4 |           Boldizsár bátyám, hogy ő az én szegény jó Tamásomnak régi
 19 4 |               szólt Ilka elbámulva. – Én nem adtam arra neki semmi
 20 4 |             ennek a saroglyájában. Az én Están komám sohasem tett
 21 4 |              jókat, majd ébren leszek én. Ha Apor István uramat megtették
 22 4 |            tutorodnak, majd megteszem én magamat az ő tutorának,
 23 4 |            tutorának, s fogadom, hogy én jobban fogok vigyázni az
 24 5 |      kegyelmed?~– De bíz azt gondolom én, hogy ő uszítja terád ezeket
 25 5 |                  Hát azt is kitalálom én, ugyebár, hogy ő alkuszik
 26 5 |              nagy ijesztgetés. De hát én azt mondom, hogy ne tedd.
 27 5 |             gyászvitézek híresztelik. Én is ismerem a cserzővarga
 28 5 |           sokfábulfaragottember ám az én komám. Te csak mondd neki
 29 5 |            kegyelmed; nem azért aggok én, hogy az én Tamásom mást
 30 5 |               azért aggok én, hogy az én Tamásom mást szerethet,
 31 5 |      szerethet, nem engem. Nem vagyok én olyan irigy. De attól reszket
 32 5 |            egyszer meg találja tudni, én édes Istenem, még valami
 33 5 |               álmodd vissza. Annak az én kedves komámnak, a tutornak
 34 5 |         őrizze őt attól, hogy egyszer én is ott legyek álmomban,
 35 6 |               nem múlik rólunk; hanem én tudnám egy módját, ahogy
 36 6 |         húzatlak.~– Ott is ott leszek én – felelt vissza a rabszolga.~–
 37 6 |              így szólt a kadinához:~– Én nem vagyok gyáva rabszolga
 38 6 |             vágjanak darabokra; de az én testemet korbácsütés nem
 39 6 |              hogy tudok.~– Úgy van az én hazámban is. A férfiakat
 40 6 |              betűket elolvasni. Azért én el tudom olvasni a měhdruli
 41 6 |              mégis többet tudsz, mint én, mert én tudok ugyan írni
 42 6 |           többet tudsz, mint én, mert én tudok ugyan írni és olvasni
 43 6 |        olvasni nem tudom: mert azt az én hazámban nem ismerik.~–
 44 6 |            bátran és mondd meg neki: „Én karcoltam azt oda!” A többit
 45 6 |             ha nem mersz, elbújhatsz. Én nem árulom el senkinek,
 46 6 |           késemet. Ilyent hordanak az én bátyáim maguknál, hogy a
 47 6 | legszorgalmasabb valamennyi között az én Tamás szolgám.~Másnap kora
 48 6 |            magasra emelte az orrát.~– Én írtam azt oda.~Erre a szóra
 49 6 |            még egyszer írni?~– Le biz én.~Azzal Tamás fogta a kaparóvasát,
 50 6 |               a késsel! Nem akartalak én bántani: csak meg akartalak
 51 6 |               mivel szolgáltam légyen én rá erre a nagy dicsőségre?~–
 52 6 |               bőrgyáram a világon. Az én bivalybőrömből készítik
 53 6 |             készítik a páncélokat, az én marokenomat viszik fejedelmi
 54 6 |       szőnyegek gyanánk leterítik; az én korbácsaim osztják az igazságot
 55 6 |         elkezdve a Veres-tengerig; az én bagariámmal gázolja keresztül
 56 6 |               moszkó meg a polyák; az én szattyánomat viselik a törökök
 57 6 |               a törökök papucsnak, az én kordoványomat a magyarok
 58 6 |           sarunak. És ezért mégsem az én hírem a legnagyobb a világon:
 59 6 |             nagyon. – Csináltam volna én ezt már régen utánuk; de
 60 6 |             is lépeget a földön, mint én; de én nem tudok úgy repülni,
 61 6 |         lépeget a földön, mint én; de én nem tudok úgy repülni, mint
 62 6 |               milyen nagyon szeretlek én téged, azért, hogy el nem
 63 6 |            most te fogod nekem ezt az én irhabőreimre írni! Hahaha!
 64 6 |          belőle.~– Nem kívánod? Pedig én azt gondolom, hogy ez a
 65 6 |          hazudás nem vétek.~– Hát biz én azt a fehérvári kollégiumban,
 66 6 |                Mert ilyen öve csak az én feleségemnek van, a kadinának,
 67 6 |        medreszben találtad?~– Ott biz én. Van ott a múzeumban ilyen
 68 6 |         medreszt meg nem látogatom.~(„Én is ott leszek akkor!” –
 69 7 |          utána kap, esze nélkül, csak én beszéljek vele”.~Mikor ez
 70 7 |             őkegyelmének is. Ezt majd én diktálom. Kezdd el: „Kedves,
 71 7 |               füleddel hallgasd, amit én diktálok, de eszedben ne
 72 7 |              hát csak írjad te, ahogy én mondom. Én tudom, hogy miből
 73 7 |            írjad te, ahogy én mondom. Én tudom, hogy miből lesz a
 74 7 |               De tán jobb is lesz, ha én magam elébb leírom azt a
 75 7 |       valahára egymáséi lehessünk. Az én uramat, akihez a meghalt
 76 7 |        Damokos Tamás fogsága alatt az én tutorom legyen, s a váramban
 77 7 |             Damokos Tamással más, nem én. Mert a lelkem fáj miatta,
 78 7 |               mentét, dolmányt tudnék én varratni kegyelmednek, tarka
 79 7 |              a levél.~– De hogy írjam én le azt a szót „csókollak”
 80 7 |                sőt inkább visszahozom én ezt teneked, mihelyt elkészült
 81 7 |          akkor a tűzbe dobhatod.~– De én azt hiszem, hogy még a tintának
 82 7 |        kegyelmednek a lelke rajta. De én tudom, hogy ha ebből valami
 83 7 |            valami bolondság lesz: hát én felhajtom ezt az egész kalamáris
 84 7 |           tarts semmitől: minden bajt én vállalok magamra. Most pedig
 85 7 |              Ejnye no. Sohasem láttam én még eleveny török basát:
 86 7 |          mintha nem tudná, hogy ki az én nagyasszonyom? Hiszen ahajt
 87 7 |               levelet! Majd megmondom én, hogy melyik szól nekem?~
 88 7 |          táncolni.~– Majd táncoltatom én mindjárt a te hátadon a
 89 7 |               ide, hol a másik?~– Nem én addig, amíg az egyiket vissza
 90 7 |                mert ha megtudja, hogy én olvastam el a neki szánt
 91 7 |              Dejszen majd leragasztom én ezt fáinul, macskamézzel,
 92 7 |              hazudni. Sohasem hazudok én igazán. Ha peniglen észreveszi
 93 7 |                majd úgy megmagyarázom én azt neki, hogy sohasem érti
 94 7 |              Az apám látott ilyet, de én nem. Megér ez kétannyit,
 95 7 |               mint a fele! De biz ezt én be nem iszom. No, ezt hazaviszem
 96 7 |              Apor István uram között! Én nem tudom, mert nem voltam
 97 7 |             te Apor István! Azt nézem én ki a te két szemedből, hogy
 98 7 |            hát nem eszel belőle. Mert én ezelőtt egy órával indítottam
 99 7 |              tihaja levelét!”~– Tudom én, édes mézem, mi van benne,
100 7 |           benne, ha nem olvasom is; – én pedig visszahoztam neked
101 8 |            asszonyom! Jön már az ura! Én hozom a szabadságát!~Olyan
102 8 |         plájászt.~– Csakhogy tudom ám én jól, hogy mennyit ér azoknak
103 8 |              idején, jobban rá merném én bízni magamat az én hóka
104 8 |            merném én bízni magamat az én hóka lovamra meg a kovás
105 8 |              csak, galambocskám, majd én leszedem a sonkákat a füstölőből –
106 8 |          kecske a káposztát. Hát most én is ezen tusakodom ám magamban.
107 8 |        tusakodom ám magamban. Mert ha én most magam megyek el a pénzzel,
108 8 |          Moldvába, a pénzt elvinni az én lelkem uramért. És így mármost
109 8 |            füsti, mint a lángja.~– De én a füstjét sem szeretem (
110 8 |                nek traktált.)~– De az én gondom is, mert ha így meglátnak
111 8 |       fizetésképpen.~– Hadd várjanak! Én fizetem! – horkantott rá
112 8 |          dolguk.~– Hát jól van, akkor én is felveszem a parádés ruhámat;
113 8 |             Különben azt hiszik, hogy én kegyelmednek az inasa vagyok.~–
114 8 |              monda Apor Czirjéknek.~– Én? Brassóba? A szindikushoz
115 8 |                  Gázolj be érte, majd én fogom az üstöködet.~Ráállt
116 8 |             halni, meghalhattam volna én ma már becsületes emberképpen
117 9 |                hanem az enyimre. Íme, én visszahoztam volna. De makacs
118 9 |           össze kell kerülni. Mihelyt én az ágyat elhagyhatom: esküszöm
119 9 |             magát bánná a szösz!~– De én bizony sajnálom szegény
120 9 |      mézesmálit, hadd felejtsem el az én bajaimat. Látom bizony,
121 9 |         kihúzza. Íme élő példa vagyok én magam itt. Még csak meg
122 9 |           hogy milyen csodát mível az én kígyókövem. Hogy begyógyította
123 10|         özvegyen maradj.~– Mit teszek én most? Mit teszek én most? –
124 10|            teszek én most? Mit teszek én most? – töprenkedék Ilka
125 10|             rajta.~– Bizony nem tudom én, édes húgomasszony. Vége
126 10|              kiskutyát fésülni.~– Hát én tudom, hogy mit teszek!~–
127 10|            módom van, sok pénzem, íme én kiválthatom könnyen az uramat;
128 10|               szegény asszonykái. Hát én most nekiindulok, és összeszedem
129 10|             Nagy gondolat ám ez! Soha én ezzel a magam tökkolop fejével
130 10|               orcájától!~– Bizony nem én! Még a fejedelemtől sem!
131 10|           odáig tudta vinni, hogy „az én lelkem uram tatár rabságában…”
132 10|           arccal kiálta a rendekre:~– Én az apám becsületében gázolni
133 10|            gázolni nem hagyok! Aki az én apámat hazaárulónak meri
134 10|         próbálja.~– No hát, felviszem én! – ajánlkozék Kemény Simon,
135 10|              úrasszonyom?~– Megmondom én azt is. Határozzák el a
136 10|               Légy hozzám irgalommal. Én vagyok a szerencsétlen Damokos
137 10|           azok hamarább kézhez adják. Én pedig az uradat kihozattam
138 10|        pergő-forgó nyelvetekben: soha én a szultán mamelukjait nem
139 10|             foghassák a beavatkozást. Én bizony mondom kegyelmeteknek,
140 10|           Messiást hivő három nemzet! Én Akmet Ben Khalil bég, a
141 10|    mindeneknek e mai napon ezeket. Az én uram, a felséges török szultán (
142 11|           senki sem parancsolja, hogy én itt a számba repkedő szúnyogokat
143 11|         miatta, hogy miért nem jön.~– Én azt mondom, azért nem jön,
144 11|        megtudta, hogy te elfogadod.~– Én pedig azt mondom neked,
145 11|               Szebb a feleséged, mint én? – kérdezé Kalme, megtaszítva
146 11|              vannak is mellettem, nem én vagyok a tizenharmadik;
147 11|         vagyok a tizenharmadik; hanem én vagyok az első.~– Az már
148 11|              kínzás elmaradt rólad az én könyörgéseimre, ami különben
149 11|              különben rád volt mérve. Én enyhítettem a rabságodat.
150 11|               igaz, hogy Buzdurgán az én uram, mert megvett a derbenti
151 11|              te asszonyod-e még?~– De én tudom.~– Ne bizonyítsd.
152 11|        választhat más urat magának.~– Én ugyan ilyen törvényről semmit
153 11|    parancsolás mellett hagynák meg az én drága Ilkámnak, hogy kövesse,
154 11|             asszonyi hajszálon? Az az én hajszálam. Ennek a szörnyetegnek
155 11|  megszelídíteni, csak az tudja, mi az én munkám. Szörnyű bosszút
156 11|               találsz rajta veszni.~– Én hiszem, hogy ez a mai nap
157 11|               napja a várakozásnak.~– Én óhajtom, hogy az legyen.
158 11|             Isten segít rajtad – vagy én.~Ezzel magára hagyta Damokos
159 11|              fagyos a kezed! Nézd, az én arcom milyen forró. – S
160 11|               bízták halandó emberre. Én igazhívő keresztyén vagyok.~–
161 11|         keresztyén vagyok.~– Bánom is én, akármit hivő vagy. Nekem
162 11|                addig meg ne álljon.~– Én uram s Istenem!~– Bizony
163 11|                hát majd nem restellek én elmenni érte magam őhozzá,
164 11|           városodnak a helyét.~– Hogy én most nem lehetek otthon! –
165 11|           tündelevények tudnak? Látod én tündelevény vagyok, aki
166 11|               kiviszlek.~– Nem hiszek én a varázslatokban.~– Te bolond!
167 11|  varázslatokban.~– Te bolond! Hisz az én varázslatom nagyon is könnyű.
168 11|             tett magával.~– Ez nem az én hitvallásom.~– De az enyém
169 11|      mindenütt veszedelembe rohannál; én pedig ismerek itt minden
170 11|              a sötét erdőket, ahol az én népem lakik.~– Hát te engem
171 11|     megdöbbenve Tamás.~– Oda! Oda! Az én hazám őserdejébe; ahol a
172 11|               mondá Tamás –, csakhogy én nem azért akarnék innen
173 11|              a sors majd fejedre mér. Én azt is megosztom veled.~–
174 11|              Kalme, ez lehetetlenség. Én agyonütni való gonosztevő
175 11|            után meg is szabadítsz, az én szájamban az „Úr imája”
176 11|              nem oldoz.~– Nem kívánom én, hogy te légy hozzám kötve –
177 11|             két gyermekem anyja, akit én szeretek. Kivel én megesküdtem,
178 11|               akit én szeretek. Kivel én megesküdtem, holtomig, holtáig:
179 11|            zálogban van a becsületem. Én annak az egész szívemet
180 11|              is el kell felejtkeznem. Én őt meg nem bántom.~Kalme
181 11|         feleségednek? No hát jó! Majd én elmondom teneked, hogy hová
182 11|           hiába mondasz meséket, mert én semmit sem hiszek el belőle.~–
183 11|                  Hát meséket mondok-e én? Hát tudok-e én neveket
184 11|              mondok-e én? Hát tudok-e én neveket megálmodni? Hát
185 11|               megálmodni? Hát ismerem én Apor István uramat?~– Apor
186 11|           ilyen nevű ember a világon? Én nem ismerem. Azt sem tudom,
187 11|            ismét egymásé lehetünk. Az én uramat elfogta a tatár.
188 11|               igaz az! Dehogy igaz.~– Én nem az ujjamból szopom:
189 11|        ujjamból szopom: ide van írva. Én azt sem tudom, mi az a „
190 11|    cselszövény! Nem hiszem. Ez nem az én feleségem. Mert az egy szent.~–
191 11|     megöleltél – fojtogató kézzel, de én ezért az ölelésért még jobban
192 11|                az ajtónak fordulva.~– Én pedig nem szököm. Egyedül
193 11|         lopott, nem csalt meg senkit. Én a Buzdurgán murza rabja
194 11|              is meggondoltam, hogy ha én most magamat szökéssel megmentem,
195 11|          kegyetlen bosszút állani. Az én sorsomat viselem magam.
196 11|              ha szökni mégy magadban: én utánad küldök, szökőben
197 12|                  Az egérfogó~Rájöttem én már arra, hogy a dicsőség
198 12|              per tu.~– Meg se bánjuk. Én igaz hitemre mondom, nem
199 12|           zablájába is belekapott. Ha én akkor ott nem vagyok! A
200 12|      fejedelemé volt az.) – Hanem hát én is megmondom igazán, ami
201 12|           igazán, ami a szívemen van. Én sajnálom az Ilka húgomat,
202 12|              megmaradna a birtokában, én is úr lennék benne, a fejedelem
203 12|          őnagysága.~– Magam is tudnám én azt, hogy Ilkát meg kellene
204 12|              Mikor a haját leereszti (én már láttam egyszer), hát
205 12|            azt nem teheti. Hol vegyek én annyi ékesszólást, amennyivel
206 12|               ékesszólást, amennyivel én Ilka asszonyt erre rábeszéljem?
207 12|             mégiscsak beadják. Tudnám én annak a módját, hogyan lehetne
208 12|                 No hát azt megszerzem én neked, ha rám bízod. …A
209 12|              árulták el ingyen. Előbb én is itt vagyok ám.~– Ha sikerül
210 12|       elalszik.~– No, most itt van az én időm! – mondja magában Apor
211 12|            hall.~– Ki van az ajtón?~– Én vagyok itt, édes lelkem,
212 12|        deszkázva. De most siess! Majd én elvégzem a magam dolgát
213 12|         minden bizonnyal.~– Mit tudom én?~– Hát csak törd rajta a
214 12|              eszedbe jut éhomra, mert én addig meg nem mondom, hogy
215 12|               akarj éhen meghalni. De én bizony alább nem adom a
216 12|             közelebb vagy hozzá, mint én. Különben, bizony Isten,
217 12|               Vedd el tőle! Mit bánom én, süsd meg!~– Hát hiszen
218 12|               Hát hiszen meg is sütöm én azt, csak megkapjam.~– No,
219 12|          Várnod kell egy kissé! Előbb én majd elmegyek a Mundukát
220 12|      enni-innivaló akár két hétre is. Én azalatt csak megkapom a
221 12|           veszem el tőle, az aztán az én gondom. Akkor azután rögtön
222 12|             asszony.~– Igazat mondtam én. Bizony odamegyünk! Damokos
223 12|                Igaz ez? Igaz ez?~– Ha én mondom, hát igaz!~
224 13|              nyakamba. Majd kikerítem én azt királybíró nélkül, egy
225 13|      ólálkodnak ám már a szomszédban. Én adok rá nektek majd pénzt,
226 13|           Nekem kellett volna szólni! Én nem adok ám a kezetekbe
227 13|       agyonütik érte. Hanem majd adok én nektek egy pecsétes levelet,
228 13|              írásáról ismernek meg az én embereim minden városban.
229 13|            Tudom! Fel van nálam írva. Én vagyok a dráku popi.~Ez
230 13|           markából ezt a pénzt, ahogy én kivasaltam tőle egy bivalybőrrel,
231 13|           országúton. Majd elküldelek én benneteket másfelé, amerre
232 13|        világnak nincsen szája. Vannak én nekem egynehány lovas leányaim,
233 13|          hanem csak őnekik. Hát az az én kéneső meg salétromszállító
234 13|          szépen kivezetnek titeket az én szolgálóim (én nem tartok
235 13|             titeket az én szolgálóim (én nem tartok férfiszolgát,
236 13|              kaptok vitorláshajót, az én embereim eligazítanak, s
237 15|             az úrasszony előtt!~– Biz én nem térdelek; hisz nem a
238 15|          kérdezé, Ilkához fordulva.~– Én bizony, kegyelmes asszonyom,
239 15|       asszonyom, elhoztam magammal az én édes jó uramnak, Damokos
240 15|              erőltetve.~– Jó asszony, én addig el nem fogadhatom
241 15|               uradra rá nem találtál. Én a rabokat nem ismerem, azoknak
242 15|               hajdani férjedre.~– Óh, én bizony ráismerek, ha darócrongyban
243 15|             nézte ezt a szemlét.~– Az én uram nincsen ezek között.~
244 15|              tért vissza: „Egy sem az én uram!”~Egyre nyomorultabb
245 15|             az elundokított arcnak:~– Én angyalom! én szívem bálványa!~
246 15|   elundokított arcnak:~– Én angyalom! én szívem bálványa!~Kalme nem
247 15|             öleljétek itt egymást, ha én látlak! Itt a pénzed, asszony!
248 15|              ennyit adnak értem.~– És én mégsem veszem vissza – mondá
249 15|         hűséges volt hozzád.~– Tudtam én azt mindig! – kiáltá Damokos
250 15|           úrasszonyom! Mivel háláljam én meg ennyi jóságodat? Mit
251 15|          ennyi jóságodat? Mit adhatok én teneked ezért?~Kalme szemei
252 16|        bennünket.~– De nem megyek biz én – mondá Boldizsár bá. –
253 16|               Boldizsár bá. – Mert ha én bemegyek a magyar ruhámmal